Tegnap megneztem a Legendás allatok 2-t, de alig tudtam vegigulni, annyira unalmas volt. szerintem nem alakított nagyobbat Rowling az eredeti HP széria ota.
Ezek szerint a legnagyobb Voldi-terror idején, mikor sorra hulltak az emberek, nem akadt egy sem, aki megeskűdōtt volna, hogy felkōti Voldit a kígyójával?
A 4. könyvben elhangzik az egyik Weasley-iker szájából egy mondat, amivel Percy-nek a Kupor iránti rajongására utal: "...kár, hogy Kupor nem nő, mert akkor Percy feleségül vehetné." Az jutott eszembe, hogy amilyen a mai világ meg tekintve, hogy miket művel Rowling, valszeg ha írnék neki melegjogi aktivistaként mutatva be magam, meg kiposztolnám ezt egy-két olvasott fórumra, fogadok, hogy ezt is átírná a könyvében...
Én azért feltettem, mivel megkaptam karácsonyi ajándéknak, és egyébként voltak benne tetszetős ötletek is (Scorpius karaktere, Albus Mardekárba kerülése) de fel lehetett volna építeni egy érdekesebb, kevésbé klisés, szappanoperás sztorit is, amivel nem karaktergyilkolják le Pitont (sosem lett volna olyan nyálas szerintem) Voldemortot (ő, mint apa...hagyjuk) Cedricet (a megtestesült becsületesség, sportszerűség, erre beállna egy utolsó évesként elszenvedett megaláztatás miatt egy embergyűlölő bűnözőszervezetbe? Rowling maga mondta, hogy a Hugrabug az egyetlen ház, amiből nem kerültek ki sötét varázslók, egyszerűen mert a jellemük kizárja.)
A Legendás Lények széria kapcsán is sejtek néhány baljós árnyat, de ott még kikerekedhet valami logikus, érdekes az egészből. Az meg már csak azért is érdekel, mit kerekít Nagini köré, illetve mit talál ki Credence-nek, aki egy Dumbi, Voldi, Grindi szintjén álló varázsló, talán még erősebb is kicsivel, tehát valaminek lennie kell vele a végén, ami magyarázza, hogy a HP-szériában nincs jelen.
Eszméletlen, és egyben nagyszerű, hogy ez a topik még mindig fut. A kétezres évek közepén évekig kommenteltünk itt a hatosra és a hetesre várva, a barátokkal a mai napig röhögünk az itteni belsős poénokon.
Most a kiskamasz gyereknek próbálom átadni a HP életérzést, jelenleg a negyedik kötetnél tartunk. Nagy élmény azt látni, ahogy ő csodálkozik rá erre a világra.
A HP hetest követő utóéletével kapcsolatosan kettősek az érzéseim: a Legendás állatok kissé szétfolyik, meg helyenként ellentmond az eredeti kánonnak (pl. Dumbledore emlékeim szerint átváltozástant oktatott, nem sötét varázslatok kivédését - btw Jude Law nagyszerűen néz ki abban az elegáns göncben, de a filmesek nagyon túlzásba viszik a mugli ruhákat a Roxforton belül), de tetszik a világépítés, az amerikai varázslótársadalom bemutatása, és Grindelwald is érdekes karakter. Bár jobban örültem volna, ha Colin Farrell alakítja őt végig. Összességében nem egy elbaszott ötlet ez a filmsorozat, bár még lehet csúfosan gagyi vége, eleve az öt filmet túlzásnak érzem.
A Cursed Childdal viszont nem tudok megbarátkozni, elfogadom, hogy Rowling folytatásnak tekinti, és így a kánon része, én azonban nem teszem fel a polcra a többi kötet mellé, és tudomást sem veszek a létezéséről.
