Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
"Aki ugyanis nincs krisztusban/chrismenosban/felkentben, az nagy bajban van."
Vagy nem.
Aki ugyanis nincsen Buddhában, az nagy nagy bajban van.
És ha belegondolsz: egy rossebet. Alaptalan kitaláció a buddhizmus meg a Nirvána-baromság. Miből gondolod, hogy a kereszténység meg a Feltámadás-baromság nem ugyanez az alaptalan kitaláció?
Erős a sansza. Semmiféle bizonyítékot mutatni nem tudó fantáziálók Perzsiától keletre Buddhát és "tanításait" mesélték be a nagyonhinniakaró egyszerű lelkeknek, nyugatra meg Krisztust és Tarsusi Saul tanításait. Nagy a valószínűsége, hogy mindkettő egykutya kitaláció, hiszen egyiket se bizonyította a bemesélője semmivel se. (A "Higgyétek el, az igazat mondom." és a "Ne kételkedjetek a mondottakban, mert akkor a Pokolra kerültök és lesz sírás-rívás meg az fogaknak csikorgatása." nem számít bizonyítéknak.)
"Fontos megjegyezni, hogy vallási szövegekben a „felkent” és „holt” szavak együttes használata ritka, mivel a „felkent” kifejezés általában élő, Isten által kiválasztott személyre utal."
Itt téved az MI, mert ez nem igaz! Ugyanis a "felkent" kifejezés Pálnál általában hallott személyre utal.
"Vallási kontextusban a „felkent” szó görög megfelelője szintén Χριστός (Khristos), ami a keresztény hagyományban „Krisztus”-ként ismert. Ez a szó Jézus címére utal, és jelentése „a felkent” vagy „a Messiás”, hiszen az Ószövetségben a királyokat és a prófétákat olajjal kenték fel, jelezve Isten kiválasztását és szellemi felhatalmazását."
"A „felkent” szónak a görögben több szinonimája is van, de mindegyik a „kenet” vagy „felkenés” jelentéshez kapcsolódik. Vallási kontextusban a következő szavakat használják hasonló értelemben: 1. Μεσσίας (Messias) – jelentése „Messiás” vagy „az eljövendő Megváltó”. Ez egy héber eredetű szó, amit a görög is átvett, és ugyanúgy „felkentet” jelent. 2. Ἀφορισμένος (Aphorismenos) – jelentése „kiválasztott” vagy „elkülönített”, de nem feltétlenül utal felkenésre, hanem inkább az isteni kiválasztottságra, elhívásra. 3. Ἐκλεκτός (Eklektos) – jelentése „választott”, „kiválasztott”. Ez szintén nem utal közvetlenül felkenésre, de az isteni elhívást, kiválasztottságot kifejezi.
Ezek a szavak gyakran megjelennek a görög szövegekben, de a Χριστός (Khristos) az, amelyik konkrétan a „felkenés” aktusára és vallási jelentőségére utal, így ez a legpontosabb kifejezés a „felkent” kifejezéshez vallási kontextusban."
"A görög Χρισμένος (Chrisménos) szó jelentése „felkent” vagy „megkent”. Ez a szó közvetlenül a „felkenés” aktusára utal, és gyakran használták olyan személyekre, akiket szertartásosan olajjal kentek fel, például királyokat, papokat vagy prófétákat. A szó vallási és szertartási jelentőséggel bír, utalva az Isten által kijelölt és megszentelt személyre, aki különleges szerepet tölt be.
A Chrisménos tehát szoros kapcsolatban áll a Χριστός (Khristos) szóval, de míg a Χριστός („Krisztus”) címként is használatos, a Chrisménos inkább a felkenés aktusára és annak eredményére utal közvetlenebbül."
"A „felkent” szó „holtakkal” kapcsolatos görög megfelelőjére utalva, lehet, hogy a Χρισμένος (Chrisménos) kifejezést keresed, amely szó szerint „felkentet” jelent, de ha a „felkent holtak” kifejezésre gondolsz, pontosabb meghatározástól függően az alábbi kifejezéseket használhatják: 1. Χρισμένοι νεκροί (Chrisménoi nekroi) – szó szerint „felkent holtak”. 2. Οἱ κεχρισμένοι καὶ τεθνεῶτες (Hoi kechrismenoi kai tethneotes) – „a felkentek és elhunytak”; ez a kifejezés a holtak állapotára is utal.
