A Dr. Vérdíj magával ragadó és elgondolkodtató regény egy atomháború sújtotta világról. Szürreális, csata utáni tájkép a pusztulásról és a reményről. Ahogyan csak Philip K. Dick tudja megfesteni nekünk.
felénél tartok, egyre jobban tetszik. Nagyon bizarr ötletek vannak benne a gonosz intelligenciát kapott kistestű emlősökről.
Nemrégiben jelent meg egy könyv Margaret Atwood: A szolgálólány meséje.
A történek röviden: a 21. században az USÁ-ból a Gileád Köztársaság nevű vallási ultrakonzervatív katonai diktatúra lesz. Mivel a folyamatos környezetszennyezés és az atomerőművek szivárgása miatt a nők jelentős része terméketlen lesz, azokat a nőket, akik még nem terméketlenek, átnevelő intézményekbe küldik majd kirendelik olyan vezető és érdemes férfiakhoz, akiknek a felesége nem tud szülni.
A példa a Bibliából való, amikor Ábrahám feleségének Sárának nem született gyermeke, ezért Sára azt mondta a férjének, hogy itt van ez szolgálólány Hágár, menj be hozzá, és majd ő szül neked gyereket. Így is lett, aztán mikor megszületett a gyerek, Sárának nem tetszett a helyzet, mert hogy így most ő "kisebb lett". Erre azt mondta Ábrahám, tiéd szolgáló, azt csinálsz vele amit akarsz.
A hősnő egy ilyen szolgáló, ő meséli el a történetet, ami szerintem max. egy novellához lenne elegendő, nem egy 350 oldalas regényhez. Kb. a 200. oldalon történik végre valami, addig csak lassú kínlódó helyzetképek, belső vívódások, töredékes flash-back-ek, nagyon lassan derül ki hogy mi is az alaphelyzet (a fentebb leírt egy bekezdésem kb. 250 oldalt spoilerez el). Ráadásul elég torzó is történet, ezt a végére biggyesztett 'áltanulmány' valamennyire csökkent, de legalább ugyanennyi új kérdést is felvet.
A könyvből nem túl sikeres film is készült 1990-ben Volker Schlöndorff rendezésében, nálunk is vetítették jó ideig.
Az elso resz nagysagrendekkel jobb. Annak van egy kulonos hangulata ahogy az ures Londont abrazolja. Meg a gyorsulos-kepkocka-kihagyos zombijelenetek technikaja is jo volt. Valamit az egesz jol volt osszetakolva dramaturgiailag.
A masodik (mas rendezovel es szereplokkel) atvett minden technikat, de valahogy kilpota belole a tartalmat. Igy csak rossz masolat.
Azt azert hadd jegyezzem meg, hogy en nem szoktam horrort nezni, nem szeretem a zombifilmeket sem. A poszt-apokaliptikat annal inkabb. Viszont a 20 het mulva az nem igazan volt poszt-ap. Csak egy kis zombi.
(Ennek ellenere amikor kijon meg fogom neznia resident Evil Extinction-t is. Ennek az elozetese (is) volt a 28 het mulve elott a moziban tegnap.)
Araszolva haladtam a forró homokban, szemem már hozzászokott a szúrós fényhez, lassan szagatottan lélegzem, az orrom a szám tele van homokkal. Már egy hete útonj vagyok, azt mondják van egy város a közelben ami nem érintett a golobális katasztrófa. A víz lassan elfogy, az étrendem pedig már két napja, sivatagi hűlőkböl áll. Néha hallucinálok, néha hallok dolgokat is. Egyszer azt hittem, hogy megpillantottam a város falait, de csak egy délibáb volt. Lassan megörűlök, ha már nem vagyok az ebben a pillanatban. Mindenkit elvesztettem akit szerettem. A robbanás szétszagatta az életemet. Most pedig itt vagyok egy átkozott sivatagban, és csak annak köszönhetem az életemet, hogy Kedves megmentett, ő nem élte túl. Elvitte a sugárzás, az utolsó adag gyógyszerét nekem adta, azt mondta nekem kell túlélnem. Már megint ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, miért teszem fel ezt a kérdést nap mint nap, percről percre. Talán az örűlet. Egy oázisra találtam két hete, ott egy férfi azt mondta van egy város három hétnyi járóföldre. Adtak némi élelmet és vizet az útra, cserébe információval szolgáltam nekik a városról ahonnan eljöttem. A városról ami nincs többé.
