"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Nem azért érdekes, hogy akkor súlyosabb-e. Inkább a fotók célzatossága miatt kérdeztem. Lehet Neked mindegy a kérdésben, hogy művészi (nem akt) fotókhoz, reklám fotókhoz, vagy kifejezetten szeméremsértő fotókhoz keresett alanyokat a tanár. Nekem nem mindegy. (Pláne, hogy a lány saját bevallásaként nem molesztálásként élte meg.) Ahogy az sem mindegy, hogy igazat mond-e a lány. Ugyanis vica versa a helyzet. Ugyanis ha a tanulók ki akarnak csinálni - okkal, vagy ok nélkül - egy tanárt, nincs is olyan nehéz dolguk.
Tehát: tavaly, tanév végén mondta a lánynak, hogy szívesen fotózná úgy, hogy csak ketten lennének, és bikiniben. És hogy majd fogja keresni. A lány megadta a mobilszámát. Az igazgató kérdésére csak azért, mert a tanára kérte, nem mintha tetszett volna neki az ötlet. A többi fotózás, amire a tanár hivatkozik, az egész osztályról készült, benn az iskolában.
Ezt a tanár most nem is tagadta, hülyeségnek ítélte, hogy küldött a lánynak ez ügyben sms-t, de nehezményezte, hogy a lány nem válaszolt neki.
Bennem egyre inkább az kezd kikristályosodni, hogy a tanár egy infantilis személyiség, a gyerek szerint neki lenne szüksége pszichológiai kezelésre.
Én azt nem mondanám, hogy pedofil, bár kétségtelen, hogy rá lehet húzni a fenti infók alapján.
Miért, ha fiuk is vannak, akkor súlyosabb? Szerintem a részletek nem igazán tartoznak ránk. Legfeljebb annyi, hogy a dolgot alaposan körbe kell járni minden érintettnek és nem szabad eltussolni, bármi is az igazság.
Egyáltalán milyen fotókról volt szó? Ez számomra az itt leírtakból nem derült ki. Annyi van itt leírva, hogy egy 16 éves lányt hívott fotózni, meghogy már másokat is hívott az osztályból.
Azaz nincs leírva, hogy ezek a mások lányok voltak-e csak pl. Vagy hogy egyáltalán milyen tartalmú fotókról van szó. Ennyiből gondolhatnám azt is, hogy a legújabb Metro újsághoz keresett tini-manökent, mert mondjuk oda bedolgoznik fotósként.
Ne érts félre! Nem mentegetem az illetőt, de szerintem kevés az infó. Számomra nem derül ki, hogy itt bármi pedofiliáról lett volna szó. (Vagy csak elkerülte a figyelmem valami?)
Az persze nem menti a tanárt semmiképp, hogy ettől a magánjellegű dologtól tette függővé a lány iskolai előmenetelét legyen szó bármilyen fényképről. S én már önmagában ezért is fegyelmi eljárást indítanék ellene az igazgató helyében. (Már ha ez is bizonyítható, ami nem egyszerű.)
Kedves Sophia, nem is arra gondoltam, hogy te mondd meg az igazgatónak, hogy mit tegyen. Csak arra utaltam, hogy a dolgok felszinre hozása és a megalkuvás mértéke az egyén lelkiismeretétől függ, az nem hárítható át semmiféle felettesre. Remélem, hogy a dolgok a legjobban elrendeződnek.
"Nem, azt ifjúságvédelmisnek tán fel is kéne jelenteni a tanárt hivatalból."
Csak akkor, ha veszélyeztetés esete áll fenn, jelen esetben erről nincs szó.
Az igazgató is megkérdezte, molesztálásnak élte-e meg, a lány erre azt válaszolta, hogy nem. Ő a tanórán való bánásmódot sérelmezte, amit tulajdonképpen a többi gyerek is sérelmez, nemtől függetlenül, csak ez a kislány hatványozottabb mértékben. A tanár erre azt mondja, hogy a gyereknek kényszerképzetei vannak (ezt mondta a szülőnek is).
Az egyébként nagyon jó volt, hogy a szülő az ifjúságvédelmis jelenlétében beszélt a tanárral.
