A nyugatos modernizáció, a köztársasági éthosz, a hazugságainkkal való tabukat döntő szembenézés, a közgazdasági racionalitás, egyszóval a nemzeti progresszió szellemét nem lehet kiiirtani a magyar szívekből. A parazsat most hamu borítja, a Berlusconit mímelő üres médiagagyit trónra emelték, a nemzeti eszményekkel és mítoszokkal való gátlástalan visszaélés, a populista hanta ül tort a magyar remények fölött. Gyurcsány a magyar lelket próbálta meg kiemelni a turáni átok alól, a kompországot végérvényesen kikötni a napfényesebb parton.
Súlyos hibákat kényszerült elkövetni, mert hatalmas vállalása nem győzhetett: nem lehetett egyszerre a gazdaságot és a lelkeket is kiemelni a kádári posványból, nem lehetett egyszerre egy nép lelkében és a gazdaság mindennapjaiban is megteremteni az öngondoskodás és a szabadság szellemét. Az óriás elbukott, de a szellem itt van közöttünk, Magyarország lelke már soha nem süllyed vissza oda, ahol őelőtte volt.
Most egy ideig a kisszerű óvatoskodás és az üres melldöngetés pótszerének silány korát éljük majd méltatlan utódai alatt, de a szellem, Gyurcsány szelleme itt van közöttünk, s hamarosan, megváltozott formában, javított kiadásban, visszatér. Van hát miért dolgoznunk, van mi lelkesítsen, ne csüggedjetek, barátaim.
""Lószart, mama!" Gyurcsány nagyon jól tudta, hogy azzal a lusta, nyíltan korrupt hozzáállással csak elbukhatnak. "
Szerintem nem innen fújt a(z) - őszödi - szél, ez már csak a cuslági, hagyói, hunvaldi mérhetetlen és feneketlen korrupció ismeretében visszafejtett elmélkedés. Ráadásul, a korrupciónak az az intézmenyesített, országot kirabló-lerabló formája, amit a posztkommunistáktól az utóbbi időben megláthattunk, az pontosan a gyurcsányi mechanizmusok életbe léptetése nyomán és következtében vált egyáltalán lehetségessé.
A gyurcsányi kirohanásnak - a pártfunkcik kiváltságai ellen - inkább az volt a célja, hogy saját hatalmát a párton belül - éppen a szekeres-féle pártbürokraták rovására - tovább erősítse.
Csak hát a fagyi visszanyalt, mint ahogy azt már jól tudjuk...:)
Az igazság nem narratívák vetélkedése, hanem a körölöttünk lévő világ (emberek, tárgyak, történések) többség számára azonos értékelése. Értelemszerűen nincs olyan sem, hogy "igazság politikai kontextusban". Természetesen viszont jogod van egy ilyen fantáziajátékra, partnereket is szerezhetsz, de ha gyakorlati politizálásra adod a fejed, nem árt emlékezetedben tartani, hogy az emberek csak addig játszák a fantasyt, amig renonszot nem kiált valaki. Gyurcsány elindította a játékot, amit a hajdani énje gerjesztett benne, azt találta ki, hogy lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten. Vakmerően még a renonszot is bemondta, hiszen addig olyan jól mentek a lapok...
Gyurcsány bukását elsősorban annak köszönheti, hogy eleve alkalmatlan volt a feladatra. Csak sajnos küldetéstudata van és messiásnak képzeli magát. És jól tudja fanatizálni a hülyéket.
Tudod, mi vagyunk azok, akiket legjobbjaid is csak nehezen tudtak meggyőzni igazadról, de éppen ezért, bátorító szeretetünk tanúságtétele még értékesebb Számodra.
A mi hangunk bizonyíthatja, hogy képes vagy a legpedigrésebben progresszív és európai erőket is a közös nemzetépítés nagy ügye mellé állítani.
Hangunk olykor talán érdesnek tűnhetett bírálatodban, de most már bevallhatjuk, Elnök Úr, leginkább a Hozzád való viszonzatlannak érzett ragaszkodás türelmetlensége szólt belőle, a szorongás, hogy szakértelmünkkel, messzehangzó szavunkkal és lényeglátásunkkal talán nem szolgálhatunk majd eszközeidül a nemzet sorsát eldöntő tetteid kivitelezésében.
Bízunk benne, hogy most, a győzelem után, a komoly munka kezdetén, amikor kedves híveid immár átélték a szabad és elsöprő véleménynyilvánítás felemelő pillanatát, és itt az ideje, hogy szépen visszatérjenek az eke szarvához, most már acsargó csahosaidat, a magyar gyepü robotosait is visszaparancsolod, hogy duzzogó lázálmaikkal és haragvásaikkal ne zavarják nagyszerű békeművedet.
