Nagyjabol ezt magyaraztam en is V. Laszlonak kulonfele megfogalmazasokban. Csak eppen o ugy gondolja, hogy nem johet ki annyi toltes a kondijabol, amennyi jon. Mindenesetre pontos meres nelkul asszem, nem fogunk tudni tovabblepni.
Ha az elektrét dielektrikuma mint szigetelő nem ideális, akkor folyamatosan depolarizálódik (kisül a "belső kondenzátora"), és átmegy közönséges kondenzátorba. A valóságos elektréteknél kb. 10-20 év a felezési idő.
Ezen depolarizációs folyamat során a töltések NEM a külső fegyverzetek felé vándorolnak, hanem ellenkező irányban, és csak az elektrét belsejében (azaz a "belső fegyverzetek" között). Magyarán, az elektrét belső dipóltere a mozogni képes töltéshordozókat nem úgy mozgatja, hogy nőjön a polarizáció, hanem éppen úgy, hogy csökkenjen.
Ha azt csináljuk, hogy az elektrétet kívülről rövidre zárjuk, akkor a fegyverzetei között mindaddig áram folyik, amíg a feszültség nulla nem lesz. Most szüntessük meg a rövidzárat, és helyezzük az elektrétünket rendkívül jól szigetelő környezetbe! Ekkor a töltés a fegyverzeteken marad, de a feszültség egyelőre nulla. Ha most az elektrét belső szigetelése nem olyan jó, mint a külső szigetelés, illetve a külső fegyverzetek és az elektrét közötti szigetelés, akkor néhány év múlva a belső tér lecsökken, de azért a fegyverzeteken lévő töltés továbbra is ott maradt, mégpedig a belső dipóltér kompenzáló hatása nélkül egyre magasabb feszültségen! Magyarán, tényleg megjelenik a feszültség a külső elektródákon, de nem az oda áramló töltések miatt, hanem mert a belső tér ellentétes hatása időközben lecsökkent. Energetikai szempontból azt mondhatjuk, hogy az elektrét egykori energiájának egy része átmentődött egy közönséges, de feltöltött kondenzátor energiájába.
Nos, az ideális esetet, azaz ha tökéletes a szigetelő, nem keletkezik újabb szabad töltés, stb, ezt még csakcsak értem, erről kettős kondenzátoros elrendezésről rajzot is tettem be valamikor. De előfordulhat-e olyan eset, hogy a szigetelő (elektret) annyira nem ideális, hogy mérhető mennyiségű szabad töltés keletkezik, és azt az elektret saját elektromos tere folyamatosan az elektret pólusai felé kényszeríti (vigyázat, Silan itt akadt ki anno, kéretik nem kiabálni nagyon! :-))? Azaz ilyen esetben a fémezett végű, de már egyszer kisütött elektret kondenzátor nem töltődhtne-e fel ismét mégiscsak? Olyan szép magyarázat lenne polarizált kondenzátorom áramára...!
Ha már ennyire bemelegedtünk az elektrét témába, hozok egy hasonlatot.
Képzeljünk el egy jól feltöltött és kitűnő szigetelő dielektrikummal gyártott kondenzátort, amelynek elektródájához nem illesztünk drótokat, hanem az egész kondenzátort betesszük egy másik kondenzátor dielektrikumába. Vagyis van egy közönséges (habár vastag dielektrikumú) külső kondenzátorunk, melynek lemezei között, a dielektrikuma belsejében van egy kisebb, feltöltött kondenzátor is, amelynek fegyverzeteihez viszont drót nem vezet, így csak a töltöttsége miatti elektromos tere által gyakorolhat hatást. Na, ez a kettős kondenzátor kifelé nagyjából úgy viselkedik, mintha elektrét kondenzátor lenne.
Nem én vagyok a mester, ha hülyeséget válaszolok lesz, aki kijavít (remélem)!
Tehát: Vannak olyan szigetelő tulajdonságú anyagok, amelyek a molekulájuk felépítésétre nézve elektromosan nem szimmetrikusak, nem semleges a geometriájuk. Ezeket hívjuk poláros anyagoknak, dipólusoknak!(ilyen a víz is) Ezek a molekulák semleges villamos térben tetszőleges polarizációval össze-vissza állnak. Időlegesen ugyan kialakulnak kisseb láncok, de ezek nem stabilak! Az anyag kifele semleges. Ha villamos térben helyezzük el az ilyen anyagokat, akkor a dipólusai rendeződnek a térnek megfelelően. Azok az anyagok, amelyek ezt a rendezettséget a villamos tér megszűnése után is megtartják, továbbiakban kifelé nem semlegesek, azok az elektrettek.