Én meg úgy gondolom, nem az én reszortom megmondani az igazgatónak, mit tegyen. Ami ebből az egészből az osztályfőnökre hárult, azt megtettem: felhívtam az igazgató figyelmét arra, hogy igenis a gyereknek pszichológusra van szüksége, a szaktanárok részéről pedig odafigyelésre.
Mivel a szülő jól tájékozott, és hatékonyan képviseli a gyereke érdekeit, továbbá már az ifjúságvédelmis is be lett vonva a dologba, úgy gondolom, nem feladatom az igazgatói teendők ellátása.
A tanár egy infantilis személyiség, aki egyszerűen túl naívnak tartja önmagát. Neki lenne tán legnagyobb szüksége egy pszichológusra, mindenesetre tanárnak nem való. De erre már x évvel ezelőtt kellett volna rájönnie az akkori vezetésnek, ehelyett most egy fiatal vezető nyakába került az egész. Birkózzon meg a feladattal.
Én meg védem a saját, illetve a diákjaim érdekeit, nekem ennyi a dolgom.
Amennyiben szükségszerűnek érzem, akkor valószínű megszegem a "hallgatási kötelezettséget".
Bár nem értem tisztán, hogy mit is értesz elsimításon, de megismételném számodra, amit korábban írtam. Ez a közösség nem megbízható. Nem hiszem, hogy az igazgató már korábban is nem sejtett valamit, vagy a többi kolléga. Bárhogy is fog végződni az ügy, neked közöd van hozzá, mint elindító. Ha a közösség pedig olyan amilyen, te ott megbízhatatlan személy leszel. Egyszerüen nem értem, miért indul be olyan nehezen ez a gépezet. Persze igaz, hogy ez kényes dolog és nem szabad belegázolni senki becsületébe. De egy tanárnak manapság nem kell némi pszichologiát tanulnia? Nincs felkészülve ilyen helyzetre, csakis szaktantárgy okitására?
Ne érts félre, nem vért kívánok. De tanárként sokkal nagyobb felelősséget vár el az ember. Mint ahogy arra a pénztárosra sem bíznának többet pénzt, aki egyszer elsikkasztotta a rábízottat. Nincs bennem tanár gyűlölet, de nagyon sok rossz tapasztalatom van ezügyben, mégpedig konkrét ügyekben. Nem avatkoznak olyasmibe, amiben csakis ők tehetnének. Biztos, hogy az állását mindenki félti, hiszen manapság nem is egzisztenciáról, hanem a puszta megélhetésről van szó. De tudni kell, hogy meddig mehet el az ember - és mikortól asszimilálódik.
És mi van, ha nem nyugdijazás előtt van a tanár? Ha beismerte amit tett és az igazgató simán eltávolítja - nincs se bűnügy, se újságszenzáció.
Az irgalom ott jön be, hogy a tanárnak segítenek újrakezdeni, akár a kollégái úgy munkahelyet illetően, mint mentálisan. Merthogy szerintem őt legalább annyira kellene pszichologiai kezelésben részesíteni, mint a kislányt.
Nem, azt ifjúságvédelmisnek tán fel is kéne jelenteni a tanárt hivatalból. Különben mulasztásos vétséget követ el. Az ifjúság elleni bűncselekmény súlyossága meg nem attól függ, hogy mit gondol erről egy érzéketlen tuskó, vagy egy csendet akaró igazagató. Ha a lánynak emiatt nem lesz öröme házaéletében, nőiességében, ha félelmei, lesznek, ha egy sor kellemetlen dologban lesz része, ha megrendül a bizalma neki és társainak a tanárokban, iskolában, igazságban, és igazságszolgálataásban, ez akkora kár, hogy ilyesmiért akár milliókat fizetnek Amerikában. Mi nem vagyunk szakemberek, hogy ezt eldönthessük, de én mégis, azt legalább elemi dolognak tartom, hogy a tanár mondjon le, mielőbb állítsák helyre a megrendült bizalmat, vagy maga a tanár megbánásával, vagy az igazgató a hatásos, gyors és biztonságot (a diákok biztonságát) sugárzó döntésével (elbocsátásról).
