Kezdem a Picassoval, annál kb 4 hónapja jöttem rá, hogy a festő nem lehet más mint Pablo Picasso. Történelme? Ennyi: A bolhapiacon vettem Kölnben (itt élek) Egy háztartás felszámolásban mindent ami nem kellett a családtagoknak kihoztak eladni, köztük ezt a gyönyörű portrét is. A néni 50 euróra tartotta. Sokáig nézegettem, láttam hogy szignálva és datálva is van a szignót nem ismertem fel, de a dátum alapján, no meg ránézésre is 9-9-1919 Érdekes dátum, szép nő a portrén. Jópár percig vizslattam, aztán az 50 euro hallattán visszadtam. A néni visszakérdezett. Sok? Mire én mondtam, hogy hát nekem ez kb 30-at érne meg. Mire ő, hogy pedig csak az a szép új keret amibe beletette is 8 euroba került, hogy így mégiscsak jobban eltudja adni mint abban amiben addig volt, mert hogy a pincében alulról felnedvesedett, és a keret fája szét is rohadt. Elmosolyodtam egy kicsit és csak fanyalkásan mondtam neki, hogy drága! Ezzel nem javított a képen, hanem rontott! A régi keretben nekem sokkal értékesebb lett lett volna mert hogy én abból is nagyon sokat megtudhatok a kép történetéről, amit az átkeretezéssel gyakorlatilag megsemmisített. A néni erre büszkén vágta rá, hogy a hátlapja, a kemény kartolap az még megvan, és azt is kiszedte a kisteherautóból. Odaadta. Tényleg történelmi kartondarab, mert hogy az egy női kalapdoboz darabja volt, rajta London akkori legelőkelőbb divatszalonjának a nevével, és címével. Így aztán megegyeztünk és persze az árral is lejjebb ment. Csak annyit tudott a kép, a festmény történelméről, hogy már sok-sok éve a nagymama pincéjében volt. sajna semmi többet.
Eleinte nálam is csak a falat díszítette, és bár néha lekaptam onnan a szignó miatt, de nem jutottam vele dülőre, amíg egy alkalommal egy olyan Picasso kép nem került elém, ahol is a datálás megegyező volt az én képemen láthatóval, és ott is éppen úgy a szignó alatt volt, mint az én képemen. Jött a nagyító a makrofotó meg ilyesmi, és kiderült számomra, hogy egy Picasso portré van a falamon.
Körülnéztem a neten, hogy mit lehet most tenni, és a legjobbnak tűnő megoldást választottam, miszerint felhívtam telefonon a Sothebys helyi képviselőjét, mit kell tennem ha képet akarok náluk eladni, mert hogy a honlapjukon azt írják, hogy mindent elvégeznek, még a szakértést is ha az eladásra felajánlott műtárgy megfelel nekik. A válasz az volt, hogy küldjek a mail címére fotókat és majd mailben válaszolnak. Küldtem fotót meg egy szerverlinket ahová több részletfotót is feltettem hogy képbe tudja tenni magát legalább optikailag. És most kapaszkodj meg: A levelem kiment a mailprogramom szerint 12 óra 10 perckor, és az erre kapott válasz megérkezett 12 óra 13 perckor. A válasz az volt, hogy köszönik, de nem kell nekik, keressem fel a helyi árverési házat, hátha őket érdekelni fogja. Röhely ugye? Egy jelenleg még ismeretlen Picassót meg se néznek !!! Mert hogy annyi idő alatt képtelenség a levelet megkapni, a kb 10 fotót a szerveren (kb 25 MB) megnézni, ... stb. és még válaszolni is úgy, hogy az én 5 percesre beállított POP mailemre meg is érkezzen az a válasz röpke 3 perc alatt.
Most tehát van ugyan egy Picassom, de aladni majd csak akkor tudom, ha valamelyik szakértőt jól megfizetem, mert egy ilyen kép esetén ez kb 5000 euró (fent vannak a részletek a szakértők honlapjaikon) s a problémám leginkább meg az, hogy honnan a francból tudjam én, hogy melyik szakértő szakértését fogadja el pld egy olyan árverezési ház, aki képes egy lagalább 2 millio euró értékű festményt árverésre bocsátani. Ez úgy nevetséges ahogy van. S persze a Christies képviselője 2 hónap elteltével sem válaszolt az emailemre.
Az eddigi vizsgálatokat hol csináltattad? Mit értesz azon, hogy szkennerrel derült ki, hogy Goya? Ha így derült ki az aláírás (mert másként nem látható), ahhoz még más vizsgálatok is kellenek, igazságügyi szakértő, aki megállapítja, hogy Goya vagy nem. Hivatalos helyen nézetted meg, hivatalos szakemberrel, és ő kért további vizsgálatokat? Ha megcsinálta a röntgent, nem értem, hogy miért nem csinált más vizsgálatokat is, többnyire mindent egyszerre csinálnak(?) Szerintem keress meg minél több szakembert és kérj tőlük véleményt, hogy egyáltalán érdemes-e ekkora összeget kifizetni a további vizsgálatokra! Nekünk is van egy ilyen "problémás" képünk, lassan öt éve hurcolásszuk különböző helyekre. Közben katalógusokat, albumokat, könyveket stb gyűjtögetünk a témában, hogy felbukkan-e valahol az adott festmény, van -e rá utalás valahol... El kell menni külföldre Goya kiállításokra, és szép hosszú napokon, heteken át eredeti Goya festményeket nézegetni, hogy te nagyjából meglásd, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy tényleg Goya. Hidd el, érhet meglepetés. Nagyon hosszú, kimerítő, időigényes munka az ilyen, amit mindenképp meg kell csinálni, mielőtt ekkora összeget kifizetsz! Ezt senki nem fogja helyetted megcsinálni! Ha besétálsz valahova, hogy itt egy Goya, senki sem fog komolyan venni sajnos. Egyébként a kép korábbi életéről tudsz valamit? Sajnos nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak az ilyen "nagy" aláírásokat mutató festményekről! A galériában, ahol régebben dolgoztam, rengetegen telefonálgattak, hogy ilyen festményem van, meg olyan festményem.... amikor az illető bejött, kiderült, hogy nem is festményről van szó, hanem egy egyszerű NYOMATRÓL! Na mindegy, ezt csak úgy írtam, hogy bizony ilyen is van.