Fontos megjegyezni, hogy vallási szövegekben a „felkent” és „holt” szavak együttes használata ritka, mivel a „felkent” kifejezés általában élő, Isten által kiválasztott személyre utal."
Az első út: A létező van, to ón esztin; vagy ugyanez fordítva: a nemlétező nincs, to mé ón ouk esztin. Ez a meggyőzés, az igazság útja, ezt ajánlja Parmenidész. Ezen kell a gondolkozó embernek járnia.
A második út: A létező nincs, to ón ouk esztin. Más fogalmazásban ezt úgy is mondhatjuk: a nemlétező van, to mé ón esztin (vö. pl. a 4. fragmentum 7. sorával). Ezt az utat Parmenidész elveti, mert ez ellentmondásos.
A harmadik út: A létező van is, meg nincs is, to ón eszti kaí ouk eszti. Más megfogalmazásban ugyanez: mind a létező, mind a nemlétező van, kaí to ón kaí to mé ón eszti. Ezen a harmadik úton tévelyegnek a tudatlan halandók, a kétfejűek, akik keverik a létet és a nemlétet. Ezt a harmadik utat Parmenidész éppen úgy elveti, mint a másodikat.
És lám Arisztotelész egy alkalommal definiálja a hamis és az igaz állítást. "Hamis az az állítás, amely azt mondja, hogy ami van, az nincs, vagy hogy: ami nincs, az van."
Arisztotelész arra a kérdésre is, hogy mi az igaz állítás. "Az az állítás, hogy a létező van, vagy hogy a nemlétező nincs, igaz állítás: to de to ón einaí kaí to mé ón mé einaí aléthés."
Hányszor leírtad már, hogy szerény személyem nálad tiltólistán van, és nem látod amit írok...
Ennyit a szavahihetőségedről.
Az a tény pedig, hogy per definitonem te magad is ateista vagy, és mégis kézzel lábbal hadakozol az ateizmus ellen, meg leköpködöd, arról árulkodik, hogy mennyire beszámítható is a te logikai képességed.
Az, hogy a létezés individuális objektumok tulajdonsága azt jelenti, hogy a <... létező> predikátum egyargumentumú elsőrendű predikátumnak tekintett, amelynek értelmezési tartományába individuális objektumok tartoznak (másképpen fogalmazva e predikátum argumentumában individuális objektumokat megnevező individuumnevek szerepelhetnek). Ez a predikátum, mint individuumnevekből mondatokat képező funktor, lényegében egy speciális függvényként értelmezett, amely függvény az értelmezési tartományába eső individuális objektumok mindegyikéhez az "igaz" vagy a "hamis" igazságérték valamelyikét rendeli, de mindig csak ezek egyikét, kizáró vagylagossággal. A <... létező> pedikátum faktuális értéke az a szabály, amely megmondja, hogy ez a predikátum mely individuális objektumokra nézve igaz és melyekre nézve hamis. Azon individuális objektumok, amelyekhez az "igaz" igazságérték, mint absztrakt objektum rendelt e függvény által, a létezők, ezekre nézve igaz ez a predikátum. Ezek az individuális objektumok alkotják e predikátum igazságtartományát, igazsághalmazát. Kiinduló feltételezés, még hozzá igen lényeges feltételezés volt az, hogy a <... létező> predikátum nem univerzális predikátum, azaz nem olyan predikátum, amely a tárgyalási univerzum minden egyes elemére nézve szükségszerűen igaz, vagyis lehetséges olyan individuális objektum, amelyhez e predikátum faktuális értéke a "hamis" igazságértéket rendeli. Ez egyszerűen fogalmazva annyit tesz, hogy a tárgyalási univerzumban lehetségesek olyan individuális objektumok, amelyeket nem illet meg a létezés tulajdonsága, amelyekre nézve ez a tulajdonság nem áll fenn, nem igaz. Ezek az individuális objektumok