Sziasztok! Lenne pár kérdésem. Valaki segítene megválaszolni?
- egyes elméletek szerint csak egy bizonyos szellemi fejlettségi szint felett választhatod meg, hová születsz, mi lesz az életfeladatod. Ha ez így van, akkor én játékszer vagyok egy Felsőbb hatalom kezében?
-egy másik elmélet szerint Isten maga a megbocsájtás, és csak én büntetem saját magamat életek sokaságával, karmával, sorscsapásokkal. Ha ez így van, miért vagyok még mindig itt?
-miért nem tudok kapcsolatba lépni a felettes én-emmel, ha az is én vagyok?
A példád, amiben elviselhetetlen teher lenne egy Horvát Béláné vállán az, hogy ő volt Sztálin, ott bukik meg, hogy:
Sztálin békés legelésző paraszt maradt volna, lévén Ő IS EMLÉKISZ előző életeire, bűneire, és kerülné azokat mint a tüzet! Sőt, ha igazán jól működne a dolog, akkor betekintve az Akásha krónikába, MÁSOK bűneiből tanulva számára addig ismeretlen bűnöket is elkerülhetné. Semmiféle elviselhetetlen teherről nincs szó.
És egyetértek Georggal, épphogy a "beletekintés" hiánya az ami pokollá tette ezt a bolygót:
Mindenki mindenkivel; ember embernek farkasa, "Amiről a férjem nem tud az nem fáj neki", a Carpe Diem, stb. Ez a sok szemét mind ennek IS köszönhető.
Persze nem szűnne meg a bűn, hiszen (ha valaki hisz) akkor a tetteinek következményeivel teljességgel tisztában levő sátán és az ő követői egy sokkal tisztább létben is nemet tudtak mondani Istennek. Pláne akkor egy gyarló ember, ha pl. ott ring előtte egy vonzó de foglalt csípő. De MÁSODSZOR már szinte senki sem tenné meg.
Én sajnos csak a 6. rész utolsó 10 percét láttam, de engem is nagyon megfogott! Tényleg a legérdekesebb sorozat hhosszú ideje a témában! Viszont, hagy kérjek egy nagyot:
Ha NEM videóra rögzítetted, nem tudnánk valahogy megbeszélni hogy megkaphassam a részeket? AVI, CD, DVD, bármi, persze megtéritenék bármilyen költséget!
Ha tudnál nekem segíteni (vagy bárki más) akkor légyszi írj nekem
Persze így a jó a nagy sötét tudatlanság! Az olyan, jó hogy senki sem emlékszik semmire az előző életéből, sőt az sem tudják, hogy lesz-e folytatása a jelenleginek és akkor úgyis minden mindegy lehet gyilkolni, bűnözni és élni a mának. Messzemenően nem értek veled egyet. Sokkal jobb lenne a világ ha az emberek tisztában lennének a valósággal. Az, hogy nem nincsenek tisztában az emberek a valósággal és az illuzióvilágot hiszik a valóságnak a gonosz erők műve és az új kor eljöveteléig sajnos ez így is lesz.
"A karma egyik elmélete szerint azért nem emlékszik senki az előz?életére mert túl sok információhoz jutna és nem tudn?feldolgozni, plusz a "tiszta lappal indulás" érzése se lenne.
Ez az elmélet. Nekem se világos. Ezek nem olyan "perdönt? érvek amiket elfogadok, szerintem emlékezni kéne az előz?életekre, DE legalábbis a fontosabb dolgokra, hogy tudjuk mi ebben az életünkben a feladatunk."
Ez a Te velemenyed, de gondold el, mi lenne, ha kiderulne, hogy Te voltal Sztalin, vagy Hitler elozo eletedben. Hogy tudnal azzal a nyomaszto tudattal elni, hogy milliok elete szarad a lelkeden?
Nagyon jol van ez igy kitalalva, hogy nem emlekszunk ra.
Aztan nem alakulhatott volna ki a materializmus, vagy a demokracia sem, ha mindenki tisztaban lenne a multjaval; marpedig ezek olyan dolgok, amelyeken at kell esni ahhoz, hogy rajohessunk igazi mivoltukra.
A dohanyzos pelda (kesobbi hsz.) azert nem jo, mert ez NEKED egyertelmu, olyan peldat keress, ahol tudod, hogy helytelenul cselekszel, megis megteszed minduntalan.
Az elmúlt idők egyik legérdekesebb spektrumos sorozata a "Hórusz szeme". Eddig mindegyiket felvettem, és ittam minden szavát. OLyan élmény hallgatni, mint amikor már valamiről réges régen tudtál, csak idővel elfeledted, de rögtön beugrik amikor valaki felidézi. Komoly spirituális élmény, hétköznapi ember számára hihetetlen és felfoghatatlan elbeszélés, miközben az az érzésem, hogy az egész magától érthetődő és minden kis részlettel összeáll újra az a világ amit egyszer már valaha teljesen elfogadtunk és értettünk és megéltünk. Mivel részleteiben már voltak ismereteim az atlantiszi civilizáció lehetőségeiről és képeségeiről, meglepett, hogy a sorozat egy teljesen egybevágó és logikus párhuzamot képez az ősi egyiptomi "vallás" és a letűnt civilizáció között. Mindamellett, hogy csodálatos módon nem is létezett szavuk a vallásra... Ez nagyon sok mindent elárul. A vallás nem gyakorlatuk volt, hanem létformájuk, hasonlóan a TAO-hoz, anélkül, hogy bármi más alternatíva létezett volna, olyanok akik nem vallásosak, illetve olyanok akik vallásosak... Egy ideális világot lehet megismerni ebből a sorozatból, kötelező ismeretanyag!