Hm. Ehhez képest a 4-ben még azt mondta Piton, hogy 3 cseppjétől bárki elharsogná a legféltettebb titkait... Barty Kupor Jr. a jelek szerint minden, csak nem képzelten varázsló (megbabonázta a Tűz Serlegét, megtévesztette DD-t egy éven át, sikeresen végrehajtotta Voldi minden parancsát) és mégis tökéletesen működött rajta a szérum. Szerintem Rowling utólag rájött, hogy túl nagy horderejű dolgot talált ki, és ezért meg kellett magyarázni, hogy "deamúgynemisolyanaz". Ez olyan, mint a köpeny, hogy egészen a hetedikig azt hittük, hogy mindegyik teljesen láthatatlanná tesz, de ott kitalálta, hogy a köpeny egy ereklye, és csak az lehet tökéletes, úgyhogy akkor a többinek nem szabad tartósnak lennie. Viszont így meg az nem hihető, hogy erre senki nem figyelt fel ennyi év alatt.
Rowling ezt nyilatkozta róla: J. K. Rowling has said that Veritaserum "works best upon the unsuspecting, the vulnerable and those insufficiently skilled (in one way or another) to protect themselves against it... just like every other kind of magic within the books, Veritaserum is not infallible. For this reason, she explained that even if Sirius Black had been given the opportunity to testify to his innocence under Veritaserum, the Wizengamot likely still would have found him guilty by claiming that Sirius was using trickery to be immune to it.
Először úgy gondoltam, hogy az eskütől egyik nő se fog Pitonnak hasznos propagandát kifejteni, de igazad van: ha csak az eskü tényét elpletykálják, az már erős érv Piton elkötelezettsége mellett.
DD csak annyit mond a Veritaserumra, hogy "Lumpsluck feltehetően azóta magánál hordja az ellenszerét". Előtte meg megjegyzi, hogy ő (mármint LL) képzett okklumentor, úgyhogy a legilimencia nem jöhet szóba, szerintem ezzel kevered. Tehát egyedül egy bájital az, amivel ki lehet játszani.
A Veritaserumra adtak valami olyan magyarázatot, hogy egy jól képzett, erős varázsló ki tudja játszani. Igaz, a 4. részben még Piton úgy mutatja be, mint olyan szert, amitől Voldi is eldalolná legféltettebb titkait.
Ez az eskü szerintem túl brutális lenne a hétköznapi használathoz, de Voldinak mondjuk logikus lett volna alkalmaznia. Esetleg ki lehetett volna dolgozni úgy, hogy az is hoz valami áldozatot, akinek leteszik az esküt (ezt Narcissa a fiáért vállalta volna, Voldi viszont, aki elég önhitt ahhoz, hogy azt gondolja, úgyis könnyedén leleplez mindenkit, aki elárulja, nem.)
Más, vicces kis hétköznapi sztori: anyuka a héten a gyerekgyógyászaton (ott vagyunk gyakorlaton) mesélte barátnőméknek, hogy ilyen-olyan vizsgálatokon volt a gyerekkel, de nem tudja megmondani, mik az eredmények, mert ő ezen a "Harry Potter-nyelven" nem ért.
Én mindig úgy értelmeztem, hogy Bellatrix száját akarta befogni vele. Persze nem csak az övét, hanem úgy általánosságban a halálfalók közötti gyanakvást, miszerint ő kettős ügynök, akarta eloszlatni. Több utalás van rá, hogy Piton úgy két világ polgára, hogy egyikben sem szeretik: a Főnix Rendjében nem rajonganak érte emberileg, ezt tudjuk, de a halálfalók körében sem úgy van ábrázolva, mint akiben maradéktalanul megbíznak. Piton tesz rá utalást abban a jelenetben, hogy vannak, akik a háta mögött árulónak tartják. Bellatrix elég keresetlenül megmondta neki, hogy egyáltalán nem bízik benne. Pitonnak szüksége volt rá, hogy javuljon a megítélése. Még Voldi is legilimenciával próbálja vizsgálni a hetes könyv elején.