Ha esetleg a tanár nem akar menni, és elbocsátják, gondolom, valami sajnálat, együttérzés is ébred iránta, és így kevesebb az esélye, hogy meghurcolják. De a legjobb lenne, ha megbánást mutatna, amit kézzelfoghatóvá tenne saját lemondása.
Egyébként láthatóan a szülő is, a diák is beszél a dolgokról, azért is nem fogja annyiban hagyni. Gondolom, mesél, és mások felháborodnak, és fel is fognak háborodni, és mesélni is fognak, mert az ilyesmit nem lehet annyiban hagyni (én nem lányos szülő vagyok, de, hogy lányom, lányaim ilyesminek legyenek kitéve, hát összeszorulna a szívem!) Oly sok ifjúkorában sérült ember él, oly nagy kárt lehet okozni az emberben!
NMennyivel embeségesebb egy amúgyis nyugdíjas embernek nyugdíjba mennie, és nincs balhé, bizonykodás, meghurcolás, sztori, legendák, és az iskola lejáratása! Már vadásznak a lapok sztorikra, már éhesek a hírre, színeznek, mert a színes jobban fogy. Szerintem mindenkinek jobb, ha a tanár lemond és bocsánatot kér, ha fel sem fogja, mit tett, ennyit akkor vele is meg lehetne értetni. Vagy ha nem, hát az igazgatóval.
Minden szavaddal tökéletesen egyetértek. Úgy látszik, valóban nem lehet elsimítani az ügyet. A szülő erre nagyszerűen ráérzett, igaz, volt egy ügyvéd tanácsadója is.
Jegyzőkönyvet kér a történtekről, és hogy a tanár is írja le a dolgokat ugyanúgy, mint ahogy az ő lányával leíratták.
Persze az ifjúságvédelmis sem tehet semmit azon kívül, hogy pszichológushoz irányítja a gyereket.
Szerintem úgy kéne elsimítani az ügyet, hogy a tanár mondon le, hiszen már úgyis nyugdíjas. És ha már lemondott, ha már nem tanár, kérjen bocsánatot a diáktól (mikor már nem tanár), és a szülőktől az igazgatóval együtt.
Mindenképpen tudassák a szülővel és a diákkal, hogy a heves vérű, erőszakos, vagy fenyegető hajlamú ember már nem tanár.
Egyébként meg a diák nem fogja felejteni a dolgot, mert ezt nem is lehet felejteni. Előbb utóbb el fogja mondani (mikor pl. már nem az iskola diákja lesz). És fel fog háborodni a vőlegénye, a barátja, bárki, aki meghallja ezt a történetet. Igazságért, elégtételért kiált az ember lelkiismerete, ha egy erőteljes, határozott tanár, aki magabiztos fellépésével eddig mindent megúszott, ilyen ügyet elmismásolhat. Ez biztos nem marad annyiban, az igazgatónak teljesen értelmetlen ebben bíznia!
A legjobb megoldás, ha valóban nyugdíjából él a rém tanár, és nem rémiszget, nem nehezedik a fiatalra, ha nem próbálja meg erős egyéniségével, fellépésével beverni a földbe a diákot, mert érzékeny, mert bántotta, és fél tőle, mert igazságtalannak érzi, ami igazságtalan, csak nem tudja magát kifejezni.
Micsoda merénylet ez az ifjúság ellen! És milyen emberségesen meg lehet oldani ezt az ügyet, hisz az idős tanárnak nem omlik össze az élete, megmarad megélhetése, stb. És ha maga távozik, mond le állásáról, és bocsánatot kér, gondolom, pellengérre sem kerül, a diák is megnyugszik, hogy van igazság, van ifjúságvédelem, van tisztesség, az iskola nem a diák ellen összefogó erőszakszervezet, hogy a rémkollégát mindenáron megvédjék, a vétket, félelemkelétst megszüntetik, és nem elhallgatják.
Köszönöm, a részletes elemzést. A tanárnak itt nincs semmi büntetése. Hiszen nem szabad, hogy felszínre kerüljön a dolog. Ami egyébként a gyereknek sem tenne jót, valóban.
Az általános konfliktusok meg egy egészen más téma, azt csak ő keverte bele, hogy azzal mossa magát.
