Max. egy-két szentet tudok elképzelni akiről elhiszem hogy nem önző valamilyen mértékben. De ez nem is baj, mindenkinek ki kell állnia magáért. Különösen manapság. Csak arra kell vigyázni hogy nem fontos mindent minden áron elérni, de ami igazán lényeges azért nem szégyen harcba szállni.
Szia Micu!
Bocs, hogy ilyen későn reagálok, de kedden államvizsgáztam, nem mertem ide ülni, mert felállni nehéz.
Tudom, hogy itt nem mondtak ilyeneket, egyszerűen szerettem volna elébe menni.
Azt is tudom, hogy nem kéne mindenkit véresen komolyan venni, de nekem ez nem megy könnyen.
Éppen az a baj, hogy elhiszem, hogy olyan vagyok. Amikor pedig rendkívűl igazságtalan dolgokkal vádolnak meg, képes vagyok kiborulni. Komolyan.
Az az érdekes, hogy akik mellettem állnak, azok engem mindig kritikusan néznek, elmondják, ha valamiben nincs igazam. ÉS EZ ÍGY JÓ!!!!!!!!
Közben a voltférjemnek is vannak pártfogói, ami nem baj egyáltalán, de ők állandóan engem vádolnak, bántanak, míg őt sosem kritizálják, hanem pátyolgatják. EZ VISZONT NEM JÓ!!!!!!!!!!
Nem tőle sajnálom a háremhölgyeit, hanem a kapcsolatunkat ez teszi végleg tönkre.
Mert amíg csak azt látja, azt a visszajelzést kapja, hogy apuskám, te mindent baromi jól csináltál, csak ez a hülye tyúk téged zsarol, elnyom, és hülyére vesz, addig ő nem is próbálja más szemszögből nézni a dolgokat.
Nem az érdekel, hogy ki volt a hibás. Ezen évszázadokig elvitatkozhatnánk. Az lenne a fontos, hogy ki-ki eldöntse, hogy mit hajlandó tenni ezért a kapcsolatért, és elég lesz-e az a másiknak.
Néhány hozzászolás komolyan összeugrasztott minket.
Én hajlandó vagyok elfogadni, hogy hibáztam, de ő is. Nem szabad tovább büntetni egymást.
De azt meg jogom van eldönteni, hogy kivel, és hogy akarok élni. Még akkor is, ha egy utolsó szemét vagyok. (nem tartom magam annak)
Nem kell tudnod, hogy mit írtak a többi topikban, de a nulladik hozzászólásomban elmondtam, mi elől menekültem ide.
Egyébként épp ez az! Sok mindent elhiszek magamról, sok hibámat ismerem már én is, de gonosznak, önzőnek egyáltalán nem tartom magam. Lehet, hogy ezt nehéz magunkon észrevenni, de tőlem semmi nem áll távolabb.
Én nem emléxem hogy legalábbis ebben a topicban valaki mondott volna neked ilyet. Azt hogy más topicban ki mit mond természetesen nem tudhatom, nem lehetek perfekt az index összes fórumából. Az pedig hogy ki mit mond erősen függ az illető pillanatnyi állapotától, intelligenciájától és attól is hogy mennyire ismer téged. Ne feledd hogy a drót másik végén ülhet egy egyetemi professzor de 10 éves sulinetes gyerek is. És azt sem hogy a drót túlsó végéről csak annyit látni belőled amit megmutatsz, azaz a hozzászólásaid alapján tud ki-ki megítélni. És mivel te is lehetsz rossz passzban mint mindenki, egy-egy rosszul sikerült hozzászólás esetleg ellenségeket is szerezhet, pláne ha a másik fél is kissé idegesen reagál a dolgokra. Általában nem kell ezeket a dolgokat véresen komolyan venni.