Az eskü nem tudom, hogy működik, de biztos vagyok benne, hogy Rowling se igazán, mert lerí, hogy ebben a kötetben találta ki :) Ha ez az elejétől a szerves részét képezte volna a világnak, akkor gyakorlatilag minden nagy felelősséget és bizalmat igénylő pozícióban kötelezni kéne rá az embereket. Pl. mágiaügyi miniszter vagy főbíró csak az legyen, aki leteszi a megszeghetetlen esküt, hogy a legjobb tudása szerint jár el és nem él vissza hatalmával. De akár házassági szerződésnek is elmehetne, ha a két fél nagyon biztos a dolgában. És annak sincs nagyon értelme, hogy Voldi nem tétette le az összes halálfalójával. Tökéletesen illene hozzá: aki elárulja őt, az azonnal meghal. Szevasz! Ugyanannyi kérdést vet fel, mint a Veritaserum: ha létezik igazságszérum, akkor vajon miért nem alkalmazzák rutinszerűen minden egyes súlyos ügyet érintő bírósági kihallgatásnál?
Talán ezzel erősítette meg saját elhatározását. Tudta, hogy végül mindenképpen rá hárul Dumbledore megölésének feladata, mégis - érthető módon - ódzkodott ettől. Így nem pusztán megerősítette a két nő bizalmát (ami azért nem ártott, veszélyesek lehetnek ha nagyon szimatolnak), de saját magát is rákényszerítette borzalmas kötelezettségének teljesítésére.
Meg tudná valaki magyarázni, hogy Piton miért tette le a megszeghetetlen esküt? Narcissát megnyugtatta vele, Bellatrix-t lenyűgözte (öt percre) - miért volt bármelyik is fontos neki?
A Bogar Bard meséiben soha nem értettem a Krehács, a koszos kecske, mint Aberforth kedvenc meséjére való utalást.
Most találtam meg, hogy az angoloknál egy kb. Boribon-szintű alapmű a Harry the dirty dog. Kutya nem szerte fürdeni, elvész, megkerül, de család nem ismeri föl, amíg meg nem fürdik, kb. ennyi.
Volt pár folytatása is, de nem tudom, Krehács is követte-e példáját :-)
Igen. Az is érdekes képmutatás kicsit, hogy a Legendás Lények 1. részében azzal a trutyival akarják kivégezni Newt-ékat, amikor ott lenne a gyorsabb, fájdalommentesebb AK. Igaz, akkor nem lehetett volna ilyen látványos szökési jelenetet rendezni.
Rá lehet húzni, hogy mondjuk talán azért, mert a hóhérokat kevésbé viseli meg, mint ha maguk ölik meg az elítéltet, de ennek meg ellentmond, mennyire szemrebbenés nélkül AK-znak az aurorok. A 4. részben Sirius olyan meghökkentőnek festi le, hogy Kupor engedélyezte ezeket az átkokat a halálfalók ellen, itt meg lazán rászórta az auror a vöröshajú kiscsajra.
Szerintem azt csak amolyan hangulatelemnek szánta Rowling, amit akkor talált ki, amikor megírta azt a fejezetet. Sok ilyen van a könyvben, amit jópofaságból belerak, csak aztán a rajongók elkezdenek gondolkodni rajta, és kiderül, hogy egy csomó mindent megváltoztat.
Ami meg az Imperiust illeti, meg a főbenjárókat - hát a kizsigerelő átok feltalálójának portréja volt a Mungóban, és valahogy nem soroltatott fel a fájdalommentesen, gyorsan ölő Avada Kedavra mellett az az átok. :D Pedig a kizsigerelést sem szokás túlélni.
Szerintem ott van a könyvben elítélés a szerelmi bájitalok kapcsán, amikor Lumpsluck mondja, hogy nem kelt valódi szerelmet, csak megszállottságot, meg maga a Merope-id. Denem történet.
Az pszichológiai szempontból elfogadható, hogy egy pszichopata ember viselkedését nagyban befolyásolja a nevelés. Van olyan tanulmány, hogy kimondottan fogékonyak a környezeti ingerekre, annak ellenére, hogy az alapproblémájuk genetikainak tűnik. Pont azért, mert saját empatikus érzékük, egészséges érzelmi világuk nem nagyon van (ezt annál is fejleszteni kell, akinek amúgy van) nekik még fontosabb a kapott minta. Sosem lesznek üngyüm-büngyüm széplelkek, de megfelelő mintákkal csak érzéketlen, másokon átgázoló tuskó lesz belőlük, akik a szűkebb környezetet idegelik. Viszont a rossz hatásokra rosszabbul reagálnak, mint egy egészségesnek született ember, azaz könnyű lepusztítani őket. Voldemortnál ezt tette az árvaházi környezet. Ha Merope nevelte volna szeretetben, lehetett volna Phineas Nigellus trónfosztója a Roxfort legutáltabb igazgatója cím terén, vagy valami undok fejes a Minisztériumban. Azért még ezek is jobbak lettek volna, mint az, amit művelt.
