Ma a számítógép programozók sok dolgot szemléltetnek a képernyőn, vagy mozivásznon, amit máshol nem is lehet. Ez olyan valóság, mint a virtuális foton valósága.
Asztrológusa válogatja, hogy kinek mi a szimpatikus, mit használ fel.
Az Uránuszt, Neptunuszt és (lefokozott) Plútót is jelölik, sőt az aszteroidákat is. Mások a "Lilith" és Transzplútó helyzetét is követik, és beillesztik a képleteikbe. (so professonal)
Da Vinci is képbe kerül majd, meglepődtem, hogy a kellemes százas témáját világszerte boncolgatják.
„Az idő mérése, az idő minősége, a naptárrendszerek mind-mind izgalmas téma, hiszen az ember, éljen bár az őserdőben vagy a végtelen sztyeppén, valamelyik édeni görög szigeten vagy a nagy kultúrákat adó termékeny folyóvölgyek valamelyikén, mindig az időben él. Méri, szabdalja, pillanatnyi érdeke szerint kurtítani vagy tágítani próbálja - de ki nem kerülheti. Vele él, benne él, ezért hát az asztrológia egy kicsit minden tudomány bölcsője.”
Ami azt illeti, az asztrológiai világkorszakok kiszámítását ma már a Szagittáriusz A hoz, kellene pozícionálni. A Föld 25800 fényévre van a Szagittáriusz A*, galaxis középponttól, és 227 Km/másodperc sebességgel száguld egyes számítások szerint.
Ebben a Nagy karusszelben megtenni egy kört, közel a fény sebességével, egy igazi kihívás az ember számára. (A Millennium Falcon már több formában „létezik”, csak a való világból hiányzik.);-)
A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenloség (március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv KOS jegyével. A Nap évröl évre a tavaszi napéjegyenlöség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elözö évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos pályája a Földröl nézve) körén, mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
A nap a tavaszpont vándorlásának útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja az ekleptika egész körét. Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedö 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendös út pedig egy-egy világnapnak felel meg.
Ezeknek az idöegységeknek nagy a jelentöségük a Föld és az emberiség életében.”
Ezt magam is meg tudom erősíteni, mivel egy világnapos vagyok. Ami azt illeti, a Nagy Napévből megélni egy napot, nem minden embernek adatik meg.:-)
Távoli tengerekre vágyna, de minden összeesküdött ön ellen. Most is beköltözhet hát vágyaiba, egy kis otthonos merengésre. Felgyúl a képzelet, a való világ homályos derengés csupán. Költői lelkek ezt nevezik ihletettségnek.
Ezen a szép napon hagyja a fenébe e virtuális valóságot és délután feküdjön ki napozni Hamvas méhesébe egy William blake és egy Jim Morrison kötettel.
Világmegváltó ábrándjait még ne próbálja megvalósítani a munkahelyén. Egyelőre csak értetlenséggel és vaskalapossággal találkozna, még a legjobb esetben is csak egy mosolygós-leereszkedős vállveregetésben részesülne. A tanulmányok megkezdésére ideális nap a hétfő, most nagy kedvvel és hittel áll hozzá, hisz tudja, érzi, ez az igazi útja aznnak, hogy kiszabaduljon a mindennapok mocsarából és nyűgéből. Minden egyéb lehetőség csak mulandó hiúságnak bizonyul.
A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenloség (március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv KOS jegyével. A Nap évröl évre a tavaszi napéjegyenlöség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elözö évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos pályája a Földröl nézve) körén, mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
A nap a tavaszpont vándorlásának útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja az ekleptika egész körét. Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedö 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendös út pedig egy-egy világnapnak felel meg.
Ezeknek az idöegységeknek nagy a jelentöségük a Föld és az emberiség életében.
Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye nem más, mint egy kiterített horoszkóp.
A 15. században még az volt az általános gyakorlat, hogy a festménynek a művész csak kivitelezője; a képet a mindenkori megrendelő, vagy annak egy humanista tanácsadója tervezte.
Lorenzo Ghiberti (1378-1455) önéletrajzában arról ír: itt az ideje, hogy a tervezés, amely ezidáig nem tartozott a művészi tanulóévek anyagához, helyet kapjon az oktatásban. A művész csak akkor tarthatja mesterségét (ars mechanica) a szabad művészetek (artes liberales) közé tartozónak, ha szabadon, saját tervei alapján alkotja meg művét.
