Kicsit fáradt vagyok mert tagnap késő estig néztem az emm 2-őt. Már régebben felhívták a figyelmemet a kolégáim a Záróróra című tévéműsora, amiben egy hölgy kérdez valakit. Általában férfiakat. Tegnap pl. Kepes Andrásal volt beszélgetés aki régebben csinált olyan műsort ahol ettek a szereplők és közben érdekesen beszélgettek. A záróra című műsor hölgye Veiszer Alinda nagyon ügyesen kérdez és közben néha kacag is ami nagyon szinpatikus. Az a baj, hogy nagyon későn vetítik le, és ráadásul halkan is kell néznem, mert Citromka már 10 óra körül lefekszik. Különös, mert a többi cica olyankor éjszakai vadászatra indul, de Citrom ilyen álmos típus.
Hajós egy roppant intelligens és ehhez kiválóan párosuló humorral rendelkező egyén, aki képes felülemelkedni a közélet kicsinyességein, nem is értem hogy a pénzen kívül mit keres a magyar médiában. Remek beszélgetés volt Alindával, bár túlnyomórlészt Hajós irányította a dolgokat. Nagyot nevettem, mikor megjegyzést tett (bókolt) Alinda ruhájára, ami tényleg nagyon csinos, vonzó volt :)
Ma reggel belenéztem kicsit az MTV reggeli műsorába, és megértettem valamit ellenérzéseitekből. Klasszikus fecsegős édelgős műsor volt. Igazi vidéki stúdió produkció. Jó hangulatban kitölteni az adásidőt, de lehetőleg semmit sem mondani, mert abból még valami baj lehet. ( Rotterdami Erasmus mond kegyetlen kritikát a fecsegésről, hirtelen nem jut eszembe hol ) A fecsegő voltaképp kábítószerélvező ( esetünkben tudatos kábítószter adagoló) . Teremt maga köré egy otthont, egy illuzionisztikus teret. Úgy bánik a beszéddel, mint aki az asztalosműhelyben csak játszani hajlandó a szerszámokkal, dolgozni nem.
Aeggeli műsor szerkesztői nyilván nem engem tekintettek célközönségnek. De ezzel már a szappanoperai célközönség és szappanoperaírók oda-vissza ható interakciójához jutnánk.
Ismétlés volt? Mert januárban sok ismétlés ment le. Nem volt feltüntetve. Gondolom: irtózatosan nehéz lenne, szinte lehetetlen megoldani, hogy jelezzék. (Micsoda igények!!!)
A Láng István interjúban valóban kimaradt ez a szál. Gondolom az előzetes megbeszélés során Láng Úr karakteresen és határozottan leszögezte, hogy semmiről sem hajlandó beszélni, a formaságokon túl. Itt most én is éreztem, hogy nem ártott volna kicsit megszorongatni.
Nem láttam azt a műsort, tehát csak a leírtakra reagálok.
Igen, egyetértek, akkor ez jelkép volt, nem környezetvédelem. Ma is vannak ilyenek... (radar, ugye...)
Akkor én is tüntettem, ma meg radar párti vagyok. Ebben semmi gondot nem látok, abban se, ha valaki meg pont másképp vélekedik.
Én abban se látok ördögtől valót, ha egy riporternek van véleménye. Ha nem lenne, nem lehetne vele vitatkozni. Ha nem értünk vele egyet, ha esetleg a tények többsége szerint nincs igaza, az se baj - az értelmes vitatkozás viszi előre a világot.
A vízlépcsőkhöz meg aztán egyáltalán nem értek - ugye a mult században a nagy Tisza szabályozást sikertörténetnek tanultuk. Kérdés, ha nem lett volna a folyó kiegyenesítése, lettek volna nagy tiszai árvizek vajon?
200-300 év mulva talán kiderül, kinek van igaza. De az is lehet mindenkinek, vagy az is, senkinek.
Magyarország hülyeségért tüntetett. Én is. Ezt azonban az akkori tüntetők és érzelem-dübögők sohasem fogják elismerni. (én eszerint kivétel vagyok.) A kemény Duna-mag, élén Karátson Gábor megszállottal ma is ugyanazt prófétálja.
