És hogy ne csak beszéljünk róla, ha olvassuk is, egy vers a mai napra, ami nyilván mindenki kis kötetében ott lapul...
A bezárulás bátorsága
A zárt száj bátorság! Hogy tüzérséggel se-!
A vonal rózsaszín, nyugodt: napozó féreg.
Mögötte fekete lemezek, gyalázat-felvételek,
S egy ég gyalázata, barázdált agya.
Forognak a lemezek, azt akarják, halljuk -
Rajtuk, zsúfolásig, törvénytelenségek.
Hitványság, tiprás, szökés, kétszínűség,
Fut a tű, barázdájában, ezüst
Vad két sötét canyon közt,
Egy nagy sebész, most tetováló,
Egyre a régi, kék sérelemket tetoválja,
A kígyókat, a bébiket, mellbimbókat
Hableányokra vagy kétlábú álomleányzókra.
A sebész nyugodt, nem beszél.
Túl sok halált látott, a kezébe se fér.
Forognak az agy lemezei: ágyúk csőszája.
Aztán ott az antik kampó, a nyelv,
Fáradhatatlan bíbor. Kivágandó?
Kilenc farka van, veszedelmes.
S a zaj, mit a légből üt, ha megindul!
Nem, a nyelv is kerüljön csak oda,
Lógjon a könyvtárszobában a rangooni metszetekkel,
A rókafejekkel, más fejekkel, lelőtt nyulakéval.
Bámulatos tárgy -
Amit ez a maga idején átjárt!
No és a szemek, a szemek, a szemek?
Tükrök ölnek s beszélnek, iszonyú helyiségek,
Kínzás folyik bennük, s csak nézhetjük.
Az arc, mely e tükörben élt, egy halott ember arca.
Nem kell aggódni a szemek miatt -
Lehet, fehérek-félénkek, nem besúgók,
Halálsugaraik begöngyölve: zászlók,
Mögöttük ország, melyről többé nincs hír,
Makacs függetlenség
Csődtömege a hegyek közt.
Jaj, hát bocsánat, de német tudásom egyenlő a nullával, úgyhogy nem sokat értenék belőle :( Azért köszönöm!
Viszont, ha jól tudom, ez a mostani verseskötete is kapható a Libriben, mert egy ismerősömnek megvan, csak nem volt időm jobban szemügyre venni, és mintha ő is a Librit emlegette volna...
Egyébként meg, ez az én ismerősöm igazán írhatna már ebbe a topikba:)
River,
ez a könyv nekem is megvan, igaz németül (Briefe nach Hause). Ha így is érdekel, és esetleg hamarabb a végére érek, mint Deborah Blau a Lettersnek, akkor szívesen kölcsönadom. Egyébként a Váci utcai Libri-ben bukkantam rá néhány hónappal ezelőtt.
Off: csakugyan? :o) akkor majd egy kicsit én is magam után olvasok, és megpróbállak megtalálni :o)
On: A most megjelent verseskötetet a Lázár Júlia által összeállított Jegyzetek teszik még értékesebbé, hiszen ha vázlatosan is, de tartalmazza valamennyi vers születésének hátterét, pontos életrajzi hivatkozásokkal.
off--
utánadolvastam kicsit, és észrevettem, hogy másik néven és másik topikban már írtam neked...kicsi a világ:)
on: köszi az infót, úgy látom én is, hogy a könyvet érdemes megvenni.
SP szeretésének szerintem mindig személyes okai vannak, de ez nyilván igaz bármely más költőre is. Csak nála vagy pl. József Attilánál kicsit máshogy igaz. Fene se tudja...
greenwood,
a most megjelent kötet nem egészen a 78-as Tandori újrakiadása, hanem egy kibővített válogatás, újabb fordítók bevonásával. Egy-egy híres vers pedig több fordításban is szerepel benne. Pl. Varjú esős időben (Tandori Dezső/G. István László), A hold és a tiszafa (Tandori/Nemes Nagy Ágnes), A nyúlfogó (Tandori/Gergely Ágnes), Juhok a ködben (Tandori/Hajnal Anna), Lady Lazarus (Tandori/Gergely/Hajna)l, Kindness/Jóság/Szelídség (Mesterházi Mónika/Báthori Csaba), Szavak (Tandori/Báthori), stb. Vagyis szerintem tényleg érdemes vadászni rá. :o)
ja és a miért szereted stb. nem hülye kérdések ám :o), csak nehéz erről bármit is írnom, mert nagyon személyes (és szomorú) okai vannak.