A merengésemből egy halvány csillogás tépett ki, ami északkeletről hasított szemembe. Gyorsabban kezdtem menni, hátha valami ami segíthet nekem. Szinte már futottam, lassú gomolygó porfelhőt vonva magam után. Mikor odaértem láttam hogy egy tábla tartó rudja az ami csillogott, mögötte pedig a homokban feküdt valami. Legugoltam és leporoltam a tárgyat amiről írás kezdett felsejleni elősszőr egy O aztán már egy ME is kikerűlt a homok fogságából, majd egy ENT is. Talán valahol az elején a táblának az üdvözöljük felirat állhatott, de az elejéről teljesen lepergett a festék. Tehát Üdvözöljük Oment ben? Kicsit tovább poroltam a táblát, nem Oment hanem Moment. Üdvözöljük Momentcityben. Ekkor valaki felnevetett mögöttem, a naptól nem láttam az arcát, Kedves? ....
Errol a cikkrol a 28 nap mulva inditiojelenete jutott az eszembe. (Az oldalon talalhato video szerint a bekak ugy kerultek a toba, hogy valaki egy kiserleti laborbol szabaditotta ki oket.)
film most nem jut az eszembe de a Marsbéli Krónikák-ból emlékszem egy fejezetre, ahol egy - a földön teljesen egyedül maradt - fickó mászkál magányosan egy amerikai kisvárosban. Aztán egyszercsak megcsörren a fazon mellett egy nyilvános fülkében a telefon. Egy gyönyörű hangú nő van a vonal másik végén. Kezdetben telefonon tartják a kapcsolatot, majd emberünk útnak indul...
eszembe jutott még egy novella amelyikben a drasztikus klímaváltozás miatt ellehetetlenedik az élet a földön, tömegesen utaznak az emberek a marsra csupán maroknyi embert hátrahagyva.
ma láttam az Auchanban a "Six String Samurai"-t 799-ért leértékelve ha valakit érdekel. Plusz Kaptár 1-2.
Olvasta valaki Johnny Ringo : The Council Wars sorozatát? A történet szerint egy az emberiség háború utáni lehanyatlását követő világban vagyunk ahol a technika révén a fantasyból ismert lények élnek. Nagyjából. Ha van érdeklődő a teljes négy rész hozzáférhető.
hmm, ki gondolta volna hogy a Malevil-ből film is készült?
a wikipédiából:
Robert Merle ... Az egyedüli angol nyelven is kiadott regénye az 1972-ben írt Malevil volt. A történet egy neutron- bombatámadás utáni helyzetet ír le. Egy dél-franciaországi kisvárosban néhányan a polgármester-jelölt kastélyának pincéjében borozgatnak, mikor valami borzasztó robbanást hallanak és hamarosan a hőmérséklet rohamosan emelkedni kezd. Nem ismerik fel hogy mi is történt, s csak mikor feljönnek a pincéből, akkor látják az apokaliptikus pusztulást. Sajnos a történet ahelyett, hogy a civilizáció globális rombolása utáni generációkon át tartó újraéledését írná le, csupán néhány évig követi a helyi eseményeket. A túlélők némelyike új élet építésébe fog, mások a többi túlélőkkel hadakoznak az élelmük védelmében… Az 1981-ben készített francia-német filmet Christian de Chalonge rendezte. ...