Ideális esetben él az emberről egyfajta kép önmagáról amit az efféle kritikák vagy befolyásolnak vagy nem. De arra azért nem árt vigyázni hogy ez a kép ne legyen túl messze a valóságtól, ezért ha sok mindenki mond valamit rólad akkor nem árt picit kívülről megvizsgálni a dolgot, nincs-e a dolog mélyén valami. És ha van akkor azon nem lehet-e, nem kell-e változtatni. Szerintem az hogy valaki szeretetkövetelő például egyáltalán nem baj, sőt. A gonosz, nem megértő, önző már inkább. Persze ezek azok a dolgok amit az ember a legnehezebben tud saját magán meglátni, elvégre az ember alapjában véve nem megértő és önző, ebben csak fokozatok vannak, a skála egyik végén Hitler, Lenin,Sztálin, a másik végén Jézus, Buddha,Teréz Anya. Az az egészséges ha a skálán a kettő közé állítod a mutatót, persze az jó ha nem Hitlerék oldalához közelebb.
Lehet hogy a párod sem és ott is túlreagálod a dolgot ?
Az teljesen kizárt. De lezártam, nem is beszélek róla többet.
Nem arról van szó, hogy sajnálom magam.
Igazságtalannak érzek nagyon sok bántást, de az az én bajom.
Csupán arról van szó, hogy megmondták már, hogy önző, egoista, másokra rátelepedő, zsaroló, szeretetkövetelő, gyonosz, nem megértő, kegyetlen gyennyláda vagyok. Ja, és idegbeteg, természetesen.
Ezekkel már ne fárasszátok magatokat.
Dicsérni meg pláne nem kell, azt amúgy sem bírom.
Tanácsra sincs szükségem.
Annyit szeretnék, hogy akik el tudnak viselni, azok beszélgessenek velem, ha van kedvük.
Illetve, ha jön másik ilyen kirekesztett ember, akkor azzal is.
Még akkor is, ha ebbéli helyzetem az én hibám.
Nem reagálom túl, vagy legalábbis nem akarom.
Nem is kell hozzászolni, és bólogatni nekem meg végképp nem kell.
Lehet véleményetek, persze.
De én csak beszélgetni szerettem volna, barátokat lelni, és nem állandóan a páromról beszélni.
Nekem az sem tetszik, ha őt szidják, és az sem, ha engem.
Csupán kezdett olyan lenni a hangulat, mint a másik topikomban, és abból elég egy.
Itt barátok közt szeretnék lenni. Ha valaki szidni akar, vagy kritizálni, de nem kulturált módon, az csak fáradjon át a másik topikba, és ott lehet.
Persze itt is, nem az enyém az index.
Csak akkor legföljebb én nem jövök. :-)
Senki sem akar bántani téged. Még mi sem. Lehet hogy a párod sem és ott is túlreagálod a dolgot ? Mindenesetre tapasztalataim szerint az önsajnálat az a dolog ami még soha semmit nem oldott meg. A problémákat csak saját magunk tudjuk megoldani, esetleg azoknak a segítségével akik körülöttünk vannak. És elsősorban azokéval akik fizikailag is ott vannak, nem csak a drót másik végén lógnak. Innen max. jótanácsokat lehet osztogatni, azt is módjával mivel a konkrét helyzetet csak elég felületesen ismerjük. Mindenesetre drukkolunk Neked hogy hozd rendbe az életed valahogy.
Amit párod ír, ahhoz személyesen egyáltalán nem tudok hozzászólni, nem látok bele, gondolom, legtöbbünk így van vele. Ez a Ti dolgotok, nem lenne célszerű részrehajlónak lennünk ebben.
A többi hozzászólás pedig szerintem nem ellened irányult, egyik sem. Tisztán véleménnyilvánítások, de ha leírod ide a problémáidat, engedtessék meg, hogy nekünk meg véleményünk legyen. Ez pedig nem akkor hasznos, ha csak bólogatunk Neked.
Most miért kell ezt itt is elkezdeni?
Nem kapok eleget más topikokban?
Azért nyitottam ezt, hogy hátha ide az jön, aki el tud viselni.
Elégszer megmondták már, hogy milyen genya vagyok.
Ha akartam volna, felfogtam volna. De én nem érzem magam annak.
Nincs egy hely sem a világon, ahol megtürnének?
teljesen igazad van.
lehet, hogy elhamarkodott, felelőtlem volta, bocsnat.
(nem gondoltam, hogy ekkora vihart kavar egy megjegyzés, mint ahogy azt sem, hogy valaki tényleg a neten akarja megoldani a válságait.)