Tegnap Veiszer Alinda Láng György akadémikussal beszélgetett és bizony alaposan melléfogott. A Nagymarosi Vízlépcső leállítását környezetvédelmi eredménynek könyvelte el, mégpedig úgy, mintha ez triviális lenne. Nos, a kérdéssel kapcsolatos vélemények minimum megoszlanak ám egyre inkább, egyre többen vannak ama véleményen, miszerint több mint bűn, hiba volt a beruházásból kiszállni. Valljuk be, annak idején a leállítással politikai döntés született, hazánknak több száz milliárdos kára keletkezett, mi több a kár folyamatosan újratermelődik (Duna vízhozamának radikális csökkenése, energetikai, szállítási károk, stb.).
A szlovák szakaszon az idővel egyre szebb és szebb tájon csodálatos vízi fauna szaporodik. A vegetáció nem tudja, hogy ő egy ökológiai katasztrófa részese...
Az efféle műsornak nem az a jellegzetessége, hogy beléjük botlik az ember. A koffeines csecsszopó harmadjára is elaludt, vége a családi vívóleckének, kiebrudalt anyósunk a hófödte pusztában bolyong, a szomszéd bányában is leálltak a vérszivattyúk, amikor is egyszer csak azt mondja egy fiatal, kedves nő, tudja, arra gondoltam, hogy. Az jutott az eszembe, hogy. Az nagyon érdekes, de. Aááá, olyan nincsen, hogy nyugdíjas balett-táncosként beleereszkedem a palota díszkarosszékébe, és megtekintem, miként diskurál soros alanyával Veiszer Alinda. Hogy direkt kivárom ezt a műsort. Általában elmélázva, szórakozottan, félájult állapotban kattintgat oda az ember, általában már lemondott a világról, és mintha a világ is lemondott volna róla, és aztán. És aztán ott ragad, és beleélénkül a dologba. Na, de vajon miért ragad ott? Veiszer Alinda természetesen gyárban dolgozik, és ezt meglehetősen régóta teszi. A futószalagon szinte naponta érkezik egy újabb, érdeklődésre számot tartó, érdekes életű, különös szokásokkal bíró, tanulságos sorsú magyar, egy virtigli értelmiségi. Ez a magyar értelmiségi lehet bárki, színházi ember, kolléga, író, benzinmotorok konstruktőre, kéziratgyűjtő, a lényeg az, hogy a szakmájában elismert legyen, olyan delikvens legyen, aki letett valamit az asztalra, akinek a neve mellé illeszthető valami jelentékenység a spanyolviasztól egészen az illatosított atomháborúig. Mármost a televízió még mindig arról szól - és ez már nyilván így is marad -, hogy milyen szeretne lenni az ember. Vagyis nem arról, hogy milyen. A televízió természetesen szólhatna arról, hogy milyen az ember, de folyvást az derül ki, hogy a tisztelt nézőt az orosházi vágóhíd vagy budai orgonabokrok mellől kevésbé érdekli, milyen ő, éppenséggel milyen az élete, milyen az éhség, az alávetettség, a nyomor, a siker, a hazugság, az őszinteség, és nem sorolom tovább. Aki azt gondolja, meg lehet mondani a televíziónak, hogy milyen legyen, milyen morális és szakmai követelményekkel bírjon, az helyesen gondolja, mert éppenséggel tényleg meg lehet és kell is az ilyesmit mondani, hanem azért mégis az látható, hogy úgyis a televízió találja ki magát. A televízió már csak olyan, hogy magas ívben tojik az elvárások tanfelügyelői passzusaira. De még a közszolgálati televízió is. Viszont lehet ravasznak, eltökéltnek is lenni. A beszélgetős műsor olcsó, mint az ingyenleves. A beszélgetős műsor, különösen az ilyen, macerás dolog. Naponta van, és ez sok. Ez a gyár. Föl kell készülni rá. Veiszer Alinda szorgalmasan készül. A műsorvezető nem konfrontatív alkat, van benne az ámuló naivából is, csakhogy mindeközben erős tényszerűséggel és ügyes pedagógiai érzékkel teszi a dolgát. Nem, nem dolgozik képzeletbeli harapófogóval, inkább a szakmaiság és a személyesség közötti jótékony sávban terelgeti az önhitt, érzékeny, olykor sértett, máskor szorongó alanyt; kicsit tol rajta erre, kicsit amarra, és semmiképpen sem engedi elszabadulni. Azért kedves szívemnek ez az éji műsor, mert az is szépen