Giordano Bruno (1548-1600) művészetfilozófiájában már a fantázia a művészi tevékenység központi szerve (amelyet persze az ész, mint felettes hatalom int önmérsékletre). A fantázia osztatlan, önmagában tökéletes egész. Makrokozmikus analógiája a világlélek. A fantázia ebből az analógiából következően túlmutat az érzékek birodalmán: a művész, amikor alkot, lelke teljességét aktualizálja, amely a világ teljességének tükre.
Ghiberti és Bruno között élt Leonardo da Vinci, aki Ghiberti halála előtt 3 évvel született, és Bruno születése előtt 29 évvel halt meg. Ő az érett reneszánsz leghíresebb festője. Képei már nem egy mesterember művei, fantáziája még nem a brunói világlélek tükre. Leonardo abban a korban élt, amikor a csillagvilágok titkait kutató asztrológia még nem alakult át asztronómiává, a természetet megzabolázó mágia nem vált természettudománnyá, az alkímia nem dermedt kémiává, a világharmóniát fürkésző számmisztika nem lett matematikává.
Ebben a korban Cusanus tanai „törvényerőre” emelkedtek: az újplatonikusokkal ellentétben Cusanus az Egy és a világlélek közötti kapcsolatot átmenet nélkülinek tekinti, a világegyetemet pedig élő valóságnak, amelyben föld és ég egyazon anyagból való. Az arisztoteliánusokkal is vitába szállt: filozófiájának egyik vezérgondolata, a coincidentia oppositorum elve az arisztotelészi logikát kifordítja sarkaiból.) Cusanus szerint az „intellektuális látás” horizontja túl van mindazon, amit a ráció megérthet.
Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye e látásban fogant. Ez a kép nem más, mint egy kiterített horoszkóp, a mindenség rajza, amelynek centrumában Jézus ül. Látni, hogy ez a festmény ugyanakkor egy repülőgép. (Az a repülő, amelyet Leonardónak a technikai valóságban nem sikerült megalkotnia.) Írásunk szenzációhajhász címét megismételve azt mondhatjuk: ami alább következik, az az igazi da Vinci-kód.
Kódok a festményen
Az utolsó vacsora ugyanis kódolt üzenetet, olyan titkos tudást közvetít, melyet csak a beavatottak tudtak értelmezni. Még az is elképzelhető, hogy a kibontásban a variációk száma végtelen, s hogy az alkotás olyan ihletett állapotban készült, hogy a festő többet láttat, mint amennyit látott. Minden ember horoszkópja (=születésének óraképe) magában foglalja mind a tizenkét csillagjegyet. Az, hogy valaki Bika vagy Mérleg jegyű, csupán a Nap helyzetét mutatja lelke csillagtérképén. Életünkben így valamennyi – persze leginkább a Nap által jelölt – jegy szerepet kap, esetleg csak úgy, mint külsődleges vagy tudattalan tényező.
Leonardo keresztény jelenetbe öltöztette az asztrológiai kódot. Nem tett mást, mint kihajtotta az ekliptika körén található tizenkét csillagjegyet, és azokat a tizenkét apostollal jelképezve Krisztus köré ültette le. A negatív, nőies jegyeket (föld- és vízjegyek) Krisztus bal oldalára, a pozitív, férfias jegyeket (tűz- és levegőjegyek) Krisztus jobb oldalára helyezte. Ennek megfelelően a kép bal oldala árnyékba borul, a jobb pedig fényteli. Az apostolok a jegyek elemi felosztása szerint hármas csoportokban ülnek Jézus körül. Balról jobbra haladva sorrendben: föld-, víz-, tűz- és levegőjegyek. A nőies, föld felé húzó jegyek kéztartása lefelé irányuló, a férfias, ég felé irányulóké felfelé mutató.