Azért ez nem annyira 1xű. Ismerni kellene alaposan (nem csak egy-két beírás alapján) mindkét felet hogy ezt egyértelműen el lehessen dönteni. Így csak az igen távoli benyomásaimat tudom megfogalmazni, azt is felettébb óvatosan, amiket írok nem kell túl komolyan venni. De ez a nem törődöm vele játék is kettőn áll szvsz. Egy 5 gyerekes család elég húzós lehet mindkét félnek, azaz nem csak a nőnek, különösen ha apuka esetleg nem kimondottan Bill Gates és rendesen meg kell dolgoznia a pénzéért, hullafáradtan hazaérve nem biztos hogy túl sok energiája marad a felesége lelkének ápolására pláne ha körülöttük ott ugrál még 5 gyerek. Ugyanakkor ha jól látom Nagynulla mindent alárendel a gyereknevelésnek ami végül is ennyi gyerek esetén érthető, ugyanakkor aligha tesz jót a kapcsolatuknak, mivel nem biztos hogy így vonzó nő is tud maradni. Talán a gond a 'nem bír el a bicikli' című probléma körül is keresendő. Ezért kellene megbeszélniük hogy kinek mit kellene tenni azért hogy a dologra ne menjen rá a kapcsolatuk.
Ha már mindenképpen hárítós labdajátékot játszunk, akkor inkább magammal. Nem olyan friss a dolog már, hogy emiatt hárborogna a lelkem. De sokminden lezáratlan, természetesen.
De érdekes itt ennek szeleteivel találkozni, pl. a rögtön letámadós, odasziszegő reakcióval :-) Nem baj, tanulok.
Azért nem mondanám. Igaz, hogy ilyen helyzetben magam nem voltam, de volt egy ilyen természetű/állapotú barátnőm. Sokmindent tudom, hogy nen jól csináltam, de azt is tudom, miért vetettem véget ennek a kapcsolatnak...
Nehari a véleményemért, de valaki nem azért jut a szakadék szélére, hanem azért, mert lelkileg beteg. Lehet, hogy a másik ezt nem jól kezeli le, bármiért, lehet vele türelmetlen, elfordulhat tőle, ezzel hozzájárulhat, hogy mélyebbre kerüljön, de _nem ő az oka_. Innen ered a sok érzelmi zsarolás is, hogy "azért végzek magammal/megyek tönkre, mert nem szeretsz/törődsz velem". Alapvető léthazugság.
na pont ezt nem!
hogy valaki a szakadék szélére jusson azért, mert a másik nem (jól) törődik vele. pont azért voltam durva, hogy el tudjon szakadni a másik kiszolgáálásától, az önfeláldozástól, hogy vegye már észre, nem csak arról szól az élete, hogy a másik hogy vélekedik róla.
A pofánverést senki nem fizikailag képzelte el. De szvsz ha idáig fajulnak a dolgok abban nem csak az egyik fél hibás, nem lehet csak őt "pofánverni". Szvsz az lehet a megoldás ha az érintettek belátják hogy akárhogy is van de egy hajóban eveznek és ez az út csak akkor lehet kellemes ha figyelnek egymásra. Mondjuk első körben belátják hogy a másiknak sem könnyű, és elkezdenek azon filózni hogy hogy tudnák segíteni egymást. És azt hogy ebben a helyzetben igazából csak a másikra számíthatnak.
A pofánverés csakugyan aligha az ideális megoldás. Némi humorérzék és empátia többet lendíthet a dolgon. Ha a topic alapján jól értelmezem a dolgokat beszálltatok egy csónakba amiből már aligha lehet sérülés nélkül kiszállni, ha tényleg fontos volt ami miatt anno beszálltatok akkor mindkettőtöknek arra kellene koncentrálni hogy a másiknak meglegyen a kellő komfortérzete különben borul a csónak és együtt fulladtok a vízbe. Persze itt fokozottan igaz hogy az egész szigorúan szvsz.
Mert az irogatásra, a lelkizésre gondoltam. És akkor, abban a pillanatban lett elegem.
Veled meg rengetegszer akartam beszélni, elzárkózol előle.
Amikor levélben írtam, tudomásul sem vetted, visszaadtad.