Nem tudom te mit értesz "elfogadáson", de csak azért mert az író mond valamit még nem kell bólogatni, ha értelmetlen, következetlen teljes joggal illeti a kritika.
Amúgy a varázsvilág minden szempontból el van maradva a muglik világától, szóval nem is csoda, ha a szerelmi bájital is elnézett dolog. Ez önmagában nem baj, sőt, a szociálisan elmaradott világ egyben jó lehetőség arra, hogy társadalmi kritikát fogalmazzon meg az író. Csak akkor ezt meg is kell tenni! Persze ne legyen papolós, nem hegyi beszédet kell írni, de derüljön ki egyértelműen, hogy mi a jó és mi a rossz. Persze ez több tudatosságot igényel az író részéről...
Megjegyzem amikor Rowling a könyveket megírta (pláne az első pár kötetet) még közel nem volt ilyen hangsúlyos ez a partidrog mizéria (főleg a szintetikus drogok hiányában), szóval simán el tudom képzelni, hogy ő egyáltalán nem azzal akart párhuzamot állítani. Én azt is el tudom képzelni, hogy eredetileg valami kislányos romantika állt mögötte és talán csak közben döbbent rá, hogy talán ez mégsem helyes.
Azért érdekes, az imperius átok főbenjáró bűn, de a szerelmi bájital - aminek hatása meglehetősen hasonló - azt meg az iskolában tanítják serdülő gyerekeknek. :)
Na de várjuk ki a Legendás Lények végét, ott lehet, hogy kisül, hogy Dumbledore félreismerte őt, és képes volt szeretni is, csak jól titkolta egész életében. :D
Mivel Voldemort kitalált karakter, azt kell elfogadni róla, amit a kitalálója mond, és ő azt mondta, nem lett volna gyilkos normális neveléssel. A valódi pszichopaták közt is sok a magasan funkcionáló, aki soha nem öl meg senkit, csak amolyan családja és szűkebb környezete életét keserítő ember. Voldemort esetében az is jó lett volna mindenkinek, ha "csak" ilyen lesz, és ez az anyján nagyban múlott. Pont nála a belterjességnek nem kellett volna játszania, mivel elég nagy vérfrissítés volt az apja. Akit én továbbra sem tekintek ellenszenvesnek, hiába ábrázolta úgy. Ez a szerelmi bájital=partidrog elér egyértelmű, és magát a cselekedetet nem is írja le jóként Rowling, az érdekes, hogy nincs eleve betiltva a világában. Úgy tűnik, jogban is kullognak a muglik után. :D
"Amúgy eredetileg Rowling azt tervezte, hogy Dudley is szerepet kap az epilógusban, a gyerekei neki is varázslók lesznek, de aztán úgy döntött, hogy Vernon Dursley-nek nem lehetnek ilyen unokái."
Pedig abba micsoda potenciál lehetett volna és Vernon bácsi tuti , hogy beleőrült volna (xD)
(amúgy Dudley gyerekeit én a Mardekárban képzeltem volna el)
Amennyiben igaz, amit Voldemort személyiségéről olvashattunk (főleg Dumbledore elmondásában), akkor ő klasszikus pszichopata volt, kóros, gyógyíthatatlan személyiségzavarral, kétséges, hogy bármiféle szerető nevelés tudott volna-e segíteni. Persze megfelelő neveléssel talán nem vált volna tömeggyilkossá, de hát ez ugyebár elmélkedés... Tekintettel a család történetére inkább okolnám az "aranyvérűség" mániával járó beltenyészetet, a vérfertőző kapcsolatok sorozatát, ami köztudottan gyakran testi és mentális betegségekkel is jár - ahogy láthattuk is Voldemort anyai ágán.
