No, egy kicsit felhozom, és egyben megírom tegnapi élményemet is.
Jött ide hozzánk faxolni egy idősebb kolléganő. Tudni kell, hogy a fax egy klassz, memóriás Canon, amelyről csak akkor lehet beszélni is a másik féllel, ha felveszed a kagylót, és úgy tárcsázol. Ha nem veszed fel a kagylót, és tárcsázol, akkor memóriába veszi a cuccost, és kicseng ugyan, de beszélni nem tudsz akkor sem, ha felveszik.
A kolleginának pont az volt a problémája, hogy faxhangot kell kérni, mert különben nem működik a faxolás. Én segítőkészen felveszem a kagylót, hogy "most kell tárcsázni". Beüti a számot, miközben én tartom a kagylót, aztán elveszi tőlem. Tartja a fülénél, de én persze nem hallok semmit. Úgy két perc után kezd gyanús lenni, hogy miért nem mond semmit? Talán foglalt, vagy ilyen hosszan nem veszik fel? Persze közben mondogatja: "azt írja ki, hogy foglalt a vonal, várok még egy kicsit".
Aztán "hát ezek nem csinálnak semmit" felkiáltással leteszi a kagylót. Újratárcsáz, természetesen letett kagyló mellett. Eredmény: papír behúz, kicsengés, közben felveszi a kagylót, de nyilván NEM tud beszélni azzal, aki közben már bejelentkezik a vonal másik végén, és csak fennhangon mondogatja, hogy "most már csinál valamit, leadja, nem?"
Hát, az idegbaj kerülgetett, de elég türelmes vagyok, úgyhogy megvártam, amíg újra leteszi a kagylót, és most már úgy tárcsáztam újra, hogy felvettem azt. Akkor meg persze foglalt volt, mert az előző küldést le kellett állítani, és a vevő fax még nem váltott át a foglalt vonalról.
Közben próbáltam magyarázni a különbséget a "foglalt vonal", és a "foglalt vonal" között, de sikertelenül.
Eredmény: kollegina elrohan, miután egyszer már tudott beszélni a vevővel, és közölték vele, hogy az ő faxuk most sokáig foglalt lesz, próbálkozzon később. Hál' Istennek nem hozzám jött újra, hanem a másik faxhoz.
A memóriában persze benne maradt a sikertelen küldés, úgyhogy néhány perc múlva még egyszer le kellett állítanom az adást.
jajj, aztán neked sem kéne minden munkát magadra vállalni. lehet hogy pont ezt várták el az ottmaradtak. ők is felvették, ők is kikisérték a múlthéten még, csak most jött egy új ember és azt ki kell próbálni hgoy mégis mit bir.
ne hagydd magad, mert mindig a nyakadra járnak majd.
tudom hogy az emberben valami megszólal. valami udvarias kötelességtudó hang, hogy vedd már át a telefonját! de 1/2-1/2 arányban én sem szoktam felvenni. nem központosnak vettek fel.:O))
Na, pont most, hogy titeket olvaslak, megint meglepődtem: mégiscsak felelős szerv vagyunk, vagy mi, szemben ülő kollegina le van lépve (biztos dolgozza valahol a sokat), csöng a telefonja, kérdem az itt maradtat: felvegyem? Aszongya nem kell, nem mindig szoktuk, most nem mondta, hogy hívást vár!!!
Az előző kis operatvszintű helyen bárki telefonját felvettük, ha csengett, hagyattunk üzenetet, megkerestük, ilyenek! Itt hogy merik nem így csinálni?
Pluszmég: tennap bejött egy fazon, aszongya keresi az xyt. Hótt csend, nézek körül, félénken megkérdem, nem ismerjük? Rázzák a fejüket, dógzanak tovább. Mondom az embernek tülerem, megnéztem az outlookban a nevét, felhívtam, megtaláltam, átkísértem a vendéget. A múlt héten mit csinált volna itt szegény, álldogál pár percet, aztán elmegy? ELKÉPESZTŐ!
Nem is indexölök má annyit, csak stiklibe egy picurit, mert jómagam lenyomoztam, és nagyon sokat csináltam.
De neeeeem besúgó, csak egy bugris külsős. Anyukája pölö köszönni nem tanította meg. Holnap asszem ráordítok, hogy: Jó napot kííííííííívánok b@zmeg!
