Eppen azert nekem ne mondja senki, hogy az milyen jo egy lanynak, ha "ferfi" munkakat csinal. Anyukam ebbe rokkant bele (szegenynek teljesen tonkrement a dereka, laba, stb.) Azert, mert a csaladunkban levo ferfiak nem olyanok voltak, akik megcsinaltak volna a "ferfi" munkat.
" Aztan nagyapam hazament es lefekudt,mert elfaradt szegeny,nagyanyam meg ellatta az allatokat,a gyerekeket es a haztartast es a konyhakertet ..."
Szerintem abban az idoben nagyon sokat ittak a ferfiak (a kocsma nappal is tomve volt, legalabbis falun). De voltak rendes ferfiak, akik nem ittak, hanem azon iparkodtak, hgoy a csaladjuknak jobb eletuk legyen. De megha rendes volt is egy ferfi, akkor sem foglalkozott reggeltol-estig a gyerekekkel. Mert megvolt a maga munkaja (vagy a haz korul, vagy uzlet utan ment, stb.) En csak Borkanak valaszoltam, mert szerinte az lenne jo, ha a ferfi otthon dolgozna (de ha tenyleg dolgozna, akkor szerintem meg nem a gyerekkel torodne).
Mara mar tenyleg valtozott a dolog. Es ha normalis a ferfi, akkor ugyanugy o is mosogat, takarit, stb. De szerintem akkor is van egy noi es ferfi termeszet. Es meg mindig a nok azok, akik mindenrol atfogoan gondoskodnak, ha a csaladrol van szo (a gyerek iskolai dolgaitol kezdve a szulok apolasaig, stb.)
Itt ti folyamatosan nagyon felreertetek. Szerintem sem termeszetes, hogy egy no otthon maradjon, plane Mo-n, ahol altalaban nincs fizetett segitseg (esetleg a nagyszulok van segitsegnek, ha szerencseje van a csaladnak). Amikor a regi tarsadalomra hivatkoznak, az eleg nagy marhasag: a jomodu csaladokban fizetett segitseg volt (dajka, szemelyzet, stb.), a paraszt csaladokban pedig egyutt elt a nagy csalad, vagyis az anyara nem maradt 24/7-ban a gyerek. Nem is ertem azokat, akik teljesen otthon akarjak tartani a gyereket, meg iskolaba sem engedik, hanem ok maguk tanitjak, stb. En nem arrol beszeltem, hogy milyen nagyszeru az, ha a no otthon van. Hanem arrol, hogy vannak ilyen nok, akik hajlandok erre, es allitolag jol is erzik magukat. Az amerikai peldat azert hoztam fel, mert azert az otthon levo nok egy reszenek az elete nem a hazimunkarol szol, hanem arrol, hgoy elmennek az iskolaba-ovodaba kirandulasokra, ugyeket inteznek, onkenteskednek valahol, stb. Es az a gondoskodas az, ami jobban passzol a noi termeszethez, mint a ferfiehoz (ezert vannak noi apolonok es ovonok).
Es annak ellenere, hogy mind2-n dolgozunk, kisgyerekek mellett, megis en vagyok az, akinek mindenrol gondolkodni kell. (orvosi idopont, gyerek kirandulasara bekuldeni a penzt, kifizetni a szamlakat, karacsonyi lapokat kuldeni, osszeirni a vasarlo listat, stb. stb.) Nem mondom, hogy a ferjem nem csinal dolgokat (pl. elmegy a boltba, de nekem kell osszeirni a listat, stb.) Es valaki itt azt irta (lehet, hogy eppen te), hogy eloszor mindent egyutt csinaltatok a ferjeddel a gyereknevelessel kapcsolatban, de aztan a ferjed folyamatosan csak "besegitett". Miert? Szerintem azert, mert ez a mindenrol valo gondoskodas a csalad korul nem resze a ferfi termeszetnek.
" A férfiak számára pedig - én a férjemen is ezt látom - még sokkal nagyobb fenyegetés, ha a társ. szemében nem elég férfiasak. "
Az mennyire ferfias, hogy a ferfiak egy reszen nem is vallalja a gyereket? Sem anyagilag, sem nem torodik vele. Es tudod, hogy hany ilyent ismerek? Egyik legjobb baratnom baratja kozolte a gyerek 1 eves szuletesnapjan, hogy inkabb koltozzenek kulon, mert nem akar vele elni. Hogy hogy tudja a lakast, stb. fizetni, az az o problemaja. A minimum juttatast odaadja, de az semmire sem eleg (Most Becsben vannak, az apa osztrak, es a baratnom kenytelen a megtakaritott penzet most elkolteni). A ferfi raadasul most a munkajat is otthagyta. Azonkivul, hogy az apa este jon es megfurdeti a gyereket, a gyerek osszes gondja a baratnomon van (es a gyerek meg 2 eves sincs), dolgozni tole nem tud. Raadasul, anyagi segitseget sem kap. Egy masik baratnom arrol panaszkodott nemreg, hogy "a ferfiak szexet akarnak, nem gyereket" (nincs meg gyereke). Egy masik ismerosom soha nem lat semennyi gyerektartast, mert az apa feketen dolgozik. Szoval, ha mar tarsadalmi elitelesrol van szo, ezek sokkal szegyenletesebb dolgok, mint az, hgoy valaki azert nem dolgozik, mert otthon van a gyerekkel.
