Akkor is közép-ázsiából indult, a mongolok és egyéb nomádok honosították Oroszországban. A hegyiszerbek pedig alapból vademberek.
Azért nem lennék a helyébe annak, aki csak találgathat apja ügyében. Azért nem semmi, gondold el, melyik iván lehetett, valaki mondjuk krivoj-rogból, egyszer látta az anyja,egyetlen egyszer, s mi lett belőle. Milyen lehet apa nélkül felnőni? Valahol a lelke mélyén biztos gyűlöli is vér szerinti apját. Már ha megtudta, hogyan fogant valójában. A megtörtént "esetekből" bizti nagyon kevesen tudják az igazat.
A németeket a fajgyalázási törvényeik is akadályozhatták.
Az amerikaiknak nem volt szükségük erőszakra, a háború vége után egy német nőnek kivételes szerencsének számított, ha egy amerikai katona viszonyt kezdeményezett vele. Bár az első időben ezt az amerikai katonai jog tiltotta (fraternization with the enemy).
A háború után sok olyan magyar nő volt, aki nem tudta pontosan, hogy német vagy orosz a születendő gyermeke apja.
Vannak haborúk, amelyekben a harc szerves része a nemi erőszak: a jugoszláv háborúban, a szerbek pl. szisztematikusan végigerőszakolták a muzulmán assonyokat.
Viszont a németek oroszországba elfelejtették magukka vinni a tábori kuplerájokat
Ezt nem gondolhattad komolyan! Visszatérve a nők meggyalázására, nem kétséges, hogy a nyugati frontokon is előfordult, továbbá a németek se voltak bárányok, de az ellenség asszonyainak tömeges megbecstelenítése a keleti, közép-ázsiai hadviselés része volt és a világháborúban csak az oroszok művelték. Ezt követően tökmindegy, hogy indiaiak voltak, vagy nem, azok voltak egyébként.
1.Tortenelem egy van, amire te gondolsz az a hazugsag es az igazsag kozotti oriasi kulonbseg.
2. Azert, ha egy kicsit tovabb gondolnad hova is jutott ez az orszag ettol nagy orosz szeretettol, ezek megszalltak, megeroszakoltak, elhurcoltak, megoltek, tonkretettek... Ez a felszabaditas?
Egy dolog teny, hogy 1956 utan a nyugat odadobott bennunket, ok meg kapva kaptak rajta.
"Az orosz hadsereg...." Ez igy is van.
Már leirtam máshol is, sehol a világon, de még a volt Szovjetunióban se beszéltek felszabaditásról. A szovjet tankönyvek egyértelmüen Magyarország megszállásáról irtak. Csak nekünk tanitották igy, ki tudja miért ?
Igy is lehet mondani. A magyarok kozott ki elfoglalasnak, ki felszabaditotasnak gondolta, de ez lenyegtelen. De az orosz hadsereg szamara ez egyertelmuen es bizonyithatoan az orszag es a fovaros elfoglalasa volt, nem pedig felszabaditas. Az erdemrendeket is Budapest elfoglalasaert adtak. Az orosz katonaknak nem veletlenul volt kiadva a szabad rablas es eroszak.
Pancho erösist agyra!
Ha a családi almanach szegényes IIVH.-s élményekben, tanulmányozd Csecsenföld és Vukovár (Szarajevo stb.) eseteit.
Utána matekozzál humorból (esetleg a holokauszt áldozatainak számával is, már csak a kölcsönösség alapján gondolva!).
Tanulság: minden relatív, miért kell ilyen abszolut kategóriákat használni? Már a sztálinisták sem gondolkoztak ennyre mereven. Mi a fenéért nem lehet kimondani, hogy ahány ember, annyi féle történelem, annyiféle történet?
Na ez az, már vagy ötaször leírtam, az oroszokkal felszabadítást megélők igazságából nem von le semmit a megszállást megélők igazsága. Ezt a két dolgot egymás mellé kell tenni, mert együtt adják ki történelmünket.
Abban sincs semmi kivetnivaló, ha kimondjuk, az irszág lakosai úgy kilencven százalékának az oroszok megszállást hoztak, rablással, megbecstelenítéssel, kényszermunkával, szibériával. Remélem senki sem annyira vak és önző, hogy ne tolerálja a másik igazságát. Szerencsére elmúltak már azok az idők.