Én meg csesztetem a gépem, hol ezt csinyázok hol azt. Erre a folyosóvégén van egy hapek (valami új szerveren ügyködik - külsős) és az egyik kollegámtól megkérdezte:
Az a hölgy ott mit csinál, hogy reggeltől estig a monitort nézi?
Kérdem én: mi a radarákos köze van hozzá? Vagy miért nem engem kérdezett, talán pontosabban megmondtam volna, vagy esetleg elirányítottam volna a p.....ba.
nehogy te is besavanyodj már! :O)) majd mi hozunk fényt az életedbe.:O)))
nekem is van egy kolleginám, akivel telefonon értekezünk naponta, lévén ő egy másik "telep"-en dógozik. hát ami sóhajtozást előad...:-O
kb igy:
-szia xy vagyok. sóhaj.
-helló. itt Iffy. mizujs? vigyor, kedvesség, báj.
-sóhaj. biztos hallottad hogy sóhaj azt találták ki hogy sóhaj most ezt és ezt kell megcsinálnom sóhaj és ehhez kérném a segitséged sóhaj........
(ps: az egy mondatos kérelmét min. 5 percig kell hallgatni és közben a végén nekem ég a pofámról a bőr hgoy szegény xy mennyit dolgozik én meg egy szemét dög vagyok.....)
Basszus új melóhelyre kerültem, a főfőfőnökséghez (előléptettek). Minden tele van halálunalmas középkorú vénasszonnyal, csend van, hullaszag egész nap. Ráadásul mindenki fél tőlem, mert új vagyok, ha kimegyek ebédelni, jön a duma, hogy "bárcsak ők is megtehetnék", oszt reggel én nyitom az ajtót, este meg a nyolc emberből még mindig benne voltam a utolsó háromban. Napközben átjárnak a szomszéd szobába beszélgetni, meg röhögni. A nap legnagyobb eseménye a KÁVÉ: kérsz, mindjárt kész van, jaj, én nem szeretem, ha túl erős, nahát, semmi hatását nem érzem, van csészéd?, hol a kiskanál, mennyivel is tartozom, mifasz.
De ez mind nem fáj, csak ne lenne ez az álszent hótfáradtvagyokannyitdógozok duma, meg a rohadt száraz hangulat egész nap. Csak az Index hoz valami színt a világba.
Na úgy látom, az ősz közeledtével aktiválódnak a kedves kollégák, kezdek kiakadni ma...
Éppen eszek, igaz hogy csak egy körtét, de akkor is, majszos a kezem, meg minden. Jön hogy mennyek mán át a másik szobába van egy "testhezálló feladat" a számomra. Hmm. Hagyjam itt a titkárságot üresen. Na jó, átmegyek, hát nagy problémájuk hogy vördben írt levelüket hogy is illesszék át a levelezőbe. Merthogy helyesírásellenőrzés csak a vördben van, a levelező meg széttöri. Uhh... Meg hogy ha már nem lehet csak úgy szurkálni, írnám át az egész levelet nekik amoda. Na mondom elég. Hagyjam itt a munkámat és csináljam az övékét.
>:(
Kedves missparker,
az ötlet jó, de egyelőre kivitelezhetetlen. Nincs közös érdeklődési területünk, így nem szervezünk maszek, közös programokat, amiken keresztül bárkivel is összehozhatnám. Az itt dolgozó srácok pedig már évek óta hiába próbálkoznak...
Az sem jó, ha nincs egyetlen (kibírhatatlan) kolléga sem. :-(
Sziasztok,
Kissme! Szerintem keress egy pasit a csajnak, add férjhez, hátha megoldódnak a gondjaid.
Nem úgy, mint az enyém. Bulifiú jelenleg My Fair Ladyt nyomat, ami tök jó lenne, ha nem munkahelyen lennénk, munka közben. Valamit ki fogok találni, ez igy nem mehet tovább.
Ez mondjuk elég gázos lenne, mert az egyiknek tutira nincs, a másiknak van, de nem arról híres, hogy hű hozzá, a harmadikon pedig nem tudok kiigazodni.