tanar a szerencsetlen,ugyhogy nem allitanam,hogy egy jolfizeto allast hagyott ott:)
munkamegosztas...en a regiekrol inkabb a nagyszuleim elbeszelesebol tudok infokat..Nagyapam melozott a foldeken ugyanugy,mint a nagyanyam a hatan a gyerekkekkel..Aztan nagyapam hazament es lefekudt,mert elfaradt szegeny,nagyanyam meg ellatta az allatokat,a gyerekeket es a haztartast es a konyhakertet .....ha ezt nevezzuk hagyomanynak,ebbol kosz,en nem kerek...
ma is hany olyat latok,hogy szegeny megfaradt ferfi hazer a melobol,annyira marad ereje,hogy elovegye a sort es bekapcsolja a TV-t,valamint kikiabaljon a konyhaba,mikor lesz kesz a vacsora..Anyuka a szinten 9 orai melo utan rohan a gyerekekert,veluk egyutt bevasarol,a fulerol is gyerek es szatyor log, es nekiall a haztartasnak es szegeny megfaradt uranak es a gyerekeknek vacsorat foz.....
valtozik azert mar a dolog,de foleg varoson..A falvakban jobban tartja magat ez a mentalitas...
ez kovetkezne a genetikabol,vagy inkabb ez is tanult felallas??? En az utobbira szavazok
Nem kerdezik meg a ferfitol, mert ez nem altalanos, hogy otthon marad a gyerekkel. Ha te lennel a munkaltato, te sem kerdezned meg. Amugy, a te ferjed evek ota otthon van mar a gyerekkel? Mert en errol beszelek. Nem arrol, hogy esetleg 1-2 evet, a gyes-t kihasznalva. Meg nem serteskent mondom, de gondolom, akkor, amikor a ferjed gyes-en volt, nem valami szuperjo, szuperfizetos allast hagyott ott (bocs, ha tevedek.) En viszont errol beszelek: a nok kepesek nagyon magas keresetu allast is otthagyni, akar egesz eletre (nem mondom, hogy mindenki, viszont egyetlen ilyen ferfirol sem tudok).
Te inkabb a hagyomanyos csaladmodell mellett vagy. Mert regen ez volt: mindenki otthon volt, a nok ellattak a gyerekeket (nem csak az anya, hanem nagyszulok, stb.), az apa pedig elment kapalni, az allatok korul volt, stb, es kozben a gyerekekkel is tudott foglalkozni. Jo is lenne, ha mindnyajan otthon tudnank lenni ebedidoben, mint regen. De ez abszolut nem arrol szol, hogy a ferfi-no ugyanazt a munkat vegzi, sot, eppen ellenkezoleg. Annak idejen, hiaba voltak otthon a ferfiak, meg annyit sem csinaltak a gyerekkel, mint most. (eppen a szomszedasszony mondta, hogy az unoka fiai hogy furdetik, stb. a gyereket, ez egyaltalan nem volt igy regebben, meg a fianal sem)
ha mar itt tartunk,egy ferfitol mikor kerdezik meg egy allasinterjun,hogy mikor szandekozik szulni es ha mar vannak gyerekei,meg tudja-e oldani,ha betegek???
Egy ferfi nem fogja a jol kereso allasat feladni,azert, hogy otthon maradjon a gyerekkel. (legalabbis ritkan). Egy no viszont feladja a jol kereso allasat, akar egy egesz eletre is.
Nézzük ki mit nyer, mit veszít. A jó állással jár elismerés, pénz, adott esetben hatalom. (Akár a döntő szó és a több pihenés lehetősége a családon belül.)
Ha egy férfi ezt feladja, ezek elvesztéséért cserébe semmiféle elismerést nem kap, de jó eséllyel megvetést igen. ("férfiatlan"). Megkaphatja a gyermekével való szoros kapcs. örömét, amiért igenis vannak férfiak, akik ha nem is adják fel a munkájukat, de e szempont figyelembe vételével döntenek.
A nő ha feladja a munkával járó előnyöket, hatalmas elismerést kap cserébe, h azért neki "mégiscsak" a család a legfotosabb. Plusz a a gyermekével való szoros kapcs. örömét.
De hogy az alkotás öröme iránti vágy csak a férfiaké lenne??!! Na nem... Pont ezért olyan lélekölő a házimunka.
Kár h nincs lefordítva a Friedan könyv, abból az is kiderül, h mennyi kárt okoz, ha az otthon lévő anyák a gyerekükön keresztül akarják kiélni minden saját ambíciójukat. (A mi családunkban is van ilyen.)