a nemlétező individuális objektumok, amelyeket tehát nem illet meg a létezés tulajdonsága. Világosan kell látni, hogy ez annak a konzekvenciája, hogy kiindulási feltételezésként a létezéspredikátumot nem tekintettük univerzális predikátumnak. Ha annak tekintettük volna, akkor a tárgyalási univerzumunk csak létező individuális objektumokból állt volna, s ekkor ez a predikátum — éppen ebből következően — nem lett volna osztályozó (osztályozásra alkalmas) predikátum, tulajdonság. Hiszen ha egy tulajdonság minden elképzelhető tárgyat (individuális objektumot) szükségszerűen megillet, akkor ezen tulajdonság alapján nem lehet az individuális objektumok egy csoportját elkülöníteni. Mivel a létezéspredikátum nem tekintett univerzális predikátumnak, azért ez a predikátum s az általa képviselt tulajdonság alkalmas arra, hogy a tárgyalási univerzum elemeit osztályozza, hiszen egyes individuális objektumokra nézve ez a predikátum igaz lesz (ezek lesznek a létezők, mivel őket megilleti a létezés tulajdonsága), más objektumokra nézve azonban ez a predikátum nem lesz igaz, ezek tartoznak ebből adódóan majd a nemlétező individuális objektumok közé.
Lényeges annak pontos rögzítése, hogy milyen premisszák mellett lépett fel a bemutatott paradoxon:
1. A "létezés" elsőrendű, egyargumentumú, tehát individuális objektumok tulajdonságát kifejező predikátum;
2. Az egzisztenciakijelentések nem magától értetődő kijelentések, azaz lehetséges, hogy "hamis" igazságértékkel bírjanak, azaz lehetséges a szinguláris egzisztenciakijelentések tagadása;
3. A "vannak" kifejezés nyelvi és logikai szempontból ekvivalens módon használt a "létezni" kifejezéssel;
4. A "vannak" kifejezést tartalmazó kijelentések ekvivalens módon átalakíthatók partikuláris ítéletekké.
Néhány szót átírok ateista (a-Hófehérke-izmus) vonatkozásúra:
'Ó! Ez nem így működik.
Az ateizmus esetében nem szükségszerű a tárgyi (személybeli) létezés. Tagadni és nem hinni nemlétező dolgokat (személyeket) is nyugodtan lehet. Tehát attól, hogy nem élt ember Jézus, és nem volt keresztre feszítés meg feltámadás (az utolsó vacsora is csupán egy misztériumvallásokból kölcsönzött rituálé megokolása), az ateisták nyugodtan tagadhatják az Istengyermek Christost hogy az erek kidagadnak a halántékukon az erőlködéstől.'
Csak, CSAK, a Jézus mítosz az úgy önmagában nem igen áll meg, tehát a cefet nagy hit szükségeltetik!
Lehet nagy szavakat használni, lózungokat... de a legegyszerűbb kérdés, hogy ki, miként, és honnan tudta, amiket a szájába adtak?
Mert ahhoz nagyon naívnak, infantilisnek kell lenni, hogy évtizedekkel utána pontosan tudták a monológjait.
Sőt, még azon gondolatait is, amikor totál egyedül volt, vagy a párbeszédét az Ördöggel, amikor az a hóna alá v. a hátára kapta hegyen völgyön röptette (???) és még feltűnés nélkül fényed nappal a Nagy Templom ereszén is ücsörögtek:-)
Van akinek hihető.
Nekem különösen a röpködés, kis híján meg is térek, annyira lenyűgöz!
"Az Ószövetség idejében a főpap minden évben egyszer bemutatta Istennek a bűnért való áldozatot, amikor a bűnbakot feláldozták. Jézus Krisztus az az egyetlen igaz főpap, aki nem egy állatot áldozott fel, hanem saját maga jött szenvedni a mi bűneinkért, és szerezte meg bűneink bocsánatát a keresztfán."
Kérdés, hogy aki "örök élettel bír" meghalhat-e?