Értem mire célzol, persze ez a 20% nagggyon túlzó, én max. 5%-ot mondanék. Az is vad 300 millió ember, pedig annyi Gazdag nincs is.
De tényleg? Ha valaki Bill Gates, akkor miért az? És nehogy azt mondjátok, hogy "mert azt is meg kellett élnie" mint ahogy szegény is volt/lesz. Hiszen ha eddig élt cca. 12 milliárd ember ÖSSZESEN, mennyi is volt gazdag? 1%? Akkor garantálom, hogy volt több milliárd ember, aki sosem volt gazdag, és olyan gazdag is, aki tucatszor volt szegény. Miért? Azt a leckét "nem tanulta meg" eléggé, amikor száraz kölest evett poshadt vízzel? Érdekes, a gesztenyés fácánnal töltött lazacfilés életét egyből "megtanulta"...
Nézzük mi a véleménye erről a sokat olvasott lexikális tudásnak. :)
"jelenlegi formánkban nem lehetünk boldogok, mivel nem ez az eredeti természetünk."
Tehát büntetés. És tényleg lehet az életet optimistán nézni, mint "lehetőséget", de pesszimistán is, mint csapást. És ha belegondolsz abba, hogy nem dönthetsz úgy hogy nem csinálod, akkor szerintem szó nincs szabad akaratról, meg "lehetőségről". A MUSZÁLY nem lehetőség, hanem kényszer. Más szóval: Pokol.
Tényleg, mi történik ha valaki végleg feladja, és nem akar "visszakerülni az egységbe"? Van erre lehetőség?
"Az életünk=szenvedés pedig nem azt jelenti, hogy valaki ezzel sújt bennünket, hanem azt, hogy jelenlegi formánkban nem lehetünk boldogok, mivel nem ez az eredeti természetünk."
..de szertintem ez sem jellemző max. az emberiség 80%-ra, a 20%-lék pedig láthatóan nagyon boldogan él akár a bűnben is. Itt egy logikai bukfencet érzek ha most jól élnek akkor ők jutalmul élnek jól?Ha jutalmul élnek jól akkor miért nem hozták a jobbik énjüket is az előző életből.Vagy nem is volt nekik..
Azt hiszem nem igazán ment át amit közölni akartam. Az élet nem büntetés. Mint mondottam az élet lehetőség. Lehetőség visszakerülni az egységbe. De segíteni csak azon lehet, aki hajlandó azt elfogadni. Nincs részlehajlás e tekintetben, az "Isteni kegyelem" mindenkire egyformán ragyog. Ahogy a napfény is ugyanúgy süt mindenkire, mégis az egyik kimegy napozni, a másik meg bent marad a szobában, hogy le ne égjen, aki pedig vak az nem is tud róla, hogy süt egyáltalán.
Az életünk=szenvedés pedig nem azt jelenti, hogy valaki ezzel sújt bennünket, hanem azt, hogy jelenlegi formánkban nem lehetünk boldogok, mivel nem ez az eredeti természetünk.
"Az emberi forma lehetőség. Lehetőség az öntudatra, a szabad akaratra, a szabad választásra. Mindenki eldöntheti, hogyan sáfárkodik ezzel az adománnyal, eltékozolja-e, vagy sem. Viszont mindig van mód az ismétlésre. "
Szabad akarat, stb.. egy régi római mondás szerint "az egyik ember joga ott végződik ahol a másiké elkezdődik"
Persze lehet tanulni, lefejezek egy embert ebben az életemben a következőben meg engem fejeznek le és utána szabad akaratomból eldönthetem, hogy akarom-e, hogy újra megismétlődjön..
"Itt nincsennek jó dolgok és rossz dolgok, cselekedetek, csak olyanok amelyek ehhez a célhoz közelebb, illetve a céltól távolabb visznek."
Vagyis ami távolabb visz a céltól az Rossz, ami közelebb visz az a Jó. Mi visz távolabb? Önzés, szeretettelenség, léhaság, paráznaság, bla, bla. Bünök. Mi visz közelebb? Önzetlenség, Szeretet, lemondás, stb. Erények. Nem?
"Karma és büntetés. Ez a két fogalom véleményem szerint nem említhető együtt" és "Valójában jelenlegi állapotunk maga a szenvedés"
Tehát: Élni büntetés. Nemde? Akkor amíg ki nem kerültünk a a "körforgásból" addig büntetés büntetés hátán.
Karma és büntetés. Ez a két fogalom véleményem szerint nem említhető együtt. A büntetés magában hordozza a bűnt is, márpedig a karma egy tanulási folyamat, nem pedig moralista ideológia.
Addig kell újra és újra megszületned, amíg meg nem tanulod a leckét, avagy -ha így jobban tetszik- fel nem nyílik a szemed és el nem éred a megvilágosodást. Itt nincsennek jó dolgok és rossz dolgok, cselekedetek, csak olyanok amelyek ehhez a célhoz közelebb, illetve a céltól távolabb visznek.
Az emberi forma lehetőség. Lehetőség az öntudatra, a szabad akaratra, a szabad választásra. Mindenki eldöntheti, hogyan sáfárkodik ezzel az adománnyal, eltékozolja-e, vagy sem. Viszont mindig van mód az ismétlésre.
