A demokrácia szép idea, de a gyakorlatban nagyon sebezhető. A mai, ún. „tömegdemokráciák” súlyos válságtüneteket mutatnak. Hívjuk föl egymás figyelmét ezek veszélyeire!
Már az is nagyon veszélyes, ha a kormányzat néha, mint Platón engedélyezte, hazudik. De mindinkább bizonyossá válik, nincs nagyobb veszély, mintha a kormányzat semmi egyebet nem tud és nem tesz, csak hazudik, vagyis ha az egész államkormányzat a hazudozáson nyugszik.
A kormányzat egyébként azt a tényt, hogy hatalmát fenn tudja tartani, csak egyetlen körülménynek köszönheti. A polgárság nagyon jól tudja, mi az igazság, de azt is tudja, ha ennek az igazságnak alapjára helyezkedik, a hatalom ellensége lesz, és az igazság a hatalommal szemben nem fogja megvédeni, az igazság nem ad neki kenyeret, nem menti meg az üldözés elől, nem fogja kivezetni a börtönből, sem nem menti fel a bíróság előtt. Az ember az igazságtól el van hagyatva. Ez az egyetlen ok, amiért a polgárság úgy tesz, mintha a kormányzat előtt meghódolna. Tudja, mi az igazság, de azt is tudja, hogy közvetlen életcéljainak elérésében az igazság nem fogja támogatni, márpedig az ember elsősorban az „élni csak kell" álláspontján van. Az igazságot feláldozza annak, hogy jó állást szerezzen. A kormányzat nem szilárd elveken, hanem az emberi gyávaságon és hitványságon nyugszik. Ezért teljesen mellékes, hogy a kormányzat tételei monarchikusak, vagy demokraták, vagy diktatórikusak. A hatalom erejét az embernek az igazságban való erőtlensége biztosítja és a hatalom annál erősebb, minél nagyobb az embernek az igazságban való erőtlensége.
Olyan ember, aki szívesen hódol meg, igen ritka. Elvetemült ember kevés van, az igazságot nem jó megtagadni, s ezekről az emberekről köztudomású, hogy szociálisan negatív lények. De éppen olyan ritka az olyan ember, aki az igazságot nem áldozza fel, és tekintet nélkül arra, hogy az életmenetére kedvező, vagy kedvezőtlen, az igazság mellett kitart és nem alkuszik, inkább vállal szegénységet, mellőzést, üldöztetést, megalázást. Ez az ember tisztában van azzal, hogy az igazság őt a csávából nem fogja kihúzni, de ezt nem is kívánja. Életének tartalma nem az, hogy az igazság, amiért mellette kitart, az élet különböző kellemességeivel megjutalmazza, hanem tekintet nélkül annak következményeire, egyszerűen az igazsághoz való hűség. Rettenetes dolog az igazságtól elhagyatva élni, és elfulladó szorongással látni, a hazudozás miképpen diadalmaskodik, és a korrupt ember miképpen részesül az élet pozitívumaiban, az igazság beavatkozása pedig késik, késik és egyre csak késik, és nem történik semmi, az elaljasodás fokozódik, és az ember abban a hiszemben kezd lenni, az igazság merő rögeszme, ő pedig idióta és fantaszta és hibbant görcsben él, miközben szemét lehunyja és sóhajt: igazság. Hűségem a tied, nem kell, hogy megjutalmazz, nem kell, hogy fölemelj és megments és győztessé tégy, ha el is hagytál, én nem foglak elhagyni, és hűségem a tiéd.
A kormányzat nem tart attól, hogy ezeknek az igazsághoz hűségeseknek száma a legközelebbi időben növekedni fog. Ellenkezőleg. Egyre többen vannak és lesznek, akik az igazságtól való elhagyatottságukban, pusztán azért, hogy állást kapjanak és meg tudjanak élni, kénytelenek a színleg behódoltak közé lépni, és a kormányzat tudja, hogy e színleg behódolás, bármilyen színleg történjék is, már hazugság, és a kormányzat nyert. Az ember korrupttá vált, és az igazsághoz való hűtlenség egyre nehezebben menthető, legtöbbször mégha az ember családjára hivatkozik is, teljesen menthetetlen. Mert az, hogy valaki a kormányzatnak való színleges behódolás hazugságában intakt életet éljen, nonsens. Nyilvánosan a kormányzattól hűségjutalmakban részesülni, titokban az igazsághoz hűnek lenni, ilyen nincs.
