Az elméleti fizikusokat pedig azért tartjuk, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, ahol remény van rá, hogy kijön valami. Nem azért, hogy pl. minden örült relativitáselmélet-ellenzöt külön-külön tételesen cáfolgassunk. Egyébként szerintem ezen a téren is jóval többet teszünk meg a tölünk elvárhatónál. Ha bejön a tanszékre egy ilyen alak, akkor általában megkérnek valakit, hogy üljön le vele és foglalkozzon vele türelmesen. És valaki mindig megteszi.
De azt nem várhatod el, hogy amikor kb 1000 érdekes kérdés vár megfejtésre, akkor minden hülye ötletre ugorjunk. Föleg, ha már cáfoló kísérletek hosszú sora ismert. Ilyenkor a másik oldalon a sor: jöjjenek elö alapos okkal, hogy újra foglalkozzunk a problémával. Olyan ez, mint egy lezárt bírósági ügy. Csak akkor lehet újra megnyitni, ha alapos oka van.
Nincs kizárva, hogy téved az egész tudományos világ, csak éppen ezt eddig a hidegfúzió kapcsán se Te, se senki más nem demonstrálta meggyözö módon.
Másodszor, független replikációk sora kell, továbblépés kell, eredmények finomítása kell. Ez hol van? Ha egyszer replikálták, miért nem léptek tovább magasabb hatásfokú szerkezetek irányába?
Ha ma találnak egy új elemi részecskét, hónapokon, max pár éven belül megtalálják a módját, hogy ne 1-2-t állítsanak elö, hanem ezerszámra gyártsák öket, így téve szert hatalmas statisztikára, megmérve pontosan a tömegét és egyéb paramétereit.
A gond az a hidegfúziónál, hogy szignifikancia szint határán mozgó kísérletek vannak még mindig, ami tipikus eset, ha a jelenség valójában nem létezik, csak nagyon nyomják... Ellenben ha egy jelenség tényleg létezik, akkor egy laborban elöállított kísérletet 14 év alatt illett volna arra a szintre hozni, hogy rutinszerüen, meggyözöen reprodukálható legyen.
A másik gond, hogy olyasmiröl beszélsz, amihez nem értesz, ezt onnan tudom, hogy érdemi választ nem tudtál adni a statisztikai problémákra, amiket felvetettem az elözö cikkel kapcsolatban (a szerzök valószínüleg hatékonyabban reagáltak volna, megjegyzem, bár nem biztos, hogy meg tudták volna védeni a dolgot).
Nem egy hónappal a bejelentés után utasították el, talán nyálzad már át a Science Citation Indexben az eredeti Pons-Fleischman cikk hivatkozásait. Évekig foglalkoztak még vele, mielött aztán tényleg elege lett még a legkitartóbbaknak is, akik azért megörizték a tudományos tisztességet.
Az pedig meglehetösen irreleváns, hogy ilyeneket írsz le:
Azért van baj, mert akkor meg kell magyarázni a nagyközönségnek, hogy pontosan mi is történt az elmúlt 14 év alatt. Ez pedig piszkosul fájdalmas folyamat lesz.
Azt lesz majd nehéz megmagyarázni a hidegfúziósoknak, miért is nincs 14 év múlva megbízhatóan müködö, bemutatható, legalább egy kis energiát produkáló berendezés, ha az egész tényleg ennyire müködik...
Nézd, ezt még játszhatjuk egy darabig. Én elöhozok valamit, te meg rámutatsz a hibákra, ami miatt nem lehet a dolgot komolyan venni. Ha ilyen hibát nem találsz (mint a Miles-féle kisérletben), akkor meg azt mondod, hogy azért nem ér, mert nem reprodukálták. Ha meg reprodukálták nyilvánvaló hiba nélkül, akkor a szerzök között szerepel egy általad newage-esnek minösitett név.
Szerintem viszont ideje lenne elgondolkodni azon, hogy mi van akkor, ha ezeknek a lökött ürgéknek a lényeget tekintve mégis igaza van. Nyilván követnek el hibákat, nyilván kevés a pénzük, nyilván beözönlöttek a területre a sarlatánok és szerencselovagok. Elsösorban azért, mert - szerintem elhamarkodottan és megalapozatlanul - az egész témakör ki lett utasitva a "rendes" tudomány köréböl. Alig egy hónappal az eredeti bejelentés után.