Te a viaszos kondidban melegen rendezted a dipólusokat, majd a rendezés (feszültség) fenntartása mellet azt mintegy belefagyasztottad a viaszba! Így lett elektret.
Tehát a sok +- a rendezett mechanikailag stabil dipólusok, ami az elektret maga!
Két oldalt a fémfegyverzetek, amiben az elektret elektromos tere töltésmegosztást követ el! A fémben (vezetőkben) a töltések könnyen elmozdulnak, ha áramkört zársz, áram folyik, ezt méred! Amikor is az áramkört zárod a töltések, a szigetelő elektreten nem folynak, hanem annak a fém felőli felületén lévő polarizált molekulák elektromos terét semlegesítik, így azokból egy „kiürített réteg” jön létre (ez nem félvezető) amit a belül még meglévő dipólusok igyekeznek helyreállítani! Tehát az elektret belsejében nem az elektron áram adja az energiát, zárja a kört, hanem a dipólusok polarizációs átrendeződése! A „kivándorlást” szintén a belső (asszem ez a jó neve) elektromotoros erő adja, amíg a polarizációs rendezettség fennáll. Az „elektrosztatikus problémának tűnik az egész” ötleted szerintem helyes, csak a elektromos tér létrehozása és fenntartása szokatlan!
Ha elektródák vannak az elektrét 2 oldalán, akkor persze hasonlít egy kondenzátorra. E kondenzátornak az elektródái között feszültség lesz mérhető, ezért töltöttnek tűnik, noha szabad töltések alap esetben nincsenek rajta, hiszen a feszültséget az elektrét elektromos dipóltere kelti.
Ha ezután egy dróttal összekötjük az elektródákat, akkor áram indul meg és a feszültség lecsökken, vagyis úgy tűnik, mintha a kondenzátor kisült volna. Valójában persze éppen most töltődött fel szabad töltésekkel a két fegyverzet, mégpedig annyi szabad töltéssel, hogy az általa keltett elektromos tér és az elektrét dipóltere kifelé semlegesítsék egymást.
Azt is mondhatjuk tehát, hogy amíg a közönséges kondenzátor esetében a töltéssel való töltöttség és az elektródák közötti feszültségkülönbség együtt járnak, addig az elektrétből csinált kondenzátornál a feszültség kisütése pont hogy töltésfelhalmozódással jár az elektródákon.
Ha most magára hagyunk egy feszültségi szempontból kisütött elektrétes kondenzátort, annak állapota semleges lesz, így nem várható semmi különös az idő függvényében. (Az elektrét dipóltere, valamint a feltöltött fegyverzetek dipóltere kompenzálják egymást.)
Ezek után próbáljuk már meg azt is kitalálni, hogy mi történne, ha az elektret két végét egy egy fémlappal lezárnánk, tehát úgy nézne ki, mint a polarizált kondenzátorom. Szerintem a két fémlap +, - potenciálú lenne úgy, mint ez elektret két vége. Ki lehetne őket sütni, mint egy kondenzátort. Azonban ha kisütés után magára hagyjuk ismét ezt az elektretet, nem az történik, hogy jó sokára, de megint feltöltődik a két fémlap(legyen légmentesen elzárva, hogy az ne zavarjon)? Vagy ezek után örök időkre ott áll az elektret marha nagy belső térrel, a végein pedig két azonos potenciálú fémlappal? Valami azt súgja, hogy nem ez utóbbi fog történni.
A piezoelektromos kristályok/kerámiák olyan anyagok, amelyekre az igaz, hogy mechanikus deformáció hatására a pozitív és a negatív töltések súlypontja kissé elmozdul egymáshoz képest, vagyis elektromos dipóltér keletkezik. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha legalább 2 különféle atomból áll az anyag, és e 2 különféle atom közül elektromos szempontból az egyik kissé pozitív (elektron hiány miatt), a másik kissé negatív (elektron többlet miatt). Az ún. ionkristályok (pl. Na+Cl-) esetében látunk tipikusan ilyen helyzetet. Természetesen az még nem elég, hogy vannak kissé pozitív és kissé negatív atomok az anyagban, mert az is kell, hogy a deformáció során ezek ne egyforma irányban és/vagy mértékben mozduljanak el. Ezért számít, hogy a deformáció milyen kristálytani irányú, illetve jellegű. A piezoelektromosság gyakorlati felhasználásához még az is kell, hogy az anyag jó szigetelő legyen.