Amitől a kormányzat tart, hogy mivel jelenlegi hazugságai elkoptak és időszerűtlenekké váltak, még nem régen eszméknek hirdetett tételei merő szólamokká lettek, a behódolás aktusa már senki részére sem jelent különösebb izgalmat, nemcsak nevetséges, hanem unalmas. Azt az embert, aki behódol, az aktus már nem mocskolja be, és morálisan nem alázza meg, emberi rangjában nem degradálja eléggé. Ezért olyan újabb hazugságszisztémára van szükség, amely az ámításnak mérgezettebb módszereit alkalmazza, s amely az embert még az eddiginél is sokkal becstelenebbé, s ezzel a kormányzást könnyebbé és biztosabbá teszi, hiszen a polgárság minél korruptabb, a hatalom helyzete annál szilárdabb. Egyébként is, a kormányzat nem elégszik meg azzal, hogy a nép engedelmeskedjék, arra is szükség van, hogy a kormányt dicsőítsék.
Különös nehézséget jelent, hogy az ellenállás emberének organizáltsága növekszik, és egyre hatékonyabban védekezik a kormányzat hazugságrendszere ellen. Félő, hogy a közöny máris igen nagy.
Éppen ezért a kormányzat felszólítja a Tudományos Akadémiát, hogy olyan hazugságszisztémát dolgozzon ki, amely a mai kihűlőben levő rendszer helyett — természetesen csakis úgy, hogy ez az újabb végeredményében ne legyen más, mint a réginek az eddigi kormányok által vétkes módon eltorzított valódi értelme — újabbat dolgozzon ki. Feltételek nincsenek. Lehet monstruózus, harminc kötet, tartalmazhat ellentmondásokat, lehet érthetetlen, következetlen, bárgyú, eszelős, minél inkább, annál jobb. Tegyük a behódolást egyre nehezebbé, hiszen ma már néhány szólam cinikus elhadarása mindenkinek jogot nyújt ahhoz, hogy a kormányzat iránt való hűségét igazolja. Ennek a helyzetnek meg kell szűnni.
A kormányzat határidőt nem szab, de azt az óhaját fejezi ki, hogy mivel a munka a helyzet nehézségét tekintve, sürgős, az mihamarabb, éspedig szigorúan tudományos alapon, elkészüljön.
/Hamvas Béla: Patmosz I. kötet - Megrendelés --> http://www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz2.html#_Toc38959470 /
Istentől, embertől, szellemtől független valóság nincs. A világ javulása az én javító tevékenységemtől függ. Ezt sehogyse akarják tudomásul venni. Ezért van terror, ezért van technokrácia, hivatal és szcientifizmus, és ezért a katona saját apját lepuffantja. Ezért kell az Antikrisztusnak eljönnie. A világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé. A körülményeknek itt semmi szerepük nincs. Az emberek sötétségén a legjobb szándék is megtörik. Nem tértek észre. Ou metanoésan. A legerősebb módszerek sem használnak. Az Antikrisztusnak el kellett jönnie. Gegonen, mondja János. Megtörtént.