Az az érdekes, hogy a tanár fel se fogta ennek a súlyát. Mondta, hogy a csoportról is készített pl. képeket, stb... Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ravasz-e, vagy csak primitív:(
Kedves rosta, a tanárral ugyanolyan rosszat tesznek, ha meghagyják a posztján, mint a diákokkal, akiket kiszolgáltatnak neki! Nem egzisztenciálisan kell tekintettel lenni rá, hanem emberileg! A kettő pedig itt frontálisan ütközik! A tanárnak sokmindent kell előlről kezdeni idősebb kora ellenére. De mi lesz vele, ha nem teszi, ha nem teszik számára lehetővé, vagy akár kényszerré?
Ha egyébként egyetértesz vele és nincs senki más, akkor szerintem neked kellene felvetni. Nagyon valószinü, hogy ez kemény falba ütközne. Feljelentés esetén szinte biztos, hogy visszakozna a tanár és tagadna mindent. Az sem véletlen, hogy kerüli a kislány szüleit. Node most komolyan gondolod a tisztességet, vagy nem? Azon kívül szerinted mit kellene még elkövetni, hogy csináljon végre valaki valamit? Vagy majdcsak lesz valahogy, ha szerencsétek van, semmi rosszabb? A gyerekekben is rögződik, hogy "szél ellen nem lehet..." és a tanár is magabiztosabb lesz. Hirtelenjében el sem tudom dönteni, ez a helyzet kinek rosszabb...?
Ahogy hallom, ezzel a tanárral már sokan összerúgták a port, nagyon sok kollégának is megkeserítette az életét, és mindenből ő jött ki glóriával a feje fölött, a többiek meg besározódva.
Kedves Sophia, lehet hogy drasztikus a véleményem - de én azonnali elbocsájtást kezdeményeznék. Egy tanárról van szó, aki visszaél a helyzetével! Nem kezdő, nem fiatal, hanem idős, tapasztalt, aki pontosan tudja cselekedetei következményeit. Gondolj bele, ki lenne vele elnéző, ha pl. homoszexuális lenne? Mégcsak "esemény" sem kellene, anélkül is ki lenne penderítve! (Bár szerintem ebben az eseben nagyon igaztalanul) Igy azonban elintézitek egy olyannal, hogy egyszer hülyeséget csinált? Biztos, hogy egyszer, vagy csak most derült ki először? Ha egy rendőr rabol, az nem súlyosbító? Egy tanár visszaélt a rábízott gyerekkel! Mire taníthatja hitelesen az ilyen tanár a gyereket? Egy pofonért raktak már ki tanárt - ez kisebb dolog lenne?!
A gyerekek is biztonságban lennének és a tanár sem kerülne többet ilyen kisértés közelébe. Azon kívül ha tényleg rendes lenne és tényleg egytlen egyszer megtévedt és "butaságot" csinált idős fejjel, ha tisztessésges - magától kellene elmennie. De ő mégcsak nem is érzi, hogy ez indokolt lenne! Tényleg ti sem...???
Ma délelőtt megtörtént a beszélgetés az igazgatóval a csoportcsere kapcsán; először a diákkal és velem. Mivel már tudtuk, hogy délben bejön az apuka, én biztattam a kislányt, mondjon el mindent nyugodtan.
Az igazgató csupán azt nehezményezte, hogy a gyerek miért csak most szólt.
A történtekről mindössze annyit mondott, hogy nem akarja megítélni, de meg kell beszélni az illető tanárral is a problémát.
A gyerekkel leíratta egy papírra, hogy mi történt, hozzátéve, hogy azt nem fontos leírnia, hogy úgy érezte, a tanár levegőnek nézi. De csak leírta azt is, mert én intettem neki, írja csak le.
Aztán kiküldött minket, hogy behívja a tanárt, és mondta, hogy utána majd minket is visszahív.
