A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
a zsidóság nyitott nemzet volt míg állt a bál, vagyis az országuk!, befogadó és nem térítő népként élte hétköznapjait!
A diaszpóra már egyféle tudatos vallási identitásba burkolódzott be...., ami a világba szétszéledt zsidókat hivatott emlékeztetni, hogy honnan jöttek és hová is tartanak, kikhez is tartoznak! A vallásuk volt földjük, nemzetük, népük, országuk az Isten országa, ami közöttük volt, bennük élt, él talán ma is!
Valahol az önfeláldozás is szenvedés. Azt mondják, ha globálisan akarjuk csökkenteni a karmikus nyomást ebben a létforgatagban, akkor az ilyen önfeláldozások is sokat segítenek másokon. Nem látszik egyénileg, de kollektíve lesz eredménye. Lásd Jézust.
mégis úgy érezzük sokszor, hogy a helyzetünk lehetne jobb is, hogy amink van, az kevés, hogy lehetnénk egészségesebbek, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat, hogy nem szeretnek bennünket, stb.
ez a dukkha.
ettől lehet megszabadulni, ezt a megszabadulást tanítja Buddha.
"úgy látni a dolgokat, mint amik elégtelenek, mint amik tökéletlenek, mint amik keletkeznek és elmúlnak, ez a szenvedés."
mihez képest elégtelenek, vagy tökéletlenek? valamihez hasonlítva vannak? valami, vagy valaki az adott pillanatban egyedülálló, nincs még egy ugyanolyan, és így nincs mihez hasonlítani, tehát ő/az akkor ott pont tökéletes, úgy, ahogy van. ami nem jelenti, hogy tökéletesen jó, vagy rossz, vagy kicsi, vagy nagy stb., és nem lehetne valamiben jobb, rosszabb, semmilyen minőségi kategóriát, csak éppen olyan, amilyen és nincs hozzá összehasonlítási alap.
Ezt valahogy nehezen képzelem el. A zsidóság, mint zárt diaszpóra - először csak a közös identitás, vallás alapján szerveződhetett. (Mint általában akkoriban minden társadalom) Nem ?
máshogy mondom. az eredeti szanszkrit dukkha kifejezés nem fordítható le közvetlenül magyarra (angolra sem). körülbelüli jelentése amit lentebb leírtam, több jelzővel körülírtan. úgy látni a dolgokat, mint amik elégtelenek, mint amik tökéletlenek, mint amik keletkeznek és elmúlnak, ez a szenvedés.
a fizikai fájdalom nem önmagában szenvedés, viszont nagyon kellemetlen és szabadulni igyekszünk tőle (ami természetes). inkább úgy mondanám, hogy közvetlen oka a szenvedésnek.
semmi gond, eredetileg maga a zsidóság nem vallásra épült.... egész Izraelben 1 Templom volt...., semmi több! b Az is áldozati helyként szerepelt és Isten évente megjelent a Szentélyek Szentélyében, hogy a papok megvallják bűneiket amit a néptől átvettek! Az áldozati kultusz bevezetése is inkább a környező pogány népek miatt volt és nem azért mert ez volt Isten akarata, még egy vallásként!
A nép élhette életét, minden vallási rituálé nélkül, nem kellett naponta, sem hetente, de havonta se járniuk a /Templomba, sem nem kellett úgymond imádkozniuk mintegy kitételezett kötelezettség érdekében!
A Törvény határozta volt meg életük mindennapjait.... a zsidóságnak, a jámborság, a segítőkészség, a szeretet.....
Ahogy látom a tegnapi napot nem egy kellemes témával zártátok. Van egy lökött barátom, aki (kiferdítve az eredeti mondást) azt "vallotta", hogy "szenvedni annyi, mint más hülyesége miatt önmagamon bosszút állni". Mondom, lökött az illető (de jó koponya).
Az igazság az, hogy a s z e n v e d é s hitfüggetlen, azonban (mint az eddig írtakban olvashattad) minden hit másként kezeli. A buddhista hit szerinti magyarázatot olvashattad, a keresztényeknél szokás a szenvedést "felajánlani" valakiért. (Ez Jézus történetéből, az Ő szenvedésének céljából eredő felfogás). Az iszlámról és a hinduizmusról nem tudom, hogy hogyan kezeli a lelki, ill. (vagy) testi szenvedést.
Szerintem a fizikai fájdalom nagyon is konkrét ügy (mondhatni materialista igazság). A fizikai (nem lelki !) fájdalomnak mindig oka van és speciel nekem az a véleményem, hogy ezt a testi jelzést nem szabad elnyomni - pláne ha tartós fájdalomról van szó. meg kell keresni (kerestetni) az okát, hiszen lehet egy nagyon komoly testi megbetegedés egyetlen vezető tünete is, és ha bármilyen módszerrel ezt a jelzést "elfojtod" (hogy maradjunk egy pszichológiai fogalomnál), vagy fájdalomcsillapítókkal tömöd Magad, azzal csak az időt húzod és az okot hagyod fejlődni.
A lelki fájdalom - amit volt (van) szerencsém átélni 42 év óta, - az más ügy. Az a szerencsés, aki úm. "túl tud lépni" egy elszenvedett lelki traumán és képes "elfelejteni". Aki erre nem képes, annak a lelke megőrzi a fájdalmat és az néha (eseményfüggően) újra és újra megjelenik. Azt szokták mondani, hogy az Idő begyógyít minden sebet. Ez n e m i g a z ! Az Idő "bekötözi" a sebet, de ha a seb a kötés alatt nem gyógyul be (képletesen), akkor az a "kötés" újra és újra "átvérzik".
Szó sincs róla, hogy nem tetszik - csak én úgy képzeltem, hogy talán mód van (ahogyan a buddhizmusról) úgy a hinduizmusról is "zanzásított" ismereteket leírni, amiből már következtetni lehet a teljes egészre. Tényleg megköszöntem az útbaigazítást - nem hülyéskedtem !
amit szenvedésnek fordítanak magyarra, az eredeti szanszkrit nyelvben "dukkha". ez elégtelenséget, tökéletlenséget és múlandóságot jelent. így már közelebb kerülhetünk a megértéséhez, hogy miről is lehet itt szó körülbelül.