örülök, hogy idetaláltál. És kösz az idézeteket, ezeket én is kiszúrtam rögtön annak idején:o). Azon elgondolkoztam ugyan, hogy miért éppen Radnóti, de nem biztos, hogy mindent meg lehet/meg kell érteni. A naplós megjegyzés pedig mennyire igaz..hm-
Ha a verseskötet nem a régi Tandori újrakiadása, akkor megyek vadászni rá, ha igen, azt hiszem akkor is:)
gw
ja és hülye kérdések: miért szereted, mióta, ilyesmik.
Talán még nem minden topikolvasónak van tudomása arról, hogy nemrégiben újra kiadtak Sylvia Plath verseskötet. (Európa Könyvkiadó, Lyra Mundi sorozat, 1900 Ft) Az üvegbura szintén megtalálható most a könyvesboltokban (Európa Könyvkiadó, 2400 Ft) /A Születésnapi levelek tavalyi megjelenése óta nagyon reménykedtem vmi ilyesmiben./
Korábban volt szó arról, hogy a topikban közzé lehet tenni SP-ot említő idézeteket is. Ha megengeditek, szeretnék Pilinszky János két publicisztikai írásából idemásolni néhány gondolatot. (elnézést a hosszabb terjedelem miatt)
Koretta
=============
Pilinszky János:
NAPLÓ
Legszívesebben már csak naplót írnék. Egy vers, egy regény vagy akár egy dráma bizonyos pillanat után önmagát írja, önmagát teljesíti be. A naplót én írom, s később - megérkezve az igazságba - a napló kezd írni engem. Ő lesz az író, és én az írás. Ő a toll, és én a füzet.
Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól. Sylvia Plath jár az eszemben, akit az angolok ma úgy tisztelnek, mint mi József Attilát. (különben Ted Hughesnak, az angolok legnagyobb élő költőjének volt tragikus sorsú felesége) Sylvia ismeretlen fiatal amerikai lány volt, amikor elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat. Feljött vidékről, átvette a díjat és a vele járó pénzesutalványt, majd elment bevásárolni az egyik áruházba. Utána fölment a hotelszobájába a negyvenedik vagy ötvenedik emeletre, s darabonként kidobálta az ablakon mindazt, amit előzőleg megvett. Hát így kell, így kellene naplót írni." (Új Ember, 1973. július 22.)
RADNÓDI MIKLÓS
Sokat olvastam életemben, mégis kevés író az, akivel naponta együtt élek úgy, mint egy elháríthatatlan gondolattal. ... Vannak bizonyos alkotók, akik számomra egyszerű szóvá, szótári szavakká váltak. ... Szótári szóvá válni csak valami egyszeri, kihagyhatatlan és behelyettesíthetetlen képes. Valami vagy valaki. ... S itt mindjárt be szeretném vallani, hogy Radnóti Miklós számomra éppúgy szó, egyszeri, pótolhatatlan, kihagyhatatlan és persze megismételhetetlen, mint az, hogy szög, idill, kert, vagy mondjuk kenyér, vagy az a szó, hogy tömörség. ... Tehetségét - amely minden úgynevezett alkotóban alig több néhány százaléknál - egy kiszámíthatatlan helyzet, s méghozzá egy olyan tragikum növesztette fel, melyre indulásakor aligha számított. Fiatalkori költészetét néhány szürrealisztikus elem beszivárgása jellemezte, majd egy váratlan és tökéletes hangvételű bukolikus líra. Látszatra erre született: az idillre, az elvesztett latinos paradicsom visszaszerzésére. Mondataiban klasszikusan van ismét jelen a szilvalekvár illata, a kedves, a kert és barátság időtlen törékenysége. És ezekbe az üvegfúvók aggodalmas finomságával alakított mondataiba szabadul be a világ talán legmegalázóbb szerencsétlensége. ...