Na most már eldugulok, mert ennek az én karrierem látja kárát. :-)
Még egy, persze lehet tanulni. Sőt, akár karriert csinálni. De ha egy nő nem kényszerből, az anyagiak miatt tér vissza idejekorán a gyesről, hanem mert fontos neki a munkája, a karrierje, azt még mindig nagyon negatívan ítélik meg. A "rossz anya" nagyon erős bélyeg.
Hogy egy férfi nem hivatkozik munkaidő végén, vagy betegség esetén a gyerekére? Ugyan miért hozná magát szükségtelenül negatív helyzetbe??? Hiszen megteszi ezt helyette gyermekei anyja. És a munkaerő megítélésében ez egyértelműen és nagyon negatív. Egyébként rögtön cáfolom is magam, engem egyszer már megkért egy ffi, h helyezzünk át egy megbeszélést a lánya betegsége miatt. Magamban nagyon díjaztam az apukát. :-)
Ami a játékokat illeti: még egyszer, szerintem az a fontos, hogy a választási lehetőségeket adjuk meg. Semmi gond, ha a Györgyi a Te lányod nem szeret autózni, az enyémek viszont imádnak, ami fiútestvér híján sose derült volna ki, ha nem veszünk nekik. Az oviban viszont a fiúk nem nagyon engedik őket oda az autópályához... Kaptak pólyás babát, többet is, soha egy percre nem érdekelte őket. Barbi babát, pónikat, ékszereket viszont ők kérik, meg is kapják. Egyébként a barbi kultusszal se az a bajom, h nőies és nem férfias, hanem bűnös dolognak tartom, h ezt a szépségkultuszt már nem csak a kamaszoknak, hanem az ovisoknak is nyomják. Kiakadtam, mikor hallottam h a - teljesen normál testalkatú - lányok azzal csúfolják egymást az oviban h "kövér" és elszorul a szívem, amikor a kifejezetten vékony lányom aggódva nézegeti a pocakját a tükörben. :-( Persze elmondtam a véleményem nekik többször is, meg hogy ilyen nők a valóságban nem léteznek, de a mindenhonnan áradó képekkel szemben elég kevésnek és tehetetlennek érzem magam.
Catkiller, tetszenek nagyon a hozzászólásaid. :-) Persze a többieké is. (A topicnyitó viszont nagyon eltűnt...)
Györgyi, a nevelés úgy értendő, hogy szó szerint megtanítják az iskolában. Ennél sokkal nagyobb hatású a már említett szocializáció, amikor nem vagy csak némileg tudatosan szívjuk be a környezetünk + manapság a könyvek, tv, reklámok stb adta mintákat. (A szociológia egyébként roppant izgalmas tudomány - elfogult vagyok - és nagy kár, hogy nem kap nagyobb teret a népszerű tudományos ismeretterjesztésben. Hihetetlen sok dolog van, amit "természetesnek" tekintünk, pedig nem az, nagyon izgalmas felismerések születtek, csak egy belterjes szakmán kívül nem tud róluk senki.)
Amin én pl. ki vagyok nagyon akadva, amikor minden újság címlapjáról az harsog, hogy mennyire jó a sztármamáknak otthon lenni és h ők a nap 24 órájában boldogok. Az ő gyerekük sose nyűgös és nekik soha nincs elegük.
Az pedig egyáltalán nem egy "természetes" szokás hogy az anya otthon ül egymaga a gyerekeivel. Régen nem egy személy, hanem a nagycsalád volt otthon és az anya is visszatért szülés után a földekre ill. a munkájához. Továbbá olvastam egy elég brutál könyvet arról, h Franciao.-ban milyen gyorsan és milyen teljes körűen elterjedt az 1700-as években a kisgyerekek dajkaságba adásának szokása (az elit rétegektől a munkásokig) hihetetlen magas halálozási mutatókat hozott ez magával, akkor és ott mégis ezt tekintették "természetesnek":
A férfiak számára pedig - én a férjemen is ezt látom - még sokkal nagyobb fenyegetés, ha a társ. szemében nem elég férfiasak. (Ahogy vki írta: aki gyesen marad, annak a farka is lekonyul. :-)) Na meg miért vállalnak olyan dolgot magukra, ami társadalmilag egyáltalán nem elismert, csak az anyák napi szólamokban van elintézve?
lanyok,en valahol nagyon el vagyon cseszve genetikailag.../leginkabb magambol tudok kiindulni/
utalom a hazimunkat,utalok fozni,ellenben szeretek melozni jarni.,szeretek ketkezi munkat vegezni,akar nehez fizikait is ....az utalatos dolgokat is megcsinalom persze,mert muszaj,de egyaltalan nem lelem oromomet benne...
