Nos, Yazoo-ban én sem vagyok nagyon járatos. Az Upstairs at Eric’s természetesen megvan, s talán olvastad a DM topicban, hogyan is hallottam őket először (árva kazetta a hóban, A-oldal Speak and Spell, B-oldal Upstairs...) Mondanom sem kell, hogy mindkettőről üvölt Vince Clarke egyénisége, ami mellesleg nekem egy nagyon szimpatikus attitűddel párosul: a szemüveges zseni, aki naphosszat csak tekergeti a potikat a jó kis analóg szintiken... Mivel az első meghallagatáskor angoltudásom erősen közelített a nullához, csak benyomásaim maradtak erről a lemezről, s mikor kb. 4 éve megvettem a CD-t, teljesen meglepődtem, hogy szinte tökéletesen előjöttek a szövegek a rejtett zugokból. Nagyon nagy élmény volt az újrahallgatásuk, s mindig is az lesz. Mostani fülemmel hallgatva azért Vince jelentősen megkomolyodott erre az albumra, s őszintén szólva sajnálom, hogy az Erasure-ben számomra elvesztette azt a bizonyos „feketeségét”, amit az első Yazoo-albumból kihallok. Nekem Vince az a fajta zenész-zeneszerző, aki borzasztóan termékeny, általában nagyon fülbemászó-emészthető dalokat ír, de az a bizonyos nagy dobás, az amindent lehengerlően eltalált szám már ritkábban kerül ki a kezei közül (írom mindezt úgy, hogy egyetlen Erasure lemezt sem hallottam végig, csak a kislemezen számokat ismerem, szóval bocsi, ha ez azóta változott volna!) Az Upstairs szerintem egyik legkiemelkedőbb dala a Winter Kills. Alison Moyet hangjától egyébként is futkos a hátamon a hideg a gyönyörűségtől, ebben meg pláne. Egyetlen dalt nem érzek az albumra valónak, ez a The Other Side of Love. Ha jól tévedek, ezt először amerikában adták ki, és a jenkiknek is szánták - ezt olyan semmilyennek találom, töltelékszám. Be tudsz linkelni egy helyet, ahol az In my room háttérszövegét meg lehet találn? Ha jól tévedek, ez a „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod... angol megfelelője. Mindjárt jön Fineas, és leszid, hogy milyen tapló vagyok, még ezt sem tudom rendesen...)))
Egy évvel ezelőtt hallottam a második lemezt, a You and me both-ot elöször végig, de ez nekem már nem az igazi. Alison száma viszont nagyszerű (Nobody’s diary), s a vége felé felfedeztem magamnak jó kis dalokat, de az egésznek nincs olyan sava-borsa, mint az első albumnak. MIért nem dolgoztak tovább? Erről elég keveset hallottam-olvastam.
Úgy vettem észre a DM topicon, hogy - várakozásommal ellentétben - nem csak én szeretem a Yazoot, ezért úgy gondoltam, megnyitom a Yazoo topicot. Kíváncsi vagyok bármilyen véleményre az együttessel kapcsolatban, nekem csak egy válogatás CD-m van tőlük, de azt imádom - a gyermeteg szintihangok ellenére is. :-)) Nem hiszem, hogy hosszú életű lesz a topic, ha tévedek, akkor örülni fogok.