Ami Voldemort apját illeti, ő túlságosan kevés szimpátiát kap ahhoz képest, hogy ő is egy nagy áldozat a történetben. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe mennyire zavart már első olvasáskor a "szerelmi bájitalok" jelenléte, ott volt az üzletekben, iskolában mutogatták a tanárok, borzalom... ma ezeket randidrognak hívjuk, csak a bájital persze még rosszabb. Merope története szükséges volt, hogy legalább egy picit helyre billentse ezt a dolgot, bár nem tudom elég hangsúlyt kapott-e, hogy legalább egyszer, de vélhetően hónapokon keresztül rendszeresen megerőszakolta szerencsétlen pasast. Innentől kezdve el kellene törpülnie annak a személyiséghibának, hogy a fickó lenézte a szegényeket és kissé felszínes volt. Rowling nem törte agyon magát, hogy empátiát mutasson iránta. Talán mert mugli, talán mert férfi, talán mindkettő.
Dudley a 7. részben kibékül Harry-vel, és a sokak által nem elismert CC-ben kiderül, hogy felnőttként szoktak találkozni, a gyerekeik játszani. Amúgy eredetileg Rowling azt tervezte, hogy Dudley is szerepet kap az epilógusban, a gyerekei neki is varázslók lesznek, de aztán úgy döntött, hogy Vernon Dursley-nek nem lehetnek ilyen unokái.
Voldemort apjának az ellenszenvesként ábrázolását sem értettem Rowling-tól, mivel a 6. részben lényegében kiderül, hogy áldozat. Merope-nak semmi joga nem volt ahhoz, amit tett, és Tomnak semmilyen kötelessége nem volt az így összejött gyerekkel szemben sem. Voldi teljes félreértésben volt, mikor azt hitte, hogy csak azért hagyta ott őket, mert a varázslósdit nem tudta elfogadni. Így viszont érthetetlen, hogy mégis miért kellett őt arrogánsnak, a faluban is közutált személynek ábrázolni. Én arra gondolok, hogy talán a 2-4. rész idején még Rowling maga is úgy találta ki, hogy Tom legyen egy rossz apa, aki igazságtalanul hagyta el a családját, aztán a 6. részre gondolta meg magát. Ez viszont megint sablonos így, nehogy már a főgonosznak valamiben egy ici-pici igaza legyen (igazságtalan elhagyás) plusz bezavart abba, hogy akkor most az árvaház vagy az Amortentia okozta a bajt nála? Sokan gondolták, hogy az utóbbi, és hogy ez tök rossz üzenet a netán erőszakból fogant gyerekeknek. Utólag magyarázkodott Rowling, hogy bár okozott némi hendikeppet, egy szerető nevelés jóvátehette volna, ás hogy az árvaház az igazi ok.
A két felnőtt Dursley, a gyerekbántalmazók, hasonszőrű rokonukkal.
A fiúk, aki követte a családi mintát, meg a börtönjelölt haverjai.
A miniszterelnök, aki a káosz közepén a saját fontosságával van inkább elfoglalva.
Mrs. Figg? A végén kiderül, hogy ő jó arc, attól eltekintve, hogy kissé kattant.
Voldemort apja? Az angol arisztokrata tipikus kigúnyolása, végletesen felszínes és nemtörődöm.
Más?
Hát igen, nem jó felhozatal...
Meg az elszórt kis apró szúrós megjegyzések, mint például a kertvárosi emberek kifigurázása.
Rowlingnak esze ágába nem volt a muglik világát és a muglikat pozitív színben feltüntetni, mert az egész történet alapja az eszképizmus, az olvasót el akarja rángatni ebből az unalmas, érdektelen világból Harry Potter csodálatos varázsvilágába, ahol minden érdekes és lépten-nyomon kalandok várnak. Szó szerint amit Harry érzett minden nyáron a szobájában csücsülve, várva a szeptembert. Persze ennek az írásmódnak a hátulütője, hogy a mugli világ érdektelenné válik és az őket érő tragédiák Voldemort hatalomátvétele után nem igazán ütnek. Pedig rengeteg potenciál lehetett volna ebben...