igaz ,a parom sem egy feminim alkat attol fuggetlenul,hogy a gyerekkel remekul elvan,tehat o sem foz meg takarit,ugyhogy szepen kettesben kell erot vennunk magunkon es megcsinalni:)
Ezek az ismerősök konkrétan nem presszót üzemelnek, hanem kézművesek. Maguk szabják meg a munkaidejüket. Mondjuk nyolc órát alszol, marad 16 óra, amit szét lehet osztani gyerekek és munka között. A piacot is felosztják, hogy melyik héten ki megy, ki marad a gyerekkel. Egyszerre nem lehet dolgozni meg gyerekkel foglalkozni is. De azért mégis más, hogy bejön a konyhába a kertvégéből vagy az emeletről öt perccel azután, hogy végzett a munkájával, vagy hogy egy órában még dugóban ül. Nem? Én sem arra vágyok, hogy otthon legyek. Nem is tudom mire. Hogy tudjak gyereket nevelni úgy, ahogy én szeretném, és közben tartalmas életet is élni. Meg valamikor pénzt is kell keresni. Majd a mesében.
Szerintem arról van szó, hogy te sokmindent ösztönös, természetes adottságként, tulajdonságként élsz meg - mert nálad az is -, amit én nem, mert nálam nem az. Ezért én nagyon odafigyelek arra, amikor valaki hasonlóképp "átlagtól eltérőnek" tűnik.
Mert senki sem neveli oket arra, hogy otthon maradjanak (sokan semmi sem tudnak csinalni a haztartasban).
Egyrészt évszázados múltra visszatekintő "rendet" nehéz felrúgni. Másrészt kényszer még mindig van. Szerintem te arra gondolsz, hogy manapság már senki-semmi nem tiltja a nőknek hogy tanuljanak, munkát vállaljanak ésatöbbi. De ha meghallgatsz néhány véleményt, azt fogod tapasztalni, hogy sokan még mindig elítélik azokat, akik így tesznek. Ezt érem társadalmi vélekedés alatt. "Hivatalos" kényszer már rég nincs, de elítélő, fejcsóváló hümmögés még van. Főleg Magyarországon, ahol még a "pénz számolva, asszony verve jó"-nak is "hagyománya" van.
Egyébként természetes dolog, hogy szülés után a nők szívesen maradnak otthon - tény, hogy ilyenkor a gyerek teljes embert kíván, méghozzá elsősorban az anyát. Ez biológia. De aztán eljön az a szakasz, amikor ennek már nincs jelentősége, és a gyerekhez kapcsolódó teendőkből mindkét fél azonos színvonalon (lenne) képes kivenni a részét.
Az meg, hogy nincs mit csinálni otthon, mert van bébiszitter meg bejárónő, de mégis otthon maradok, hát... ez csúnya lesz, de szerintem nem genetika, hanem lustaság. Hidd el, hogy ezt az életformát sok gürcölő férfi irigyli és ha lenne rá lehetősége, ki is használná, biológia ide, genetika oda.
nem arrol beszelek, hogy a nok ne dolgozzanak, stb. Hanem arrol, hogy nagyobb bennuk a hajlandosag, hogy otthon maradjanak.Szerintem a ferfiakat pedig hajt valami, hogy valamit alkossanak, felfedezzenek, stb.
Nem is vitatom, hogy ezek a késztetések jellemzőek átlagosan - csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem minden esetben, és nem is feltétlenül ennyire erősen biológiai-genetikai meghatározottságú a dolog. Tehát, vannak olyan emberek, akik belül olyasmire vágynak ill. úgy működnek, ami nem felel meg ennek az átlagnak, mégis úgy viselkednek, mint az átlag, mert erre szocializálódtak. Érthető ez így?
Egy példa: ha semmiféle akadály nem áll a nők tudományos életben való érvényesülése előtt, nagy valószínűséggel akkor is kevesebb a nőnemű kutató és feltaláló, mint a férfi. (Mert a nők ösztönösen könnyebben lemondanak erről a családalapítás javára, és mert ösztönösen más viszi őket előre.) Viszont több, mint akkor, amikor még korlátok közé szorultak (nem tanulhattak, és nonstop szültek, mert nem igazán létezett hatékony fogamzásgátlás). Ez utóbbi kategóriába tartozók soha nem feleltek meg az elvártnak, látszólag mégis, hiszen gyereket neveltek, és nem föltaláltak.
Mai példa: apuka valójában jobban szeret főzni, mint barkácsolni, és több empátia szorult belé, mint anyukába, anyuka pedig kevésbé érzékeny alkat, továbbá kedveli a fizikai munkát, mert ellazítja. Mégis anyuka az, aki főz, és apuka nyírja a füvet, mert ezt látták otthon. Közben pedig mindkettő rosszul érzi magát, mert nem végi szívesen azt a munkát, melyet "ráosztottak".
Ez persze így eléggé sarkított, nem is hiszem, hogy így működne, de a jelenség - talán némileg lájtosabb formában - létezik.
Haaaat...Milyen valtozas az, ahol en meg egyetlen 1 peldaval sem talalkoztam?