Tudod, elhiszem, hogy a napi munkában kénytelen vagy mindenféle külsödleges jelekre támaszkodni annak megitélésében, hogy mit kell komolyan venni és mit nem. De az igazi kérdés nem ez, hanem hogy mi az igazság. És ha az igazság történetesen az, hogy egészen alacsony energiákon is zajlanak magreakcók, akkor baj van. Azért van baj, mert akkor meg kell magyarázni a nagyközönségnek, hogy pontosan mi is történt az elmúlt 14 év alatt. Ez pedig piszkosul fájdalmas folyamat lesz.
Hogy valóságos-e a veszély? Igen, nagyon valóságos. Ezt józan itélöképességem teljes birtokában mondom. Mert vegyük csak a következöt:
Ezek a japánok nem használtak villanyt csak (1 atmoszféra) nyomáskülönbséget a palládiumlemez két oldala között. Viszont a palládiumot bemeszelték (egész pontosan: váltakozva néhány nanométeres kalciumoxid - égetett mész - és palládiumrétegeket vittek fel rá, váltakozva, majd az egészet még bevontak egy 40 nanométeres palládiumhártyával).
Erre a felületre tettek egy kis céziumot vagy stronciumot, az egészet felmelegitették 70 fokra, aztán hagyták, hogy a normál nyomású deutérium gáz átdiffundáljon a lemezen a túlsó oldalon levö vákuum felé. Ez igy ment napokig, a stroncium esetében inkább hetekig.
Az eredmény az, hogy a cézium praseodiniummá alakul (ez egy ritka földfém), a stroncium pedig molibdénné. A létrejött molibdén izotópösszetétele nem is hasonlit a természetes molibdénére, viszont jól magyarázható a stroncium izotópeloszlása alapján. Szennyezés kizárva. Pont.
A javasolt magreakciók:
Cs+4D=Pr
Sr+4D=Mo
Ez az eredmény persze abszurd és ezer elméleti okot fel lehet sorolni, ami miatt muszáj, hogy valahol hiba legyen a kisérletben. Vagy ha az nem, akkor Iwamura hazudik.
Én mégis inkább arra fogadnék, hogy a kisérlet korrekt és a természet tényleg megcsinálja velünk ezt a viccet.
Azon lehet agyalni, hogy ilyen elemátalakulásokat megenged-e valahogy mégis a jelenlegi elméleti keret, vagy valami teljesen újat kell kitalálni, de hát azért tartjuk az elméleti fizikusokat, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljanak, nem?
Ja, és a höfejlödés ill a He mennyiség idöbeli korrelációjáról folyik a duma, miközben magát az értéket nem is közlik, azt meg még kevésbé, hogy ez a korreláció mennyire szignifikáns. Kicsit értene kéne a statisztikához...
Van még hova fejlödni, a parapszichológusok ennél nagyságrendekkel jobban csinálják.
Elöször is, hol vannak szignifikancia szintek számolva? Nincsenek. És tudod miért? Ránézésre látszik az 1. ábráról, hogy az eredmény nem lenne szignifikáns (ld. a pontok nagy szóródását és nagy hibáját), a ráillesztett görbe chi^2 értékét nem láttam sehol (szerintem oltári nagy, ezt nem lehet ilesztésnek hívni). Ráadásul a ráillesztett görbe rendesen elmarad a teoretikusan fejlödö He mennyiségétöl, ha tényleg ez a reakció lenne felelös a höért. Ezek után a 3He/4He arány, ami egy származtatott mennyiség, eleve irreleváns, miután maga a 4He mennyiségének mérése megkérdöjelezhetö.
A 10000 nagy számnak tünik, de kis mennyiségek hányadosa, ahol kis hibák is hatalmas eltéréseket okozhatnak. Standard probléma.
És most jöjjön a szemét szúrás: ez az SRI az, amelyik Uri Gellert tesztelte? Amire az a csaló kókler mindig úgy hivatkozik, hogy a nagybetüs Tudomány megerösítette a képességeit? Hát jobbat nem is vártam volna tölük. Az MIT-n meg egy örült csak akad :) (van ott egyébként több is :))) ).
Ez független megerösitésnek számit? Vagy diszkvalifikáljuk ezt is?