Aki járatos a csillagjegyek karakterológiájában, azonnal felismerheti az apostolokban a megfelelő jegyek jellemzőit. (Hogy melyik alak melyik apostolt ábrázolja, azt Júdás és János kivételével nem tudjuk. Ez azért sem megállapítható, mert az apostoloknak – az említett kettő kivételével – nincs az evangéliumból kihámozható jellemük.) A kép bal szélén elhelyezkedő Bika (a legföldebb földjegy) két kézzel kapaszkodik az anyagi világot szimbolizáló asztalba, mintegy a részét követelve Jézustól. A mellette ülő Szűz (a legértelmibb földjegy) magyarázatot kérő pózban, a Bak pedig (a legzárkózottabb földjegy) eltávolító, „noli me tangere”-pózban ül.
A következő hármas csoportban a vízjegyek (Skorpió, Halak, Rák) láthatók. A Skorpiót képviselő Júdás szinte belefekszik az asztalba, durván belekönyököl a képbe. Ő a rá jellemző plútói mélységből, a lehető legmélyebbről szemléli Krisztust. (Ha a fejénél húzunk egy vízszintes vonalat, láthatjuk: az ő arca van a legalacsonyabban.) Érdekes, ugyanakkor nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki szembenéz – nem csak szembefordul! – Jézussal. A mellette ülő Halak empatikus kéztartással nyúl a Rák jegyet képviselő nőies (hiszen a Rák anyai jegy) János apostol (Mária Magdolna?) felé, aki a Rák jellemvonásaihoz híven befelé fordul, összekulcsolja kezét.
Krisztus jobb oldalán a tűzjegyek sorakoznak: a vehemens, kitárulkozó Kos, mellette az égi törvényre mutató, nagyhajú Oroszlán, majd a szívét felajánló, Jézus fölé magasodó Nyilas. (Az, hogy a Nyilas feje magasabban van, mint Jézusé, nem „istenkáromlás”, hiszen maga Jézus is a Nyilas jegyében született.)
A kép jobb szélén a levegőjegyek láthatók: a kettéhasadt Ikrek jobbra néz, miközben balra gesztikulál. A Vízöntő jól láthatóan az égi törvények megértését, és nem puszta elfogadását követeli (az inkább hívő, mint tudó Oroszlánnal ellentétben). A kép jobb szélén a tenyerét az ég felé tartó, „mérlegelő” a Mérleg.
Ha a jegyeket az asztrológiában szokásos sorrendbe ültetnénk, a Kostól a Halak felé haladva láthatnánk, hogy az apostolok egyre öregebbek. Kivétel a Skorpió, akit bár érett korúnak, de még sötét hajúnak ábrázolt a festő, valamint a Nyilas, aki szembetűnően fiatal a vén téli jegyek között. Persze sem fiatalsága nem véletlen, sem az, hogy ő van a legmagasabban. A Nyilas ugyanis a horoszkóp 9. házával analóg: szellemi jegy, mely a horoszkópokban általában a magasrendűség, a szellemi út, a megváltás lehetőségét hordozza, így a lélek örök ifjúságát jelképezi.
A kép közepén ülő Jézus ruhája, kéztartása is szimbolikus: bal fele anyagias vörösbe, jobb fele égi kékségbe burkolózik, bal keze lefelé, jobb tenyere felfelé fordítva. Jelenléte üzenet a képen: ha átélőn kiegyensúlyozzuk, összhangba hozzuk a bennünk ható erőket, melyeket csillagaink kódoltak belénk, rálelhetünk a bennünk élő Krisztusra. Mert Krisztus ott lehetne bennünk. Ha nem hagyjuk, hogy sorsunk csak merő sodródás legyen, ha megértőn, az önismeret útján haladva kiismerjük csillagainkat, megtalálhatjuk a bölcsesség, a tisztaság és a fény felé vezető utat.
A képet nézve eszünkbe juthat a krisztusi mondat, a kemény üzenet: „Aki szereti attyát vagy annyát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám: és aki szereti fiát vagy leányát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám.” Aki nem képes túlemelkedni önmaga korlátain, a determinizmuson, azokon a tényeken és körülményeken, amelyeket horoszkópja diktál, az nem léphet a krisztusi megvilágosodás útjára. Ez persze sok szenvedéssel, veszéllyel jár. Ha a lélek önmagára ismer, mindig válságba kerül. (De ha válságba került, az nem feltétlenül a szembenézés jele.)