A legnagyobb bajunk az, hogy a saját testünkkel azonosítjuk magunkat, és életcélunkká válik ennek a testnek a kiszolgálása, -pedig ez merőben átmeneti állapot, szerencsés esetben kurta száz év- lelkünket ,spirituális énünket pedig elhanyagoljuk. Valójában jelenlegi állapotunk maga a szenvedés: a születés, a betegségek, az öregedés és végül a halál. Megszállottan hajszoljuk a boldogságot, ám nem érhetjük el a jelenlegi formánkban.
Ami pedig a cselekedeteket és a következményeket illeti, teljesen természetes, hogy komoly eltérések vannak közöttük. Mindenkinek a saját útját kell járnia és a saját szintjének kell megfelelnie. Eredetileg az indiai kasztrendszer nem a társadalmi elkülönülést jelentette, egyszerűen csak besorolást a megvilágosodás felé vezető úton. Egy harcos kasztú számára az ölés nemhogy tilos, de egyenesen kívánatos volt (persze nem a nyakló nélküli gyilkolászás), ugyanis az adott életre vonatkozó leckét csak így tanulhatta meg.
Másfelől a világi szenvedések a felemelkedéshez egyenesen elengedhetetlenk, nem azért mert így közelebb kerülsz Istenhez, hanem mert Isten kerül közelebb hozzád. Akinek mindene megvan az anyagi világban az igen ritkán fordítja az arcát Isten felé, megelégszik az anyagi örömökkel.
Végezetül: akinek lehetősége van nézni a Spectrum TV-t, tiszta szívből tudom ajánlani a Hórusz szeme című sorozatot. Az egyiptomi vallás egy egészen új megvilágításban, reinkarnációval és felszabadulással, egyetlen Istennel és az ő arcaival.
A karma ok-okozat, ha valamit teszünk akkor annak következménye van.
Az előző élet terápiákból mást sem lehet hallani, minthogy valaki az előző életében elkövetett bűneitől szenved. Ez így igazságos. Khadaji által vázol esetben, nem lenne elfogadható ha 3 terrorista nem felelne a tetteiért, mégha belátta is, hogy vétkezett az max. enyhítő körülmény. Amit nem értek, hogy miért kell némelyiknek a következő életében fizetnie, szerintem is az lenne az igazságos ha még abban az életben fizetne. Itt persze már felvetődhet a felettes én kérdése is, lehet, hogy az a lényeg, hogy a felettes én tanuljon a leckékből és nem a földi én, ebben az esetben talán logikus lehet a bűnők életről-életre való átvitel.
Ezzel pedig én vitatkoznék cseppet, szerintem ahhoz hogy megértsek egy dohányost, ahhoz nem kellett nekem is évekig 2 doboz Kossuth-ot elszívni.
Elég megvonni a párhuzamokat, ha valaki nagyon örül egy Porcelán bögrének, akkor elég elképzelnem, milyen lenne az, ha én kapnék valami olyasmit ami nekem tetszik.
"Miért kéne XY-nak ugyanazt kapnia"-téma:
Ott van az Al-Kaidás példa, 3 terrorista fickó lefejez 3 túristát. "A" terroristát elkapják, felakasztják, "B" élete vévig bújdoshat és nem kap büntetést, "C"-t nemzeti hősként ünneplik Tikritben, gazdag és boldog életet él. Ezt nem magyarázza meg semmi, igenis ugyanazt a büntetést kellene kapniuk.
Ugyanakkor a Jézusi példát is hiszem, amiben a templom előtti perselybe dobtak a gazdagok is, és mégis a szegény özvegyasszony dobta bele a "legtöbbet": arányosság.
Ha Rózsi néni 2 perc 20 alatt "futja" a százat, akkor kaphat babérkoszorút, amíg Carl Louis-t a 9.9-ért is keresztre feszíthetik.
A karma egyik elmélete szerint azért nem emlékszik senki az előző életére mert túl sok információhoz jutna és nem tudná feldolgozni, plusz a "tiszta lappal indulás" érzése se lenne.
Ez az elmélet. Nekem se világos. Ezek nem olyan "perdöntő" érvek amiket elfogadok, szerintem emlékezni kéne az előző életekre, DE legalábbis a fontosabb dolgokra, hogy tudjuk mi ebben az életünkben a feladatunk.
"A többivel egyetértek, az empátia, az együttérzés nagyon fontos és valoban tisztitja a karmát.."
Olvastam Müllertől egy ilyen megfogalmazást, és nagyon tetszik:
"Amit a lélektan empátiának nevez, nem egyéb, mint reinkarnációs emlékezet. Érezni csak olyasmit tudunk, amit már egyszer éreztünk. Tapasztalat nélkül semmi sem a miénk."
Mert empátiát tudok érezni olyan emberi helyzetekkel szemben is, amelyet nem éltem át ebben a létidőmben, vagyis konkrétan nem emlékszek rá. Pl. egy koldus, egy hajléktalan, egy válásig fajluló házassági konfliktus, egy alkoholista küzdelmei.
Lehet, hogy az önvaló midnen emléket megőriz a tudattalanban.
A te karma értelmezésed tul szelid és finom megközelitésü. Számos embertársunk joszerivel még azzal sincs tisztában mit jelent embernek lenni... Gondolok itt egy al-kaida tagra pl. aki gondolkodás nélkül elvágja bárkinek a torkát... Szép kis karmát gyüjt össze és nem hinném, hogy azonnal meg is szenvedné tettei gyümölcsét..
A többivel egyetértek az empátia, az együttérzés nagyon fontos és valoban tisztitja a karmát..
Igen, az ember a karmát, magyarul az ok okozat törvényének teljes részét azonnal (levezekli) elszenvedi.