Az állampolgár mostantól nézôvé válik, azaz a felé sugárzott képek és események fogyasztójává, melyek mindig a kondicionálását, a depolitizálását és despiritualizálását szolgálják. Semmi jelentôsége nincs, hogy utolsó ép ösztönével vagy maradék ítélôképességével-e, de az állampolgár ragaszkodik az autoritás fogalmához és jelenlétéhez. Valójában az autoritást, mely elsôsorban a politikához és a valláshoz kapcsolódik, a rejtett elitekkel helyettesítették, akik -- hogy Guy Hermet szavaival éljünk -- ,,alacsonyan repülnek, részint mert ilyen a természetük, részint mert rá vannak kényszerítve''. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebben az egyenlôsített társadalomban is maradtak tekintélyuralmi csoportok: a szakszervezetek, a politikai pártok, a média, egyszóval az uralkodó lobbyk. Velük kapcsolatban akár (álcázott és titkolt) mikrodespotizmusokról is beszélhetünk, mivel tôlük függ a liberális-szocialista társadalmi forma fenntartása. Ôk ,,egyenlôbbek'', mint a többiek. A politikai princípiumot tehát nem tudják teljesen eltakarni ezek az alibik, melyek hálózata csak addig fog fennmaradni, ameddig a mítosszá vált liberalizmus ki tudja elégíteni elitjeit, és képes befolyásolni a tömeget. Ez az oka, hogy ekkora fontosságot tulajdonítanak az uralkodó ideológiát sulykoló eszközöknek: a médiának, az oktatásnak, az üzleti élet feudális jellegű szervezeteinek, a politikusok beszédeinek. Azt is ezzel magyarázhatjuk, hogy a liberalizmus, mely eleinte csak egy szerény ideológia volt a sok közül, keresztes hadjárattá alakult át, az egész bolygó meghódítását tűzte ki célul, és ennek érdekében ágensei -- az áru misszionáriusai -- akár a legparányibb résen is átbújnak, ha azt nem védik eléggé a még emberi bennszülöttek.
/Molnár Tamás: A liberális hegemónia --> http://www.communio.hu/ppek/k99.htm /
Jok ezek a gondolatok, csak azt nem ertem, hogyan lesz ebbol valtozas...?...a valtozasra valo igeny, barmibol is fakad, mar keves.......az itelokepessegem mostansag arra eleg, hogy minel nagyobb tavolsagot tartsak a politikatol, es eszembe se jusson szavazni...
Részletek HAMVAS BÉLA (rendkívül nagy enciklopédikus tudással rendelkező kitűnő magyar író, esszéista, gondolkodó) Ugyanis c. művéből, melyet 1966-67-ben (!) írt:
„Romlásunk biztos jele, hogy az igazat nem hiszik el, csak ha valaki hazudik. … A kétféle szenzáció, a gengszter és a terrorista egybeolvadt. Sem a merő rablás, sem a gyilkosság, sem a merő hatalmi aktus külön-külön már nem jelent szenzációt. Az új történelmi esemény az a rémtett, amelynek ösztönzője nem a rablás, hanem az úgynevezett eszmeiség. A gengszter az úgynevezett liberális demokráciában a par excellence gonosztevő, és ez áll a szabadság jegyében, mert azt teszi, amit a törvény a leghatározottabban tilt. A terrorista a szocializmusban – mondjuk – hivatalos gonosztevő, aki bűncselekményeit az ideológia ürügyével követi el, szintén a szabadság jegyében áll. A kettő előreláthatólag nem állhatott meg külön. A társadalmak hazugságai összefolynak. A puszta gonosztevő nem érdekes többé. Márpedig az érdekesség a legfontosabb tényező. Az, hogy valakit megölnek, semmiség. Csak ha még nagyobb gazság van mögötte. Muszáj hazudni. A gengszter kénytelen ideológiai alapra állni. Két különböző társadalom gonosztevő-típusa. Az egyik is, másik is önmagában kevés… Az új típus, az összeolvadt gengszter-terrorista köteles lenne hinni abban az eszmében, amelynek nevében a bűncselekményt elköveti. A bökkenő azonban az, hogy az illető nem hisz… A posztszocializmus a szocializmus álmáért való bűnhődés korszaka… A történelem három nagy tényezőjének, a hazugságnak, az erőszaknak és a kizsákmányolásnak arculatán azonban olyan vonások tűntek fel, amelyek új korszak virradatát jelzik… A javak igazságos és egyenlő elosztására már csak azok hivatkoztak, akik más zsebeit ki