Melyik országban? Nem mindegy :)
Egyébként az én emberem azt mondja, hogy - ha egyszer mégiscsak összerittyentünk egy porontyot -, ő szívesen otthonmard vele. El is tudom képzelni, mert szerintem több türelme van, mint nekem.
Jó, tudom, hogy ez csupán elmélet még.
Holt biztos vagyok benne, hogy a fiaim nem a neveles miatt szeretik az autokat, a lanyom pedig nem a neveles miatt nem szereti.
Nem is a nevelés miatt, de én ilyesmit nem is írtam. Viszont azt továbbra is fenntartom, hogy a biológiailag-genetikailag meghatározott általános különbségek mellett vannak olyanok is, melyeket magátólértetődőnek és biológiai alapúnak hiszünk, holott a szocializáció alakítja őket ki. Másrészt fenntartom azt is, hogy még a biológiai-genetikai késztetések, tulajdonságok terén is van szórás; ebbe esnek bele például azok a kislányok, akik nem babáznak, annak ellenére sem, hogy a környezetük ezt "várja (el)" tőlük.
A letra becipeleserol volt szo, nem a villanykortecsererol.
" Azt hiszem, ez egy körkörösen visszaható folyamat. A nők ösztönösen hajlamosabbak rá, ez tény - ugyanakkor kialakult egy elvárás is feléjük, amely erősebbnek mutatja ezt a késztetést, mint amilyen valójában; és a megfelelési kényszer miatt* föl is veszik ezt az elvárt szerepet. "
Akiket ismerek, azoknal nem volt/nincs semmifele elvart szerep. Egyszeruen azert nem dolgoznak, mert szeretnenek tobb idot tolteni a csaladdal, es ugy gondoljak, hogy vannak fontosabb dolgok az eletben, mint a munka. Egyebkent, ezt egy tanulmany is kimutatta: a ferfiaknak a munkahelyen a penz a fontosabb, a noknek pedig a szabadido. Milyen elvart szereprol beszelsz, mikor most mar Amerikaban tobb no vegez az egyetemen, mint ferfi? (ezt mar irtam). Amerikaban amugyis azt csinaljak a nok, amit ok szeretnenek. (nem egy esetben a munkabol hazameno ferfi takarit, nem az otthon levo no).
" ezek az elvárások bennefoglaltatnak a neveltetésünkben, észre sem vesszük őket, tehát természetesnek érezzük. "
Pont ellenkezoleg latom. Szerintem a neveles arra iranyul, hogy mindenki iskolaba jarjon, a nok is (ha lehet egyetemre is), es szerezzen valami jo munkat, epitsen karriert, stb. Szerintem eppen a neveles ellenere maradnak otthon a nok. Mert senki sem neveli oket arra, hogy otthon maradjanak (sokan semmi sem tudnak csinalni a haztartasban). Nem is realis elvaras, hogy ennyi ev tanulas es kepzes utan a no otthon maradjon (ilyen elvarasok megfogalmazodtak egy masik topikban). Megis vannak, akik otthon maradnak, vagy otthagyjak a munkahelyet. Mindezek ellenere.
Te valamit nagyon felreertesz. En nem arrol beszelek, hogy a nok ne dolgozzanak, stb. Hanem arrol, hogy nagyobb bennuk a hajlandosag, hogy otthon maradjanak. Es ha elmennek dolgozni, sok esetben akkor sem azert, hogy vilagrengeto dolgokat csinaljanak, hanem azert, hogy felnottek kozott legyenek, ne kelljen otthon lenniuk, stb. Szerintem a ferfiakat pedig hajt valami, hogy valamit alkossanak, felfedezzenek, stb. Nem egy noi ismerosomnek van olyan allasa, hogy ott elvan, mint a befott, sok szabadsaga van, el tud jonni, amikor szeretne, stb. Miert fontos ez a nonek? Azert, mert a csalad megis fontosabb, mint a munka. Tehat ha dolgozik is egy no, sok esetben olyan munkat valaszt, ami mellett azert tud idot szakitani a csaladra. Eppen nemreg mondta az ugyvedem, hogy ha lesz targyalas, akkor azert telefonaljunk mar oda, mert sok esetben a bironok nem jellenek meg, mert beteg a gyerekuk. Egy ferfi mikor nem megy be a munkahelyre ilyen indokkal? (nem azt mondom, hogy nincs erre pelda, csak ritka. Es latod, az ugyved is ugy mondta, hogy biroNO, nem ugy, hogy biro).