Nem véletlen, hogy Júdás épp a Skorpió jegyet képviseli a festményen: a Skorpió mélyre látó, titkokat tudó, az Alvilág által uralt jegy. (Bolygója, a Plútó az ember mélytudatát, ösztönszerű, robbanásra kész lelki motivációit képviseli.) A felismerés kulcsa Júdásnál van. Leonardo világos üzenete ez, hiszen Júdás – mint fentebb már említettük – az egyetlen, aki szemtől-szembe nézi Krisztust.
Az üdvözülés útja mindig az árulással kezdődik: amikor megtagadjuk a földies ént, hogy a mennyei lélek bennünk feltámadhasson. „Ahogy Krisztus átveszi a tudat irányítását, és a puszta én-életnek véget vet, úgy lép a filius macrocosmi, a nagy fény és a föld sötét ölének gyermeke a lélek területére, és nemcsak a szellemi tudatosság fényes magasságában, ragadja meg az emberi személyiséget, hanem a sötét mélységben is, mely a Krisztusban megjelent fényt eddig még nem fogta fel.” – írja Jung.
Láthatjuk, hogy Az utolsó vacsora egy kiterített horoszkóp. De mit jelent az, hogy „ugyanakkor egy repülőgép”?
Az anyagias Bika két lábbal áll a földön. A kép bal szélen álló, a Bikát jelképező apostol mindkét kezével az asztalra tenyerel, teljes erejéből támaszkodik, nyomja az asztalt a föld felé. A festmény jobb szélén ülő Mérleg-apostol pedig fölfelé tartja tenyereit, minta egy bűvész emelné az asztalt az ég felé. Az asztal – mint a futballpálya, amikor két, nem összemérhető tudású csapat játszik egymás ellen – szinte felbillen. Forog. Az asztal közepén ülő Krisztus pedig egyik kezével a Bika, a másikkal a Mérleg kézmozdulatát utánozza. Az asztal Jézus körül pörög. Ez egy propeller, amit ha a mechanikus világban is feltalál Leonardo, akkor gondosan összeeszkábált, hatalmas repülőgépe talán fölemelkedik.
A Bika és a Mérleg a Vénusz által uralt jegyek. A Vénusz különleges bolygó: az óramutató járásával megegyező forgása a naprendszerben egyedülálló, aminek következtében a bolygó energiája kifelé árad. A Vénusz szeretet-energiájának hatására az ember nem elvárásokat támaszt a másik iránt, hanem megértőn fordul felé. Az utolsó vacsora a szeretet propellere.
Létünk alapját, foglalatát adja a Vénusz által képviselt erő. Hogy életünk, önismeretünk kereteiként épp e két vénuszi jegyet ültette Leonardo az asztal két szélére, az is üzenet. Ezt az üzenetet talán Dante Isteni színjátékának utolsó szavaival lehetne a legjobban közvetíteni: „…folyton gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.”
A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenloség (március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv KOS jegyével. A Nap évröl évre a tavaszi napéjegyenlöség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elözö évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos pályája a Földröl nézve) körén, mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
A nap a tavaszpont vándorlásának útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja az ekleptika egész körét. Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedö 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendös út pedig egy-egy világnapnak felel meg.
Ezeknek az idöegységeknek rendkívül nagy a jelentöségük a Föld és az emberiség életében.
"Hej Túl a vízen van egy malom Bánatot ôrölnek azon Nékem is van egy bánatom Oda viszem lejáratom
Hej Bánat, bánat, de nehéz vagy De rég hogy a szívemen vagy Eladnálak, de nincs kinek Bánatja van mindenkinek
Hej Ez a világ olyan világ Mint a mogyorófavirág Sokat ígér, keveset ád S mit ád is mind keserut ád.