akarták forgatni, egyenlőségre csak azok, akik másokat börtönbe zártak… A posztszocializmus kénytelen a szocializmus ideológiáját használni, egyrészt, mert értelmi restségből újabb és alkalmasabb ideológiát nem volt képes kieszelni, részben azért, mert az idő természetét nem ismerte fel, és maga is abban a hiszemben volt és van, hogy még mindig szocializmus, csak éppen sejtelme sincs arról, hogy a döglött álom elviselhetetlen bűze honnan árad… A lemaradt államelmélet azt jelenti, hogy az uralmon lévők, mihelyt a gépkocsiba szállnak, általában meg szoktak butulni. Azt hiszik az ő elméletük örökéletű és a világ végéig kellemes kizsákmányolási lehetőséget nyújt. A félelem ugyan sohasem alszik el teljesen. A hatalom jellegzetes magatartása, hogy fél. Minél törvénytelenebb, annál inkább. Fél, hogy kiderül. Mi derül ki? Az egész… Az elnyomó és az elnyomott között, mint a béke és háború között nincs eltérés, csak a kétféle szégyen különböztethető meg. … Azt hiszem, aki képes lenne egy pillanatig is azt, ami van, végiggondolni, az irtózattól és az undortól összeesne, és lelkét, ha még van, kilehelné. … Optimizmusra a kizsákmányolóknak van szükségük, hogy a pénzt vigyorogva vágják zsebre. Nagyon jól van így. Optimizmus az, ha a nép hurrázik, amikor megnyúzzák. Optimizmus, a népgyötrés valódi neve. … A fertőző vírus hatása elsősorban a kommercializmusban nyilatkozik meg. Abban, hogy a modern társadalomban minden eladható és megvehető. Ez a végeladás-hangulat… A kurvák miatyánkja. Ez tudniillik a materializmus. A kurva ugyanis abszolút kommersz lény, aki maradéktalanul eladható, illetve megvehető, emellett az áru és az eladó ugyanaz a személy. Ez az üzletet rendkívül megkönnyíti. Ez a rokonság az újságíróval, és igen egyszerű életrend, a majmok erre igen rövid idő alatt megtaníthatók, és sokkal jobban csinálják, mint az emberek… Ez a bámulatos rokonság az újságíró (a meggyőződés kommercializálása), az író, a költő, a festő, a kereskedő, a zenész, a színész és a kurva között valóban feltűnő. … A csatornalakó a trónuson! Ha a mai emberiséget jellemezni óhajtanám, ezt kellene mondani. Mindenki meghódol előtte. Senki se romlottabb és aljasabb és hitványabb, és ez van legfelül. Ez a szemét, ez a vérszomjas és fekete egzisztencia, ez a botrányos és obszcén szarházi… Mit jelent az, hogy a csatornalakó van a trónuson? Azt, hogy a nép ügyét alárendeli saját sötét és piszkos ösztöneinek. Szegény nép. Úgy kell neki. Miért választott így… Féreg, mindenki féreg. Hőst csinál önmagából. Irodalmat. Az ifjak ilyenek akarnak lenni, ilyenek is lesznek. Egyetlen szó se legyen bennük igaz, ő a piszkos hős, a színdarab főszereplője. Minél szarházibb, annál inkább ő a hős. Önmagából irodalmat csinál. A bűnbeesett világ pocsolyájában. Aki ebből egy szemernyit le mer tagadni, azt a gyanút kelti, hogy felidézésében részes és védelmezi. Sok pénztől megbüdösödött költészet. Korrumpálni őket? Mivel? Pénzzel. Az egyetlen, amivel mindent el lehet pusztítani. Kiagyalták. Megjelent. De azt nem remélték, hogy a varangy a nyakukra ül. Újságírók, színészek, írók, költők, muzsikusok, festők, sok pénzt adok nekik, hogy egymást túllicitálják. Most már azt csinálom velük, amit akarok. Befogom az orrom, ha róluk van szó. … - Eközben azonban ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, amint azt az ősz mester, Plótinosz mondta. A legfontosabbról. Ez a legfontosabb: a gyáva ingadozás. - Gyáva vagyok? -Nem, kérem. Ne legyen önmagáról ilyen megkülönböztetett jó véleménye. Ne szépítsen. Ne csináljon irodalmat. Ön nem gyáva. Ön undorító modern emberke. … Mindnyájan koszos delíriumban élünk. … Az van, amitől a legjobban félünk.”
Hidd el, hogy Te mindenképpen nyersz vele. Gazdagabbá fog tenni az erőfeszítés. Lépj, és olyan helyre fogsz érni, amely örömmel fog megajándékozni, és az egészet megmagyarázza.