Megbeszéljük, én a szemedbe mondom, és egy óra múlva már úgy viselkedsz, mintha semmit sem mondtam volna.
Nekem nagyon nehéz ezt kimondani, mert nem vagy közömbös nekem, és nem akarlak bántani. Nincs erőm óránként újra, és újra elmondani.
Ráadásul nem is mindig érzem így. Néha még reménykedem, hogy rendbe rakhatjuk, hogy te is akarod. Aztán egy újabb bántás, egy újabb tőr a szívembe, és megint úgy érzem, hogy nem bírom tovább.
Nem téged! hanem a bánásmódot, a közönyt, a bántásokat.
Milyen alapon mondasz véleményt rólam?Meso beírásai alapján?Egyoldalúan? Gratula, csak így tovább.Szard le, mit gondol a másik, hogy ő ezt hogy éli meg.. a lényeg, simogatni a magatok meg Mesp lelkecskéjét, mindegy, kibe rúgunk bele alapon...Bravó!!!
..És ezt nekem miért nem mondod?
megy a mézes-mázos szöveg, miért nem kapok puszit, miért nem mondod, hogy szeretlek, stb, itt meg megy a nagy nekibuzdulás.
Nekem meg abből lett elegem, hogy mindent innen tudok meg, sok esetben másoktól.
Ezek között azt, hogy még 17.-ig kell kibírnod, azt kvátyity.
Bravó.
Elég érdekes lelkivilága lehet a párodnak. Azt mondjuk megértem hogy otthonülő típus, magam is ilyen vagyok. Azt már kevésbé ha nem vállalja fel a csajt akivel együtt él, pláne ha már egy gyereket is összehoztak, arról nem is szólva hogy a hozzászólásaid alapján elég értelmesnek tűnsz, nem olyannak akinek a szájában világít a negrócukor. Persze az is lehet hogy nem erről van szó csak te vagy picit túl érzékeny. Én a helyedben mindenképp megpróbálnék beszélni vele erről, és esetleg néha feljönni pestre színházba, moziba, stb. A haveromék akik szintén vidéken laknak ezt úgy oldják meg hogy ilyen esetekre keresnek egy megbízható embert aki néhány órára figyel a picire amíg a szülők távol vannak. Persze az igazi megoldás az lesz ha a gyerek eléri azt a kort hogy mehet óvodába, de addig sem ártana egy ilyen beszélgetés és ilyen programok mert az szvsz egyikteknek sem lesz túl jó ha belehülyülsz az állandó 4 fal közötti létbe. A másik dolog hogy esetleg felvehetnéd a kapcsolatot a faluban lakó más kismamákkal akiknek hasonló gondjaik vannak. Persze ezek csak tippek amiket könnyű osztogatni a drót másik végéről :-)
első lépés: párodat pofán verni (mert a fizikai aktivitás segít a depresszión :-P)
második: tornázni: napi 5-10 percet
harmadik: vannak olyan magadra szerelhető vászon nemtommik, amiben egy öthónapos gyerek remekül érzi magát, egész idő alatt hallgathatja a mami szívhangját, légzését, szóval ideális. ha olyan nincs, afrikai asszonyok egy sima vászonnal meg tudják oldani, esetleg kiszabhatod lepedőből, ha ehhez sincs kedved, akár egy dzsekivel is megoldható, ha már nem lesz ennyire meleg.
hogy hová menj, azt nem tudom, talán csak sétálj egyet vagy ugorj be egy-két ismerőshöz.
két buszjegynyit csak ösze tudsz spórolni a heti kosztpénzból, nem?
jut eszembe, amíg a férjecskéd otthon ül, nem mehetnél el bringázni egy kicsit? addig sose voltam depis...
Óhhh ez roppant egyszerű. 6 éve, amikor kiköltöztünk ide, még volt autóm, meg egy társam, aki ezt tudta finanszírozni. Aztán egyetemista voltam, tanuló bérlettel. Most van egy 5 hónapos kislányom, a babakocsi fel sem fér a buszra, meg hova menjek gyerekkel?
A párom nem visz soha sehova. Otthonülő típus.
Ha véletlenül el is megy, akkor engem nem visz magával. Szégyell velem mutatkozni.
Nem vállal fel. :-((((((((
