Pesze, valami kiváltotta nála. Egy szóval nem állítottam, hogy génügyileg kódolva volt (mert ez egy F...ság, ugye) a Wild Child effektus, de amikor kinyílt a csipája, rájött, hogy a tengerészgyalogsági életvitel nem neki rendeltetett.
"na hát attól szokás erre fele elájulni nem? az egyetemes mondanivalótól." Én nem ájultam el, de nekem ez jött le, miután elég barázdált lettem, hogy felfogjam a lemez lényegét.
Bár, ah utánna gondolok, Roger Waters, aki megírta a Falat, szintén hasonló cípőben járt, mármint a szeretet hiányában. Nem ismerte az apját, mert meghalt, még mielőtt született. Ez az április koncert műsorában nyilvánvaló volt. Na de vissza Morrisonhoz. Én azt hiszem, neki semmilyen családi háttér nem felet volna meg: túl szabad, túl deviáns, túl vad volt.
Ja, Syd Barrettre gondolsz? Akkor most ugrok előre tízenpár évet: a The Wall SZERINTEM más. Annak az üzenete nem személyre szabott, hanem úgy globálisan az emberre. Valami hasonlót fogalmaz meg Sartre is a hasonló című művében.
Igen, a The End önmagáról szól, továbbgondolva veszélyes irányokba a dolgokat. De ha már itt tartunk, Hendrix is ugyanilyen szeretehiányos volt: You can hear happiness walking down street... Talán jól idéztem a Wind Cries Maryt.
The killer awoke before dawn, he put his boots on He took a face from the ancient gallery And he walked on down the hall He went into the room where his sister lived, and...then he Paid a visit to his brother, and then he He walked on down the hall, and And he came to a door...and he looked inside Father, yes son, I want to kill you Mother...I want to...fuck you
bingo
imádjuk de ez attól még szerencsétlen wiszki filozófia. milliókat tesznek tönkre a szüleik, ez jó ember a szeretet hiányának csodás példánya de le kell feküdni vele mint már mondtam
Szerintem is Morrsion bekategorizálhatatlan. Akkor is, most is kilóg a rockkultúrából. Senki nem volt előtte, utána, aki ilyen jól megfogat a szövegeiben az emberi lélek lényegét. De hadd mondjam még egyszer: Morrison nem volt drogos, az alkohol vitte a sírba.