Vagyis nem visz át semmit az úgymond következő életbe, ha egyáltalán van következő.
Pl ha rácsapok az asztalra az azonnal hang formájában válaszol nekem és nem a következő életemben hallom majd az "asztalom hangját".
Nos szerintem a karma törvénye ezért igazságos.
És ha már a szín szóba került, szerintem az életnek és a színháznak van egy misztériuma, egyes szereplőkkel rokonszenvezünk, empatikusak vagyunk, másokkal pedig nem. Ennek az az oka
, hogy bizonyos szereplöknek a sorsa velünk rokon.
A színház azért old fel karmát, mert olyan sorsokkal is empatikusak lehetünk amelyeket nem tapasztalatból élünk meg. Vagyis, az életünk folyamán azon sorskarakterek iránt, amelyeket átéltünk és ebből fakadóan együttérzőek voltunk velük -vagy ettől függetlenül- már nem kell újra megélnünk, viszont azok iránt akik iránt nem éreztünk elég megértést a következő életünkben
lesz lehetőségünk az ő megértésükre. Számomra ez a példa közelíti meg a karma fogalmát, nem valamiféle bün, rossz cselekedet hanem az empátia hiány miatt kell újraszületni. Hogy minden egyes lépésünkkel megvalósítsuk az együttérzést minden szenvedő lény iránt.
valoban az a cél: kilépni a szamszara kerekéböl, az ujjászületések sorozatábol. de csak a megvilágosodott embereknek van rá lehetöségük kik már megtisztitották a karmájukat és nem születnek ujra...
TAlán egy kicsit buddhista szöveg, de nem tudom másképp mondani...
a karma cselekedeteink gyümölcse. De ebben benne vannak elözö cselekedeteink szándékaink, a hozzánk viszonyulok szándékai és cselekedetei is
Igy tehát karma nem létezik ugyanaz két embernek
továbbá a karma nem egy fizikai hanem egy metafizikai törvény, nem lehet kimérni... Csak azt lehet tudni, hogy müködik...
"Aztán ha a cselekedeteink gyümölcse, akkor mondd meg nekem, hogy lehet az, hogy X,Y és Z is elköveti pontosan ugyanazt a bűnt, de:
X-et keresztre feszítik érte
Y esetében semmmi de semmi nem történik
Z-t pedig határozottan megjutalmazzák " Akkor mégsem vagy tisztában a karmával. Miért kéne, hogy ugyanaz a "retorzió" érje mind3at, hiszen 3 különböző lényről van szó?
Szerintem tisztában vagyok azzal, hogy mi a karma. Azzal is, hogy az nem puszta törvényszerűség mint pl: a gravitáció. Vagyis működtetnie kell valakinek/valakiknek.
Azzal hogy személyteleníted a Karmát, mintha valami Ősrobbanáskor keletkezett univerzális törvény lenne, nem oldasz meg semmit.
Aztán ha a cselekedeteink gyümölcse, akkor mondd meg nekem, hogy lehet az, hogy X,Y és Z is elköveti pontosan ugyanazt a bűnt, de:
X-et keresztre feszítik érte
Y esetében semmmi de semmi nem történik
Z-t pedig határozottan megjutalmazzák
Ha törvényszerűség lenne, akkor mindhárman megkapnák a büntetést ami jár, se többet se kevesebbet. Plusz mind abban az életében kapná meg, nem egy másikban, ahol fogalma sincs arról, miért olyan sanyarú az élete.
Kilépni a Karmából:
Már miért ne lehetne kilépni? Ez a cél nem? Visszafizetni minden tartozásodat másoknak, és ha már nincs bűnöd, nincsenek vágyaid, nincs semmi, akkor kiléphetsz a körforgásból. Nem?
Az egyik ilyen elkülönített csoport, akiket a Secret Doctrine Asuráknak nevez, és akikr?l mondják, hogy az emberi faj fejl?désével személyesen össze vannak kapcsolva; akiket Lucifer vagy Sátán néven ismerünk, és akik mint emberi lények is testet öltenek. Az els? bolygó láncról jöttek át. Ez az a lánc, amellyel a planetáris fejl?dés, melyben részt veszünk megkezd?dött. A jelenlegi földlánc a negyedik a sorban az ezt megel?z? harmadik a holdlánc volt. A szóban forgó lények az els? bolygóláncon fejl?dtek és a fejl?dés különböz? fokain a földön a negyedik fajban jelentek meg és igen szoros összeköttetésben voltak az u. n. Sötét Arc Uraival, ezekkel a híres atlantiszi mágusokkal, akikr?l a teozófiai irodalomban sok szó esik, és akikr?l kés?bben itt is szó lesz. Ezeket most egyel?re azonban hagyjuk figyelmen kívül.
A következ?kben tárgyalt sötét hatalmak azok, akik a küls? természettel függnek össze, és akik úgy a fizikai, mint a magasabb világokban m?ködnek, akik az emberek közül fejl?dtek, és akik végül azok közé jutnak, akiket fekete Mágusoknak neveznek.
Az els? dolog mid?n azokat a Sötét Hatalmak néven összefoglalt nagy hierarchiákat és típusokat tanulmányozzuk, hogy megszabaduljunk attól a gondolattól, hogy ezek az un. gonosz, vagy rossz er?k. Ezek a szavak „ rossz” és „gonosz” természetes kapcsolatban vannak az emberi fejl?désben és igen határozott és világos értelmük van. Igaz, hogy az esetek nagy részében azok is amiket rossznak nevezünk, de nem ez az alapvet? eszme. Ha csak úgy tekintünk rájuk, mint valami rossznak képvisel?jére, akkor sohasem lesz egy egészséges gondolatunk sem a természetben való helyükr?l és munkájukról és mindig valami elvetend?re, vagy erkölcstelenre gondolunk, aminek pedig semmi köze sincs a világban végzend? munkájukhoz.