kiderül, hogy Veiszer Alinda aktuális választottja milyen szeretne lenni, illetve az, hogy egyébként pedig milyen. Portréműsor, ugye. óhaj és valóság nem mindig vagy többnyire nem fedi egymást, és ebből kellemes feszültség fakad. Egyszer láttam a műsorvezetőt némileg idegesebbnek a szokásosnál, nem, nem is ideges volt, inkább elképedt, csodálkozott, mert mintha úgy érezte volna, hogy a dörzsölt és tehetséges Sugár Andrásból, a Panoráma egykori mindeneséből, aki maga egyébként két lábon járó kordokumentum, nem tudja kihúzni az igazságot, nem tudja őszintévé tenni, de hát éppen ezáltal derült ki minden, hogy ti. tehetség, önhittség és megalkuvás miként parolázott ama levitézlett korban. Ezekben a műsorokban látni, milyen az ember. Schwajda György direktor azt mondja a Nemzeti Színház épületéről, hogy az bizony nagyon szép, miközben látni a lélek bonyolultságát, aminek egyébként ő az avatott papja, látom a drámát, hogy ezt kell mondania satöbbi. Néha van dráma. Nyilván ezért is maradok ott, a készülék előtt. És nyilván azért is, mert kíváncsi műsorvezetőt látok. Kíváncsinak maradni, ilyen hosszú távon, ennyi alany után nem lehet egyszerű dolog. Azt hiszem, Veiszer Alinda folyamatosan becsapja a televíziót, a nézőt, mert mégiscsak elmondja, elmondatja, milyen az ember. Sokszor látjuk az óhajok mögötti didergést. Pillanatra sem akarja, hogy a műsor róla szóljon. Aki látta nagynevű, hasonló műsorban könyökölgető kollégáit, azt is tudhatja, hogy milyen nagy teljesítmény ez, és miféle erőfeszítéseket igényel.
Hú!!! Most nem csak a legutolsó harminc hsz-t futottam át, hanem időrendben az első ötszázat. Nem hittem volna, hogy ennyi időmilliomos van ebben az országban, aki ennyi időt tud áldozni valakire, akit nem szeret. Akkor mennyit áldozhat arra, akit szeret? Valószínűleg másról van itt szó. Ha úriemberek lennének a beszólogatók, akkor elküldenék Alinának a terapeutának járó honoráriumot, amiért olyan etalonná vált az életükben, akire állandóan figyelniük kell miközben életforgatókönyvüket tárgyiasítják.
Most, hogy kicsit több időm volt, átfutottam a topicot, és láttam, hogy Ön is figyelemmel kíséri. Mint alább írtam, igazából koca tv-s vagyok, az esti adásokat csak akkor néztem, ha nagyon érdekelt a célszemély, ebéd közben viszont mindig próbáltam nézni. Nekem egyrészt a felkészültsége imponáló. Másrészt a válogatása, bár néha voolt olyan érzésem, hogy a nagy öreg helyett szívesebben látnám valamely ifjabb titánját az adott szakmának, de ez lehet attól is, hogy túl öreg vagyok, túl sokat láttam már őket. Harmadrészt a ... na, ezt hogy mondjam finoman. Szóval az én gender érzékenységemnek valahogy az Ön nőiessége az egyik optimális értéke. Bár itt nyilván lesznek, akik ezt egy hagyományos csacsogó női mintaként értékelik. Már vagy két éve készültem, hogy egy röpke emilt megengedek, csatlakozva a gratulálók táborához, csak nem olyan egyszerű találni ehhez egy emilcímet ( nekem jó öt percbe is beletelt ) kutatás közben akadtam erre a topicra.
Szóval még egyszer: részemről csak így tovább.
Ha valaki emiatt itt követ vetne ránk, akkor még Galambra és Bethlen Jánosra is repülhet néhány kavics, őket is szeretem, ámbár utóbbi azért ugye még másabb világban kell hogy létezzen, mint az előbbiek.
Értem, szóval egy régebbi adást ismételtek meg. Akkor is jó volt. Ritkán nézek TV-t. Amíg két óra körül ismételgették, úgy időzítettem az ebédet ( ha tudtam) hogy akkorra érjek haza, ebéd közben néztem bele az adásokba. Tetszettek.
Hú, van ilyen topic, most nincs időm átnézni, egy hsz szerint mintha itt igazából negativizáció történne a célszemély irányában, bele neki, szal most csak annyi időm van, hogy itt megjegyezzem, nagyon jó volt a tegnapi zárórája Falus Andrással a genetikáról. ( Genetikát is tanultam a diplomámhoz, annó.)