Hisz nem hiányoznak Neked sem, és szülőhazánknak, a drága Magyarországnak sem, a kényelmetlen félreértések, az indulat túlrajzolta gesztusok és esetleges következményei... orgánumaid mostantól a magyar kormány szavának, s, ami még fontosabb, a Te tekintélyed visszfényének számítanak, tisztuljanak hát meg a küzdelmek sarától, legyen szavuk az egyesítő szeretet és a szelíd derű hírnöke.
"A magyarok átlagosan 6,3 évvel élnek kevesebbet, mint az európai átlag; a szív- és érrendszeri betegségek valamint a daganatos betegségek okozta halálozás az EU-átlag két- háromszorosa."
Pedig vannak igazságok, csak az efféle érvelések akarják a közbeszédet az igazságról a narratívák - hamis és és sehova nem vezető - világába vinni.
Honnan tudod az igazságról, hogy igazság és honnan a hamisságról, hogy hamisság?
És itt nem a tényállítások viszonylag egyszerűbbnek látszó esetéről van szó, hanem megismételhetetlen és megszámlálhatatlan részeseményből összeálló essményeken belüli oksági viszonyokról, jövőre vonatkozó változásokról, a megszámlálhatatlan jelenidejű esemény konextusba helyezéséről - holott, mint Karl Popper mondja, már az észlelés is állásfoglalásokat feltételez?
Sehogy másképpen nem tudhatod, mint hogy összeveted ugyanazon jelenségcsoportra vonatkozó más modellekkel, leírásokkal, elbeszélésekkel, narratívákkal. Amelyik kevésbé ellentmondásmentes és kevesebb igazoltalna feltételezést tartalmaz, az a jobb.
Ha ezt belátod és kipróbálod, elfogadod azt is, hogy az amit hiszel, sohasem lehet azonos az igazsággal, a legjobb esetben is a csak a valóság egy konkurenseinél koherensebb leírása. És hogy váteszeid és sámánjaid nem azért vannak, hogy neked igazságokat közvetítsenek, hanem azért, hogy portékájuk fogyasztójává és hívőjévé tegyenek.
Ha a fenteket nem látod be, akkar azokat, akik nem azt az elbeszélést tartják helyenek, amit te, kénytelen vagy ellenségnek tekinteni, akik egyben az igazság ellenségei is, velük és elbeszélésükkel semmiféle összevetés és együttműködés nem lehetséges, és kénytelen vagy mgesemmisíteni akarni őket, ami persze azzal jár, hogy adott esetben meg nem vizsgált érvényességű leíró modellek miatt olyan küzdelmekbe bonyolódsz, amelyekben igen könnyen te húzhatod a rövidebbet.
E helyett azt javaslom, hogy érdemes megtanulni megvédelmezni az igazságainkat, magunkat pedig megtanulni megvédelmezni a számunkra igazságként felkínált elbeszélésektől.
"Az öszödi beszédet nem is nagyon nehezen, ha még esedékes lesz, a léthazugságokkal való leszámolás bátor és tabudöntögető nyitányának lehet eladni, egy ember elbukott kísérleteként a megtisztulásra"
A gond csak ott van, hogy Gyurcsány őszödi beszéde is hazug. Azt ugyanis épelméjű ember nem gondolhatja, hogy azért alázta alattvalóit a sárba, mert a Magyar Haza iránt érzett kiolthatatlan szeretete erre kényszerítette.
"Lószart, mama!" Gyurcsány nagyon jól tudta, hogy azzal a lusta, nyíltan korrupt hozzáállással csak elbukhatnak. Hogy ebben a "kurva országban" valamit csinálni is kell, hogy ők odafenn továbbra is köthessék a bennfentes üzleteiket és hogy az apparátcsikoknál odalenn megmaradjanak az Audi-kulcsok. Hogy az ennyire magas labdákat még a vezénylő tábornok úr is le fogja csapni.
És lőn. Az MSZP ostobái nem hittek neki. Nem hitték el, hogy egy unalmas, mindent lehurrogó, programtalan Fidesz is a porba alázza őket. Gyurcsány bukását saját elvtársainak mérhetetlen ostobasága, lustasága, korruptsága okozta.
A vicc az hogy az öszödi beszédben tényleg benne van, hogy Feri valamiféle progressziót akar elindítani. Zártkörben pont azt magyarázta a pártfunkciknak, hogy nem tartható tovább az a gyakorlat hogy mindenki a benzinpénz elszámolásért, bizottsági helyekért és önkormányzati pozíciókért tülekedik. Azaz véget kell vetni a posztfeudalizmus gyakorlatának és el kell kezdeni egy alapvetően új utat a pártban.