Ezek teljesen zárt rendszerben találtak 4He-t a gázban (kb. kétszer akkora töménységben, mint a környezö levegöben), de a legfurább az, hogy a palládium katód anyagában is volt hélium. Utólag ugyanis a katódokat megolvasztották és mérték a távozó gáz héliumtartalmát. Ez abszolút értékben nem volt sok, de a 3He/4He arány több, mint tizezerszer akkora volt, mint a háttér (ugyanez az arányeltolódás nem volt kimutatható a gáz fázisban). A 3He nagyjából egyenletesen oszlott el a katód anyagában, a 4He a felszin közelében koncentrálódott.
Mikor Faraday-t megkérdezte valami hatósági tisztviselő, hogy miért jó ilyesmivel -mármint a kísérletezéssel- foglalkozni, miért érdemes ebbe pénz ölni, Faraday könyedden válaszolt:
-Mert egyszer talán ezt is meg lehet adóztatni!-
Még mindig azon lovagolunk, hogy egy fiatal postdoc szerencsétlenül/pontatlanul fogalmazott egy ismeretterjesztö szövegben, aminek különben ez az egy mondata lett kipécézve a százból.
Mit segít ez azon, hogy a hidegfúzió jelenleg az áltudomány markában vergödik, a jelenség léte pedig továbbra sem igazolt semmilyen megbízható módon? Ellenben jó okunk van azt gondolni az eddigi fizikai ismereteink alapján, hogy nem müködik.
Ez a dolgok jelenlegi állása. Erre lehet légvárakat építeni, de az aztán tényleg az emberek becsapásával egyenértékü, ha arról beszélünk, hogy van itt egy nagyszerü új és müködö energiaforrás, de a gonosz tudományos establisment, önzö anyagi érdekektöl, politikai, naprendszerbeli és galaktikus összeesküvéstöl vezérelve elzárja ezt az emberiség jóléte érdekében történö alkalmazástól :)))
Viszont azt az 5%-ot, akit erdekel is es meg is erti (annyira, amennyire kell), meg kell gyoznod ahhoz, hogy a maradek 95%-ot ra lehessen venni az adakozasra.
Ennek nem az a modja, hogy ossze-vissza beszelsz, mert nemely allitasodat mas is tudja ellenorizni, aki nem annyira szakember, mint te, az alapokkal azonban tisztaban van. A legtobbet persze nem tudja, azokat egyszeruen el kell hinnie. De ezt nagyon megneheziti, ha tekintetbe kell vennie azt a lehetoseget is, hogy neha bizony fullentesz.
A helyzeten nem javit, hogy raadasul koztudottan egzisztencialis kerdes a szamodra, hogy muszaj-e gammasugarzasnak fellepnie az adott korulmenyek kozott. Ahol dollar-szazmilliok ropkodnek, ott a nagykozonseg - joggal - gyanakszik.
Az emberek 95%-át nem érdekli,hogy valaki ima v. matematika segítségével tervezi meg az autót,amiben űl.Ha pedig választania kellene,akkor lehet hogy az imát választaná,mint megbizható tervezési módszer.Azt legalább érti.
Az emberek pont ezért hajlamosak a miszticizmusra és a valóság mögött egy egyszerűbb ,közérthetőbb valóságot vélni,amit valaki el akar titkolni előllük.
Az a szívás,hogy a valóságban nincs egyszerű út.Aki a valóság alapjaival akar foglalkozni,annak bizony sokat kell ülni az iskolapadban.És akkor kiderül,hogy bizony akik "egyszerű " és mindent alapjaiban megrengető sufnitalálmányokat hoznak elő,azok 99,999%-ban (akár önámítás szintjén) de csalók...
A tudomány a mi válaszunk az evolúciós kihívásokra, a túlélésben az egyik legfontosabb eszközünk. Ezért vagyunk sikeres faj a jelenlegi körülmények között. Persze senki nem garantálja, hogy a körülmények megváltozásával nem lesz-e majd éppen hátrány, de a magunk kipusztítása jóslatok nem igazán jöttek be. Inkább úgy tünik, hogy egy önszabályozó egyensúly felé haladunk a földi bioszférában, ami globális szinten valósul majd meg (reméljük, nagyobb pusztítás nélkül, illetve hogy addig nem esünk bele valamilyen zsákutcába, akkor persze Természet Anyánk majd újra kezdi a kísérletezést. Neki van ideje...)