El kell fogadnunk azt a gondolatot, hogy a természetnek két oldala van, de mindkett? Isteni, ez a nézet szükségszer?en következik abból a felismerésb?l, hogy csak egy létezés van, ahonnan minden ered. Ha ezt egyszer felismertük, akkor megértjük, hogy az isteni természetnek ez a két megnyilvánulása lényegében nem lehet gonosz. Meg kell próbálnunk, hogy kivessük elménkb?l a gonosz fogalmát, mely a közönséges keresztény felfogásában az ördöggel azonos. Ne keverjük bele azt az elméletet sem, mely ördögb?l bukott angyalt csinált, nem csak a szenteknek, hanem magának Istennek ellenfelét, - ami igen különböz? két dolog.
Ne zavarjuk össze gondolatainkat a természet két vetélked? erejér?l szóló Zoroasztriánus ideával sem. Inkább menjünk vissza ahhoz a korábbi eszméhez, amit a Zoroasztriánus hitvallásban megtalálhatunk, ahol a második Logosz két szellemre oszlik. E két szellem oly jellemvonásokat mutat, hogy most anyagnak és szellemnek nevezhetnénk azokat, vagy létez? és nem létez?knek; megfelelnek a szanszkrit Sat és Asatnak, a természet két nagy erejének, a vonzásnak és taszításnak. Úgy tekintsük ezeket, mint megnyilvánulásaikban ellentéteseket egymással, de mindketten Isten Törvényének céljáért dolgozva.
Azt is mondhatnánk, hogy a sötét er?k a dolgok anyagi oldalát képviselik. Könnyen felismerhet?, hogyan jött kés?bb a fejl?dés folyamán az anyag a rosszal összeköttetésbe. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a fejl?dés egyik felében az anyagi fejl?dés az, amit jónak tekintünk, és amit most jónak gondolunk, a spiritualitás tekinthet? rossznak; azaz a jó és a rossz relatív kifejezések a fejl?désben és mindig a fejl?désnek bizonyos fokára vonatkoznak, amellyel éppen foglalkozunk. Amelyik ezzel a fokkal összhangban van, amelyik el?segíti az isteni célt a fejl?désben, erre az egyre lehet a rossz kifejezést alkalmazni.
Fel kell ismernünk azt is, hogy a fejl?dés tulajdonképpen egy kör. Mid?n eléri a mélypontot, és azután irányát megfordítva felfelé kapaszkodik, ahol el?bb leereszkedett, az ami egyezett az isteni Akarattal a lefelé haladó íven, az ellentétes a felfelé haladón, míg az ami egyezik az isteni akarattal a lefelé haladón, ellentétes vele a felfelé haladón. Mindaz, ami ellen most küzdeni igyekszünk mindaddig, míg a fejl?dés a középpontot el nem érte, el?segítette a fejl?dést, úgy hogy azok, amiket most sötét hatalmaknak nevezünk, ugyanazok, amelyek a törvénnyel egyetértésben m?ködtek és el?segítették a világ fejl?dését addig a pontig, ahol az élet felfelé fordul és elkezdi visszafelé való haladását. Leghelyesebb a határozatlan pozitív és negatív, vagy a szellem és anyag kifejezést használni, ha eltekintünk attól az értelmezést?l, hogy az anyag szükségszer?en rossz.
A fejl?dés korai fokain, még saját bolygónk jelenlegi fejl?dési periódusában is, de még inkább a fejl?dési köröket tekintve, a fejl?dés anyagias, materializáló irányzatú volt, az anyagnak megszilárdulása, s?rítése volt a feladat és minden, ami elkülönülést és az anyag s?r?södését segítette el?, a fejl?dés érdekében m?köd? er? volt. A kés?bbiekben fehérnek nevezett er?k a konstruktív er?k, a szellem és az élet oldalán. Másfel?l az elválasztható, mállasztó, romboló er?k a fejl?dés kés?bbi folyamán fekete er?kké válnak. Mindkett? egyformán isteni megnyilvánulás és mindkett? a világegyetem kiformálásán dolgozik, csakhogy különböz? vonalon dolgoznak. Van egy bizonyos id? a fejl?désben, mid?n tisztán látni, hogy azok az er?k, melyek a korai fokokon segít?k voltak, már akadályoznak, de ebben az akadályozásban is lényeges dolgot cselekszenek a világ, s?t a világegyetem el?rehaladása érdekében.
A következ? dolog, hogy megértsük, miszerint a világegyetemben minden mögött ott van az élet és a természetben minden folyamatot intelligencia irányít. Természetesen ezek a hierarchiák lefelé haladva mind inkább kisebbednek és a legalsó fokon náluk az öntudat igen fejletlen, de mégis jelen van.
A természetnek élet oldala, melyet sötét- oldalnak is neveznek, a lényeknek igen magas hierarchiáiból áll, a bámulatos intelligenciának legmagasabbika teljes és tökéletes öntudatossággal m?ködik és az isteni célt a világban a romboló és materizáló er?k felhasználásával szolgálja és különösen a rendszer keletkezésének korai napjaiban tevékeny. Mindenütt láthatjuk munkában ?ket, mint a taszítás aktív erejét, amint a formákat, a kombinációkat egymás után kényszerítik ki úgy, hogy a megel?z? lerombolásával alkalmat adnak a konstruktív er?knek új kombinációk létrehozására. A konstruktív er?k tehetetlenek lennének ebben a korai id?kben, de a destruktív és taszító energiákat a naprendszer anyagának óriási tömegébe ezek a sötét hatalmak öntötték bele.