Amikor visszamentünk, közölték, hogy igen, tényleg úgy volt minden, ahogy le van írva, vagyis a legnagyobb lelkinyugalommal elismerte, mondván, hogy hülyeséget csinált. Azt viszont már nem ismerte el, hogy ő levegőnek nézte volna a diákot, vagy bármiképp megalázó módon bánt volna vele. És elkezdte sorolni, a tavalyi évig visszamenőleg a gyerek magatartási problémáit, hogy emlékezzen csak vissza, ekkor meg ekkor is hogy viselkedett, meg én is emlékezzek csak vissza, hogy ekkor meg ekkor az ő órájáról elment két gyerek, és én azt igazoltam, meg hogy a naplóban az ő neve nem is szerepel (valóban, tévedésből kifelejtettem), stb...
Mikor én mindezekre azt válaszoltam, hogy általános panasz a gyerekek részéről, hogy milyen megalázóan beszél velük, akkor az igazgató egyből azt mondta, hogy ezt mi ketten beszéljük meg, mert ez őrá nem tartozik.
Aztán megkérdezte őket, mi lenne részükről a megnyugtató megoldás.
A gyerek mondta, hogy átmehessen a másik csoportba, a tanár viszont azt mondta, hogy még reggelig gondolkodna rajta.
Aztán az igazgató otthagyott kettőnket az irodájában, hogy beszéljük meg a problémákat. Mondanom sem kell, hogy elbeszéltünk egymás mellett, de ez tényleg annyira meddő dolog volt, hogy nem is részletezem.
Ez volt az első menet. A tanár megígérte, hogy megvárja a szülőt, aztán mégis elment hamarabb, mert dolga akadt, de az igazgatónak mondta, hogy csak szóljon neki, és megy vissza, ha kell.
Az apuka nagyon korrekt volt, azzal kezdte, hogy ő nem akar ügyet csinálni, csak a gyerekét akarja megvédeni. Az igazgató ezt nagyon megköszönte, és hangsúlyozta, hogy tényleg kár lenne erről bárkinek is beszélni, mert az senkinek nem tenne jót.
Felhívta a tanárt is, de az mégsem tudott visszajönni, hanem egy másik időpontot adott a szülőnek. (Miután az igazgató közölte, hogy a tanár már beleegyezett a csoportváltásba, az apuka nem is akart különösebben vele beszélni, csak az igazgató forszírozta.)
Én, mint osztályfőnök megemlítettem, hogy talán nem ártana bevonni az ifjúságvédelmist, mivelhogy a gyerek kikészült idegileg - az apuka ezt úgy fogalmazta, hogy szinte nem ismer a lányára az utóbbi időben.
Az igazgató szerint viszont nem kéne bárki más kollégát már bevonni, majd inkább keres ő egy pszichológust, ha már mindenáron pszichológushoz akar menni a gyerek (ez volt a kicsengése). De a diszkréciót nagyon kérte az iskola hírneve miatt.
Megemlítettem még, hogy talán beszélni kellene a szaktanárokkal is, hogy legyenek egy kis türelemmel, igen ám, de akkor mire hivatkozzunk?
Az apuka rögtön átlátta, hogy nem igazán lenne jó, ha magán jellegű problémára hivatkoznánk - az igazgatónak ezt is el kellett magyarázni. Először azt akarta, hogy a szülő keresse meg sorra a szaktanárokat, aztán megígérte, hogy ezt majd mi ketten megtesszük, majd kigondoljuk, hogy mit mondjunk.
Az apuka még megjegyezte, hogy valami kérdőjel még maradt benne, de gondolom, inkább csak érezte, később tudta csak megfogalmazni nekem négyszemközt:
Tehát hogy ezek után mégsem 100%-ig biztos abban, hogy ha közvetve is, de nem tud a tanár betartani a gyereknek. (Én viszont tudom, hogy be tud, egyszerűen ráuszítva a kollégákat.)
Ennyi tehát idáig a történet, amit egy kívülálló valószínű jobban átlát, mint aki épp a sűrejében van.
Na üdv minden kedves olvtársnak, és várom a további építő javaslatokat!
Először kijelented, hogy Jézus a törvényeket jött betartatni, majd közlöd, a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.
Pontosan. Ez lenne a szombat kiherelese? Nincs semmi kibekithetetlen ellentet Jezus es a torveny kozott, ha megerted, hogy mire jo a torveny, hogyan vonatkozik rank. Meg ott sincs ellentmondas, ahol elborzadva szamolsz be gyerekgyilkossag koruli hallelujarol.