Amerikaban pedig sok esetben nem abbol all a nem dolgozo nok elete, hogy mosnak es foznek. Ha jol keres a ferjuk, akkor a szuloi munkakozossegbe tevekenykednek, osztalykirandulasokra jarnak, kulonbozo board-okban ulnek, onkenteskent dolgoznak a muzeumokban, stb. es persze fizetnek takaritot-babysittert,
" Még nem változott, ami nem azt jelenti, hogy nem is fog. Elég fiatal még az ezirányú változás. "
Haaaat...Milyen valtozas az, ahol en meg egyetlen 1 peldaval sem talalkoztam? Es ugy latom, ti sem. (azt most ne hozzuk fel peldanak, hogy 1 vagy 2 evig gyes-en volt a ferfi, mert igy jott ki es igy erte meg akkor a csaladnak. A sogornomek is ezt csinaltak: 1 ev utan o dolgozott, a ferje Gyes-en volt, es mellette feketen dolgozott, a gyerekre pedig a nagymama vigyazott).
" Szóval, nem állítom, hogy nem léteznek biológiailag determinált képességek, késztetések, csupán azt, hogy ezek korántsem olyan élesen behatárolhatóak és mindenkire ráhúzhatóak, mint ahogy eddig gondolta az "emberiség" "
Szerintem pedig pont forditva van. Eddig azt gondolta az emberiseg, hogy a ferfi es no kozotti kulonbseg csakis a nemi szervekben van. Ez volt divatos a 70-es, es 80-as evekben. Most pedig egyre tobb cikket olvasok arrol, hogy masban is nagyon sok kulonbseg van a 2 nemben (agyban, termeszetben, stb.) Miota gyerekeim vannak, sokkal jobban igy gondolom: nagyon sok kulonbseg van fiuk-lanyok kozott. Holt biztos vagyok benne, hogy a fiaim nem a neveles miatt szeretik az autokat, a lanyom pedig nem a neveles miatt nem szereti.
" Mert vannak általános jellemzők, de egyéniek is, és ezek elég nagy szórást mutathatnak. "
Ez mondjuk csak azt jelenti, hogy nem 100%-ig igaz egy dolog. De ha mar mondjuk 90-95%-ban igaz, akkor az mar egy jellemzo dolog, es itt errol beszelunk. Ha nem lennenek altalanos dolgok, akkor tudomany sem lenne peldaul. Es az orvos sem tudna sohasem egyetlen gyogyszert sem felirni, mert egyetlen gyogyszer sem hat 100%-ban mindenkinel. En mindenesetre szeretem, ha tudom, hogy hogy mukodnek altalanosan a dolgok.
Mellesleg, ketlem, hogy nehany ferfit kiveve a ferfiak erre vagynanak, hogy otthon legyenek.
Na, ez egy érdekes kérdés. Tudniillik sokszor hallom, hogy a női munka nem munka, meg hogy az anyuka tulajdonképpen lábat lógáz otthon, miközben szegény családfenntartó éjt nappallá téve gürcöl, hogy biztosítsa a napi betevőt.
Namármost ha ez így van, hogy "szegény férfiak" és "irigylésreméltó, otthon pihenő nők", akkor miért nem maradnak a férfiak szívesen otthon...?
A házimunka ugyanez; merugye a női házimunka könnyű, "semmiség" - akkor miért nem kapkodnak érte a férfiak...?
Kilóg a lóláb...
Viszont én nem azt a következtetést vonom le ebből, hogy a nők ösztönösen a "női feladatokat" kedvelik inkább; sokkal inkább érzem azt a ki nem mondott viszolygást az "irigykedő" mondatok mögött, hogy otthon ülni a gyerekkel azért mégiscsak unalmas, a házimunka pedig alantas. (Ha valaki félreértené: most nem arról beszélek, hogy a nők mit gondolnak.)
Nem ugy egszerubb, hogy mindenki azt csinalja, ami neki egyszerubb, konnyebb?
Na igen, de mi van a villanykörtecserével? :)
Bocs, hogy ezt erőltetem, de ez tipikusan olyan feladat, amely nem nehezebb egyik fél számára, mint a másiknak, mert mint írtam volt, egy ló is meg tudná csinálni - akkor mégis mi indokolja, hogy "a férfi dóga" legyen?
Noket viszont annal inkabb. Ez azert megis mond valamit, nem?
Vigyázzunk a következtetésekkel...
Azt hiszem, ez egy körkörösen visszaható folyamat. A nők ösztönösen hajlamosabbak rá, ez tény - ugyanakkor kialakult egy elvárás is feléjük, amely erősebbnek mutatja ezt a késztetést, mint amilyen valójában; és a megfelelési kényszer miatt* föl is veszik ezt az elvárt szerepet.
*Ezt ne úgy értsd, hogy "lemondok a karrieremről, mert a szomszéd marinéni elvárja tőlem", erre épeszű ember nem hajlandó így, ebben a formában; ezek az elvárások bennefoglaltatnak a neveltetésünkben, észre sem vesszük őket, tehát természetesnek érezzük.