Legyen tehát egy kiváló szigetelő piezo kerámiánk, amely arra képes, hogy bizonyos irányú deformáció hatására elektromos dipóltér jelenjen meg benne. Ez energetikailag kedvezővé teszi, hogy a kerámia fegyverzetein megfelelő mennyiségű szabad pozitív, illetve negatív töltés halmozódjon fel. De a töltések ilyen felhalmozódásához természetesen az is kell, hogy azok valamiképp a fegyverzetekre jussanak. Ha a kerámia kiváló szigetelő (márpedig az), akkor ez mondjuk a levegőben kószáló ionok, vagy a fegyverzethez kapcsolt áramkör segítségével történhet meg. (Utóbbi esetben a töltések árama munkavégzésre is képes lesz.)
Ez a kompenzációs folyamat akkor lesz teljes, amikor kifelé elektromosan semlegesnek tűnik (a deformáció ellenére is) a kerámia.
Ha most a kerámiát tovább deformáljuk, vagy éppen csökkentjük a korábbi deformációját, akkor a fegyverzetekre újabb töltés fog igyekezni, vagy elmenni onnan.
Egy jó minőségű kerámia kondenzátor abban különbözik a piezoelektromos kerámia "zümmögőktől", hogy a kondenzétor töltöttsége (vagyis a dielektrikumban lévő elektromos tér) nem eredményezi a dielektrikum deformálódását és viszont. Valóságos kerámia kondenzátoroknál egy kis piezoelektromos hatás azért szokott lenni (ezért úgymond fóniásak).
Az ELEKTRÉTEK esetében is dipólteret hozunk létre az egyébként kiváló szigetelő dielektrikumban, de olyat, amely fix és nem kell hozzá deformáció. Ezt úgy lehet elérni, hogy elektromos térben szilárdítjuk meg a pozitív és negatív atomokat is tartalmazó anyagot. Az elektrétbe fagyott dipóltér ugyanúgy magához akarja vonzani két oldalról a pozitív és a negatív töltéseket, de ha az anyagot megtisztítjuk, akkor a tere újra érezhető lesz, mint a vasportól megtisztított mágnes esetében.
Hogy az előbbiekből hogyan lehet örökmozgót csinálni, abban nem tudok segíteni (:-))).
Menjunk vissza még egy kicsit az időben, mert ezek szerint én már azt sem értem, mitől lesznek a dielektrum felszínén azok a töltések, amiket később a levegő szabad töltései semlegesítenek. Tehát ott van a szigetelő, polarizáljuk, és utána mi van? Honnan kerülnek +, ill. - töltések az egyik, ill. másik végére? Egyáltalán hogyan keletkeznek? Negatív töltés alatt értsem az elektront, pozitív töltés alatt meg mit? A félvezetőből vett szóhasználattal lyukakat? Szigetelőben? És ha van egy elektron az elektret belsejében, miért vádorol ki az elektret végére, hiszen maradhatna valamelyik hozzá közel levő poláros molekula elektromos terében is. Valószínűleg az elektret saját eredő elektromos tere miatt, de abben nem vagyok biztos, hogy az elektret belsejében is lehet-e hatása? Egyszerű elektrosztatikus problémának tűnik az egész, mégsem vagyok képes a legelemibb szinten sem megérteni. Főleg, ha mindig ott lebeg a gondolat, hogy a plarizált kondenzátort is meg kellene érteni, miért úgy viselkedik, ahogy viselkedik.
Írod: És miért is ne lenne szabad töltéshordozó a dielektrikumon belül, hiszen ideális szigetelő nincsen.
