Az információs paradoxon arra mutat rá, hogy az Általános relativitás szerint egy Fekete lyukban (BH) eltűnik az információ, míg a BH „párolgása” a Hawking sugárzás során visszanyerhető. Az információk dekódolása, azonban további problémákat jelent.
A BH eseményhorizontja mögül, valóban nem jöhet ki semmi, azonban kvantum effektusok révén, az összefonódott részecskepár egyik tagja igen. Ez lenne „párolgással”visszajutó információhordozó.
A részecskepár BH-ban maradt tagja információt nyújthat arról, hogy mi van belül, a külső tag információjának alapján.
A holografikus elmélet úgy hangzik, hogy egy 2 dimenziós felületen, (eseményhorizonton) megtalálható a világunk leírásához szükséges összes adat és pont. Ezek, mint egy hologram, 3D-s képként vetülnek ki, ami az univerzumunk lenne.
Amennyiben az univerzum olyan, mint egy 3 D „gömböc”, annak határa a 2 dimenziós felülete, tartalmazza az összes információt. A térfogata, vagyis a 3D be-vetülése lenne a gravitációt is viselő valóság. Ez egy determinisztikus „misztikus”zárt világ lenne, mivel nem tartalmazna veszteséget. Azonban idővel minden a visszájára fordulna, ciklusokat alkotva. Az a kérdés, hogy mi van az univerzum gömbfelületén kívül, nyitott marad a fantázia számára. :)
Ami a legteljesebb kifejezést illeti, vannak fenntartásaim. Mivel ami kiteljesedik, az már nem növelhető, nem fogad be semmi befogadhatót magába, vagyis véges. Azonban az univerzum végessége, csak az energiasűrűségére vonatkozóan van „deklarálva”, nem a kiterjedtségére vonatkozóan. Persze ez csak a szubjektív véleményem. :)
Már a legősibb bölcsek is tudták, hogy születünk, élünk, és meghalunk. Vagyis a TRINITY az első bölcseletek közé tartozik. A háromság egybegyúrása, későbbi korok „bölcseinek” eredménye. A szentháromság egy isten verzió, már a „bicikli” túltolása. A minden EGY verzió, meg a valóság leegyszerűsítése, a megértésének bonyolultságának ismérvei alapján. /nehéz az élet, de mint tudjuk, teher alatt nő a pálma/
Nos ez az, amiben egyet értek. Azonban a valóságot nem a „kiegyensúlyozott” POTENCIALITÁS”, hanem a szimmetriasértés jellemzi. AZ ÉLT is az egyensúlykeresésről szól. Különben a témákra osztás, vagy tematizálás, nem a filozófia, hanem a politika „eszköze”, amivel az összhangot feldarabolja. :(
Itt filozofiai munkajellegü hipotézisekkel dolgozunk ám.
Én különben sem irtam a valamiről ...meg még a semmiről is külön hanem azt irtam hogy a kettő egyuttal EGYETLEN IS hiszen ott vannak egymásban a másikában. Egymás POTENCIALITÁSAI !
Ezt annyiban módosítanám, hogy a nem lét, egy fikció, olyan, mint a mi lenne ha? Aki kijelenti azt, hogy a semmi „van”, az nem tudja semmivel, (még a semmivel) sem igazolni az állítását. A semmi egy címke arra, amiről nincs információnk. Ebben a „státuszában” viszont van, de nincs (semmi) információ tartalma. /amiről nem tudunk, az nem fáj/ :)
Van az a kérdés, hogy miért van valami, miért nem inkább semmi?
Az én kérdésem az, hogy miért tudunk arról, hogy van valami? Ha nem tudunk semmiről, az nem más, mint a semmi. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy a valami van. Ekkor lép be a hit, miszerint hiszem azt, hogy tudtom nélkül is van (valami). Ha nem hiszem, akkor csak abban hiszek, amiről tudok. Ennél fogva teljesen a tudatomra vagyok hagyatkozva, ami csak az enyém és egyszeri. Ez viszont időben annyira korlátozott, hogy van akinek napokat, hónapokat, éveket jelent. A 101 éves nagynéném sem tud jó tanácsot adni ebben a kérdésben, mivel már engemet sem ismer fel a szülinapi köszöntőjén. :(
Amennyiben a vitatkozás művészetére gondolsz, úgy had jegyezzem meg azt, hogy a művészi szintre jutás, tehetség és sok munka eredménye. Egy fórum ehhez jó gyakorlóterepnek számít. :)
„Én kedves a dialektikára gondoltam tudod amelyiknek atyja Hérakleitosz mert ugye ez eléggé TAPASZTALATI valóságunk nem teóra sem vágy.”
A dialektikus materializmus szerint, a lét határozza meg a tudatot. Azonban tudat nélkül nincs, aki meghatározza a létet. Az a furcsa, hogy vannak tudattalanok is a létben, vagy az, van tudat is a létben?
"Az adatok egy titokzatos hullámzást vagy rezgést mutattak ki, amely a jelek szerint az egész galaxisban lökdösi a csillagokat."
Az újságírók szeretik a "titokzatos" dolgokat, mert ezzel lehet leginkább elkábítani a laikus közönséget. De ennek a valóban érzékelhető jelenségnek megvan az egyszerű magyarázata.
Röviden a következő. A távoli égboltot gravitációs lencsék ezrein keresztül látjuk, amelyeket az a közbülső égitestek körüli gravitációs mező alkot. Mivel az égitestek mozognak (keringenek), ezért a lencsék is velük mozognak, így a mögöttük lévő égitestek látszólag szintén elmozdulnak. Olyan, mintha ide-oda lökdösnék őket. De ez az elmozdulás csak látszólagos.
"Az egész TEJUTRENDSZER rezeg vagy ilyesmi feltetetően a téridő közvetitése által nem-e de-e ?"
Nem. Téridő nem létezik, ezért az nem közvetít semmit. A rezgés csak látszólagos.
Ezekről a jelenségekről szól az egyik tanulmányom, amelynek a címe: Gravitációs optika.