Ha valaki otthon dolgozik, az is olyan munka, miintha eljarna, sot bizonyos szempontbol rosszabb. Amikor a novremeknek volt presszoja (a hazukban), nem volt sem ejjelunk, sem nappalunk, sem vasarnapunk, unnepunk, stb. (es szerintem ez valahol a gyerekuk rovasara is ment). Egyaltalan nem vagyok biztos, hogy azert dolgozik otthon a ferfi, hogy a gyerekkel lehessen. Masreszt, hogyan lehet dolgozni is (komolyan dolgozni), es kozben egy kisgyerekkel is lenni (etetni, jatszani, setalni, stb.)? Szerintem egy kisgyerekkel egyutt lenni egy egesz napos elfoglaltsag.
" Én sokkal szívesebben lennék itthon úgy, hogy a párom is itthon van, mint a fent említett párnál."
Tudom, hogy sok no erre vagyik, hogy o is otthon lehessen, es a ferje is. De ez szerintem valahogy nem megy. Mar csak a kenyelmes megelheteshez is (tehat nem tul jol elni), is nagyon sok penz kell (haz, rezsi, kocsi, stb.) Mellesleg, ketlem, hogy nehany ferfit kiveve a ferfiak erre vagynanak, hogy otthon legyenek.
" mi a baj azzal,hogy oda kell cipelni a letrat??:) "
Az, hogy nem vagyok eleg eros, tul nehez nekem. Meg mondjuk 3 ev alatt szultem 3 gyereket, akkor az alatt a 3 ev alatt nem is lett volna tul jo otlet. En nem ertem, hgoy ha a ferjemnek konnyu valami es gyerekjatek, nekem pedig nehez (pl. a letra cipeles), akkor miert en csinaljam. Nem ugy egszerubb, hogy mindenki azt csinalja, ami neki egyszerubb, konnyebb?
Abban pedig nem vagyok biztos, hogy a skandinav orszagokban a ferfiak otthon maradnak a gyerekkel. A lenyeg szerintem az, hogy egyikunk sem ismer egyetlen ferfit sem (sem Mo-n, sem kulfoldon), aki feladta volna az allasat, karrierjet a gyerek miatt. Noket viszont annal inkabb. Ez azert megis mond valamit, nem?
hogy is van ezzel a genetikaval?? A skandinav orszagokban a ferfiak kozul sokan bizony otthon vannak a gyerekke,mig a mediterran orzsagokban ez kizarolag a no dolga????
Egy ferfi nem tud otthon ulni evekig, es sutni-fozni, a gyerekekkel bibelodni, stb.
A nők igen?
Talán igen. Talán alkatilag jobban megfelelnek erre a feladatra.
De azért elég sokan érzik magukat rosszul ebben a fenenagy nyugalmas és nőies otthonülésben (olyanok is, akik egyébként szeretnek anyukák lenni, és az anyaságot magát nem kényszerként élik meg) - és ez nem divat, mert még mostanában sem "illik" emiatt panaszkodni. Ha egy anyuka kiejti a száján, hogy "de jó lenne egy kicsit magammal törődni", vagy sóvárogni kezd a munkahelye után (ha utálta, nyilván nem, de hát ez érthető), rögtön a képébe zúdul egy szép nagy adag bűntudatkeltő duma, hogy ő egy önző, feslett erkölcsű, karrierista nőszemély és rossz anya.
Persze nem kell a hatékony bűntudatkeltéshez nőelnyomó férfiú, egy "hagyományőrző" lelkületű anya/anyós/barátnő/kolléganő is megteszi :-/
Nem hiszem, hogy barmelyik csaladot az riasztana vissza attol, hogy a ferfi maradjon otthon, hogy mit szolnak masok.
Túl sok egyéni gondolatot és tartást feltételezel az emberekről. Még a viszonylag erős egyéniségeket is képes meghátrálásra kényszeríteni a társadalom felől érkező nyomás, ha az elég erős és kikerülhetetlen. Természetesen nem csak e téren.
Ha ez ennyire megtudott valtozni (a tarsadalmi velekedes ellenere), akkor miert nem tud valtozni az, hogy a ferfi legyen otthon?
Még nem változott, ami nem azt jelenti, hogy nem is fog. Elég fiatal még az ezirányú változás.
De holt biztos vagyok benne, hogy egy no nem azert csereli ki a villanykortet, mert mit szol hozza a tarsadalom.
Egész pontosan azt szokták mondani, hogy "nem akarom, hogy a férjem férfiatlannak érezze magát". Szerintem ez ugyanaz :)
Egyébként mániákus ellentmondó vagyok, talán még nem tűnt fel :)
Szeretem megvizsgálni a dolgok fonákját is, ha lehet.
Szóval, nem állítom, hogy nem léteznek biológiailag determinált képességek, késztetések, csupán azt, hogy ezek korántsem olyan élesen behatárolhatóak és mindenkire ráhúzhatóak, mint ahogy eddig gondolta az "emberiség". Mert vannak általános jellemzők, de egyéniek is, és ezek elég nagy szórást mutathatnak. És így születnek e világra műszaki analfabéta férfiak és óvóbácsik, meg kevéssé empatikus és galamblelkű katonanők.