A rettent? természeti katasztrófákat, melyek a világ felépítésében oly nagy szerepet játszottak, a vulkánikus kitöréseket, földrengéseket, melyekr?l jelenlegi, aránylag rendezett világunknak fogalma sem lehet, mind a sötét er?k energiái hozták létre abból a célból, hogy újabb és újabb, tökéletesebb és tökéletesebb világok keletkezzenek.
Megértettük tehát, hogy a munka, amit ezek végeztek, ez az elkülönítés, s?rítés és anyagiasítás szükséges munka volt, s?t ha kés?bbi korszakok álláspontjából tekintjük, akkor alapvet? munka. A nehézség ott kezd?dik, mid?n az ember is megjelenik a színen és a különböz? szenvedélyek is szerepet kapnak a játékban.
Igaz, hogy a jelen- korban az önzésnek a durva alakjai legtöbbünk számára sérelmesek, de az is igaz, hogy vannak közöttünk típusok, akiknek az önzésre igen nagy szükségük van a fejl?désükben. Még vannak közöttünk emberek, akiknek a fejl?désükhöz arra van szükségük, amit a természet sötétebb oldalának kell neveznünk, és ha túl gyorsan hatjuk ?ket e fölé, ha sok tekintéllyel és er?szakossággal ítéljük el ?ket ezért, akkor az eredmény az lesz, hogy késleltetik ?ket fejl?désükben, és megakadályozzák, hogy kin?jenek ebb?l a helyzetb?l, mely bár rendkívül kellemetlen, de nem kevésbé szükséges és a maga helyén helyes is.
A lényeknek ezek a hierarchiái, akik a fejl?dési rendszernek, - legyen az bolygó lánc, fejl?dési kör, bolygó periódus, vagy faj – els? felében oly aktívak voltak, amint a fejl?dés tovább haladt, az emberi faj számára természetszer?leg mint hátráltató er?k jelentkeztek, és pedig kétféle következménnyel. Azok, aki küzdöttek ez ellen, küzdelmük következtében gyorsabban növekedtek, akik engedtek nekik, azok megakadtak az emberi fejl?désben és oly ösvényre léptek, mely oda vezet, amit mi fekete mágiának nevezünk.
Nézzük most milyen hatással vannak a Sötét Er?k azokra az emberekre, akik közönséges egyszer? életet élnek. Nem bánnak velük úgy, mint egyénekkel. Soha sem fordul el?, hogy a hétköznapi ember közvetlen támadásoknak legyen kitéve a természeti sötét er?k részér?l. A körülöttünk kísért? ördög ideája tévedésen alapszik, bár az asztrális világban vannak fizikai testükt?l megfosztott lények, akik bizonyos mértékig beleavatkoznak az emberi ügyekbe és megpróbálják, hogy a saját egyéni kielégülésükre gonosz és helytelen utakra tereljék az embereket. Olyan emberek ezek, akik a szenvedélyeiket nem képesek kielégíteni az asztrális világban fizikai testük hiányában, és hogy mégis némi kielégüléshez jussanak, az emberi faj alacsonyabb típusaival keresnek összeköttetést, és oly cselekedetekre ösztönzik ?ket, melyeket magukra hagyva nem követtek volna el.
Az úgy nevezett b?nhullámok ilyen ösztönzéseknek a következményei. A fenti értelemben tehát beszélhetünk kísértésr?l. Ugyanez áll az öngyilkosságokra vonatkozólag is. Ezekben az estekben tényleg beszélhetünk bizonyos nyomásról, melyet az asztrális világ alacsonyabb régióiból gyakorolnak az emberi halandókra. A Sötét Er?k inkább a tömegekkel, mint az egyénekkel tör?dnek. Ahol már megkezd?dött, ahol a rossz már kikezdett néposztályokat, vagy típusokat, ott el?segítik a rossz hullámot. Sokszor nemzeti nehézségeket hoznak létre. A tevékenységnek ez a fajtája, ami nagyrészt állandóan m?ködésben van, végeredményben a jó érdekében m?ködig, mert gondoskodik oly állapotokról, melyekben a küszködés folytán az erények kifejl?dnek, és amely küzdelem az embert er?ssé teszi. Ezek az általuk kiküldött er?k, melyek úgy látszik mintha a világ kárára szolgálnának, oly er?k, melyek ellenük lázítják az emberek fejl?d? isteniségét és minél er?sebbek azok az energiák, melyek ellen ennek az istenségnek síkra kell szállni, annál gyorsabban fejl?dnek is azok.
Ebb?l az okból a Kali Yugában a Vaskorszakban leggyorsabb a haladás. Nem lehet fejl?dni, ha nincsenek akadályok. Az Aranykorszakban a haladás igen lassú volt. De a sötét Er?k diadalmaskodása idején igazi és nagy spirituális haladásban volt részük. Ugyanez a helyzet a visszavonultságban és a világban eltöltött élet között. A visszavonultságban eltöltött élet, melyet sokan oly kívánatosnak tartanak, inkább nyugalom ideje mint haladásé, inkább a termés betakarításának, mint a megvetésnek az ideje. Az életküzdelemben érhetünk el igazi haladást, és ha visszatekintünk a múltba, egyes emberek éltébe, akkor tapasztalni fogjuk, hogy a visszavonultságban letöltött élet csak el?készület volt egy új küzdelmes életre.