Más kérdés hogy a betokosodott, magyar pártállami rendszerben szocializálódott káderállomány köpni-nyelni nem tudott kínjában amikor ezt meghallotta. Egyértelmű hogy valaki bentről szivárogtatta ki a beszédet, ráadásul hirtelen haragjában, mert veszélyben érezte feudális előjogait. Ahogyan az egész párt be is tojt, hogy elmaradnak a benzinpénz elszámolások, bizottsági helyek és a sok-sok munka nélkül lehúzott lovetta.
De legjobban attól tojtak be, hogy tényleg csinálniuk kellene valamit, megváltoztatni azt a rendszert amibe beleszülettek, ami szép kövérre hízlalta őket és amelynek jó vastag pénztárcájukat köszönhetik. A rendszert, ami 500 éve változatlan.
Dózsa felkelés óta gyakorlatilag csak Rákosi és a szovjetek tudták megingatni a magyar feudális előjogok Werbőczy által szilárdan lebetonozott monolitját. Kádár gyorsan vissza is állította a vidéki párttitkárok, üzemi és tanácsi vezetők előjogait, az Antall féle mdf pedig lényegében visszahelyezte jogaiba a magyar arisztokráciát és köznemességet. Természetesen nem a történelmi arisztokráciát, hanem az éppen hatalmat gyakorló pártállami hatalmi strukctúrát.
Szóval Öszöd után végül pont az ellenkezője történt annak amit Gyurcsány akart. Mindenki a maximumra állította a szivattyút, egy utolsó nagy rohamot indítottak hogy mindent ellopjanak ami csak mozdítható.
Ebből a tanúság röviden annyi, nagyszabású reformot Mo-on nem lehet a régi emberekkel levezényelni. Ehhez új emberek kellenek és egy erősen centralizált hatalmi központ, amelyet a kiskirályok és köznemesek nem tudnak megpuccsolni.
Egyébként ideje lenne végre tényleg felszámolni a posztfeudalizmust.
„Büszke vagyok ezekre a cifraságokra és a mögötte rejlő őszinteségre.” Mintha az őszinteség nem létezne trágárság nélkül. Igazán azonban ez a gondolat ragadott meg: „Minket más fából faragtak, minket nem torzított el a hatalom” – hiszen óhatatlanul eszünkbe jut az őszödi beszéd egyik mondata, ami azért elárulja, hogy a más fából faragott államférfi nagyon is megszerette azt a hatalmat, amivel kormányfőként rendelkezett: „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus egy országot vezetni. (…) Nagy dolog volt, imádtam. Életem legjobb része volt.” Vagy a másik önvallomásnak felfogható mondat: „Azt hittem, hogy az igazunk és az akaratunk mindent le fog győzni, és önmagában elég lesz a győzelemhez. A választók reformszándéka és reformképessége között nem vettem észre különbséget” – ez azért sokat elárul Gyurcsány demokráciafelfogásáról. A progresszív demokrata úgy jellemzi a reformkudarcot, hogy „a többség mást akart, de nekünk volt igazunk”. A szónokot hallgató kisebbség azonban a tartalmi üzenetekre éppoly kevéssé figyelt, mint a hangulati jelekre, így annyit reméltek csak a szónoktól, hogy bűvészként elővarázsol néhány trükköt a tarsolyból, ami megváltoztatja a választások kimenetelét. Talán segítette volna a megértést, ha az őszödi beszédről készített CD-t, az ezer forintért megvásárolható ajándékot egy nokiás dobozban adták volna át… Az embereket azonban egyre kevésbé érdekli az elhíresült beszéd újabb és újabb magyarázata. Vagy az, hogy hogyan magyarázza az exminiszterelnök saját szerepét az elmúlt nyolc évben, amelyből furcsa módon a trükközések és hazugságok kimaradtak. És az sem érdekli őket, hogy hogyan alakulnak az MSZP-n belüli hatalmi játszmák. Az embereket sokkal inkább az érdekli, hogy megmarad-e a munkahelyük a következő hónapokban is, s hogy ki tudják-e fizetni a lakásrezsit úgy, hogy közben marad annyi a családi kasszában, hogy élelmiszerre is jusson. Az, hogy az áprilisban megszűnő kilakoltatási moratórium után megmarad-e a lakásuk. Meg az érdekli őket, hogy képes lesz-e Magyarország ismét biztonságos, kiszámítható országgá válni, ahol a szavak és fogalmak nem változtathatók a hatalom aktuális szándéka szerint."
Őszöd lett Gyurcsány Waterlooja, ráadásul úgy, hogy saját talpasai - no meg saját, beteges önimádata - hajszolták bele ebbe a nagyívű történelmi vereségbe. Ennél azért még Napoleon katonái is kiméletesebbek voltak...:)
„(Göbbels) a legutolsó percig képes volt bátorítani és kiaknázni a Hitler és géniusza iránti vak bizalmat. A Harmadik Birodalom egyik valóban hátborzongató jelensége, hogy a német nép tömege még országuk agóniájában is engedelmes és hűséges volt Hitler zászlajához… Mindazok ellenére, amiket tapasztaltak, megtartották a hitet.”