Személyesen én sem találkoztam olyan férfival, aki a jólkereső állását feladta volna (csak hírből, vagy az ő írásukból). Olyannal igen, aki inkább szabadúszó, és/vagy otthonról dolgozik, hogy a gyerekekkel is lehessen. Meg olyannal is, aki kényelmesen (de nem gazdagon) megél kétkezi munkájából (amit otthon, stúdióban végez), jólkereső állás helyett, mellesleg az anyuka is. Őróla nem tudom, hogy előtte mit csinált, lehet, hogy nagymenő volt, lehet, hogy nem.
Én sokkal szívesebben lennék itthon úgy, hogy a párom is itthon van, mint a fent említett párnál.
A topik témájára visszatérve, szeretnék olyan példát mutatni itthon, hogy egy lány (és fiú) bármit meg tud csinálni. Ezzel nem lesz a "hercegnőből" autószerelő, tehát az ő természetét nem tudom megváltoztatni. De ha az autók érdeklik majd, akkor nem tartja majd vissza az, hogy csak főzni tanítottam, vagy nem mehet a bmx-pályára, mert mégiscsak lány, stb.
(Természetesen igazad van, általában a férfi is dolgozik. Itt Angliában van egy trend, biztos nem nagy, biztos Amerikában is van, a down-shifting. Gyermekvállalástól függetlenül, vagy talán mégsem.)
A hazimunka megosztas szerintem tarsadalmi kerdes. Mondjuk Amerikaban mar eljutottak oda, hogy ha mind2-n dolgoznak, vagy ha a no szoptat, stb, akkor a ferfi is vegye ki a reszet a haztartasban. Viszont ugyanebben az Amerikaban en egyetlen 1 ferfiaval sem talalkoztam, aki a jol kereso allast feladta. (es a munkahelyemen tobben is vannak, akik ferfikent dolgoznak, es a nok otthon vannak, pedig nincs gyerek, illetve nagyok)
" Manapság sok nő nem adja fel a jól kereső állását, röpke négy hónap után visszamegy dolgozni (úgy, hogy szinte a kiírt napig dolgoztak). "
Ezt elismerem. De ebben az esetben altalaban a ferfi is dolgozik. (amugy, en is az utolso pillanatig dolgoztam. Penteken dolgoztam, vasarnap ejjel szultem, de hetfon meg arra szamitottam, hogy jovok dolgozni). Es akkor van nagyszulo, bebiszitter, stb.
En azt gondolom, hogy a ferfi azert nem marad otthon a gyerekkel, mert "kell neki, hogy elmenjen vadaszni". Egy ferfi nem tud otthon ulni evekig, es sutni-fozni, a gyerekekkel bibelodni, stb. A nok nagy resze pedig nem szeretne ilyen ferfit. Van egy baratnom, akinek szuper allasa van, kocsija, lakasa, stb. Egyedul el, es nagyon jol. Azt mondta legutobb, hogy neki nem kell olyan ferfi, aki nem tudja eltartani terhesseg, gyerekgondozas idejen. (pedig o is vissza akar menni dolgozni 6 honap vagy 1 ev utan). A nok akarjak a valasztast: ha akarnak, dolgozzanak, de akarnak, akkor maradhassanak otthon a gyerekkel, akar 2 evig, vagy tovabb is (van aki 2 evig, vagy tovabb is szeretne szoptatni) Szerintem az emberek nagy resze pedig tesz magasrol a tarsadalmi elvarasokra es szocializaciora. Nem hiszem, hogy barmelyik csaladot az riasztana vissza attol, hogy a ferfi maradjon otthon, hogy mit szolnak masok. Azt nem szegyellik a ferfiak egy resze, hogy abszolut nem torodnek a gyerekkel, meg anyagilag sem? (rengeteg ismerosom van, aki egyedul neveli a gyereket, es az apa minden eszkozzel igyekszik kibujni meg a minimum fizetese alol is - pl. fekete munkaval, stb.)
" Aztán erre szépen rárakódik a nevelés és a társadalmi vélekedés. "
A neveles es tarsadalmi velekedes valtozik. Pl. annak idejen ez elkepzelhetetlen volt, hogy egy 20 eves lany ott aludjon a fiunal, vagy forditva. Most ez a norma, meg falun is, hogy osszekoltoznek. Sok helyen meg akkor sem hazasodnak, ha a gyerek jon. Ha ez ennyire megtudott valtozni (a tarsadalmi velekedes ellenere), akkor miert nem tud valtozni az, hogy a ferfi legyen otthon?
A masik temarol: Szakadjunk mar el a villanykorte csererol. En pl. a tuzoltokrol, ovonokrol (es nem tanitokrol!) beszeltem. De holt biztos vagyok benne, hogy egy no nem azert csereli ki a villanykortet, mert mit szol hozza a tarsadalom. En pl. azert nem, mert akkor oda kellene cipelni a letrat, felmaszni ra, stb. (de ha elerheto letra nelkul, kicserelem)