Igen ezt én is így gondolom! De szerintem egy rendezett poláros molekula csak egy szabad töltéshordozót tud közömbösíteni! Utána ő már „rendezetlenné” vagy apolárossá válik! Ha az elektret belsejéből ezt a molekulát újra feltölti valaki az csak úgy lehet ha átveszi ennek a molekulának a tulajdonságát, apolaritását, aztán újra és újra, amíg bentről elfogynak a rendezett molekulák! Vagy apolarizálódnak, vagy a rendezettségükben tárolt energia fogy el. Hogy melyik módon az az anyag tulajdonságától, fajtájától, szerkezetétől, vegyületétől függ. A lényeg hogy az elektret így elveszíti az elektromos terét, és már csak dielektrikum marad!
Nem is értem miért gondolod a belső energia állandóságát, amikor leírod, hogy fogy el! Amit a topictársak javasolnak ezt jól bizonyíthatná de elég bonyolult lenne kivitelezni! Ám rajta!!
A szennyezést nem javaslom, valószínűleg a felpolarizálás hőjében, elektromos terében úgy is csak valamelyik fegyverzetre kicsapódna, de mindenképpen rontaná a szigetelő tulajdonságot és ez az elektret önkisüléséhez vezetne!
Akkor tovább gondolom, ahogyan én (tév)képzelem. Tehát ott áll az elektretünk, felületéről szépen eltűntek a töltések, mert a levegőben levő szabad töltéshordozók semlegesítették azt. (Most nem kérdezném, hogy mi történik nemesgázban, vagy vákuumban.) Azonban az elektromos erő ami a molekulák rendezttségéből adódik, az ott marad, és ha lenne a dielektrum belsejében újabb szabad töltéshordozó (Silan, ezt a saját érdekedben most ne olvasd! ;-)) az ismét csak a dielektrum egyik vége felé törekedne, ott ismét létrehozva szabad töltést. És miért is ne lenne szabad töltéshordozó a dielektrumon belül, hiszen ideális szigetelő nincsen. Sőt akár szándékosan is lehetne ezt befolyásolni, mondjuk a dielektrumba töténő szennyező anyag bevitelével.
Sajna ezzel egybe cseng az a kísérlet, amikor ócska orosz parafin kondit polarizáltam, hihetetlen feszültségekre (20-30V) tudott visszaállni kisütés után. Persze ennek is lehet sok más az oka, de az említett töltésmennyiség mérés ennél a típusú kondinál már nem is olyan reménytelen.
Tehát ha jól értelek a középen látható polarizált dielektrikumtól várod, hogy az U kapcson megjelenő feszültséggel a levegőben, környezetben lévő töltött részecskéket odavonzza(ezzel a feszültséggel azt hizsem nem fog létrehozni ionokat, tehát csak az amúg is meglévőket vonzhatja) és ezzel feltöltse a fémlapokat(fegyverzet). Ezzel ikább csak kisütni fogja, nemde? Vagy félre értem amit leírsz? Szerintem a Feynman is ezt kell, hogy írja! Így ha van elég ion a levegőben kisülhet. tíz a tizen-huszadikon sok Ohm. És persze, hogy amíg az elektretben van redezettség addig van rajta feszültség. Mikor méred a feszültséget a folyó áram(icipici) a fém felszínére került töltéseket mint egy kondit kisüti, de az eletrett mélységéből, "rejtett tartalékok" vergődnek a felszínre( a szigetelő dielektrikum miatt lassan), hogy ott boldog nászban egyesüljenek a feszmérődön folyó árammal!
Ez addig tart amíg minden tartalék kivergődik, és kampec!Ha a polarizált dieletrikum nem lenne jó nagy belsőellenállású vagy a hőmozgás szabadabbá tehetné a rejtett töltések mozgását, nagyobb áramod is folyhatna, de a dielektikumon át is nagyobb lenne az "önkisülés". Az eletrett mikrofonok is melegben jóval érzékenyebbek e miatt, de a napon pár hét alatt szarrámennek, mint egy kimerülnek mint a laposelem! ha félre értelek most írj! De mert mostanában annyi marhaságot írok, az előzőeket is opcionálisan írom!
JFery!
Hogy ne legyen off a másik topicban. Erről aztán nem csúsztál le! Lassan már a polarizált kondi is két éves téma lesz. Úgy a 345. hozzászólás környékén alakult ki az a nézet, hogy meg kellene mérni a felvett és leadott töltés mennyiséget.