En ott latom a problemat, hogy mestersegesen szembeallitod az OSZ-t az USZ-el, holott nincs ilyen ellentet a ketto kozott, mind a ketto resze a Biblianak, mindketto szent irat, mindkettot Isten Szentlelke inspiralta. Ha a hallelujas akciot a nep sajat szakallara vegezte, bunuk az nekik (meg akkor is, ha kozben hallelujaztak). Ha azonban ezt Isten parancsara tettek, akkor kar ellene agalnod, vagy talan Istent akarnad szamon kerni? De mit szolsz pl. Istennek ahhoz a kulonos parancsahoz, amikor Saulnak azt mondta, hogy irtsa ki az ammonitakat (vagy valami a-betus nepet) teljesen, nemhogy a gyerekeket, de meg az allatokat is! Ugyan mifele bune lehet egy allatnak? A bun csak az erkolcsileg felelossegre vonhato lenyeknel mukodik (az allatok nem ilyenek).
Szoval semmi problema az OSZ-i iratokban leirt esemenyek erkolcsevel kapcsolatban, ha ott Isten akarata valosult meg.
Végül az ószövetségi felebarátság és a tízparancsolati hazugság kérdését
Ez meg milyen? En nem latok semmi hazugsagot sem a tizparancsolatban, sem az OSZ-i felebarat fogalom korul.
Az egésznek a pikantériája, hogy már jeleztem jóval korábban, hogy azért más az ószövetségi felebarát, mint az újszövetségi, mert az ószövetségi az faji, az újszövetségi meg nem.
Nem egeszen. A zsidok kozott levo idegenekkel is pont ugy kellett banni, mint a sajat fajtajukkal.
Például az Úr lehetővé tette a zsidó ember számára, hogy megtévessze az egyiptomiakat, a nem zsidót, a nem felebarátot, itt nem volt érvényes a IX. paragrafus.
Hol olvastal ilyet? Ha a kivonulas elotti megajandekozasra gondolsz, akkor nagyon melle lottel, mert sehol sem volt ott megtevesztes...
Ezek után kérdem én, hol a csudában van az a mondvacsinált kifogásom
En (769)-ben Jezust ideztem allitasom bizonyitasara. Te meg jossz egy igevel ala nem tamasztott ervvel. Es nem mondasz pl. egy masik iget, ami alapjan belathatnam, hogy tevedek, csak jossz a sajat elgondolasoddal, igei bizonyitek nelkul. Az is furcsa, hogy jossz mindenfele elgondolassal a szeretetrol (ami onmagaban meg nem gond), de nem gondolod meg, hogy a Biblia mit mond rola. En az ige alapjan erveltem allaspontom mellett, te meg csak emberi kepzeteket hajtogatsz. Mondom, ha nem akarod megcafolni Jezus szavait ugyis jo, csak akkor megdol(t) a te allaspontod.
Ha a magyar vagy az angol forditasok egyetlen szoval is adjak vissza a szeretetet, de a gorogben 3 kulonbozo szo is van ra. Valoban tobbfele ertelme van a szeretet szonak, de itt mindez mellekes. Egy dolog szamit: a Biblia mit mond a szeretetrol (errol irtam lentebb). Mondom, akarmit is mondjon Fvap mester, a keresztyen ember szamara erdekes lehet, de nem merce, mert az a Biblia. Mit erdekel engem egy buddhista velemenye a szeretetrol, amikor Isten elem rakta a Bibliat, hogy abbol megtudjam az *o* velemenyet a szeretetrol? Marpedig eszerint van erosz, filosz es agape.
A 769-et javaslom hagyjuk békén. Egyrészt annyi indulat van benne, hogy egy bombához is elég lenne, másrészt legalább 10 topic-nyi vitára való van benne, nem hiszem, hogy tisztességesen meg tudnánk beszélni.
Viccelsz? A (769)-ben ervek voltak (es nem indulatok), amelyeket siman atugrottal egy mondvacsinalt kifogassal. Na mindegy, ertek a szobol.
