Nézd, az emberi tudattól általában idegenek a végtelen dolgok, a természetes a végesség. Így az emberi gyásznak is van egy folyamata, amiben van ideje a haragnak is, indulatnak is, "mért éppen én" kétségbeesésnek is, de a végső kifutása mindig az elfogadás, megbékélés, megbocsájtás, ez alapvető biológiai örökség. Akik 30-40-50 év múlva is bosszúért lihegnek, azok vagy pszichés betegek, vagy valamiféle érdekből teszik, amit tesznek.
Az elmúlt évtizedekben x-szer előfordult már, hogy valamiféle borzalmas bűntett (terrorcselekmény, népirtás, tömeggyilkosság, akármi) elkövetésében részesek, és a túlélők vagy az áldozatok hozzátratozói évtizedek után találkoztak egymással. Vagy egy front két oldalán álló katonák. És tudod mi történt, mindig, kivétel nélkül? Pont ugyanaz, amit a képen Wojtyla meg Agca tesz: az emberek elbeszélgettek. Békésen.
Ez igaz, de aki előre megfontlt szándékkal öl az már nem ember. Az egy veszett vadállat amit csak kiírtani lehet. Mint a kutyák esetében: amíg az állat tartja magát a szabályokhoz addíg táplálni, védeni, szeretni kell, a bántását pedig büntetni, de ha emberre támad akkor az erre feljogosított egyénnek el kell pusztítani. Még akkor is ha a jó és a rossz kutya között biológialilag, alaktanilag nincs semmi különbség.
Mint ismeretes, Ali Agca 1981. május 13-án, egy általános kihallgatás során követett el merényletet II. János Pál pápa ellen. A pápa már a rákövetkező vasárnap, a déli úrangyala elimádkozásakor nyilvánosan megbocsátott merénylőjének, majd bocsánatáról személyesen is biztosította Agcát, amikor 1983. december 27-én felkereste a római Rebibbia börtönben. A török terroristát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 19 év után, Carlo Azeglio Ciampi olasz államfő 2000. június 13-án jóváhagyta Agca kegyelmi kérését. Ennek előfeltétele volt, hogy II. János Pál pápa, a szentévre való tekintettel, levélben kért kegyelmet merénylőjének az akkori igazságügyi minisztertől.
pontosan azt tette: Példa (kép)mutatást. Nulla rizikóval. Onnan kezdve jóformán ki se mozdult a golyóálló pápamobilból, 200 testőrrel, államfőnek kijáró titkosszolgálati előkészületekkel jelent meg mindenhol, bárhova is ment. Ez nem megbocsátás.
Az a megbocsátás, ha te Gipsz Jakab mezei állampolgár elmész a téged leütő/megkéselő Kalányos Vince otthonába, és a megbocsátásról papolsz neki egy sort.
a keresztény megbocsátás nem azonos sem a büntetés elmaradásával (maga az egyház is osztogat büntetéseket, lásd: gyónás, vezeklés, stb.) sem a bugyuta védtelenséggel (maga a Pápa bújik golyóálló üveg mögé)
Milyen jogon kérné akkor számon ezt az egyház (a nem vallásos) társadalmon ?
éppen hogy nem az: egy életfogytiglanra ítélt (tehát: aljas gyilkos) életét tartom annál még annál is kevesebbre, hogy egyáltalán érdemesnek tartanám a partvis- és madzagtartási szabályokkal foglalkoznunk. ...de amúgy egy mezei öngyilkos esetében is hasonlóképpen vélekedek. ...csak ott nem jön még hozzá az évi 6 milliós bónusz jutalom nekünk.
Nem mellesleg valamin tényleg lehetne spórolni. Ma ugyanis többen vannak börtönben Magyarországon, mint az úgymond "diktatúrában" bármikor, hála annak, hogy nincsenek alternatív büntetések a Btk-ban. Akik felének ott semmi keresni valója nem lenne, az összes 1-2 évre itélt gondatlan meg nem többszörös visszaeső elkövetőt végülis holnap ki kellene tenni, párszáz óra közmunkára, meg egyéb értelmes dologra változtatva a büntetésüket. És egyből lenne nagy spórolás, meg még rendberakott utak, parkok, erdők, miegyebek...