A polarizált kondiból (amit kb. két év óta mérek) még most is vehető ki töltés, a szokásos 10 Mohmon 4 mV a feszültség. Igaz, most hónapok óta nem volt terhelve, ezért üresen kb. 150 mV-ra felment a fesz, majd a műszerrel terhelve 4 mV-on stabilizálódik. Ha leveszem a műszert, órák alatt 30-40 mV-ra ismét felkúszik. Ez van. Sokkal korábbi hozzászólásaimban felvetettem az elektret működésének kérdését, mivel azonban nem értek hozzá csak okoskodom, elég nagy marhát csináltam magamból. Azóta is az vagyok, mert igazán még most sem értem ,mért ne jöhetne létre körfolyamat? De jól van, elfogaadom, hogy nem, mert szép is lenne, ha létrejöhetne. :-) Hogy ne kelljen a több száz hozzászólást végigolvasnod, röviden elmondom, mi nem megy a fejembe. Ha az elektret felszínén létrejövő polarizációs töltéseket (Feynman Mai Fizika 5. kötet 156. old) a levegőben levő szabad töltések semlegesítik, mi történik azután? Szerintem újra fel tud töltődni polarizációs töltésekkel. Akkor viszont gáz van. Mások szerint nem tud feltöltődni. Ebben az esetben rendben van minden. Ennek eldöntésére okoskodtam ki ezt a polarizált kondis mérést. A kondi elvileg igazolná a feltételezésemet, mert hosszú időn keresztül fennmarad a körfolyamat. De mi van akkor, ha csak egyszerű kémiai elváltozásról van szó, vagy a pontszerű töltések vándorlásáról, vagy miről (SPafi), vagy depolarizációról (Silan), bár ez utóbbit SPafi kalkulációi kissé bizonytalanná teszik. Ehhez kellene töltést mérnem. Vélemény?
Csak vicceltem, nem kell komolyan venni!
És én is csak Silan "próbáld ki és megtudod" válaszára próbáltam rajtad lódítani!
Egészen öszintén!
Ba-Fe-műgyanta kötésű állandómágnes készítésről olvastam technológiát, ott egy 300 fokról lehűtési folyamat közben ami kb 1 óra, hogy a repedéseket, felületi feszültségeket kerüljék, folyamatosan hűtő víz keringetése mellett 180A 22V DC teljesítménnyel gerjesztették a mágneses anyagot. Azért az is igaz, hogy ezt csak a permanens mágnesek telítésbe vitele esetén használják ,de ott az a cél, hogy a mágnes összes részecskéjét irányba állítsák!
Vagy gondol el, szerintem Te is ismered a magnetofon szalagra való felvételi és lejátszási energiákat: a felvételnél a fejen az munkaponti nagyfrekvencia 80-200 mA mellett 10-50 voltnyi és erre szuperponálják fel a 50-100 mA 3-5 voltos jelet. Lejátszáskor pedig az 20-50 ohmos fejről csak 0,1-2 mA jelet vesznek le!(persze ez csak töredéke a szalag teljes enegiájának! A hangzatosság miatt kicsit túloztam, de ilyesmi nagyságrendű az arány!) Táblázatot pontos értékel csak a lágy mágneses anyagokról tudok!
Lehet, hogy félreérthetően írtam, szándékom a következő volt. Silannak írtam, hogy ettől féltem, mármint hogy ezt mondja, építsem meg.
A 100-200 egységnyi energiát úgy értsem, hogy ennyiszer több energiát kell befektetni ahhoz, hogy 1 egységnyi mágneses energia maradjon a mágnesben?
Jaj, ne félj már ettől!
Ha belegondolok az elvedbe , hát a dicsőséget meghagyom neked! Miért-is?
Azt sem tudom potossan hogyan képzeled!
Gondolom, ha a "kemény ferrited" alatt a permanens mágneséget megtartó anyagot kell lértened, nos technikailag gondol bele: ahozz, hogy az ismertebb (főleg az általam) anyagokban 1 egységnyi energiát kialakíts 100-200 egységnyi energiát kell befektedned ( ,hogy telítésbe vidd és még ezt impulzusként), nem is beszélve hogy az "átpolarizáláskor" még ennél is többet! (magnószalag stb) Ha a "kemény ferrited" pedig csak mechanikusan kemény mint a -ferritek általában- de "lágy" mágneses tulajdonságú -egyébként ez veszi fel könnyen az impulzusokat- ennek kevéske 0,1% körüli a maradó mágnessége ami megint csak nem vezet sehova.
Nyugi én sem építgetek meg előre látható csődőrt-izé -csődöt! Ha előre látom!