A nagyközönség nem megérteni akar. A publikum azt akarja, hogy gyógyítsuk meg a rákot, nézhessen tv-t, legyen áram, furikázhasson az autóján, ha elfogy az olaj, oldjuk meg. Telefonálhasson, legyen tömegközlekedés, ne kelljen szennyezett levegöt beszívnia. Legyen tiszta ivóvíz, legyen kaja. Oldjuk meg a túlnépesedés okozta problémákat, hosszabbítsuk meg a várható élettartamát. A nagyközönség általában nem fogja fel pl. hogy ehhez kell alapkutatás, ahol ezeket a célokat nem tüzzük ki közvetlenül, hanem csak a megismerés vágya hajt elöre. Mert ez is kell ahhoz, hogy aztán meglepetésszerüen feltáruljanak a dolgok, és legyen atomerömü, számítógép. Igen, és atombomba is, ami nélkül a 3. világháború már régen lement volna százmilliós nagyságrendü halottal, és ami egyszer talán majd megóv minket egy nagyobb aszteroidától, mint azt az olcsó amerikai filmek tucatjai mutatják (a magyar tv-ben is, éppen mostanában).
Aztán van egy kisebb szelet, amelyik megérteni akar. Ennek egy igen kis szelete az, amelyik fel is van valamennyire készülve, és ennek egy igen kis része foglalkozik aktív kutatással.
Ennek ellenére: valóban felelösek vagyunk a publikum korrekt tájékoztatásáért. Többek között azért is írok ide, mert átérzem ezt, és teszem, amit tennem kell, és amit tenni tudok. (Másrészt azért írok ide, mert közben sokat tanulok, egyrészt megismerem mások gondolatait, más tudományterületekröl jövö ideákat, és sokszor utána kell néznem ennek-annak, ami ugyancsak hasznos).
Én pontosabban fogalmaztam volna, mint Heeter. De ha most komolyan beszélni akarunk fizikáról, akkor ne azon lovagoljunk, hogy valaki elszúrt egy mondatot egy szövegben, ami nem pontosan azt jelenti, amit kellene. Írj neki, és valószínüleg ki fogja javítani. Ha jó fej, még meg is köszöni neked. Én így tennék.
lingarazda: "Heeter egy ismeretterjesztö szöveget nyom. Azért ne alkalmazzuk erre a tudományos okfejtésben szokásos logikai standardokat."
Ebben tévedsz. Ugyanazokat a logikai standardokat kell alkalmazni. Abban az értelemben mindenképp, hogy csak igaz állitások és következtetésformák engedhetök meg. Az lehet, hogy egy csomó logikai lépést kihagysz, mert különben túl bonyolult lenne és a kutya sem olvasná el, de szükség esetén képesnek kell lenned arra, hogy produkáld a részleteket is. Hamis kijelentéseket tartalmazó szöveg esetén ez lehetetlen.
Azt vedd észre, hogy a tudomány nem arra való, hogy pár okos fickó jól elszórakozzon egymás közt. Magánvéleményem szerint arra sem, hogy olcsó energiaforrásokat tárjon fel - ha ilyesmi elöfordul, az csak külön bónusz - de ez más téma, most hagyjuk. Hanem arra, hogy elöbbre vigye a megértést. Mégpedig nem csak amúgy elvontan, hanem konkrétan a laikus nagyközönségét, aki mellesleg az igen vastag cehhet állja.
De kell energia, és van is. Mondtam, hogy elötte gyorsan mennek, aztán meg nem.
______________________________
lingarazda: Heetertöl a SciAm idézetet csak azért vesézem, mert te linkelted be. Egyébként ugyanezt az érvelést sokkal komolyabb helyen is használták, sokszor. A következtetés attól még hibás. Azért hibás, mert egy premisszát elhallgat - nevezetesen, hogy mindez csak akkor igaz, ha deutériumon kivül semmi más nincs a közelben és az sem nagyon sürü.
Ha ezt is kimondja, akkor persze igaz a következtetés, viszont a laikus számára is nyilvánvaló, hogy nem a deutériummal túltöltött palládiumról beszél (amiben egyéb szemét is lehet), hanem valami másról. Ez viszont nem apró nüansz, mert közben úgy csinál, mintha mégis arról beszélne. Ezt nevezik csúsztatásnak.