Ezt én is így gondoltam. Az érdekelne, hogy a tisztelt topictárs minden emberéletet ennyire tart-e...ez ugye, ha a 10 milla magyar dobja össze, koponyánként 60 fillér körül jön ki...
Leírom MÉG EGYSZER, ha esetleg nem volna érthető: előre eltervelt gyilkosságnál NEM érdekel a gyilkos baja, gondja, sérelme, problémája, érted?
Elsőre is értettem. És képzeld el, mások meg (akiknek ugyanakkora az esélyük adott esetben beleesni ebbe a 2%-ba) úgy gondolják, hogy nem lehet ezer embert azért bezárva tartani élete végéig, hogy ezzel elvileg és maximálisan húsz ember életét tudd megóvni. Mert úgy gondoljuk, hogy az ezer is ember, nem csak a húsz.
A dolog azért elvi, mert korántsem biztos, hogy az a két százalék a tényleges életfogytra, vagy 30 évre itéltek közül fog kikerülni, lehet, hogy azok közül, akik amúgy is szabadultak 5 - 8 - 10 év után. Sőt, mivel ebből van a sokkal több, biztos, hogy sokkal inkább innen kerül ki.
De hogy konkretizáljuk a számokat, Magyarországon évente kb 250 emberölés történik, tehát ebből évente 5 ember kerülhet ki, aki ujra gyilkol valamikor. Szemben a békés autóvezetők 1000 körüli áldozatával, vagy az ilyen multtal nem rendelkező gyilkosok 245 áldozatával...
De mivel évente átlagosan 11 db telitalálat van az ötös lottón, még arra is kétszer annyi esélyed van, mint arra, hogy visszaeső gyilkos áldozatává legyél. Ennyi halálos áldozata kb a kutyatámadásoknak (na, az is jó rendpárti-hisztitéma), és a legális abortuszok szövődményeinek van.
Egyébként meg az a véleményem, hogy az egész, az USA-ból ideömlő, és a Texecutioneer (Bush Jr) által ihletett szaros "rendpártiság zéró tolerancia kemény kéz" kultusz, annak minden járulékaival, mint a pedofil-hiszti, drog-hiszti és társai, ezerszer károsabbak a társadalomra és az emberek mindennapi közérzetére, mint ha holnap szabadon engednéd asz összes gyilkos. És mégis ez a szenny ömlik a médiák minden kanálisán, már nem tudsz úgy bekapcsolni egy kommunikációs eszközt, hogy ne ezzel fröcsögjenek az arcodba.
miért nem termeltetik meg a lesittelt bűnözőkkel a fogvatartás költségeit?
Ha egy ilyen sittes képes lenne olyan termelő munkára, amivel havi 500eFt értéket állít elő, akkor valszeg nem lett volna bűnöző belőle. ..zacskóragasztásból meg elég nehéz a havi félmilla új értéket összehozni.
"Újabb évi kb. 6 millió Ft-ot spórolhatunk meg az adónkból."
Na ez a másik, amitől padlót fogok: miért nem termeltetik meg a lesittelt bűnözőkkel a fogvatartás költségeit? Ezeket az alakokat ingyen, vagy minimális munkáért tartják el az adófizetők, mindezért a polgárnak odakint kőkeményen meg kell dolgoznia. Mi az, hogy egy bűnözőnek minden (fűtött szoba, TV, könyvtár, konditerem, teljes ellátás) csak úgy grátisz jár??
Felakasztotta magát péntek reggel egy életfogytiglani fegyházbüntetését töltő elítélt a Szegedi Fegyház és Börtönben. A 15 ezer elítélt közül idén ez a negyedik öngyilkosság.
Leírom MÉG EGYSZER, ha esetleg nem volna érthető: előre eltervelt gyilkosságnál NEM érdekel a gyilkos baja, gondja, sérelme, problémája, érted? Nem érdekel a hisztije senkinek, aki előre eltervelten megöl valakit, főleg egy nőt vagy gyereket. Nem érdekel, hogy később visszaesne-e, vagy inkább megtér és jézussal a szívében ír két könyvet a sitten, amiből meggazdagszik. Az érdekel, hogy ott bent rohadjon. A két százalék - amennyiben tényleg annyi - nekem máris rengeteg.