Fordítható-e Radnóti Miklós, vagy sem? Sajnos, az egyetlen, aki szerintem valóban fordíthatta volna, az öngyilkos Sylvia Plath, esztendők óta halott. ...
Mit számít? Egyszer már érdemes volna megtanulnunk, hogy száz és száz szótári szavunk, s talán a legszebbek lefordíthatatlanok. Éppúgy, mint a legcsodálatosabb hajnalok, láthatatlanul zajlanak le egy ismeretlen csillagon. A valódiban mindig van valami föltáratlan. Ami nem azt jelenti, hogy sekélyes, hanem hogy kimeríthetetlen. A napok művészetének modellje azonban nem csak az ismert és publikálható világ, hanem az is, ami látszatra csak van, óramű pontossággal, s vigaszul ott és arra, ahol és amiben látszatra nem is szorulunk segítségre. Mivel a Radnótihoz hasonlóak olyan realitást hagynak ránk örökül, amit a legigényesebbnek tűnő elvárások sem tudnak megnevezni." (Élet és Irodalom, 1974. november 2.)
Spec nem ilyen értelemben írtam az üzletelést:) Mi elég szegény, csóró népség vagyunk :( Amúgy mennyiér vesztegetik ezt arrafele? Azért hátha belefér.
Ha nem, akkor meg egy kölcsönkapásra gondolnék.
Ja, hogy még nem olvastad ki? Hát, akkor maradunk várakozó állásponton egyelőre, de azért nem felejts el szólni, ha kivégezted a könyvet!
És előre is köszi!
Megvetettem szegény nővéremmel Amerikában.:)
Olyan megható, ahogy ír. A legrémesebb időszakaiban is úgy "tálalja" az eseményeket, hogy aki olvassa, azt hiheti, hogy minden a legnagyobb rendben van körülötte.
DB
A címe: Letters home by Sylvia Plath. Az 1950-1963 közötti levelezésüket tartalmazza, Aurelia Plath szerkesztette. Először 1975-ben jelent meg, Magyarországon szerintem még nem.
DB
Szia:)
Bár korban nem passzolunk össze az illető hölggyel (ő ugye 16 év körüli?), tetszett a név, és a könyvet is nemsokára olvasni fogom.:)
Sylviára visszatérve: először az Üvegburát olvastam, aztán jöttek a versei, majd a Naplók. Ahogy "öregszem", egyre inkább a versei állnak közel hozzám. Most az anyukájával való levelezését olvasom.
Legyetek jók,
DB
Szia, üdv a topikban!
(nem hittem volna, hogy elfogadod a nevet, de jóóóóó:)
Akkor olvass, és ha lesz kedved, írj - bár ez nem kimondottan pörgős topik, amint látod...
Akkor ide is bejelentkeznék, ha már egyszer így összeismerkedtünk a közös név kapcsán.:)
Köszönöm az új nevet, a régit töröltettem a moderátorokkal.
Majd írok még, csak most visszaolvasgatok a topicban.:)
D.B.
Igen, sajnos, kicsit késik, mivel aznap este jobb társaságra leltem egy üveg vodkával, mint a Naplókkal, tennap este meg azt a fránya jegyzőkönyvet írtam :( De csak késik, nem múlik!
Válasz egy jó régi párbeszédre. Hja, kérem, megtaláltam a Naplókban a madárkás sztorit... Jaj, hát nagyon durva, pontosan az történt, ami egyszer az Jimmy nevű verébkémmel (semmi köze Zámbó J-hez, akkor még sehol nem volt). Holnapra leírom, és bemásolom...