A reakciót egyébként, amire utalok (D+D+4He - 4He+4He + mozgási energia) nem kell nagyon komolyan venni, a példa csak azt mutatja, hogy ha más játékosok is jelen vannak, az energia- és impulzusmegmaradás nem feltétlenül követeli meg a kemény gammasugárzás jelenlétét. Attól még más megkövetelheti, de akkor beszéljünk arról.
Heeter egy ismeretterjesztö szöveget nyom. Azért ne alkalmazzuk erre a tudományos okfejtésben szokásos logikai standardokat.
Én azt mondom, nem mond teljesen off dolgot, söt lényegében igaza van. Az ördög persze a részletekben van, de azok kidolgozhatók, és szerintem ezt Heeter nagyon is jól tudja. Elmagyaráztam a részleteke, abból értened kellene.
Nézd, ha Te a Nap müködését akarod megmagyarázni laikusnak, leállsz vacakolni a plazma állapotegyenletével? Azt fogod mondani, a fény nyomása áll ellent a gravitációnak. Lényegében igaz is, mivel valóban a kifelé jövö fény impulzusa az, amit átad és amivel eröt fejt ki, bár a részletes mechanizmus jóval bonyolultabb, a fény ugyanis nagyon hamar átadja impulzusát a plazmának (egy foton kb. egymillió év alatt ér ki a Nap felszínére). Inkább a plazma nyomásáról kellene beszélni, de akkor a laikus hamar elveszítené a fonalat...
Ugyan már, ne legyünk gyerekesek. Ha a fizikáról akarsz vitatkozni, akkor ne ismeretterjesztö szövegek alapján tegyed. Azok mindig tele lesznek pontatlansággal, ha bele akarsz kötni, akkor bele tudsz.
Logikából meg nem kellene kioktatni. Azt is tanultam, nem mükedvelö fokon...
Mikor hiszed el, hogy kutató fizikus vagyok? Ha közlöm a publikációs listámat, hivatkozásaim számát, a tudományos fokozatomat, és a CV-met? Az IRL identitásomat nem adom ki, azt hiába is várod, egyébként meg nyugi, nem vadítalak. Kb. 22 referált publikáció (plusz még a konferencia proceedings-ek), PhD, több mint 4 év külföldi posztdoktori tapasztalat és tud. fömunkatárs megteszi?
De hülyeséget mond. Mint már idéztem, azt mondja: "A fuzios energia kozvetlen hove alakulasa nem lehetseges az energia- es impulzusmegmaradas valamint a specialis relativitaselmelet torvenyei miatt".
Ez még akkor is hibás, ha igaz lenne, hogy
1. A relativisztikus energia-impulzus négyesvektor megmarad.
2. A fúziós energia nem alakulhat közvetlenül hővé.
A hiba a "miatt"-ban van. Persze a "közvetlenül" itt pontatlan kifejezés, de a szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy arra gondol, a D-D reakcióban először - a heliummag (alfarészecske) mellett - mindenképp nagyenergiájú gamma fotonoknak is kell keletkezniük. Ezek, ha egyszer létrejöttek, valóban nem tudják könnyen-gyorsan átadni az energiájukat másnak, ezért ha nem találunk gammasugárzást (mint ahogy tényleg nem talált eddig senki), abból következik, hogy az nem is jött létre.
A 2. állítás tehát így hangzana pontosan:
2b. D-D fúzió során nagyenergiájú gamma fotonoknak kell létrejönniük.
Akkor most lássuk a "miatt"-ot. Ha közel-távol nincs semmi, csak a két deutérium-mag, akkor nyilván az is megállja a helyét. Viszont képzeljük el, hogy két alfarészecske (héliummag) megy egymással szemben és összeütköznek - rugalmatlanul. Ehhez gyorsan kell menniük, de azért nem igazán gyorsan (kb. a fénysebesség 8%-ával). Ha semmi más nincs a közelben, még igy is nagyon pici a valószinüsége a rugalmatlan ütközésnek és sokkal valószinübb, hogy egyszerüen lepattannak egymásról, de ennek nem az energia- és impulzusmegmaradás az oka, hanem más. Viszont az sem kizárt, hogy az egyik alfarészecske eltörik és egy lassú héliummag valamint két lassú deutériummag marad a helyszinen. Ehhez nem kell gammasugárzás, az energia és impulzus igy is gyönyörüen megmarad (és minden más is, aminek meg kell maradnia). Még a relativitást is csak akkor kell idekeverni - a tömeg-energia ekvivalenciától eltekinteve - ha nagyon pontos akarsz lenni.