Nem tudlak jóval bíztatni, de tegyük meg, amit tudunk!
Nem tudom, hogy kitől olvastam azt a megynyugtató teológiai jellegű gondolatot, hogy amit nem mi rontottunk ell, azt nem is rajtunk fogják számonkérni...
„Az ember igazi kincse a tévedések gyűjteménye, az évezredek során lepárolt, hosszú élettapasztalat.”
„A tömegember abból az emberből lett, akit megfosztottak saját történelmétől, akinek nincs a múltban gyökere, és aki – épp ezért – engedelmesen követ minden „internacionális” eszmét. Nem is ember ez, csupán egy emberi burok, nincs „benseje”, önálló, elidegeníthetetlen benső lénye…”
És ez nem véletlenül van így. Ez a dezinformáció. Módszeres, profi hatalmi stratégia. Működik...
Az emberek egyszeűen csak a szimpátiára és antipátiára, vagyis érzelmekre vannak hagyatva. Nincs egyéb tájékozódási pontjuk. Akki ettől a ténytől nem fossa össze az inát kétségbeesésében, az nem látja át a dolog súlyát és jelentőségét. Az nem ismeri a történelmet és az ember szörnyű esendőségét.
Ezért erőlködöm itt éppen , hogy halljanak örök bölcsességeket, egy kis kultúrtörténetet, történelmet, politológiát. Csak röviden, kibetűzhetően, de valóban színvonalas megnyilatkozásokból. (Erre az idézetek.) Ha nem megy, akkor szépen elmagarázzuk...
A magyar demokrácia szerintem is ezer sebbol vérzik. A média szerepe pedig egyértelmuen donto a pártpreferenciák alakulásában. Zomében a médiára alapul egy-egy politikus megítélése. Vannak akik szeretik Orbánt, vannak akik nem szeretik. Akiknek szimpatikus, azok rá szavaznak, akiknek nem, azok nem. Sot, el sem mennek meghallgatni személyesen, hiszen a TV-ben már hallották, hogy milyen. Pártprogramok? Az meg micsoda? Semmi értelme...semmit nem befolyásol.
Olyan dolgokról vitatkoznak emberek, amelyekrol kizárólag a médiából értesultek. Ez így látta, mert X adót nézte, az meg úgy, mert Y adót. És persze a két tálalás homlokegyenest ellentmont egymásnak, mindketto hihetoen hangzik, de mindketto nem lehet igaz. De mindegyik csak hajtogatja a maga igazát. Az egyik hazudik. Hogy dontjuk el? Amelyiket tobbet halljuk, az az igaz? Esetleg az egyiket elhisszuk, mert a Józsi bácsi is úgy tudja, pedig o ért a politikához...vagy az egyiknek van róla papírja? A másik másnap elovesz egy másikat, hogy az a papír hamisítvány...
Átláthatatlan és undorító.
És hogyan választunk?
Egyik: Orbán szimpatikus, neki van igaza, rá szavazok.
Másik: Orbánt utálom, mert mindenhol csak azt hallani, olvasni, hogy hazug, csaló. A másikra szavazok.
Harmadik: Mindegy...mind csaló. Egyikre sem szavazok
Félek, hogy az országnak teljesen tonkre kell mennie, hogy felnyissa a szemeket. Addig meg hiszunk, akinek akarunk. Belénk tomik a véleményunket.
Nem tudunk jobbat a demokráciánál, ez igaz. De ismernünk kell a sebezhetőségét is.
Már athénban is a demagógok kezébe került.
Anglia teljesen egyedi eset. Ott a vezetés megmaradt az nagyszerű hagyománokkal és kultúrával rendelkező elit kezében (legaláb is jó sokáig így volt...), még a királyságot is visszaállthatták.
A francia közársaságoknak ehhez már semmi közük nem volt.
A posztszocialista országokrólpedig job nem beszélni.
“A tömeg természeténél fogva nem tudja irányítani sorsát.”
Nagyon jó megállapítás, kár, hogy nem nekem jutott eszembe.
:-)
Számomra viszont az következik a megállapításból, hogy a tömeg ugyan nem tudja irányítani a saját sorsát, ugyanakkor demokráciában felelősséget(?) vállal a képviselőiért atekintetben, hogy a választott képviselők cserébe képesek irányítani a tömegek sorsát?!