1974-ben, negyedikes gimnazista voltam és egy remek töri tanárunk volt, a Tóth Laci. Virtigli sztálinista attitűdjei ellenére szerettük. Kemény volt és felkészült, az elveiből akkor sem engedett, amikor később kirugták a gimiből. Történik egyszer, hogy kiszólít felelni, Magyarország felszabadítása témakörből. Én meg véletlenül azt találom mondani, hogy "a szovjet csapatok elfoglalták hazánkat" - óriási röhögés, én meg égek. A Tóth Laca odafordul hozzám és döbbenten néz. Sietve kijavítom megam -"Pardon, akarom mondani, felszabadították!"
-No, álljunk csak meg! - mondja Tóth Laca. - Mondd, csak fiam, mi a te édesapád? - kérdi.
-Entellektüell - felelem, mert már akkor is szerettem, ha az osztály fuldoklik a röhögéstől.
- No és, mi volt a nagyapád? - kérdezi Laca.
- Hát... volt egy szerszámgyáruk Vácon. - Vlaszolom az igazsághoz hűen.
- Na, akkor titeket elfoglaltak fiam! Nem kell azt szégyellni.
Tanulság: minden relatív, miért kell ilyen abszolut kategóriákat használni? Már a sztálinisták sem gondolkoztak ennyre mereven. Mi a fenéért nem lehet kimondani, hogy ahány ember, annyi féle történelem, annyiféle történet?
Az, hogy mit mikor és minek neveznek, mindig változik. Vannak bizonyos szavak, amik teljesen elfogadott terminus technicusnak számítanak, még a kotonáéknál is. Amikor és amig verexés van, addig különösebben nem finomkodik senki, de amikor ennek vége van, akkor mindig előkerülnek valahonnan a politikussokk és elkezdik megideologizálni, na, innentől kezdve má' minden megváltozik.... csak a Sör nem, mer'hogy aztat inni köll és nem ideodalogizélni... Egészség!
Nincs ottan okkupácija, nem említettem ilyet. A belgrádi, prágai és varsói plecsnin "Za oszvobozsgyenije..." (felszabadításáért) a szöveg.
Viszont létezett olyan, hogy "okkupacionnoje komandovanyije" (megszálló csapatok parancsnoksága) - háborúban ennek nincs olyan pejorativ tartalma, mint békében, a "még nem teljesen pacifikált" területeken mindig ilyenek működnek - legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy meddig is tart egy ilyen "nem teljes pacifikálás", de ennek az ostromhoz már semmi köze nincs. Meg különben is minden azon múlik, hogy mikor állítják helyre a Sörgyártást vagy a Sörutánpótlást, mer' olyankor gyorsabb az a pacifikázás vagy micsoda... Egészség!
"de kétségkívül, a nyilasok a Cellenségei is voltak"
Örülök, hogy elismered, nem mindegyikünk felmenője volt nyilas, hogy voltak köztünk "rendes magyar emberek" is.
Nofene, tudom, hogy Wagner úr tud oroszul Mások nem annyira, mégis véleményt formálnak egy plecsniről, amin nem értik a feliratot.
Ami fontosabb: 1945-ben nem grasszáltak géppisztolyos ÁVÓ-sok, meg pufajkások, ebből a szempontból értelmetlen, amit írsz. Az "ugyanannyira ellenség" talán egy csepp túlzás, de kétségkívül, a nyilasok a rendes magyar emberek ellenségei is voltak. Ergó: aki megszabadította tőlük (és mellesleg a megszálló német csapatoktól) a rendes magyar embereket, az legalább öt percig felszabadító volt. (Amíg nem kezdett erőszakoskodni, polgári személyeket hadifogolynak összefogdosni, általában mindenféle nemzetközi konvenciót megsérteni és negyven évre itt berendezkedni.)
A dolgot a mai baloldal-jobboldal dimenzióban értelmezni hülyeség, Bajcsy-Zsilinszky ma aligha lenne liberális, oszt mégis meggyilkolták. Ha az oroszok előbb érnek oda, életben marad (egy kicsit legalábbis) és öt percig ő is úgy érezte volna: felszabadították. Aztán persze börtönbe zárták volna, sőt, lehet, hogy fel is akasztják, de az majd csak később jött volna. Közben soha, egyetlen percre sem gondolta volna, hogy talán mégis jobb lett volna a németek alatt meggyilkolódni, mint az oroszok alatt.