Mármost az energia- és impulzusmegmaradásban semmi sincs, ami az idö irányára utalna, tehát ha ezt a reakciót megengedik, akkor megengedik a forditottját is.
Még egyszer mondom, hogy egyértelmü legyen: lehet, hogy 1. és 2b. önmagukban igaz kijelentések, de a "miatt" szócskával összekapcsolni öket - szamárság. Egy hamis kijelentést eredményez, tehát olyat, ami nem igaz. Abban nyilván igazad van, hogy tudományos ismeretterjesztö közegben nem lehet sokoldalas levezetéseket bemutatni, de azt igenis meg lehet követelni, hogy csupa igaz állitás szerepeljen ilyen szövegekben is.
Vegyük pl. a következö példát: "A Nap hasonlithatatlanul fényesebben ragyog, mint a többi Planéta, ezért igazságos és méltó, hogy azok hozzá, mint középponthoz igazodjanak, miként az Udvar is a Király személye körül forog". Most ez micsoda? A heliocentrikus világkép igazolása vagy áltudomány?
Pedig amit Heeter mond, az ehhez hasonlit.
Azt elhiszem, hogy a fizikához értesz, bár ezt csak te állitod és nincs módunk arra, hogy erröl független forrásból is megbizonyosodjunk. Viszont - különösen akkor, ha a metafizika tájaira is át akarsz merészkedni - nem ártana egy kissé elmélyülni a logikában. Amig ismerös területen mozogsz, ez nem annyira fontos, valóban, mert ott a hiba hamar nyilvánvalóvá válik minden különösebb logikai analizis nélkül is. De ahogy szaporodik körülötted a bizonytalanság, a logikai szigor nélkülözhetetlenné válik. Ezt hidd el nekem puszira, mert ehhez meg én értek jobban :-)
Én arra vagyok konkrétan kíváncsi, hogy azok, akik úgy gondolták, hogy replikálták, utólag azonosították-e, hogy konkrétan mi volt a hiba a kísérletben. Ha én kísérletező lennék és a kísérletem replikálná a jelenséget, nem elégednék meg utána azzal, hogy "hát, másoknak nem sikerült, akkor biztos az én kísérletemben valami hiba volt, fogalmam nincs, hogy mi, de hát mindegy, hagyom a fenébe".
Ja, még valami. A SCI csak elég komoly folyóiratokat indexel (Cold Fusion Times meg hasonlók kizárva. Journal of Parapsychology pl. benne van). Vagyis ez a majdnem 700 hivatkozás olyan helyekröl jön, mind Phys. Lett. A (erre pl. kimondottan emlékszem) stb. Komoly elismert lapokból, referált cikkekböl. Ennyit arról, hogy a scientific community elvböl kidobná a dolgot. És még 2003-ból is találtam. Tehát az se igaz, hogy egy adott ponton elvböl elvetették az egészet.
Egyszerüen úgy áll a dolog, hogy nem müködik, replikálhatatlan. Most akkor mi van?
Bár most konkrét hivatkozást nem tudok, de én is emlékszem rá, hogy ez tényleg így volt. Sorban jöttek a bocsánatkérések, pl. Debrecenböl is, hogy "bocs fiúk, elnéztük". Kínos volt, föleg a magyar esetnek volt itthon visszhangja. Éreztük, hogy ég a pofánkról a bör a debreceni eset miatt.
Amúgy egypár érdekes adat:
A Science Citation Indexböl kiderül, hogy Pons és Fleischmann eredeti cikkét
ELECTROCHEMICALLY INDUCED NUCLEAR-FUSION OF DEUTERIUM
FLEISCHMANN M, PONS S
JOURNAL OF ELECTROANALYTICAL CHEMISTRY
261 (2A): 301-308 APR 10 1989
674-en idézték. Ez egy hatalmas adatbázis, aki akar, turkáljon benne. Nekem nem volt idöm mind a 674-et megnézni, csak úgy átabotába néztem bele párba. Néhány dolog azonban jól látható:
1. Egy csomóan rámozdultak. Az elutasítás tehát nem igaz. A tudósok ráugrottak, és mindenki nagyon lelkes volt. A 674 citációból az elsö száz körüli mind-mind komoly replikációs kísérlet, egyesek még elméleti analízissel is próbálkoztak.