Hogy az un. ellenséges er?k valójában barátaink, azt hamar megtanuljuk az okkult életben. Csak azok, akik a tagadás ösvényére lépnek, azok nevezhet?k valójában rosszaknak. A kezd? fokai ennek az ösvénynek eléggé ismertesek ebben a világban, - saját magunk megfontolt el?nybe részesítése mások kárára, mások érdekeivel való nemtör?dömség. A mai kereskedelmi élet valóságos iskolája a fekete oldalra képesít? tanítványságnak.
Azok, akik küzdenek a Sötét Er?k ellen, megtalálják az akadályokban minden lépésüknek biztonságát, mert ilyen akadálynak rendkívül nagy értéke az, hogy arra kényszerít minket, hogy lábunkat az elért magaslaton megvessük, miel?tt feljebb hágunk. Megóv a túl gyors haladástól, ami veszélyes lehet, és megóv attól, ami az életben a legszomorúbb: az ember, aki túl gyorsan haladt el?re, de nem tudta megtartani az elnyert helyet, emberi gyengeségei miatt. Ezek a gyengeségek pusztulnak el a megel?z? küzdelemben. Különösen ha már haladottabbak vagyunk és mindinkább tudatában vagyunk nekik, mindinkább növekv? ellenténykedéseik a legnagyobb szolgálatunkra vannak.
Azok pedig, akik velük tartanak, olyan emberek lesznek, kiknek magasabb testeik túl hamarosan merevvé, fejl?dés képtelenné válnak. A magasabb ösvényen a mentális és különösen a kauzális testnek növekvésre képes állapotban kell maradnia. Azon tény folytán, hogy a kauzális test folytatódik, növekvésre képes állapotban való megtartása sokkal nagyobb fontossággal bír a haladásunkban, mint bármi is, amit asztrális és mentális testeink érdekében megtehetünk. A kauzális teste a közönséges gonoszkodások (b?nök), alacsony érzelmek nem érintik, nem árthatnak neki. A legtöbb, amit az érzelmek tehetnek, ha bizonyos mentális er?vel vannak telítve az, hogy a kauzális test növekedését meggátolják, a megsértett régióban. Az Egó magasabb érzelmek er?inek fejl?désükhöz igen plasztikus kauzális testre van szükségük s az a veszély áll fenn, hogy túl hamar merevvé lesz.
Ha az egyén növekedésében elért bizonyos magaslatot, az önzés sokkal veszélyesebb lesz a számára, mint addig, mert a kauzális testet az „Én – alakító” képesség fejleszti. Az intellektuális önzés, vagy a magasabban fejlett érzelmek önzése sokkal veszélyesebb, mint annak alsóbbrend? és inkább visszataszító megnyilvánulásai, mert a magasabb vechikulumokat (eszközöket, járm?veket) támadja meg. Ha a kauzális test képtelen lesz a növekedésre még miel?tt az ember a buddhikus világot elérte volna, akkor elkerülhetetlenül a fekete mágia útjára fog térni. A fekete mágusoknak jellemz?je, hogy a kauzális testük merev, s?r? s az élet nem járhat keresztül kasul rajta. Így börtönné válik, melybe az élet be van zárva, ahelyett hogy hasznos burok legyen, melyen át készségesen szétsugározz minden irányban. Ezért oly rendkívül fontos az önzetlenség és a szeretetnek magasabb alakjai, ha az ember fens?bb fejl?désér?l van szó.
A fekete mágus meg akarja ?rizni elkülönülését, s ezt csak úgy teheti meg, hogyha ellenáll annak a fejl?désnek, mely oda törekszik, hogy a kauzális test kiterjeszt? képes, áthatolható és hajlékony legyen. Amint a jobb oldalon haladó ember az egyesülésre törekszik, úgy a baloldalon (baloldali úton) lev? célja az elkülönülés. Ezt néha fekete Nirvánának is nevezik, ellentétben az egyesülés, beolvadás és a béke Nirvánájával.
A Fekete Mágusok tehát a fejl?dést a most elért ponton akarják megállítani, és nem akarják megengedni, hogy felfelé haladjon a második íven, amely a magasabb világokban való tökéletes egységhez vezet.
Most egy különös ponthoz érkeztünk. Azok, akik a buddhikus világ határán vannak, azok nem maradnak meg állandóan az el?bb említett állapotban. Egyik másik belátja az intellektus erejénél fogva is, hogy az egység elkerülhetetlen, s hogy az er?feszítése, hogy örökre elkülönülve maradjon, nem célszer?. A fekete mágusok többsége jelenleg még nem ismeri fel a tényt, hogy elkerülhetetlenül el kell bukniuk, de azok, akik egy lépéssel el?bbre jutottak az intellektus fejl?désében, felismerik, hogy az egység elkerülhetetlen és ezen intellektuális megismerés ereje által a mentális világoknál magasabb világokat is elérhetnek.
Mily különös ezeknek a helyzetük a világ fejl?désében. Meggondolt felismerése annak, hogy amit tesznek, annak végül el kell buknia a hosszú úton, de egyúttal felismerése annak is, hogy az, amit tesznek szükséges a fejl?dés teljességéhez, hogy kell valakinek lennie, aki eljátssza az ellenállásnak ezt a szerepét, hogy a növekedés biztos és teljes legyen. Úgy hogy a legnagyobbak ezek közül, a nagy Sötét Testvériség tagjai oly emberek, akik elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol felismerték a dolgok lényegét s elfogadták a szerepet, melyet a valóságban oly soká játszottak, avégb?l, hogy együtt m?ködjenek a fejl?dés érdekében, azáltal, hogy er?feszítésre késztetik a legfejlettebbeket.
