Egyfajta "Hogyan ne csalódj aranymosáskor?!" jellegű írást hoztam össze a blogon.
Tudom, hogy sokan feleslegesnek tartják ezt a dolgot majd, azonban annyiszor szembejött az utóbbi években, hogy úgy éreztem szükséges egy ilyesmi összefoglaló.
Egyet mostam át, sajna csak kb. 2 órám volt, de szép kis szemcsék voltak benne:) Még mindig nincs tisztító gépem:( Csak tállal szoktam tisztitgatni:( De 2 hét múlva 1 hét szabira megyek, akkor megcsinálom a gépet + mosni is megyek valahova a közelbe.
Szombaton volt egy kis időm, és kimentem volna mosni, de sajnos az akkut a munkahelyemen felejtettem, nagy padot nem akartam kivinni, így maradt egy szedett-vetett polikarbonát padocska, amihez még rostát sem találtam sarogja kiváltás céljából. Szóval ott álltam a raktárban és gondolkodtam, hogy mi legyen. Anno az első csepeli talin kipróbáltuk, hogy mi lenne, ha az etető után közvetlenül egy bordás gumi lenne a posztó felvezetője és szépen sárgállott a próbafutás után. Gondoltam egy merészet és egy alacsony, háromszög profilú gumilemezt kivittem magammal a partra, meg egy kisebb darab simát is. Felkaptam mellé a meringülőt, lesz, ami lesz. A parton egy ideig próbáltam megtalálni az ideális beállításait ennek a szerkezetnek, végül a bordás gumit visszahajtottam a tetejénél, erre fektettem rá a sima gumilemezt, így létrejött egy vályú, amit legfölül csipeszekkel stabilizáltam. Egy modernizált "cigány mosópad" lett belőle. Nem vártam sokat tőle, hiszen a régi leírásokból tudjuk, hogy ezek a rovátkolt falapok, melyeken se sarogja, se egyéb borítás nem volt, nagyon rossz hatékonysággal bírtak, de ha már kimentem a partra, akkor elkezdtem vele mosogatni, és meglepően jól fogott a gumilemez így is, bár igencsak alacsony dőlést kellett adni neki ehhez. Hozzá tartozik még a történethez, hogy a gumilemez nem volt beavatva. Ezt a vályús ötletet pedig a Miskolci egyetemen kiállított egyik ősi mosópad, vályús etetőjéről vettem.
Töltöttem fel néhány fotót az indára, meg egy rövidebb videót a youtube-ra erről a próbálkozásról.
kimentem nézelődni Pesten, és Pest közelébe egy kicsit (sajnos ezúttal csak egyedül). Itt van pár fotó. Érdekességként lefotóztam két másik helyről talált aranyat is a dunai mellett. Ahogy sejthető, minél messzebb megyünk az arany forrásától annál kisebb lesz az átlagos szemcseméret. A harmadik képen azok szerinted mik lehetnek? Nekem van egy sejtésem, hogy esetleg üveghulladék amit ilyenre formált a Duna (Kaliforniában láttam egyszer hasonlót a "glass beach"-en, bár ott mindenféle színű üveg "gyöngyök" voltak és ezeknél jóval nagyobbak voltak.
Első Magyarországi nézelődés eredménye... :
Bal oldalon: "gleccser arany" észak svájci kicsi patakból Középen: dunai arany Magyarországról Jobb oldalt: "alpesi" arany közép Svájcból
A frissen fúrt,bélelt kutat legalább egy hétig folyamatosan szivatni kell.Ahomokban található "fém"szemcséket különböző próbákkal lehetne (hevítés,savazás,stb)valamennyire azonosítani.
Mar tobb mint 9 eve foglalkozom aranymosassal Szlovakiaban es Szerbiaban.Jovore szeretnek egy egesz szezont kintlenni tavasztol oszig.Utoljara 4 eve voltam kint,mint szerb allampolgar,vannak hivatalos engedelyeim.Talaltam egy arannyal dus helyet ahol egy egesz szezonra valo foveny var atmosasra.Egy befektetot keresek aki befektetne ebbe a vallalkozasba.
Sziasztok! Nem idevág, de talán ti tudnátok segíteni. Fúrattam kutat. 60 méter mély lett, amiből 30 méter homok volt. Sárga homok. A szivattyúm több tízezer liter víz után sem hoz fel tiszta vizet, nem tisztult ki tökéletesen, így szűrnöm kell. A szűrőben a nagyon apró homokszemcsék közt, folyamatosan hoz fel fényes, ezüstösen csillogó fém szemcséket. Olyan finomságú az egész, mint pl a sütőpor. Még a finomsónál is finomabb szemcseméret. Biztosan láttatok már ilyet. Mi ez a csillogó anyag, ami a homokkal együtt a felszínre kerül nálam?
Nézelődni! szinte bárhol lehet, ahol van némi sóderes part, és persze belső ív, vagy zátony. Én a ti helyetekben a Szentendrei szigetnél messzebb biztosan nem mennék.
Ha valaki meg akarja tanulni, ott is fog annyi szemet látni, amennyitől boldog lesz, de ugyanígy a Árpád híd pesti hídfőnél is megtaníthatod. :)
Persze, ha autentikus mosóhelyeket szeretnél mutatni, akkor felfelé is el lehet indulni... meg lefelé is... Csepel-sziget és környező települések, Érd, Paks etc-etc-etc, vagy
Győr, Gönyü, Ács, Koppánymonostor, Komárom, Almásfüzitő, Neszmély, Süttő, Nyergesújfalu, de mindnek más a megközelíthetősége autóval.