Mitôl szép és teljes ez a szomorú dal? Talán attól, hogy egyszerre találó és talányos, személyhez szóló, magyar és egyetemes... Más nemzetek vajon ôrölnek-e malomban bánatot? Miért, hogy népdalainkban a legfontosabb dolgok következetesen a vízen túl vannak? Pénzre váltható a bánat? Mi köze a mogyorófának a világhoz? A kérdéseket sorolhatnánk tovább, ehelyett eredjünk inkább bánatunk nyomába. A dal elején az egyes ember bánatával szembesülünk, de mire végére érünk az éneknek, már a nemzet vagy a világ fájdalmát is ott érezzük a szívünkben. Az individuális szomorúság egy határon túl generalizálódik és új dimenziót ölt. De örülhet-e az ember, ha a világ elvesztette a fényét, a nemzet a határait, az egyén a szeretteit? A népdal ismeretlen szerzôje szerint a mogyorófa virága sokat ígér, keveset ád. A mogyorófát (egyes helyeken magyarónak mondják) felfoghatjuk (éppen utóbbi elnevezésébôl fakadóan) úgy is, mintha a magyar embert, de akár a nemzetet, a magyarságot jelképezné. Fánk, minden más növényt megelôzve, sokszor már a tél végén, februárban, vagyis a Halak havában ontani kezdi a sárga virágport a barkák (hím virágok) révén. A tavasz beállta elôtt teljes virágdíszben pompázik, megelôlegezi a bizalmat, hímpora jó termést ígér. A mogyoróvá válás (maggáválás) kereken fél esztendôt vesz igénybe, és a fagyosszentek hangulatától függôen a Szuz havában várható a termés megjelenése, ekkor ad a fa, ha van mit. A magyarófát az ún. fanaptár is a Szuz havához rendeli és a bölcsességgel, termékenységgel, teremtôkészséggel hozza kapcsolatba. Nemzetfánk tehát fontos tengelyét jelöli ki az év körének (Halak-Szuz-tengely), egyszersmind érzékeny mutatója a világidônek, vagy ha úgy tetszik, nyelve a precessziós világmérlegnek. A csillagmítoszi hagyomány a Halak-Szuz-tengelyt úgynevezett haláltengelyként tartja számon, ami azt jelenti, hogy magyarófánk nem csak bánatfa, vagy a bánás fája, hanem halálfa is. Az elmúlt 2000 évet a Halak jegytartománya determinálja, vagyis a nagyév (világév) egyik legsötétebb világhónapját vészeli át a földi élet napjainkban. Ha létezik haláltengely, halálfa, akkor léteznie kell egy élettengelynek, életfának is. A Tejutat az asztrálmítoszi hagyomány az élettengellyel, az életfával azonosítja. A Tejút tengelye merôleges a Halak-Szuz-tengelyre, és az Ikrek illetve a Nyilas csillagképekben metszi az év körét (állatöv, zodiákus, ekliptika, Napút), pontosabban a Nyilas felett két ágra válik, és a Skorpió illetve Bak csillagképekben metszi az évkört a Nyilas csillagkép felett odút képezvén. A mi szempontunkból fontos tudnivaló, hogy a Tejutat a régiek folyóként is elképzelték, s szigetnek látták a Nyilas felett két ágra oszló folyó közét. Az élet- és haláltengely képzeletbeli keresztet alkotnak a csillagos égen. Ezt az úgynevezett változó keresztet viszi vállán minden ember, a magyarság, az emberiség Krisztus óta... A mundán asztrológia népünket a Nyilassal, a nyilassággal hozza összefüggésbe, tehát azzal a jeggyel, amely az élet tengelyén, az élet fáján vagy az élet vizén helyezkedik el. Lehet, hogy ide, az égi Magyarországra invitál bennünket a dal? Meglátjuk, talán bánatunkból kiderül"
Rengeteg ember tanult asztrologiát és próbálja hasznositani talán pénzt is keresni általa.
Vannak próbálkozások hogy az egyes csillagjegyekhez tartozó emberek hogyan viselkedne adott életterületen vagy mondjuk hogyan alakul a sorsa.
Születési hely és percpontos idő ismeretében adott személy horoszkópja elkészithető. Hogy aztán mire megy vele az kérdés.Nem sokra.
Létezik kisérlet közösségek városok országok sorstervét kiszámolni.
Azonban ahol a tényleges esély a NÉP SZINTKÉN vagyis az EMBERISÉG és a Föld égi menetrendje nos azt nem igazán vizsgálják nem kutatják ha igen is összevissze selejthalmaz.
Na itt a probléma !
A MUNDÁN szó jelentése világ vagyis Cinkota esetleg Albánia horoszkópját készitendő ne nevezzük mundán asztrologiának.
Csak a 25920 esztendős NAGY KÖR lásd precesszio vizsgálata számit.És érdekelne.
