"dr. Vida Ferenc („Tunisz"), 1934-ben Tel-Avivban a zsidó kommunista párt tagja lett, ezt követően részt vett a magyar kommunista mozgalomban, az IM főosztályvezetője, majd a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezetője, feltételezett szervezete: KGB és Moszad.” /Magyar Világ 2005. március „Alkotmányos válság- Ügynökök?”/
Véd ő minden kommunistát. Neki mindenki hős aki antifassizta volt, tekintet nélkül arra, mit csinált még. Bevallottan kommunista most is. Meg amit még nem tudunk.
Jogi értelemben bizony háborús bűnösök, mivel 56-ban ami itt a nemzeti és a szovjet erők között folyt, azt nehéz lenne másnak, mint háborúnak nevezni. Így bűnük is elévülhetetlen.
Nagyon sok magyart halálra ítéltem címmel hangzott el a Magyar Rádióban 1989 júliusában Borenich Péter interjúja a Nagy Imre-per egykori bírájával. Az ítéletének nemzeti gyászünneppel való felülbírálatát, a Hősök terén rendezett temetést a 78 éves Vida "Tunisz" Ferenc egy nyugdíjasotthonban élte meg. Az őt megszólaltató riporternek pedig folyvást azt bizonygatta: egykori verdiktje igenis megfelelt a jogi normáknak, nem kell szégyenkeznie miatta, s őt a politikai hatalom soha nem irányította. A nyilvánvaló hazugságokra mások mellett az "elképedt" Halda Aliz, a Vida által akasztófára küldött Gimes Miklós szerelme, valamint Litván György történész reagált. Utóbbi azt a kérdést is feszegetve, miként egyeztette össze az "önelégült vérbíró a tiszta lelkiismeretével", hogy - saját bevallása szerint is - elfogadta azt, hogy a törvénytelen fogva tartása ellen éhségsztrájkkal is tiltakozó Szilágyit azért kell előbb elítélni, mert "rossz egészségügyi állapota miatt" esetleg nem éri meg a többször elhalasztott tárgyalás újrakezdését.
Ezeket a reagálásokat titulálta Vida "hecckampánynak" abban a csupán nyomdai levonatban fennmaradt és szakberkekben kézről kézre adott - Perbe fogott ítélet című - interjúkötetben, amelyet a bíró és mikrofonállványa, a Népszabadság akkori munkatársa, Faragó Jenő állított össze, ám amelyet a Hírlapkiadó már nem mert megjelentetni. Így aztán kéziratban rekedt Varga László történésznek a levonat alapján írt recenziója is, melyben ízekre szedte Vidának - a hírhedt Fehér Könyvet szajkózó - állításait és azt az arcpirító indoklást, hogy Kádár vagy Münnich tanúkénti meghallgatását Vida "nem tekintélytiszteletből" utasította el. Hanem azért, mert "tárgyalási tapasztalatom volt, hogy a sértettnek [vagyis Kádárnak] mennyire kínos, megalázó érzés (...), ha arról kell tanúvallomást tennie, hogyan szedték rá, hogyan éltek vissza jóhiszeműségével".
"Tunisz" a Nagy Imre-perben a megbetegedett Radó Zoltánt váltotta a népbírósági tanács elnöki székében, amit legfőbb pártfogójának, Nezvál Ferenc igazságügyi miniszternek köszönhetett. Ezenkívül nevéhez fűződik többek között Déry Tibor és társai, Erdős Péter, Haraszti Sándor és társai, Kardos László és társai, Lőcsei Pál, Mérei Ferenc és társai, Zsámboki Zoltán és társai; a Corvin közi felkelők fegyveres parancsnoka, Iván Kovács László és társai, a csepeli felkelők, Szente Károly és társai ellen lefolytatott per. Összesen húsz embert végeztetett ki 1956-os tevékenység miatt. "Tunisz" 1990. november 7-én halt meg, ágyban, párnák között.
Szende Iván András – Az „Ügynök voltam Magyarországon” – című 2002-ben megjelent könyvében részletesen beszámol arról, hogy az 1970-es és a ’80-as évek elején a BRFK Állambiztonsági Szervének III/II-es alosztályán dolgozott, mint kémelhárító tiszt, majd újságíró lett. A könyvében írja, hogy „Éveket töltöttem a Közel-Keleten”, de arról nem tesz említést, hogy ezalatt Izraelt értette. A könyve arról sem szól, hogy Izraelben, mint volt kémelhárító disszidenst részletesen kihallgatták, majd átszervezték és a rendszerváltozás után visszaküldték Magyarországra. Jelenleg az In-Kal Security egyik vezetője.
„Nagyon sok embert halálra ítéltem”, interjú Dr. Vida Ferenccel.
Vida Ferenc "Tunisz" Nagy Imre vérbírája volt. 1934-ben Tel-Avivba ment, ahol részt vett az ottani munkáspárt megalapításában. Magyarországon 1936-tól ügyvédjelöltként dolgozott, emellett az illegális kommunista mozgalomban is tevékenykedett. Ekkor vált ismertté „Tunisz” fedőnéven, mivel jellegzetesen arabos külseje volt.
Vida Ferenc 1989-es nyilatkozataiban határozottan tagadta, hogy instrukciót kapott volna az ítélet végkimenetelét illetően a Magyar Szocialista Munkáspárt akkori vezetőjétől, Kádár Jánostól. Ugyanígy azt sem ismerte el, hogy a párt legfelső vezető plénuma, a politikai bizottság vagy az akkori kormány irányította bírói tevékenységét, amelynek során a népbírósági tanács ellenszavazat nélkül halálra ítélte Nagy Imrét, Maléter Pál volt honvédelmi minisztert és Gimes Miklóst, a november 4. utáni ellenállás szervezőjét.
Ma is kivégeztetné
A Bartók Rádióban 1989. július 19-én Vida Ferenc azt nyilatkozta, hogy politikai részről soha nem kért és nem is kapott eligazítást a Nagy Imre-pert illetően, valamint a vádlottakat ma is elítélné. Két nap múlva, a Kossuth Rádióban már árnyaltabban fogalmazott, azt mondta, hogy bűnösnek tartja őket, de nem biztos, hogy halálos ítéleteket hozna. Ugyanebben az interjúban azt mondta, hogy „én nagyon sok embert halálra ítéltem”.