Az a 2% maradjon csak bent szépen a többi 98%-al együtt. A biztonság kedvéért. A két százalék ezer embernél már 20 ember. 1000 gyilkost akár csak próbából is visszaengedni, akik közül te magad valószínűsítesz huszat, akik újra elkövetik... finoman szólva is FELELŐTLENSÉG. Legyen csak bent a dutyiban, amíg járni meg lélegezni tud...
Egyéként, hogy mennyire különbözik emberek reakciója, ismert történelmi példa.
Adva volt két állam első embere, akiknek a fiát elfogták, és koncentrációs táborba hurcolták a németek. Az egyik Horthy, a másik Sztálin.
Horthy ugye lemondott, és átadta a hatalmat Szálasinak, hogy megmentse a fiát. Sztálin meg nem volt hajlandó semmiféle kompromisszumra a németekkel a fiáért cserébe. Pedig semmi okunk azt hinni, hogy ne szerette volna mindkettő a fiát.
Nézd, a gyakorlat meg azt igazolja, hogy nem az itélet nagyságának van köze a visszatartóerőhöz, hanem a felderítési aránynak. Amíg az autótolvajok 10%-a bukik le, sokan fognak kocsit lopni, akkor is, ha 20 évvel fenyegeted. Ha majd a 90%-ukat fogják el, a 2 évtől is el fognak gondolkodni.
És valóban, az elvett emberélet nem adható vissza. Azzal se, ha 1 halott mellé gyártunk még egy halottat.
Akinek a hozzátartozóját megölik, az legtöbbször vért kíván (pl. a sárszentmihályi (ex?)polgármester, aki a halálbüntetés visszaállításáért gyűjtött aláírást, persze mindhiába ...
Olyan is van, soha nem állítottam az ellenkezőjét. Egyébként nyilván hiába, bár akkor még csak 2 dolog (Alkotmány, nemzetközi szerződések) zárták ki a Magyarországon 1988 júliusa óta nem létező halálbüntetés lehetőségét, amihez mára hozzájött az EU tagság plusszban.
No meg az is hozzájött, hogy emlékezetem szerint nem tudott 200 000 érvényes aláírást összeszedni, amikor végre sikerült úgy megfogalmaznia a kérdést, hogy azt az OVB elfogadta.
Szvsz a büntetésnek valahogy arányban kellene lennie az elkövetett bűncselekmény súlyával. Ha valaki milliárdokat sikkaszt, nehogy már megússza pár milliós kártérítéssel, meg néhány év felfüggesztettel, mert akkor annak a törvénynek, ami ezt lehetővé teszi, nemhogy visszatartó ereje nincs, hanem sokakat arra ösztökél, hogy miért ne próbálja meg??
A gyilkosságot azért tartom szörnyűbbnek minden más bűncselekménynél, mert annak következménye visszafordíthatatlan: a lopott pénz visszaszerzésére lehetőség nyílhat, de az elvett emberélet nem adható vissza!
"Én azért már hallottam olyat is, amikor az áldozat szülője volt felháborodva a bíróság agyatlanul szigorú itéletén..."
Ez nem túl életszerű, úgy is mondhatnám, hogy mese habbal. Akinek a hozzátartozóját megölik, az legtöbbször vért kíván (pl. a sárszentmihályi (ex?)polgármester, aki a halálbüntetés visszaállításáért gyűjtött aláírást, persze mindhiába ...
Az ilyen témákat azért nehéz megbeszélni, mert túl sok az érzelmi töltés bennük, és mert mindenkinek (szakembernek, laikusnak egyaránt) nagyon határozott véleménye van róluk. Mint a fociról. Főbenjáró bűnök esetében a társadalomban hamar kialakul egyfajta lincshangulat, és ott már nem is lehet érdemben jogi-, erkölcsi-, gazdaságossági szempontokról beszélgetni. „A bűnös rohadjon meg!” - ennyi a rendezőelv.