Maria Corelli „A Sátán Keservei” c. könyvében megérezte a Sátán igazi eszméjét. Ebben a könyvben a Sátán, bár igyekszik az embereket rossz útra téríteni, de mindig örült, ha ez nem sikerült neki. A nagy Sötét Testvériség tagjai nem kívánják, hogy az emberiség legel?rehaladottabb tagjai elbukjanak. Megtesznek minden lehet?t, hogy elbukjanak, mert ezt a szerepet kell játszaniuk, meggondoltan, de szomorúan vállalván magukra a Karmát, amit okoznak maguknak s feláldozván magukat, hogy akkor is végig játsszák a szerepet, melyre fejl?désük egész tartama által képessé tették magukat s felismervén azt is, hogy mivel vétkeztek, vakságuk miatt b?nh?dniük is kell. Különös változás ez az utolsó pillanatban, de elkerülhetetlen, mid?n az intellektus odáig fejl?dött, hogy áthatol az illúziókon és meglátja a dolgok lényegét.
Ez a nagy Sötét Testvériség tehát nagy részben hordozza a világ fejl?désének a terhét, s így valóban isteni munkát végez, és ezt igen hatásosan végzi. Magára vállalja az okozott baj által következend? b?nh?dés fájdalmát és aránylag igen rövid id? alatt megy keresztül nehéz szenvedéseken.
Edvard Carpenter egy költeményében a Sátánról, az ember küzd a Sátán ellen, és ez által viszi el?bbre a fejl?dését, úgy hogy ahányszor is juttatja ?t a földre a hatalmas küzd?társ, mindannyiszor felemelkedik, mindig er?sebben a bukástól. „Minden fájdalom, amit az egyik testben szenvedtem, az er?vé lesz a következ?ben, ami javamra fog válni,” mondja a költ?.
S van a Sátán szomorúságának egy része, amit a Sátán misztériumának is nevezhetünk. Minden szolgálatra kész er? a természet sötét er?ivel folytatott harcból keletkezik. Más dolgokat más úton is el lehet érni, de az, az er?, hogy szolgálatra képesek vagyunk, az a sötét er?kkel vívott harcból keletkezik és nem a fehér er?k segítsége folytán. Haladni lehet, és er?t kaphatunk, fejl?désünket is követhetjük, de hogy méltóvá legyünk a világon, akkor le kell mennünk az alvilágba is és meg kell küzdenünk a Sötét Hatalmakkal és bizony sokszor el is bukni, míg végül diadalmasan felemelkedhetünk, mint az élet és a halál urai. Ez az a sötétség mely körülveszi az Ember megfeszített Fiát, és ez a Halál árnyékának völgye, melyen az emberiség mindegyik megváltójának keresztül kell mennie. Nincs más út elnyerni a Megváltó helyét, csak azokkal való küzdelemben, akik ellenállnak és csak a fájdalom töviskoronáját hordozva lehet megtanulni, hogy hogyan gyógyíthatók meg az emberiség szenvedései, és hogyan lehet levenni az emberiségr?l a fájdalom terhét.
A karma a cselekedeteink gyümölcse, tehát nem független tölünk, és a sátánnak, pláne nincs hozzá köze, mivel abban a környezetben, ahol a karmát értik nem értelmezhetö a sátán...
Elgondolkodtató a karma és reinkarnáció tana. Bennem főleg az igazságtalanság merült fel mint fő motívum, de lássuk bennetek mi.
Pl: A színészes példával élve, XY éppen Lear királyként domborít, amikor részben a színésztársaitól részben a közönség soraiból kell ismétlődő arculcsapásokat elviselnie. Gondolkodik-gondolkodik, arra a következtetésre jut, hogy biztosan nem játszott elég hitelesen, megpróbálja kipréselni magából a maximumot. A csapások azonban nem hogy nem szünnek meg, de nem is ritkulnak. Mi lehet a baj? gondolkodik, "mert ha ÉN szenvedek, biztosan bennem kell lennie a hibának". Nem jön rá. Ekkor odalép hozzá egy statiszta, és a fülébe súgja:
Ezt mind a múltkori "Macskák"-ért kapod, AKKOR nem voltál hiteles. Lear bárhogy is erőlteti az agyát, nem emlékszik semmire a királydráma előttről. Méghogy én macska? Mi a f@szról beszélnek ezek? Én világ életemben Lear király voltam, és nem szeretném azt sem, hogy holnap egy "István a király"-t dobáljanak meg paradicsommal, azért ha ÉN MOST felejteném el a szövegemet. Mert ha most pofátlanul megtapsol a közönség (vagy legalább is nincs negatív tetszésnyílvánítás) akkor ne merészeljen a következő előadás alatt NEM arra az előadásra koncentrálni.
Sőt, ha EZ az előadás rosszra sikeredik, akkor az nem azért van mert most büntetnek az előzőért, és nem tudok 100%-ban erre koncentrálni?
Én azt mondom, hogy:
1. A karma (sajnos) tényleg így működik
2. Ez a világ a sátáné
konklúzió
A karma gonosz törvény, hiszen a patás hozta és alkalmazza.
Ha majd elveszti ezt a világot, a karma is megszűnik, mindenki a saját bűnéért kell majd hogy feleljen, és mindenki jutalmat kap ha arra érdemes.