Tudnál esetleg egy képet feltölteni (persze ha nem akarsz, semmi baj), csak nagyon érdekelne. Üdv.
Én mindent gyűjtök ami régi, és megragadja a figyelmem legalább annyi időre amíg ki nem csengetem érte az ellenértéket a bolhapiacon. Imádom a bolhapiacokat. A környékemen alig van olyan, ahol is rendszeresen meg ne jelennék. S ez már vagy 5 éve tart. Persze a már megunt régebbieket meg folyamatosan eladom pld. az Ebayen, mert a hely kell az újabb szerelemnek.
Ez eddig sima. Ahonnan meg már nem az, hát ezért vagyok most itt pld.
Jelenleg 2 festményem van aminél a festő meghatározása óta nem tudok, képtelen vagyok továbblépni, mert hogy akkora nevek.
Az egyik képem Picasso, a másik meg (mint a scanner alatt kiderült) nem más, mint Francisco Golya.
Hát itt tartok. Senki nem vesz addig komolyan amíg be nem szerzek egy festményenként kb 5-7000 euróba kerülő szakvéleményt olyan szakértőtől, amit persze el is fogadnak.
Az árverezési ház persze nem jelelöl meg nevet, csak azt mondja, hogy szakvélemény, valamint provinencia nélkül nem érdekli.
Én arra gondoltam, hogy ha valaki rád akar sózni egy képet, mondván, hogy eredeti, akkor tudja ennek az eredetiségét igazolni. Például egy, de inkább kettő vagy három neves, igazságügyi festményszakértői igazolással, vagy nemzeti múzeumi igazolással. A tulajdonos legyen dokumentálva. Akiktől mi vásárolgatunk ezt-azt a bolhapiacon, azoknak persze nincs ilyen papírjuk, de nem is kérnek többet 8-10.000 forintnál egy képért, sőt 1000-2000-ért is vásároltunk már, "híresebb" magyar festők aláírásaival ellátott képeket! (persze relatív, hogy kinek mi számít híresnek, nyilván nem egy Munkácsy-ra gondolok) Ezen kívül ki sem nézem belőlük, hogy hamisítani tudjanak.
Aki műkincset hamisít, az nyilván az okiratot is hamisítja, csakhogy a "műalkotást" olyan áron is adja, mint amennyibe egy ilyen eredeti kerül(ne)! Erre írtam, hogy aki százezrekért meg milliókért vásárol, az ne "feketén" tegye.
> amiről nem mutatnak egy hiteles eredetiség-igazolást,
És te miből tudod eldönteni, hogy hiteles az ő hitelessége? Szerintem aki képes műkincset hamisítani, annak egy hiteles okiratnak látszó tárgy előállítása meg se kottyan.
Örülök, hogy rátaláltam erre a topikra, ugyanis engem érdekel ez a dolog, és eddig nem találtam itt az indexen semm ezzel kapcsolatosat. Gondolkodtam is rajta, hogy nyitok egy "Műgyűjtés, műkereskedelem" topikot. Mondjuk igaz, hogy nem igazán pörög. Keresgélni egy ilyen helyen valóban nem lehet, viszont tapasztalatcsere, információterjesztés szempontjából érdekes lehet. Jó lett volna, ha az előző hozzászóló, aki átverésekről ír, kifejti egy kicsit bővebben a történetét. Én ugyanis nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet valakit átverni (mármint attól függően, hogy mit nevezünk átverésnek). Amennyiben ugyanis nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy eredeti műtárgyat vásárolok (márpedig ez gyakran megtörténik), akkor csakis annyit fizetek érte, amennyit nekem, beleértve a hamisság lehetőségét is, megér. Ha valamibe egyből beleszeretek, akkor veszem csak meg a tárgyat, és így nem leszek annyira "kiakadva", ha kiderül, hogy hamis. Meg persze amiről nem mutatnak egy hiteles eredetiség-igazolást, azért csak a bolond fizet ki nagyobb összeget. Aki meg nem vállalja a kockázatokat, az vásároljon galériákban, aukciókon.
Köszi, nagy tételben nem veszek lapokat, egy-egy darabot szoktam megvenni antikváriumokban, piacokon. Főleg a közlekedés (villamos, kisvasút) témájú lapok érdekelnek.
Szóval ezt a topiktot anno azért nyitottam, hogy legyen hol megosztani az élményeket azoknak, akik aukciókra, kiállításokra, antik boltokba, netán az Ecserire járnak kincsvadászni...