A kérdés ott már „csak” az, hogy az igazságszolgáltatásnak egyáltalán legyen-e LEHETŐSÉGE 20-30 évvel később, az elítélt sorsán módosítani. NEM AUTOMATIKUSAN SZABADON ENGEDNI minden életfogytiglanost, hanem csak MEGVIZSGÁLNI, hogy van-e olyan közöttük, akit esetleg már nem szükséges benntartani.
Az érzelmi érveket tegyük egy pillanatra félre, azzal se törődjünk, hogy az elítéltnek mi jó, mi rossz, csak nézzük meg, hogy mi az ÉRDEKE az igazságszolgáltatásnak, a társadalomnak!
Az nyilvánvaló, hogy itt az a szereposztás, hogy az igazságszolgáltatás diktál, a bűnös meg elviseli azt, amit rá kiszabtak. Az alá- fölérendeltségi viszony teljesen egyértelmű. Felmerül tehát a kérdés:
• Ha én vagyok a „főnök”, akkor mi a fene ÉRDEKEM lenne, hogy a SAJÁT kezemet megkössem egy SAJÁT döntésem során? Miért nem jó NEKEM, ha SAJÁT MAGAMNAK LEHETŐSÉGET ADOK, hogy később módosítsak a döntésemen? Ha nem akarok, nem módosítok, de miért ne hagyjam meg a lehetőséget MAGAMNAK, hogy később a saját érdekeim szerint módosítsam a korábbi döntésemet? Egy ilyen kikötés az csak LEHETŐSÉG, ami a mozgásteremet növeli. Miért ne alkalmaznám?
• Ha azzal, hogy adok egy ELVI LEHETŐSÉGET az elítéltnek a szabadulásra őt sokkal kezelhetőbbé teszem, mert lesz vesztenivalója, és ezáltal az ÉN DOLGOM egyszerűbb lesz, miért NE adnék neki egy ilyen elvi lehetőséget? Aztán majd 20-30 év múlva eldönthetem hogy mit teszek, de addigra esetleg már nyertem néhány évtizednyi nyugalmat.
• Ha azzal, hogy LEHETŐSÉGET teremtek egy későbbi felülvizsgálatra, kvázi „ingyen” csökkentem az elítélt szenvedését, ami mellesleg nekem is sok gondot okoz, miért ne mondanám, hogy a felülvizsgálat nem kizárt?
• Ha mindezzel megteremtem a harmóniát a saját jogrendszerem és az EU erre vonatkozó szabályozása között, akkor miért NE tenném?
• Ha véletlenül találok olyan elítéltet, amelyik 20-30-40 éven át úgy viselkedett, azon dolgozott, hogy a felülvizsgálat majd elengedhetőnek nyilvánítsa, és az évtizedes folyamatos megfigyelés alapján elkészített szakértői vizsgálatok szerint az újbóli bűnelkövetés valószínűsége minimális (mondjuk nem sokkal nagyobb mint a társadalomban többi tagjáé), akkor miért ne engedném ki, megspórolva ezzel évi 2-3 millió költséget, amennyibe az ilyen emberek fogvatartása kerül?
Hangsúlyozom, ezek még NEM az elítélt érdekei, pedig emberiességi, emberi jogi okokból bizonyos fokig az ő érdekeit is kellene nézni, de erre a lincshangulat miatt nem hivatkozom. Mivel a tervezett jogi szabályozás csak egy LEHETŐSÉGET ad, nem látom be hogy miért ne kellene ezt bevezetni. Talán nem bízunk a saját 20-30 évvel későbbi igazságszolgáltatásunkban?
És a mostaniban, amelyik az életfogytiglani ítéletet meghozta?
Az ilyen témákat azért nehéz megbeszélni, mert túl sok az érzelmi töltés bennük, és mert mindenkinek (szakembernek, laikusnak egyaránt) nagyon határozott véleménye van róluk. Mint a fociról. Főbenjáró bűnök esetében a társadalomban hamar kialakul egyfajta lincshangulat, és ott már nem is lehet érdemben jogi-, erkölcsi-, gazdaságossági szempontokról beszélgetni. „A bűnös rohadjon meg!” - ennyi a rendezőelv.
