Nekem olyan volt, mint ha Hitchcock, Jarmusch és Coppola nekiálltak volna egymás filmjeit rendezni real-time-ban, én nézőként nézem mindhárom filmet egyszerre, amik ráadásul még egymásba is átfolynak, a vetítőgépnél pedig Zorn ül.
Idegileg, pszichésen eléggé megviselt, az egyik legintenzívebb koncert volt, amit valaha láttam. Nekem kissé kötött volt még így is, ha most lenne, tuti, hogy nagyon kipihenten mennék rá.
tegnap volt valaki a World Sax Quartet koncerten a jovo Hazaban??? neha elmentek nagyon bluesosba de amikor odatettek magukat akkor baromian kemeny volt.. David Murray azert meg mindig az egyik legnagyobb kiraly.
Olvasom a hzo-n: "Az áttörés, a meg nem alkuvás és az öntörvényűség kérlelhetetlen örömódája először Magyarországon!"
A világért sem akarom Zorn érdemeit kisebbíteni, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy itthon azért van egy nagyon markáns, a magyar népzenén alapuló,a fenti jelzőkkel szintén jellemzhető szabadzenei irányzat!
Régen nevettem ennyit koncerten. Állati jó volt. Ahogy a laptop nyomja a generátorzajt, csikorgás, a mélysugárzók majdnem kiesnek a hangfalakból, erre Zorn odafordul a tekergetős csávóhoz és vigyorogva bólogat...
Meg a laptop-cimbalom felelgetés. Meg amilyen gyönyörű duplaszólót játszott a hegedű és a zongora. Meg ahogy sütött a zenészek arcáról az öröm. Meg hogy az egyik gitáros percen keresztül egyetlen akkordot túrt, mintha metálkoncerten lenne. A fejpántok, kisiskolás jelentkezések, Zorn sapkája...
Minden várakozásomat felülmúlta.
Azon röhögtem a legnagyobbat, amikor a tételek szüneteiben elkezdtek szállingózni az emberek kifelé. Nem tudták, mire vesznek jegyet?
Nekem teccett. Nem tudom, mások mit vártak tőle, láttam embereket távozni, de elég zajos volt az ünneplés is. Zorn csak dirigált. Határozottan jobb volt annál, mint amit két éve láttam Varsóban, itt jobban egyensúlyban voltak a kakofón részek a szólisztikusakkal, a zajos részek a halkabbakkal.
Azt csak úgy halkan teszem hozzá, hogy jobban örültem volna az eredetileg tervezett felállásnak Dresch Misivel, Borbély Misivel, de a fidelió cikke szerint a Cobra előadó apparátusát "tizenkét zenész alkotja, akik 4 fő csoportra vannak osztva: billentyűs hangszerek, gitárok, dobok és húros hangszerek." Ebbe a szaxofonok nyilván nem fértek be.
Svenssonról szóval jól lemaradtam, kár érte.Mondjuk most legutóbb az Alasnoaxisról sikerült (Jim Black cucca), kár érte.Mondjuk nem egy Naked City hőskorban, de néhány kései Zornt simán ver, érdemes hallgatni.
Z'ev és KK.Null a Trafóban
április 12. szerda 18:09
[Index]
Az underground zene két élõ legendája lép fel április 18-án a Trafó Bárban. Z'ev elemi erejû ütõhangszeres zenész, az "ipari" zene egyik megteremtõje; KK.Null pedig "a gitár zajterroristája" megtisztelõ nevet érdemelte ki munkásságával, és zenéjének ereje azóta sem csökkent, hogy a gitárról az elektronikára váltott át. ...
http://index.hu/kultur/khirek/?main:2006.04.12.&261882
Itt nem rólad van szó. :) Lengyelekhez szinte hazajár, a Tzadik lemezeket szinte minden boltban meg lehet venni, itthon azért nem ilyen rózsás a helyzet.
Azért ez a szöveg nagyon merev. Mármint, hogy a hazai közönség nem fedezte fel. Ezzenel közlöm, hogy 1990-ben voltam az elsõ akkor még Naked City koncerten. Ennyit a magyar közönségrõl.
A koncert utan vettem egy 74ben tervezett plakatot es ala is irattam Don Moyeval es Jarmannal, sajnos Mitchellt nem sikerult megtalalnom, de a ket uj srac is alafirkantotta..
A trombitas -Corey Wilkes- egyebkent kb 25 eves lehetett, nem kis experienece neki gondolom hogy ilyen zeneszekkel nyomhatja. A koncert utan ot nezegette egyedul egy sorrel a kezeben a CDket. De mindenki vegyult Roscoe Mitchellen kivul.
A bogost asszem Sahidnak hivjak es mar lattam David Murray-vel, nagyon betyar pali o is. Nagy free arc.
Nagy elmeny volt nekem. Meg igy Lester es Malachi nelkul is.
