Ja, a Sith-klub, te barom. (Maga sem tudta, miért mondja éppen ezt; a szavak önkéntelenül törtek elő szájából). Miközben beszélt, egy kép kezdett formát ölteni tudatában. Egy öregembert látott. Jóságos mosoly ült fehér szakállal keretezett arcán. "Az erő veled van, fiam. Használd az erőt!" A kép elmosódott. Mintha álomból riadna, azon kapta magát, hogy éppen egy monológ közepén tart. "Te gonosz gyilkos, most megfizetsz!"-mondta éppen. A sötét alak hátrébb lépett egy lépéssel.
de szemét még percekig elvakította a nap. Amikor már ki tudta venni a környezetében lévő tárgyakat, meglepődve tapasztalta, hogy a nudistastrand eltűnt a bárpulttal együtt. Ekkor döbbent rá, hogy a ruhája is eltűnt. Fehér köténye helyett fekete bőr ruhában volt, mely szorosan simult a testéhez. Az övéről egy furcsa szerkezet lógott, amiről fogalma sem volt, hogy micsoda. Éppen jobban szemügyre akarta venni, amikor meghallotta a háta mögött a hangot. Mintha egy rozsdás biliből szürcsölt volna valaki. Ebben a másodpercben szólalt meg a hang. Recsegett, mintha egy 15 éves Videoton hangfalból jött volna, mégis félelmetes volt: Hát mégis eljöttél. Rájöttél, hogy nem hazudtam neked. Gyere fiam, megmutatom a Te igazi helyed! Önkéntelenül megpördült, ugyanakkor érezte, hogy az az ismeretlen dolog az övén megmozdul, majd varázslatos módon a kezébe szökken. Ujjai maguktól símultak a hengerszerű tárgyra. A következő pillanatban halványkék sugár csapott ki a furcsa tárgyból.
Még egy konyakot! - csapott a bárpultra, és ezen bizony nem csak a derék postásunk, de a csapos is igencsak meglepődött, hiszen ilyen kései órán már nagyon ritka, hogy a törzsvendégek beszélni tudjanak. A nagy meglepetéstől a pultos véletlenül tényleg konyakot töltött a postás üres poharába, pedig máskor már a negyedik-ötödik ital után rizspálinkával helyettesítette az értékes nedűt,
a bronzot de mit számít ez, mikor a nagy szélben meztelen emberek repkedtek szana széjjel. A vihar egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni, még Knézy Jónapotjószurkolást Jenő és Tarzan sem tudott segíteni, itt márcsak egyvalakiben bízhattak, aki nem más mint..
A postás természetesen azonnal megfújta, de akkor olyan nagy szél kerekedett, hogy a Ho-Shi-Minh folyón közlekedő bárkákat 10, de néhányat akár 20 méter magasba is felemelte, a datolyapálmákat gyökerestűl csavarta ki a földből, és ledöntötte Sztálin bronzszobrát. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy az nem volt már igazából bronzszobor, mert még a '96-os nagy válság idején, a legmagasabbról jövő pártdirektívának megfelelően, kilopkodták belőle
amenlyből vajaskifli méretű csupasz férgek másztak elő, a hátukra pedig különböző szlogenek voltak tetoválva: Just do it!, Munkát, kenyeret!, Több jogot a falvédőknek!. Kedvenc postásunknak hányni sem volt ideje, mert a következő pillanatban egy hatalmas fekete limuzin fékezett le mellette és
De az útba esett, aminek következtében a következők történtek, szinte egyidőben: a színesbőrű fenegyerek feje porrá omlott a küllőn, miközben,utolsó leheletével ezt suhogta: 'I love this game!'. A híres színész, Rocco Szulfáti ugyanakkor lesújtott roppant szekercéjével, de a küllőről visszapattant az ütés, így a penge pontosan kettészelte a sztár előrepucsított, gigantikus műszerét. Egy pillanatig semmi sem mozdult.
afro-amerikai kosárlabda sztárra. Amikor az ében szálfa felocsudott első meglepetéséből, lassú mozdulattal fordította 215 cm és 120 kg (izom) alapparaméterekkel jellemezhető felépítményét a gaz merénylőre. Torkából vészes gurgulázás tört elő, mely fokozatosan vadállati süvöltéssé terebélyesedett. A szemfehérjék vörös árnyalatba csúsztak át, amikor a kolosszus mozgásba lendült. postásunk ekkor elájult. Így nem láthatta, amint Siffredi sújtásra emelte a szekercét, illetve szélesre tárta addig is nyitott sliccét, pontosan abban a pillanatban, amikor a fekete óriás is a tetthelyre ugrott. A következő másodpercben olyasmi történt, amire a strandolók még öreg korukban is iszonyattal emlékeztek vissza:
szólt be nagyon durvákat, amire szegény jószág csak nagy, barna szemeit tudta meresztgetni, majd egy idő után, megunva a szemmel láthatólag elborult humanoid tömény szófosását, nemes egyszerűséggel leharapta jobb sorsa érdemes postásunk
-Párizs, a fények városa, ifjúkorom egyetlen szerelme, te büdös kurtizán, ki magadhoz láncoltál örjítő szépségeddel, majd eltaszítottál, kivetettél magadból, és a Szajna hídon állva a lemenő nap utolsó sugaránál, amikor halálvággyal telve bámultan a kavargó, szürke vízbe - akkor is csak csúfos kacajod hallottam, ott visszhangzott a fejemben, mint a légiriadó szirénája azon a gyászos napon, amikor megláttam a napvilágot a lerombolt kórház füstös udvarán - hát újra itt vagyok! Térden állva kérlek, adj új esélyt!
S valóban, máris Párizsban vagyunk, és tizenéves bányászköjkök maradóna mezben bámulnak le a postásunkra, miközben vadul lapátolják a szenet a csilébe, ami kisértetiesen hasonlít a Budweiseres sörök mellé ajándékként adott kamionra, melynek fülkéjében a minisofőr éppen a rozsaszín-bázisú pillangókra alkuszik
A Borsodiról egyébiránt tudni kell, hogy az élet habos oldala, nomeg a Borsodi gratulál a győztesnek, még akkor is, ha történetesen nem Koko-nak hívják, hanem egy agresszív Maradona hasonmás (ettől még persze a gratuláció jogos, de hogy egy szép mese így érjen véget...; azért is reméljük, hogy lesz folytatás!)
bernáthegyije mellé, majd néhány pillanattal később megérkezett a kerékpár is. Zsínoron egyensúlyozva hajtotta a pedálokat a hétfejű sárkány, miközben Borsodit osztogatott az összesereglett nudistacsoportnak
a legfelső ágára, de az már nem bírta el a szerencsétlen postásunk súlyát, aki egyenesen lezúgott a földre, pont a fa alatt napozó híres színész, Rocco Siffredi hatalmas, bozontos
Már virradt, amikor az egyik járókelő észrevette. Valamit kiabált is neki, de ő nem hallotta. A feje zúgott, a gyomra kavargott, pokolian érezte magát. Egy idő múlva szirénázást hallott, majd meglátott maga alatt egy tűzoltó kocsit. Addigra már szép számú tömeg gyűlt össze a téren, és mindenki őt bámulta, miközben izgatotttan mutogattak felé. 'A kurva istenit, ezt a szégyent!'-gondolta a derék postás.