2. De nem sikerült replikálni. Sorban jönnek a cikkek: se neutronok, se gamma sugárzás, se termékek, a höfejlödés bizonytalanul mérhetö, kalibrációs problémák a termosztáttal stb. Ezek már az eredeti kísérlet után egy-két hónapon belül ismertek voltak. Az elméleti számítások pedig egyre csak azt mutatták: itt valami nem stimmel, nem stimmel, nem stimmel.
3. Ezután a nagy lelkesedést (érthetö okból) nagy kiábrándulás követte. Pons és Fleischmann még megpróbálhatta volna menteni, ami menthetö. Kijelenthették volna: hmmm, lehet, hogy tévedtünk. Azért még megvizsgálnánk egy kicsit, hátha mégis van ott valami. Majd jelentkezünk, ha sikerül.
4. De Pons és Fleischmann nem ezt tette, és itt csapott át az egész áltudományba. PF-ék közölték, mindenki hülye, nekik viszont igazuk van. Pont. És ök akkor is úgy gondolják, megcsinálták az évszázad felfedezését. Menjen mindenki a francba. Na innen kezdve fajultak el a dolgot. Tisztességes kutató ilyet nem tesz. Visszavonul a laborjába és dolgozik tovább, nem pedig újságoknak nyilatkozik, folyóiratot alapít egy jelenségre, aminek a létét még nem is igazolta senki, az establishment elnyomó erejéröl hablatyol stb.
Azt nem tudja valaki, hogy a lítium-deuterid mikor válik szupravezetővé, ha válik egyáltalán?
Továbbá: esetleg valami jó kis siteot nem tudtok-e a lítiumhidridről (...deuteridről)? A fizikai, kémiai tulajdonságaira vagyok kíváncsi. Nagyon...
---
Talán úgy is lehetne hidegfúziót csinálni, hogy valamit trükkös módon, lokálisan nagyon nagy energiasűrűségeket kellene LiDben létrehozni, ráadásul lehetőleg 0 energiaveszteséggel.
Azt, hogy úgy, ahogy azt Fleishman és társa elképzelték, nem megy a hidegfúzió, az is mutatja, hogy az a sok tudós, aki a kihirdetés után rástartolt a témára, és másnap "reprodukálta" az eredményt, képes volt belátni a tévedéseit, képes volt elismerni, hogy hiba volt a kisérletében.
És lehet, hogy ők a fényjelenséget reprodukálni tudták a saját kisérletükben, de neutronokat az ő eredeti berendezésükön sem tudott senki mérni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs hidegfúzió, de nem így van. Amiért őket már nem nagyon vesszük komolyan, az nem az, hogy egy kisérletet elhibáztak, hanem az, hogy a tudományt, mint módszert sértették meg. Még Einsteint is egyre kevésbé vették komolyan, amikor az egyesített térelmélet-alapegyenlek napisajtóban jelentek meg (és nem is váltak be azok az egyenletek).
Ja, és még a sok deutériumos esetben is kérdéses, hogyan megy át az energia a kristályrácsnak...
De persze lehet, hogy tényleg abszolút új fizika van... csak hozzanak már egy reprodukálható kísérletet, és perdöntö bizonyítékot. Pl. valami kezdetleges elméleti leírást (nem kell teljes elmélet azonnal), ami más jóslatokat is tesz, amiket ugyancsak lehet ellenörizni stb. Addig problémás az egész... bármi lehet egy nem replikált mérés hátterében, igen, akár kísérleti hiba is.
Egy új effektus felfedezöitöl ezeket mindig elvárjuk. Miért tegyünk velük kivételt, és lazítsuk fel a tudományos kutatás követelményeit a kedvükért?
A sok deutérium egyszerre történö kölcsönhatásáról meg annyit, hogy a Pd-ban oldott deutérium sürüsége meg sem közel0ti az ilyen kollektív effektusokhoz szükésges értéket (ez a maganyag sürüségének nagyságrendjébe esik).