Meg aztán maszekban, munkaidő után nem járunk össze, hiába vagyunk jól el a munkahelyen. Furcsa lenne, ha pont most vetném fel.
KissMe: Képzeld ma megyünk a srácokkal sörözni, kirúgunk a hámból. Már olyan rég tomboltam ki magam. Kíváncsi vagyok hogy Józsi/Béla/Feri tényleg olyan jól lambadázik mint ahogy mondta.
Undok: @#4°đjzf!
KissMe: Ja, neked nem szóltak?
Kedves hablaty és Daoldin, jókat mulatok a tanácsaitokon! :-)
Hablaty: először is köszi a gratulációt. Megérdemeljük :-) Ezzel tényleg fel lehetne bosszantani, mert a kollegina is hasonló cipőben jár, mint te. Folyton csak panaszkodik, hogy nincs egy jó pasi! Viszont olyan pókerarccal kellene csinálnom, ami nem biztos, hogy menne. Tutira elmosolyodnék, és az elég hülyén venné ki magát.
Tudom, Daoldin, nem zörög a haraszt... Már arra is gondoltam, hogy valódi okot kellene adni a pletykára. Szerintem a srácok sem elleneznék :-)
Szia KissMe, egyrészt gratulálok!! Mármint az évfordulóhoz. Másrészt szerintem hatásos lehetne, ha bevinnél utazási iroda prosikat és nagyokat sóhajtozva, hangosan lapozva dünnyögnél. Meg fogja kérdezni, hogy mi az. Erre te: - Képzeld a barátommal most tervezzük a nászutat mert jövőre lesz az esküvő és valami igazán romantikus helyre szeretnénk elutazni. Megkérdezem Bélát/Ferit/Józsit (3 kollega) hogy mit ajánlanak. Ha van ötleted ugye segítesz. Te mikor mész már férjhez?
(Nekem felrobbanna a fejem, ha valaki így provokálna - ugyanis fogalmam sincs mikor megyek férjhez, előbb be kellene gyűjteni egy pasit - de nem is vagyok ilyen kiállhatatlan a kollégáimmal.)
Adott a munkahelyemen három fiatal, viszonylag jóképű srác, és mi ketten, egy velem egyidős kolleginával. A kis kolléganő eszeveszettül féltékeny rám. Mielőtt idejöttem, gondolom ő volt a kedvenc a fiúk körében, mert tényleg kedves, aranyos, helyes. Most már minden nap megjegyzi, hogy az egyik srác pl. őt is az én nevemen szólítja, és én egészen biztosan összejöttem vele, azért viselkedik így. Mind a hárommal összeboronált már engem, és csak úgy emlegeti őket, hogy az én barátaim. Hiába mondom neki, hogy nem történt semmi, két éve (pont ma!), hogy tartós kapcsolatom van. Csak kajánul vigyorog, és megjegyzéseket tesz ránk.
Mit tegyek?
kérdezd meg, nem tud-e dedikált fotót, alsógatyát, kártyanaptárt, használt fogpiszkálót vagy bármi mást szerezni neked az imádott sztártól és ne felejtsd el megkérdezni, hogy mikor mentek együtt balázspali koncertre, mert feltétlenül számítsz rá:)
missparker, még egy megoldás lehet, hogy mikor megszólal a ZENE (ah) akkor hangosan dúdold a dallamát, de ne nagyon találd el. Mikor kedvenc kollégád feléd tekint enyhén felhúzott szemöldökkel, mosolyogj rá bátran és mondd neki, hogy ez a kedvenced, és minden számukat ismered. Vagy nagyon szeretnéd megismerni.
A kajáról jut eszembe, hogy brutálka elment szabira, mielőtt össznépi örömujjongás zúgna végig a tömegen, elmondom, hogy a kínai kajáját a hűtőben felejtette. Bosszúból bent akartuk hagyni amíg vissza nem jön, de nem bírtuk a szagot tegnap kidobtuk (10. nap). Rendszeresen a közös hűtőben rohsztja meg a kajáit, amit mellesleg naponta 26szor nyit ki, tehát az, hogy elfelejtette hogy mije rohad, rossz kifogás. Valamint egyszer régen (kb 3 hónap) kapott egy marcipán figurát a főnökétől valamilyen alkalomra, amit tüntetően a hűtőben szárít kővé.