Amennyiben Isten mindentudó, így tudta előre mi fog történni, vagyis Jézus is, hiszen 1 az az egy vele.
Akkor ez csak szakrális öngyilkosság egy halhatatlan személy részéről?
Mi akkor a "megváltás"? Mivel?
"Ő jár az Atya előtt könyörgésével közben értünk, és Ő vigyáz miránk."
Hm... saját magának könyörög? Na, meg miért is?
" Jézus Krisztus is így ment elöl, a halálba is előttünk ment, a feltámadásba is előttünk ment, és úgy kormányoz bennünket, mint ahogyan egy igazságos király kormányozza országát. Mivel kormányoz? Jézus Krisztus is így ment elöl, a halálba is előttünk ment, a feltámadásba is előttünk ment, és úgy kormányoz bennünket, mint ahogyan egy igazságos király kormányozza országát. Mivel kormányoz? Igéjével és Szentlelkével. A szívünket kormányozza. Ezért kell sokat Bibliát olvasni, templomba járni, hogy értsük az ő akaratát, és Ő segít Szentlelkével szerinte élni. A szívünket kormányozza. Ezért kell sokat Bibliát olvasni, templomba járni, hogy értsük az ő akaratát, és Ő segít Szentlelkével szerinte élni. "
Csakugyan el kell ezeket hinni, mert amúgy meg teljesen hasracsapásos kitalációnak tűnik:-)
"Mivel kormányoz? Igéjével és Szentlelkével."
Mindent megmagyaráz:-)
Már csak az Ige, a Szentlélek, és a léte kérdéses....
"Ha nem volt, nincs Jézus (Joshua ben Josef) akkor nincs kit felkenni, nincs Krisztus."
Ó! Ez nem így működik.
A hit esetében nem szükségszerű a tárgyi (személybeli) létezés. Hinni nemlétező dolgokban (személyekben) is nyugodtan lehet. Tehát attól, hogy nem élt ember Jézus, és nem volt keresztre feszítés meg feltámadás (az utolsó vacsora is csupán egy misztériumvallásokból kölcsönzött rituálé megokolása), a hívők nyugodtan hihetnek az Istengyermek Christosban hogy az erek kidagadnak a halántékukon az erőlködéstől.
Ha nem volt, nincs Jézus (Joshua ben Josef) akkor nincs kit felkenni, nincs Krisztus.
A "felkenés" is érdekes...
"Az ÚSZ Jézust nevezi Felkentnek, Krisztusnak. Az Ő felkenetése egyszerre jelent királyi (ApCsel 4,25-27; Zsid 1,9), prófétai (Lk 4,18) és papi kharizmát (ApCsel 10,38; Zsid 5,10). Jézus a keresztelés alkalmával kapta meg a küldetésének betöltéséhez szükséges Szentlelket (Mt 3,16; Mk 1,10k; Lk 3,21k). A Jézus keresztelése alkalmával elhangzott isteni kijelentés arról a mennyei eseményről ad hírt, hogy az ég és a föld Teremtője trónra emelte és királlyá kente Fiát (Zsid 1,3-13).b)
Krisztus követői, az egyház tagjai is felkenetésben részesülnek. Maga Isten keni fel híveit (2Kor 1,21; 1Jn 2,20.27). Ezt nem szó szerinti értelemben kell venni. Nincs bizonyíték arra sem, hogy a hívek felkenése pl. keresztelés alkalmával hozzátartozott volna a szertartáshoz. A felkenés inkább azt jelenti, hogy Isten Szentlélekkel ajándékozza meg azokat, akik keresztelés alkalmával egyháza tagjaivá lettek. A Lélek segíti a híveket a Krisztus által kijelentett Ige megértésére és megtartására (Jn 14,26; 15,26; 16,13k)."
"...ami a Jézus halála után eltelt rövid idő miatt abszurd."
Persze, mert nem volt töténeti Jézus! Krisztus/felkent volt.
Pálnak az első kijelentése az volt, hogy Isten kijelentette a Fiát őbenne! Persze ez nem igaz, de ebből a kijelentésből építette fel az egész teóriáját, az eucharostiát is. Azonban ez más vallásnak is a magja volt.
