Az a bajuk, hogy kevés az utas, nincs elég bevétel, ráfizetéses. A tömegközlekedés mindenhol ráfizetéses.
Egyébként nem teljesen igaz, hogy nincs elég utas. Persze este csak lézengenek. De nappal illetve reggel a vonal mentén lakók ezzel járnak be illetve le a munkahelyük felé.
Hétvégén meg dugig van a kirándulóktól, külföldiektől.
Az illetékesek rosszul közelítik meg ezt a ügyet. A Fogas egy idegenforgalmi, turisztikai érdekesség, látnivaló is. Tudtommal Európában nem sok helyen van ilyen. És most nem Svájcra gondolok.
És aki csak ezért jön a fővárosba, az is ez mellett elmegy mást is megnézni és közben fogyaszt, pénzt költ, és élménnyel gazdagodik.
Nem tudom, mi a bajuk vele, de, ha ne adj' Isten, nem lenne fogas, a problémáik mennyisége észrevehetően nem csökkenne. Vagy a létezése önmagában a №1 gondjuk a listán? Utána mi a következő, a Gyermekvasút?
Ebből a környezetből még kissé kilógott volna: Svábhegy, Báró Eötvös u. 2., Nagyszálló, balra Löwenstein sütőháza és a Fogaskerekű végállomása, háttérben az Istenhegyi Szent László templom, 1905.
Nem akarok senkit bántani, de egy újabb példa a "rolling brick"-re. (persze, ha az épített környezet az évtizedek alatt úgy változik, hogy most már ez illik bele...).
Ízlések és pofonok, ugye, de szerintem azon kívül, hogy nem praktikus (Napfénytető a mediterránná váló éghajlatunkon? Csak három ajtó?) még ronda is szegény... Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a fogas pályáját jól körbenőtte az erdő, nekem nem rémlik, hogy lenne bárhonnan jó kilátás tavasztól őszig....
T. Moderátor! Szíveskedjék a 3187, 3188. hozzászólást törölni, mivel vagy a szöveget, vagy a már bélyeg nagyságú képet nem hajlandó megjeleníteni a net. Köszönöm.
A BKK most megjelentette a hivatalos közleményét a Budapesti Fogaskerekű Vasút 2022. április 30-i újraindulásáról, valamint a peremidőkben bevezetett TELEFOGAS becenevű, igényvezérelt rendszerről:
Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulójára megjelent Szepessy Gábor tollából, (a Kornétás Kiadó gondozásában) a Salgótarján és a Karancs–Medves túrakalauz, melyben a szerző foglalkozik a város mellett anno hosszabb ideig működő fogaskerekű vasúttal is. Annak létrehozásával és működésével épp úgy, mint a működése során előfordult jelentősebb balesetekkel és egy hozzá köthető jelentős bűncselekménnyel.
1-11 között a régi, gőzüzemű Fogas személykocsik voltak, 20-22 között a teherszállító és üzemi kocsik, a Winterthur/Ganz szerelvényekben a gépesek 30-37, a Rowan pótok 40-47 közötti számokat kaptak. A szerelvények úgy álltak össze, mint most: a 30-as motorkocsi a 40-es póttal, stb., azaz 10 volt köztük.
Azt az egyet nem értem, ha a nosztalgiakocsinak való átépítésre szánták, akkor még vissza is kellett fordítani. De ráértek vele, mert olyan 20 év múlva csinálták meg.
Nemn igazán a Phönix-sín az akadály, hanem a bekövezés, nomeg Vignoles-sínnél is a váltók.
Kivihették úgy, ha a fékező fogaskerekes tengelyt kicserélik (egy ilyen van kitéve a telep bejáratánál), vagy a szokásos módszerrel megemelik a tengelyt, és a szokásos görgős mankókerekeket teszik alá.
Épp ez jutott eszembe, hogy ezeket a régi szép kézifékes időben még a fogaskeréknél fékezték; csak azt nem tudtam, hogy a későbbi átalakítások után azok megmaradtak-e a tengelyen? De gondolom, a Vignoles-sínes szakaszokon elment volna, csak ott voltak az útátjárók, meg... igen, a telephely is Phoenix-sínes volt.
Nem valószínű, hogy újra forgalomba helyezésre gondoltak, mert a pótkocsik csak egyféleképpen közlekedhettek: a mozdony/motorkochegy felőli oldalán. Egyébként eredetileg külön-külön fékezhetők foltak, a hegy felőli tengelyen volt fék-fogaskerék, és akár önállóan is le tudtak jönni. Viszont a fék-fogaskerék miatt nem mehettek ki a villamos-pályára (legfeljebb felemelve, vagy tengely-cserébvel).