A kérdés ott már „csak” az, hogy az igazságszolgáltatásnak egyáltalán legyen-e LEHETŐSÉGE 20-30 évvel később, az elítélt sorsán módosítani. NEM AUTOMATIKUSAN SZABADON ENGEDNI minden életfogytiglanost, hanem csak MEGVIZSGÁLNI, hogy van-e olyan közöttük, akit esetleg már nem szükséges benntartani.
Az érzelmi érveket tegyük egy pillanatra félre, azzal se törődjünk, hogy az elítéltnek mi jó, mi rossz, csak nézzük meg, hogy mi az ÉRDEKE a társadalomnak!
Az nyilvánvaló, hogy itt az a szereposztás, hogy az igazságszolgáltatás diktál, a bűnös meg elviseli azt, amit rá kiszabtak. Az alá- fölérendeltségi viszony teljesen egyértelmű. Felmerül tehát a kérdés:
• Ha én vagyok a „főnök”, akkor mi a fene ÉRDEKEM lenne, hogy a SAJÁT kezemet megkössem egy SAJÁT döntésem során? Miért nem jó NEKEM, ha SAJÁT MAGAMNAK LEHETŐSÉGET ADOK, hogy később módosítsak a döntésemen? Ha nem akarok, nem módosítok, de miért ne hagyjam meg a lehetőséget MAGAMNAK, hogy később a saját érdekeim szerint módosítsam a korábbi döntésemet? Egy ilyen kikötés az csak LEHETŐSÉG, ami a mozgásteremet növeli. Miért ne alkalmaznám?
• Ha azzal, hogy adok egy ELVI LEHETŐSÉGET az elítéltnek a szabadulásra őt sokkal kezelhetőbbé teszem, mert lesz vesztenivalója, és ezáltal az ÉN DOLGOM egyszerűbb lesz, miért NE adnék neki egy ilyen elvi lehetőséget? Aztán majd 20-30 év múlva eldönthetem hogy mit teszek, de addigra esetleg már nyertem néhány évtizednyi nyugalmat.
• Ha azzal, hogy LEHETŐSÉGET teremtek egy későbbi felülvizsgálatra, kvázi „ingyen” csökkentem az elítélt szenvedését, ami mellesleg nekem is sok gondot okoz, miért ne mondanám, hogy a felülvizsgálat nem kizárt?
• Ha mindezzel megteremtem a harmóniát a saját jogrendszerem és az EU erre vonatkozó szabályozása között, akkor miért NE tenném?
• Ha véletlenül találok olyan elítéltet, amelyik 20-30-40 éven át úgy viselkedett, azon dolgozott, hogy a felülvizsgálat majd elengedhetőnek nyilvánítsa, és az évtizedes folyamatos megfigyelés alapján elkészített szakértői vizsgálatok szerint az újbóli bűnelkövetés valószínűsége minimális (mondjuk nem sokkal nagyobb mint a társadalomban többi tagjáé), akkor miért ne engedném ki, megspórolva ezzel évi 2-3 millió költséget, amennyibe az ilyen emberek fogvatartása kerül?
Hangsúlyozom, ezek még NEM az elítélt érdekei, pedig emberiességi, emberi jogi okokból bizonyos fokig az ő érdekeit is kellene nézni, de erre a lincshangulat miatt nem hivatkozom. Mivel a tervezett jogi szabályozás csak egy LEHETŐSÉGET ad, nem látom be hogy miért ne kellene ezt bevezetni. Talán nem bízunk a saját 20-30 évvel későbbi igazságszolgáltatásunkban?
És a mostaniban, amelyik az életfogytiglani ítéletet meghozta?
Rengeteg cikket olvastam, amiben leírták, hogy "a már veszélytelennek ítélt bűnöző szabadulása után nem sokkal ismét gyilkolt" tényleg rengeteg, most el ne kelljen kezdenem ezeket föllelni, léccilécci haddne...
Ja, mert rengeteg cikk születik arról a 2 - azaz kettő - százalékról. Ennyi ugyanis az aránya annak, hogy egy emberölésért elitélt ujra öljön.
Arról a 98%-ról, aki nem öl ujra, meg nem születik cikk. Furcsa, mi?