Utolsó rádióbeszéde 1945. április 19-én:
„Ne engedd, hogy megzavarjon az a világméretű lárma, ami most fog elkezdődni. El fog jönni egy nap, amikor minden hazugság összeomlik a saját súlya alatt, és ismét győz az igazság.”
"...Meguntam a szánalmasan naív ravaszkodását az ötvenedik tágívű programhirdetéssel, a szomorú szemét a méltatlan üldöztetése miatt, az antifasiszta magamutogatását, a lelkesen kapkodó aktivitás mögötti zavart és színvonaltalan hatalmi játszmákat jelentéktelen bábok tologatásával."
"Politikai kontextusban az "igazság" kifejezés egyszerűen értelmezhetetlen"
A gyurcsányi politizálásban (annak rendszerében) ez valóban értelmezhetetlen, de nehogy már ezt a - hazugságok rendszerére épülő - halandzsa-politizálást értelmezzük magának a politizálásnak.
Másképpen, ez az inkommenzurabilitás filozófiailag megoldhatatlan problémájának gyakorlati megoldási kísérlete: ahhoz, hogy narratívák érvényességét egymáshoz képest egyáltalán felvethessük, tudatosítani kell, hogy nem az igazsággal, hanem modellekkel állunk szemben, amelyek tehát egymással összemérhetőek, és bárhogy végződjék is a dolog, annyi bizonyos, hogy egyik sem az igazság, hanem annak leképezése, következésképpen nagy valószínűséggel megtalálhatók közöttük a közös pontok és lehetőség van korrekcióra is, meghalni értük pedig igen szűk körben érdemes.
Furcsa, hogy amíg természettudományos állításokkal kapcsolatban ez az ismeretelméleti alaptétel viszonylag ismert, addig a sokkal bonyolultabb viszonyokat leképező és gyakran megismételhetetlen, tehát verifikálhatatlan események oksági viszonyaira vonatkozó (politikai relevanciájú) állítások esetében a közönség hajlamos elhinni, hogy nem modellekkel és vizsgálható koherenciájú leírásokkal van dolga, hanem az Igazsággal, az Úttal és az Élettel.
Pontosan ez a gyurcsányi politizálás alapeszméje, logikai magva. Csakhogy ez a fajta politizálás 2010 április 25-én tökéletesen és totálisan megbukott. És nem azért, mert az emberek hülyék volnának...:)
Rosszul csinálták, naiv-aufklérista téveszmék foglyaiként, és nem ismerve a narratívák működését, az igazságot igazságnak, a hazugságot hazugságnak látták egy olyan kontextuson belül, amelyben valójában ezeknek a fogalmaknak nincsen semmilyen közvetlen relevanciája és amelyben minden állítás csak illusztráció és metafora - a politikai narratívák nyelvezete márpedig ilyen.
Próbáld meg a Szuíjjártó-oeuvre-t egy tetszőleges, de koherens igazságfogalom kontextusában értelmezni ... nem fog menni, pedig ő se tud nagyon sokat, csak az elszántságuk volt meg, fejest ugrani az abszurd semmibe s ebből egy világot teremtettek, olyat, amilyet, de azért ideiglenesen működőképes világ ez...
Politikai kontextusban az "igazság" kifejezés egyszerűen értelmezhetetlen, mivel a politiki kontextus narratívákra épül és ezek nem tényállításokból felépülő rendszerek, még ha annak látszanak is. Aki azt hazudja, hogy igazat mond, az valójában rendszerszerűen hazudik, összességében nagyobbat hazudva annál, mintha pusztán hamis tényállítások megfogalmazásának bűnébe esne.
Te is mindig újra beleesel annak az antropomorf téveszmének a csapdájába, hogy szövegek olvastán a szövegek előállítójának tudatállapotaira nézve próbálsz meg következtetéseket levonni.
Amennyiben a szöveg jólformált, ez lehetetlen. Valós tudatállapotokra, esetleg rejtett szándékokra talán valamennyire a szövegszerkezet hibáiból lehetne következtetni (ld afáziakutatás), mint azt pl helyesen, ghoezeke mate teszi, de itt is el kellene tudni választani a szándékos hibát a szándéktalantól, ami egy szinttel följebb hozza létre ugyanazt a feloldhatatlan dilemmát.
Bele kell hát nyugodni, hogy a szöveg önmaga tekintendő létezőnek, függetlenül mögé képzelt szándékoktól vagy lélekállapotoktól, és a mögötte meghúzódó valóság felfejtése végső soron lehetetlen, tükör által látunk itt is, mint a valóság egyéb elemei dolgában is, s homályosan...
