A kormányprogram alapos szemrevételezése arra a konklúzióra vezet, hogy a Medgyessy-csapat nem tudta átlépni az MSZP és az SZDSZ árnyékát. A tervek és a választási ígéretek közti disszonancia csupán Medgyessy Péter „becsületére”, „számon kérhetőségére” vet rossz fényt. Ez persze nem meglepetés, elvégre a miniszterelnök-jelöltnek van bátorsága olyan tisztségre aspirálni, amelyikről jogerős bírói ítélet mondja ki, hogy nem töltheti be — ha törvénytisztelő jellem. Igaz, huszonéves MSZMP-karrier nyomot hagyna minden gerincen.
A kormányprogram érdemben nem tud többet, mint újra elmondani Orbán Viktor kormányának társadalomépítő cselekedeteit. Ezt — valószínűleg az SZDSZ héjáinak nyomására — megspékeli holmi „számonkérő szék” folytonos emlegetésével. Amit a szociálliberális koalíció a polgári eredményekhez hozzá kíván tenni, az viszont valóban a lényegéből fakad: minden erkölcstelenség, bűn és csalás megjutalmaztatik vagy megkönnyíttetik az MSZP-SZDSZ kormányzat részéről. Adórendőrség törölve, válás, házasságon kívüli szülés pluszpénzzel honorálva és így tovább.
A valódi nóvum nem ebben van, hanem a kormányprogram nyelvezetében.
A Medgyessy-csapat néhány értelmes háttérembere felismerte, hogy Orbán Viktor kormányzásának van egy visszavonhatatlanul mélyreható eredménye: 1956 után ismét megszületett és nagyon is eleven a magyar nemzet. Április 13-án, meg előtte a testnevelési egyetemen és utána a várban a nemzet állt föl, és világosan értésre adta: az MSZP-SZDSZ nem képviseli a magyar nemzetet. Sok-sok megalázott és vesztes ember szavazatai segítették a Medgyessy-klánt kormányra, de a Köztársaság téren és a Gizella utcában is tudják a lényeget: őket nem szereti senki sem, őket hoci-nesze alapon támogatták, és Kuncze Gábor sem hiheti magáról, hogy több embert tud mozgósítani, mint a Padödő.
Ebben a — valljuk meg, sajnálatra méltó — helyzetben a szocialisták gyorsan igyekeztek váltani a nyelvi síkon. Április közepe óta fölfedezték magukban a magyart, és ők, akiknek 1996-ban egy lábjegyzet erejéig volt fontos a romániai magyarság, most „nemzeti középről” szónokolnak, meg a magyar nyelv és kultúra fejlesztését tűzik zászlóra. (Ez utóbbinak először is azt kellene jelentenie, hogy Medgyessyt megtanítják fogalmazni.)
Ez az egész, a kormányprogram és benne a „nemzeti közép” a legszebb bolsevik hagyományokon alapul. Sztálin elüldözte, később megölette Trockijt, azután megvalósította a Trockij-féle tervrendszert. Kádár felakasztatta Nagy Imrét és társait, azután igyekezett megteremteni azt a demokratikus szocilazmust, amit az 56-os baloldal képviselt. Egyiküket sem zavarták holmi erkölcsi skrupulusok.
Most az MSZP-frakció, soraiban vagy nyolcvan egykori pártfunkcival, elmegy megkoszorúzni Nagy Imre szobrát. És nem kapnak hányingert önmaguktól.
A kormányprogram jól passzol ehhez a mentalitáshoz. Demokráciáról szónokolnak, miközben naponta igyekeznek megtiltani az embereknek, hogy éljenek politikai jogaikkal, és tüntessenek, ha okát látják. Nemzeti ügyről beszélnek, miközben szétverni készülnek a kedvezménytörvényt. Jóléti rendszerváltásról szónokolnak, miközben minden lépésük a becstelen ügyeskedők és a külföldre haszonvivők eldorádóját készíti elő. Megbékélést követelnek a másik oldaltól, miközben dr. Kendét éljenzik az ocsmány gyalázkodásért, és politikai pereket terveznek.
Ez az egész másolja a „kádári konszolidációt”. A plebsnek juttatás, ingyenkenyér, olcsóbb abortusz és fogamzásgátló, no és ingyencirkusz, ártatlan emberek meghurcolása. Vasököl sújt le a Fidesszel együttműködő emberekre és struktúrákra, miközben mindenkinek fel lesz kínálva az amnesztia, aki elszegődik a posztkádári elit szolgálatába. Kádár János egykori villaszomszédja, az Apró család felügyeli majd az új magyar gazdaságot, és lesz itt juttatás bőven: állások és privatizáció, külföldi kiküldetés és állami megbízatás, „közbeszerzéssel”.
Az egyetlen feltétel: megtagadni a Fideszt. Ez lészen a nemzeti megbékélés alapja. Csakhogy — és ezt minden magyar lelkű ember tudja, legalább Arany János balladáiból — a bűn a dominóelv szerint hat. Először egy kis árulás, aztán egy kis elhallgatás, később egy kis svindli, és a dolog vége beláthatatlan.
Kádár János rendszere nem a pénzügyei miatt volt elfogadhatatlan, még ha ezt hiszi is sok szűklátókörű baloldali. A kádárizmus az alapvetően immorális lényege miatt volt pusztulásra érett, már a születése napján. Most Medgyessyék mindenkit pénzen akarnak megvenni. Nem értik, hogy ez miért életveszélyes. Nem értik, hogy ez népünk legrosszabb jellemvonását, a cselédtempót éleszti újjá. Mert mindennél fontosabb elsorvasztani azt a mentalitást, amelyik elvárja, hogy eltartsák a dologtalanságában, és amelyik elfogadhatónak tartja az adócsalást, a közvagyon megrövidítését.
A mostani MSZP-SZDSZ koalíció, hatalma érdekében, a rosszra való hajlamra épít. Nem lehet megbékélni vele.
Udv. sejt.
