Az a Világliga budapesti fordulója volt és a szombati meccsen megsérült a könyöke, így végül nem tudta vállalni a játékot. Bár még meccs előtt 10 perccel is úgy volt, hogy játszik.
JÁTÉKOSSORS. A bajnok visszatérőként üdvözli elsiratott sztárját
Kásás marad Savonában
Néhány napja még arról írtak az olasz internetes honlapok, hogy a Savona tulajdonképpen lemondott Kásás Tamás szolgálatairól, 90 százalék az esélye, hogy visszatér Magyarországra a játékmester.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Kétszeres olimpiai bajnokunk tárgyalt a Vasassal (a 2003-2004-as idényben az angyalföldieknél játszott), sőt a Ferencvárossal is, ám végül minden marad a régiben: Kásás egy plusz egy éves szerződést kötött a Savonával, amelynek közleménye - alátámasztva a pólós elsiratásáról szóló híreket - visszatérőnek nevezi a magyar válogatott újdonsült csapatkapitányát. A Savona tehát megtartotta a bajnoki győzelemben és a LEN-kupa-sikerben elévülhetetlen érdemeket szerző játékosát, csak úgy, mint Bogdan Rathot, illetve megszerezte a már tavaly előszerződést kötő, szerb-montenegrói válogatott Predrag Jokicsot, a Nervitől érkező Carlo Santamariát és az olasz válogatott, Európa-bajnoki ezüstérmes Federico Mistrangelót. Noha Harry van der Meer és Märcz Tamás távozik az együttestől (a gólgyáros Alekszandar Sapics sorsáról még nem szól a fáma), a Savona már nemcsak amolyan sötét lóként, hanem a bajnokságban és az Euroligában is az egyik favoritként indulhat neki a következő idénynek.
Millió millió gratuláció és jókívánság Tamásnak a Savonával elért olasz bajnoki címhez. Igaz a hír, hogy ő lesz a válogatott csapatkapitnya? Tökéletes választás volna.
Az olimpiai bajnok vízilabdázó még nem döntötte el, hogy hazatér-e jövőre
"Kásás ezt a gólt az Egyenlítőről lőtte!" – kiabált a RAI kommentátora az olasz vízilabda-bajnoki döntő első mérkőzésén. Kásás Tamás a hosszabbítás első félidejének utolsó másodpercében, a saját térfelének közepéről, azaz jó húsz méterről lepte meg a Posillipo Napoli kapusát, s ezzel a góllal tulajdonképpen eldőlt a meccs, nyert a Savona.
Mit érez egy ilyen gól után egy játékos? Nekem nincs nagyon kedvem ünnepelni, nem az ilyen gólokra vagyok a legbüszkébb. Igaz, látványos, de óriási kapushiba kell hozzá, onnan nem szabadna gólt kapni.
A LEN-kupa-győzelem után menynyire várják önöktől a bajnoki cím megszerzését? Óriási a várakozás, de nem ugyanolyan a megközelítés, mint annak idején Nápolyban volt. Emlékszem, kilencvennyolcban megnyertük a Bajnokok Ligáját, amire mindenki azt mondta, szép-szép, de a lényeg a bajnokság. Itt azért más a helyzet. Az év elején azt tűzték ki célul, hogy nyerjük meg a LEN-kupát, harcoljuk ki a jövő évi Euroliga-indulást, és ha lehet, jussunk be a döntőbe. Mi mindet elértük, ami ezután következik, az hab a tortán.
Meglepné, ha összejönne a bajnoki elsőség? Ahhoz képest mindenképpen, ahogy az elején kinézett a csapat. Gondoltam, hogy jobb lesz, azt viszont nem, hogy ennyire messze jutunk. Elsők lettünk az alapszakaszban, megvertük kétszer is a Reccót, ez óriási eredmény.
Érez valami különlegeset amiatt, hogy épp azzal a csapattal játsszák a döntőt, amelyik két éve elég csúnyán búcsúzott el öntől? Jó érzés, hogy a Posillipóval kerültünk össze. Én őket akartam, akárcsak két társam, a szintén Nápolyból eltávozott Onofrietti és Rath.
Valami bosszúvágy? Á, ilyesmi nincs bennem. Az sem motivál, hogy megmutassam nekik, mert nem hiszem, hogy nekem bármit is meg kellene. Az viszont nem lenne rossz, ha mondjuk a negyedik meccsen Nápolyban tudnánk győzni. Felmutatni a kupát a tribün előtt, semmi csúnyát nem mondani, semmi negatívat nem nyilatkozni, csak ünnepelni…
2001-ben, az olimpia utáni idényben szinte teljesen kiégett, a nyáron keveset tudott mutatni a válogatottban. Most mennyire fáradt? Teljesen átbillentem, semmi problémám nincs. Múltkor az edzőnk berakott egy videokazettát arról az NBA-döntőről, amelyen Michael Jordan a visszatérését követően szinte egymaga nyerte meg az utolsó mérkőzést. És amikor vége lett, látszott rajta, hogy mennyire örül, holott már nem is tudom, hányadik aranygyűrűjén volt túl. Azaz nem számít, mennyit nyertél, ha szeretsz játszani, ha szeretsz nyerni, mert akkor tudsz ugyanúgy hajtani, és ugyanúgy örülni a végén. A magam módján én is így vagyok ezzel.
Ősszel azt mondta, nem bánná, ha jövőre megint itthon játszhatna. Most mit mond: hazatér? Nem tudom még. Egyszerűen nem tudom eldönteni. Sok minden szól amellett, hogy hazamenjek. Viszont elég rossz lenne itthagyni a csapatot, hiszen már látom, hogy tervezik a jövő évet, az Euroliga-részvételt. Az biztos, hogy megvárom a bajnokság végét, és csak utána határozok. Egyelőre ötven-ötven százalék az esély.
Gratulálunk Kásás Tamás LEN-kupa győzelméhez. NS: - Többször elmondta, nem akar sokáig külföldön maradni. Most éppen mit szeretne? - Nehéz kérdés… Sokszor érzem azt, hogy hazajönnék, ugyanakkor itt, Savonában nagy terveket szövögetnek, és rendkívül lelkesek. Vacillálok még egy darabig… Azt ne feledd kedves Tamás, hogy elég nagy tartozást hagytál magad mögöt a Komiban. Ha végeztél a vacillálással és úgy döntesz, hogy ismét hazatérsz, a Margit-híd budai hídfőjénél kezdj és mikor alkudozni kezdesz a nullákról előtte nézz a tükörbe és a lelkiismeretbe, aztán végy példát országos jóbarátodról! (St.B.) ...és hozhatod magaddal a Maertzet az Ádám mögé! üdv.