Meg nem mindegy mikor megy az ember vízállásügyileg.
Kellemes időtöltést!
Ha sikerül megtanítani, néhány "első próbás" képet szívesen vennénk! :)
Most héten-jövő héten vagyok itt. Valahova kimennénk sétálni és egy fél-1 órát "lapátpróbázni" (2 pan van nálam, szeretném megtanítani a barátnőmet a használatára). Gödön gondolkodom ami közel van Pesthez, hazaúton meg esetleg egy rövid Ács-i megálláson. Vagy most annyira magas a Duna, hogy esélyünk nincs találni valami használható területet?
Tisztelt Fórumozók, Svájcban élek, és itt tanulom az aranyásás-mosást egy helyi öregtől aki már több mint 30 éve mossa a patakokat a hegyekben, és most átadja a tudását nekem mint lelkes fiatalnak. :) Hazalátogatok pár napra Magyarországra Anyukámékhoz, és szeretném elvinni a barátnőmet egy fél napos aranyászásra valamerre a Duna parton (vagy máshova is akár, max 1-2 órás kocsiútnyira BP-től). Hátizsákos felszerelést is viszek haza (2 mosótálat meg egy kis ásót). Az lenne a kérdésem, hogy esetleg tudna e javasolni valaki valamilyen helyet-partszakaszt, ahova érdemes lenne kimennünk sétálni egyet és mosni 1-2 órát. Természetesen tudom, hogy a jó helyeket mindenki féltve őrzi, nem is ilyen "címet" kérek, hanem csak ötletet, hogy hova tudnánk egy kicsit kimenni. Ha találunk pár "színt" akkor már boldogok leszünk. (Itt svájcban sok esetben csak pár apró aranypor szemet találunk 2-3 órás ásással, tehát nem a mennyiség a lényeg...) :)
Budapestről indulnánk majd kocsival, szóval nagyjából mobilisak leszünk. Ha tudna valaki ajánlani olyan partszakaszokat ahol érdemes egyet sétálni, meg-megállni 1-1 ásónyi föld átmosására, azt nagyon megköszönném.
Nincs ezzel semmi gond, csak az volt az érzésem, hogy amit/akit nem látunk, nem tudunk róla, az nem is létezik.
Tény, hogy mindenkiről nem tudhat az ember, mint ahogy az is tény, hogy a hobbisták jóval többen vannak, a rendszeresen, minden arra alkalmas vízállásnál napokig,
hetekig mosó aranymosóknál.
Ez valahol olyan, mint az amatőr és a profi zenész. A profi esetlegesen ebből él kizárólag, az amatőr bizonyosan nem, már ha a definícióját szó szerint vesszük.
Ez viszont nem egyenlő azzal, hogy a jelenleg amatőr zenekarban tevékenykedő zenész nem tud zenélni. Én sok professzionális zenészt ismerek,
akik amatőr zenekarokban találják meg az örömüket.
Ugyanez a metódus hellyel-közzel igaz itt is. Vannak, akik hét közben-hétvégén, bármikor ki tudnak jutni a partra (sok hobbista vágyálma ez!),
van, aki csak hétvégén, van aki csak amikor épp úgy alakulnak az élet dolgai.
Azonban láttam jól működő padot, és aranymosó technikát használót mindegyik csoportból.
Ezen kívül/belül (ezt nem tudom igazán eldönteni, bár érzésem szerint inkább kívül) vannak a hagyományőrzésből bemutatókat tartók. És persze mindenhol van átfedés.
Természetesen egy szakma/ tudás akkor is kihaló félben van, ha csak néhányan űzik a mesterséget.
És mivel ez egy igen ősi mesterség hazánkban, szerintem majdhogynem kötelességünk megőrizni, felkutatni, közzétenni minden csínját-bínját akár saját, akár más kárán is tettünk szert a tudásra.
Az én olvasatomban ezt nyújtja, nyújtaná a fórum.
Itt mindenki megoszthatja a saját tapasztalatát, saját eszközeit.
Természetesen az évek folyamán más, és más került előtérbe. Rengeteg embernek megváltozott az élete, változott körülöttük is minden,
és esetleg már nem is tudja űzni a mesterséget (még hobbistaként sem),
pedig valamikor ők adták a fórum velejét, és ha ők nem osztották volna meg a tudásukat, most ennyien se lennénk, mint amennyien vagyunk.
És nem lennének összegyűjtve a modern-kori aranymosás alapjai sem.
Egy szó, mint száz kevesen vagyunk.
Ez egyfelől jó, hiszen kevesebben bolygatják a fövenyt feleslegesen, másfelől rossz, mert aki tudni és tapasztalni szeretne, egyre kevésbé tud élőben is tapasztalatot szerezni.
Én, személy szerint örülök a fórumnak, és természetesen annak is, hogy időről-időre csak-csak feltűnnek újabb videók, riportok, ahol még tapasztalt aranyászok beszélnek.
(Mondjuk a laikusok milliószor hallott, és újra feltett kérdései helyett bizonyosan vagy száz egyéb kérdést tettem volna fel minden interjú alanynak. :) )