"Aki soha nem próbálta meg elérni a lehetetlent, soha nem fogja elérni a lehetségest"
/Su-king: az ókori Kína Öt klasszikus könyve közül a Történelem könyve /
„A konzervativizmus megkülönböztető jegye, hogy határozottan állítja: minden politikai erkölcsnek három szinttel kell rendelkeznie, éspedig egy egyetemes, egy társadalmi és egy egyéni szinttel.”
„A konzervativizmus nem a hagyományos megoldások kritikátlan előnyben részesítése, hanem azok ésszerű és átgondolt védelme, amennyiben kiállták az idők próbáját.”
Ez körülbelül azt jelenti, hogy elméleti szinten kamu az egész.
Gyakorlatban viszont tényleg ez a nyerő. Egyenlők vagyunk, de mi egy kicsit mégegyenlőbbek. Szabadok vagyunk, de mi egy kicsit még szabadabbak vagyunk. Nekünk ezért szabad, sőt kell is titeket irányítani - ilyen olyan eszközökkel.
Gyerünk tovább! Nem olyan nehéz! Játék az egész! Ugyan melyikőtök riadna vissza egy rejtvényújságtól? Ez sem nehezebb. Nem kell túlmisztifikálni. Ne legyetek lusták gondolkodni! A legjobb móka.
„A liberalizmus és a konzervativizmus között kell választani. A harmadik lehetőség a szocializmus, de annak marxista változata védhetetlen, nem marxista változatát pedig átvette a liberalizmus. A liberalizmus ma a civilizált világ uralkodó ideológiája. …
A liberalizmus ellentmondásai miatt képtelen megvalósítani saját céljait. Ezeknek az ellentmondásoknak némelyike a liberálisoknak két, egy pozitív és egy negatív, de egymással összeegyeztethetetlen cél iránti elkötelezettségéből fakad… A liberalizmus negatív célja mindazon rossz elkerülése, amely a jó élet megélését veszélyezteti. Az autonómia, a szabadság, az emberi jogok, az egyenlőség, az elosztási igazságosság és a pluralizmus – melyek megvalósítása a liberalizmus pozitív célja – azért értékesek, mert azokat a jó élet megélése szempontjából szükségesnek vélik. A liberalizmus pedig azért ellentmondásos, mert ezeknek az értékeknek a megvalósítása növeli a liberálisok által elkerülni kívánt rosszat, s ennek a rossznak a csökkentése olyan állapotok megteremtését kívánja meg, amelyek ellentmondanak a liberális értékeknek. A liberalizmus ellentmondásos továbbá azért is, mert az egyenlőség, az igazságosság, és a pluralizmus liberális felfogása nem egyeztethető össze a jó élettel, hiszen nem lehet ilyet megélni olyan körülmények közepette, amelyekben a jó és a rossz embereket egyenlő tiszteletben és törődésben részesítik; az igazságosság az erőforrások olyan újraelosztását jelenti, mely nincs tekintettel arra, hogy azok jelenlegi birtokosai és leendő élvezői megérdemlik-e azokat; a pluralizmus pedig csak olyan választási lehetőségeket foglal magába, melyek megfelelnek a liberális szemléletnek.”
/John KEKES (sz. 1936) State University of New York at Albany filozófia professzora/
„A társadalmi intézmények túlnyomó részének, úgy látszik, az a célja, hogy az eszmék és érzelmek olyan alacsony fokára szorítsa az embert, amely alkalmasabbá teszi arra, hogy uralkodjon, vagy uralkodjanak rajta.”
Azt hisszük, hogy van önálló, szuverén véleményünk. Ez az emberi természet félreismeréséből fakad. Mident tanultunk, még azt is, hogy hogyan kell kulturáltan enni és üríteni. A dzsungelbe kitéve csak üvöltőfarkasok lennénk, mit Maugli - legjobb esetben is. Mindent csak átveszünk, és nem mindig a legjob forrásokból. (Aki ebben a világban nő föl, azmár súlyosan fogyatékos eleve.) Lényeg a lényeg - a dolgok legmélyén nem igazán különbözünk Pavlov kutyáitól: erősen kondicionálható lények vagyunk. Magyarul: azt hisszük, hogy mi mondjuk meg a frankót, közben meg úgy ugrálunk, ahogy azt mások eltervezték. Ez rossz hír,de aki nem meri fölválalni, már elis veszett.