Ezért kellett volna Pons és Fleischmannak legalább egy magfizikust bevonni, konzultációra. Ó, de nem, ök rohantak. Mit féltettek? Tán csak nem a Nobel díjukat? Erre max IgNobelt kaphattak (azt azt hiszem, meg is kapták).
Azt mondtam, nincs okunk feltételezni, hogy a Qm nem igaz makroszkópikus rendszerre.
1. Nem találtak semmilyen erre utaló empirikus jelet.
2. A rendszerek mérete folyamatosan nö, ma már makroszkopikus távolságban lévö milló atomból álló rendszerekre megy a szuperpozíció fenntartása. Semmilyen eltérést nem találtak, ez elég erös. Valahol csak kellen mutatkoznia legalább egy kis eltérésnek, ahogy növeled a rendszer méretét.
3. Szupravezetés, szuperfolyékonyság mind makroszkopikus mértekeben érvényes kvantum koherencia következménye (erröl hamarosna elöadás lesz a Mindentudás Egyetemén, Mihály Györgytöl).
Egymillió atom tényleg sok, föleg, hogy az eltérés legcsekélyebb jele sem mutatkozik. Ugye nem gondolod, hogy mondjuk 1 milliárd atomnál nem lesz, de 1 milliárd plusz egynél már igen? Fokozatos eltérést várnál, de valahogy nem akar bejönni. Ráadásul ott van a szupravezetés és szuperfolyékonyság esete.
Úgy tünik, ha a rendszer eléggé zárt (elszigetelt), a szuperpozíció tetszölegesen nagy rendszerben tetszöleges ideig fenntartható.
Mielött ilyesmibe belekezdesz, tényleg javaslom, hogy tanulmányozd a QM interpretációs irodalmat, hogy értsd is, miröl van szó.
Javaslom tanulmányozni a gamma fotonok energiavesztését anyagban. Elég jó irodalma van, jól müködö, részletes leírással, a folyamat részletei jól ismertek és kísérletileg teszteltek.
A Nap belsejében keletkezett fotonok felszínre jutásának jellemzö ideje kb. egymillió év, ha jól emlékszem, Ezalatt a sürü plazmában kaszkádszerü Compton szórásokon, ill. párkeltéseken keresztül veszítenek energiát. Na most abban a kisméretü Pd elektródban erre nincs elég anyag, ezért a kb 10 Mev nagyságrendü energiával rendelkezö fotonok túlnyomó többségének gyakorlatilag energiaveszteség nélkül ki kellene jutni és láthatónak kellene lennie. A szilárdtest kollektív effektusai nem segítenek, hiszen az ezekre jellemzö skála 6-7 nagyságrenddel alacsonyabb (elektronvolt nagyságrendü).
Közvetlenül egy foton nem nyelödhet el egy lépésben, ez ellentmond az energia-impulzus megmaradásnak, valamint a relativitáselméletnek, valóban. Pl. nincs olyan reakció, hogy egy szabad elektron elnyel egy fotont és ezzel nagyobb energiája lesz. Compton szórás van, vagyis a foton átad energiát az elektronnak, de ekkor energiánál ez igen kevés.
(A Pd elektronjai a MeV energiás fotonnak gyakorlatilag szabadok, mivel elektronvolt magyságrendü a kötési energia, tehát elhanyagolható. Szabad, nyugalomban lévö elektronként kezelhetök).
Nem non sequitur, csak több fizikát kell tudni hozzá :) Pár dolgot a szilárdtestekröl, relativisztikus kinematikáról, meg a foton szórásfolyamatokról (Compton szórás, párkeltés).
Mivel a szöveg ismeretterjesztö, Heeter csak az alapelvet mondja, és a következményt. A konkrét számolások oldalakat töltenének meg, tele technikai részletekkel, és a lényeg tényleg az, amit Heeter mond.
lingarazda:Egymillió atom nagyon sok. Erröl úgy látom, neked nincs fogalmad.
Attól függ, mihez képest. Egy viszonylag jó minöségü lézernyomtató pöttyeiben több milliárdszor megvan a te egymillió atomod. Te makroszkópikus rendszereket emlegettél, mint amikre állitólag igazolva van a kvantummechanika. Úgy látom, fogalmad sincs arról, mit jelent az, hogy makroszkópikus :-)
