Sziasztok! Reg jartam erre
Sajnos nem talaltam a verset otthon kocsinak es lukepek kerdesere sem tudom a valaszt (en is elaludtam a filmen)
Karpotlasul viszont hoztam nektek egy tavaszkoszonto verset:
Áprily Lajos:
Tavaszodik
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!
szasztok! látta valaki A tehetséges Mr. Ripley c. filmet? tegnap néztem, de már túl álmos voltam a végén, és inkább elmentem aludni.. valaki röviden össze tudná foglalni, mi volt az utolsó 1/2 órában? (Onnan, hogy Rómából jön valami ürge Velencébe, és a srác berosál, hogy most szembesítik..)
Amennyire en tudom : Frederico Fater :Mosolyod a cime. En Reményik Sándor forditásában ismerem
Ugy is kezdodik: Mosolyod mely szivbol fakad aranyozza be arcodat…
(tovabb nem tudom fejbol de elokereshetem otthon:))
-------------------------------------------------
És ha már itt tartunk álljon itt egy Remenyik Sandor saját versei közül:
Reményik Sándor
Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
kiviné:"Egy olyan ember, aki optimista és nagyon szerencés." Ezt a választ is elfogadom :-)
( Túrákon optimista vagyok és gyakran érzem magam szerencsésnek is :-) )
Az igazi megfejtés:
Túrista az, aki ... (Eötvös Lóránd)
Nem rágtam át magam, tulajdonképpen nem is bírtam leteni, annyira új élmény volt ez a stílus, így valószínű, hogy más művét is elfogom olvasni, bár nekem pont azok a regények tetszenek, amelyekben a központi száll mellett rengeteg "mellékvágány van", amitől színesebb, érdekesebb, izgalmasabb és mozgalmasabb lesz az olvasmány.
Az idézet szöveget én sem értem. Csak annyit sikerült kibogoznom, hogy a mű nélkülöz minden felesleges leírást (legyen szó egyénről, egyéniségről vagy csak a környezet leírásáról) és a cselekmények már egy előre meghatározott témára épülnek fel, szorosan követve azt (nincsenek felesleges kitérők, amik nem befolyásolják a cselekmény/ek kimenetelétét) és így állnak össze az egyes részek egy egységes egésszé.
Szóval ez a regény sem lehet túl "színes" és érzelem dús.
Ha jobban belegondolok, akkor érdekes, hogy ha az ember befejez egy ilyen művet, akkor nem kavarognak benne az érzelmek, nem arra gondol, hogy kivel tudott azonosulni és mennyire utált/szerett egy-egy szereplőt és miért, hanem teljesen tisztán, érzelem mentesen tudja átgondolni a történteket és így tárgyilagosabb, elfogulatlanabb kép alakul ki benne.
(Kicsit belekontarkodok a kivine-kocsi diskurzusba :))
Ha mar vetted a faradtsagot es atragtad magad a Sorstalansagon, mindenkepp olvasd el Kertesz mas muveit is. Pl. A kudarc, Kaddis ..., Galyanaplo.
Ilyesmiket talalsz benne. Idezet a Galyanaplo elso fejezetebol:
...hogy regényem technikája a tizenkét fokú, illetve szeriális, tehát az integrált komponálás módszerét követi. Megszünteti a szabad jellemeket és az elbeszélés szabad fordulatainak lehetőségét. A jellemek itt olyan tematikus motívumok, amelyek a regényen kívülről uralkodó totalitás struktúrájában jelennek meg; minden ilyen témát a Struktúra nivellál, az individuum minden látszatmélységét megszünteti, és e témák kizárólag a kompozíciós vezérelvhez: a sorstalansághoz való viszonylatukban „fejlődnek” és variálódnak. Ugyanez áll magára az elbeszélésre is. A Struktúra az elbeszélés vonalvezetését eleve megszabja, a fordulatok tehát mint kibúvók, anekdotikus részmegoldások, megnyugtató vagy fantasztikus elemek és „kivételek” itt nem jöhetnek számításba. Ugyancsak elesik a lélektani meghatározás, az elbeszélést a Struktúra totalitása diktálja, és a megvilágosodás abban a vizsgálatban áll, hogy mennyi a részünk a Struktúra létrehozásában. A folyamat, a témák fejlesztése lineáris – nincs „reprííz”, semmi sem visszafordítható vagy ismételhető – , és a kompozíció a feldolgozás befejeztével, az egyetlen lehetőségen belüli minden lehetséges variáns kimerítésével zárul, és ez a zárás mégis mindent nyitva hagy. – Ez annyit jelentene, hogy „ábrázolás” helyett a mű azzá válna, amit ábrázol: a külső struktúra esztétikai struktúrává, a társadalmi törvények regénytechnikai törvényekké változnak. (Szoljon, aki erti :))
Kertesz, hogy laikusan fogalmazzak, "bonyolult" szerzo. "Iroi alapelmenye", azaz Auschwitz, ill. a koncentracios tabor szornyusegeinek (tagabban a totalis diktatura) tulelese, minden irasaban felbukkan. Persze sok szerzoknel vannak ismetlodo motivumok, de en ilyet meg nem tapasztaltam, hogy egyik regeny szinte a masikat "magyarazza".
"aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltűnik elotte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek, vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek; s aki az álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."
Sajnos én sem tudom, hogy kitől származik, szóval nem feladványnak szántam, csak elgondolkodtató. Először egy rádió késő esti műsorában hallottam és nemrég megtaláltam az interneten is és bemásoltam ide.
Először a szeretet jutott az eszembe, de az nem igazán passzol minden sorára, tehát a te tipped jobb.
"Semmibe sem kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meg lehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni, nem áru, csak önként lehet adni."
Üdv mindenkinek!
Az első hozzászólásom a kedvenc idézetem lett volna, de nagyobb fába vágom a fejszém...
Azzal kezdeném, hogy annyira mély benyomást azért nem tett rám a Sorstalanság (ráadásul azóta más könyveket is olvastam), de én teljesen máshogy értelmezem a mű mondanivalóját.
"A negatív hősök teljesen hiányoznak. (Legalábbis mint egyének. Név szerint - ha jól emlékszem - egyetlen németet se említ az író. Igy nincs kit utálni."
Miért kéne? Így tovább élnének. Viszont a "pozitív" szereplőknek mind volt neve.
A lényeg az emlékezésen van. Legalábbis ami az egyéni sorsokat illeti. Nem lehet úgy élni, hogy mindig a gyötrő múltra gondol az ember. Felejteni tudni kell...
Abban mondjuk én is egyetértek, hogy nem túl színes a regény. De talán pont ezért különleges, mert mindenki azt várta, hogy élethűen olvashat majd az átélt borzalmakról és nem ezt kaptuk. Helyette nagyfokú közömbösség...
Ha szereted az ilyen 'témájú' regényeket, akkor Tury Zsuzsától (remélem jól írtam a nevét) olvasd el a Bécsi országútat.
És a kedvenc idézetem:
"Kiszolgáltatott az, akik jobban szeret
És szenvedésre kárhoztatott"
Ez nem feladvány, csak egyszerűen nem tudom, hogy ki írta. Egy régi Makkai Sándor regény utolsó lapjára írta valaki a fiának ezt az idézetet.
Folytatva a Mécs sorozatot egy aktuális verssel...
Karácsonyfát díszitettem (1941 karácsonya)
Ki vesz készen karácsonyfát?
Én se, te se, ő se, ők se!
Milyen mámor: üres-nyersen
jött szobámba a fenyőcske,
- s mint királynőt a tündérbálon,
most magam is megcsodálom.
Én csináltam! Elmerengek.
Soha senki meg nem érti,
mért vesz nőül üres nőcskét
a nagy álmú erős férfi.
Most megértem: mindhalálig
karácsonyi mámort áhít.
S most megértem, mért megy nőül
halk szépségű, finom asszony
fajankóhoz. Örök vágya,
hogy szép álmot, szót aggasson
nyers lombokra, s csodafája
lombján magát megcsodálja.
És megértem a szülőket:
kapnak egy csöpp csúnya senkit,
ezt a síró kis porontyot
szív-csengővel körülzengik
- s a földnyers, alacsonyka
fa ember lesz: karácsonyfa.
És megértem most az Istent:
bűn-piszokkal, holló-szennyel,
gyanta-gennyel teli lelkünk
szépítgeti kegyelemmel,
s végül angyal viszi mennybe
dicsőséget énekelve.
(A fenti vers a TT topikban már szerepelt abban az időben, amely időszak kiváltotta e topik létrejöttét is, de az eddigi két fordítása mellé egy harmadikat is leltem.
Az alábbi sorrend egyben HAlga-tetszési sorrend is.)
Madarak szállnak, fellegek s árnyak,
Csak a hegy marad örök-hű társnak.
-o-
Madarak szállnak vidám körökbe,
A felleg is száll, aztán tovamegy,
Csak egy marad velem mindörökre,
Komor, sötét szikláival: a hegy.
-o-
Madárraj rebben, árva felhő megy,
nem únjuk nézni egymást, én és a hegy.
Csepeg, vegyeg, szötymörög. Nyálkás, párás bacitáp. Borzasztó.
Úgyhogy remélem nincs ellenetekre, hogy megidézem a nyarat.
(Ha hibás a szöveg, nyugodtan javítsatok ki!)
Szabó Lőrinc: Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Légy száll.
Pók ring. Gyík vár.
Jó itt. Nincs más,
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
Bocsi de L Lawrence kiemelkedik szerintem a ponyvairodalombol, hiszen minden hatter amit leir a torteneteiben igaz, es azt tekinti egyik celjanak hogy kicsit egyszerubb hetkoznapibb "ponyvabb" stilusban de tanitsa is az embereket
Nem mintha gyakran olvasnam de ennyit azert mondjunk el mellette.
Ir o rendes neven komolyabb konyveket is :)