A sajtó erje már régen kiderült. A hitleri Németországban már megdöbentő erővel - és végzetes kimenetellel - használták a rádió és a propagandafilmek megdöbentően erős hatását. A televíziózás erejét már föl sem foghatjuk. Olyanok vagyunk mint Huxley kondícionált agyú klónjai. Aki ezt mesének és "utópiának" tartja, és nem a legfélelmetesebb valóságnak, az szendereg, alszik, és a téyeket maga előlelhazudja.
A pénz nem a nemeslelkű emberek kezében koncentrálódik, ezt tudjuk. Ez törvény. És vele együtt a hatalom is. Amiben élünk ún. "gazdasági alapú világ". minden eladó és megvehető. A média és vele együtt az emberk véleménye is. A másik verzió, mikor a tarkóra tett pisztollyal uralkodnak. Nem túl kellemes, de legalább akkor tudjuk, hogy hanyadán állunk.
Dosztojevszki:
Rágalmazzunk! Milyen hihetetlenül primitív politikai retorika, az állandó "orbánozás". Nem tökmindegy. A jó ízlés már nem szempont. Az a legkevésbé. Az a lényeg, hogy működik. Ezt szakemberek tanították meg hőseinknek, és tökéletesen üzemel is.
Ha az emberk nagyobbik része a szándékosan konfúz (zavaros) és dezinformáló (félrevezető) állandó médiastressz hatása alatt elveszíti tájékozódó képességét, és közönybe zuhan, az már jó, az siker. "Egyik is ilyen, másik is olyan", halljuk mindenhol. Eszik a csipszet a Heti hetes előtt, röhögnek kedvebceiken, olyan ingre vágynak, mint amilyet Havas hord, olyan kocsit szeretnének, mint amilyenel X.jár, és közben utálják "Orbánt".
Ugyn honnan lenne szegényeknek lehetősége önálló tájékozódásra. Hát van nekik szilárd és magasabb értékrendjük, amihez bármit is viszonyíthatnak? Honnan lenne. Se vallás, se erkölcs, se műveltség. Jó alatvalók, lehet fegyverek nélkül is szépen terelni. A negyven év nevelésének eredménye: tömegemberi massza.
Mindannyian korunk gyermekei vagyunk:kultúrájuktól identitásuktól, erkölcseiktől, társadalmi konencióiktól és értelmesen használható nyelvüktől megfosztott embekék.
Aki tényleg a jóra, a szépre és az igazra vágyik és törekszik, az gyújtsa meg elméjének kis gyertyáját, "rakja be a közösbe", had legyen nagyob a világosság. Ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Ez legyen a kályha - az otthon, a családi kötelék és szeretet szimbóluma az ókorban -, amelytől közösen el kell indulnuk az igazságkeresés rögös, talán eredménytelenségre ítélt, de még sem hiábavaló útján. ha az igazságot nem is talájuk meg, de maga azútmár érték, mert embereb emberétesz...
A vita meddő, párbeszédre lenne szükség. ne egymást minősítsük és ne akarjuk egymást meggyőzni. A legnagobb csatákat önmagunkban és önmagunkkal szemben kell megvívni. Az ellenféltől is lehet és kell is tanulni, de még az árokparton heverő kőtől is. Ez áll rajtunk, és csak ez.
Az vagy, amit a világból képes vagy megláti. Csak látó - tehát tiszta - szem és "szív" kell hozá - tehát érzékenység, rezonancia... Magunkban kell nagytakarítást végezni, mielőtt a másikat megszólítjuk!
Lehet, hogy annyit se érek, mint légysz... a falon, de én olyan erőfeszítéseket tettem abban az irányban, amire titeket bíztatlak, amihez még csak hasonlót sem láttam eddig, és ezt nem is vitatja el tőlem senki, aki ismer... legye bármilyen véleménnyel rólam.