"Pál levelei a Bibliában a négy testamentum, és az Apostolok Cselekedetei után vannak behelyezve, olyan látszatot keltve ezáltal, mintha az időrendi sorrendben azok után lettek volna megírva. Holott pont az ellenkezője az igaz! Mint ahogy azt fentebb említettem, a levelek keletkezési ideje, kb. i. u. 50-60. évek, -ami legalább hetven évvel korábbi mint Márk Evangéliuma. A tudós szakemberek ma már egységesen elfogadják, hogy Márk Evangéliuma az első, amit nem sokkal később követett Máté és Lukács munkája, és János Evangéliuma jóval későbbi. Ebből a tényből fölvetődhet az a kérdés, hogy amikor Pál apostol az ‘evangéliumokat' emlegeti, akkor milyen ‘evangéliumokról' beszélt, mert a Bibliában található négy Evangélium az ő korában még nem létezett. Tovább folytatva e gondolatmenetet, biztosak lehetünk abban, hogy Pál leveleiben szereplő nevek; Péter, Jakab, János innen kerültek át a bibliai Evangéliumokba, és nem fordítva. Természetesen léteztek proto [elő] evangéliumok, és más egyéb ‘Jézus Misztérium' hitrendszeréhez szorosan kötődő ‘szent' vallásos iratok, melyek nem feltétlenül vannak összhangban az Újtestamentum hittanával, hitrendszerével, és amiket Szövetség-közi [Inter-testamental] iratok néven ismer a tudományos világ."
Krisztus Pálnál nem egy konkrét személy, hanem egy lelki mozzanat megvalósítását szimbolizáló szentséges közeg, mely megtestesítője az ébredésnek halotti állapotunkból, más szóval: létünk, valóságunk megvilágosodása. Az érthetőség, a könnyebb leírás kedvéért a beavatott megsegítésére Krisztus feltámadásának ismétlésére serkenti hittársait, hogy támadjanak fel képletes halálukból a 'szarkikoi' és a 'pszühikoi' létezésükből. Mikor azt írja: „Mert a halottak fel nem támadnak ...” - „Mert ha nincs halottak feltámadása …” akkor nem szabad ténylegesen, fizikailag meghalt állapotra gondolni, hanem a lélek szunnyadó, alvó állapotára, melyből felébredve az egyén eggyé válik Krisztussal.
Pál apostol Jézusa nem egy történelmi személy. Nincs egy meghatározható korhoz vagy helyhez kötve, még kevésbé fajhoz vagy a hagyományos zsidó hitvilághoz. Leveleiben soha sem említi a jeruzsálemi eseményeket, Pilátust, Máriát, Józsefet, és a ‘názáreti' kifejezést nem ismerte. A keresztény gyülekezeteket mint baptizáló szektákat tünteti fel, de ‘keresztelő' Szent Jánosról semmit sem tudott. Jézus életéről, az Evangéliumokban olvasható eseményekről nem hallott, a másik tizenkét apostoltársát nem ismerte. Leveleiben szereplő Jézus nem hús-vér, történelemben igazából létező ember, és ezt világosan közli is; „…testének hasonlatosságában…”, [Rom.8: 3] „…formát vevén fől emberekhez hasonlóvá levén” [Fil.2: 7] Jézust egyenesen csak egyszer idézi: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem…” [I. Kor. 11: 24-25] Itt fontos tudnunk, hogy ez a vers egyetemesen használt misztikus formulája volt az oltáriszentséggel [eucharisztia] kapcsolatos szertartásoknak. Az ókori világ művelt pogány misztikusai mind ismerték és ‘használták' ezt a verset. Pál apostol a korinthoszi gyülekezet számára írott eucharisztikus szövegét illetően – ha az tényleg i. u. 50-es években keletkezett –, egy ellentmondásos feljegyzéssel állunk szemben, mert abban Pál nem elrendeli, tanítja az eucharisztia helyes és érvényes ünneplését, hanem úgy hivatkozik rá, mint rég bevett gyakorlatra, ami a Jézus halála után eltelt rövid idő miatt abszurd.