Igen, olvastam mit kinlódtál a precizitás növelésében, de én antennaeletronikákat is építgetek és tudom milyen nehéz a -90Db-es árnyékolást megbízhatóan fentartani! De nem kételkedek az eredményeidben, csak ez is eszembe jutott!
Nem összevetésként, csak példaként megemlítem egy másik topic-ból egy lelkes srácot aki az alant említetteket egy darab dróttal összeszedte, egy diódával demodulálta, és kereste benne a nullpontienergiát! (nem összevetve!!!)
Biztos van aki szemében az én játszadozásom sem több!
Van jóhírem is. sikerült 6 kg-nyi megfelelő mágneseket beszerezni, remélem a hét végére megleszek az építéssem és az első mérésekkel. Úgy számolom 2-3W elektormos energiát ki tudok majd csatolni!A várhatóan fejleszett feszültségem 0,4 volt is lehet!
Az eredményeket majd az "egypólusúban" leírom!
Kérlek nézd meg az E-Mailod, ha nem érdekel azt is tudni szeretném!
Még szerencse, hogy nem azzal a vacakkal mértem! ;-)
Ha kétséged ébredt, hogy nem brummot, vagy bármit mértem-e bele a mérésbe, megnyugtatlak, óvatos voltam. A sok száz hozzászólásból ez kiderülhetne, de most röviden csak annyit, hogy többszörös más műszeres, más mért eszköz teszt mérésekkel stb. ezt a lehetőséget megnyugtatóan kizártam. Sajna a piezos mérés a mért eszköz tönkremenetele és azóta megismételhetetlensége miatt hasznavehetetlen, azonban a kondenzátoros mérési lehetőségek bárki számára rendelkezésre állnak, meg lehet ismételni, és elmélkedni rajta.
reggel cak úgy találomra rámértem szóppal a DMM ( METEX 4600) bemenetére! A szópom 1MOhm bemenetű, aDMM 10MOhm-os! A több voltos brumm mellett 10 mV-os mintavételi tüskéket is láttam!
OFF
Végig nyaltam a topic-ot és a szabad-energiásat is ! Jókat vívtatok!!!
Olvasás közben szurkoltam, hogy találjatok már valami dióda-jelenség félét is, ami esetleg a méréseket megzavarja, mert ahogy olvastam én is elővettem egy jókiállású piezó hangszórót és ez is kattog! Amint körülötte nyulkáltam- nem értemhozzá- valahogy álandóan váltotatta a mért feszültségét, 10MOhm terhelésen +30- +5 mV között.
Szerintem ezen a icikepicike terhelésen nem is lehet csak igen komoly laborkörülmények között valamit is mérni! A méréseket a hagyományos módon így nem lehet elvégezni, mert hiába is árnyékolod a bevezető vezetékeidetés a mért objektumot ha máshol nem a csatlakozóknál vagy a DMM belsejében (ezek inkább csak szervíz, mint labor műszerek)már összeszedi a rádió sugárzásokat, brummot stb.(a műszered nem volt a Faraday kávésdobozban és a hozzávezetéseid játszhatnak koax vagy Gobau vezetéket adott freqiken) amik messze nagyobb jelet adhatnak valamiféle egyenirányítás,(a kondenzátorokban többnyire a fegyverzetek kivezetéseit ponthegesztéssel rögzítik és mivel azekmkülömböző anyagúak a legkissebb oxidálódás is diódává varázsolja öket, a piezó meg még klasszabb mert a felgözölt réteg a tapadás miatt többrétegben kölünféle fémekből kerül fel és még meg is forrasztják, amit a piező kerámia anyaga ímád) demodulálás után mint amiket mértél én a meggyötört kondik leromlott tulajdonságaira tippeltem az áramkőr zárására, de a pici energia miatt, úgy érzem belefér a polarizációs depolarizációs történés vagy a kis áramú dielektrikum félvezető! Nagyon tetszett és sokat tanultam belőle. pl nagyon szemlélétesek a töltésmegosztási magyarázatok - kiran, silan, SPafi, V.László...köszi!
Azért írtam OFF mert nem akarom a tüzet újra szítani!
V.László! 2000 12,14,24,29-kor amit irtál a JNL (valami Naudi vagy ki) V alakban mágneses, golyós kisérletedről! Nem láttam folytatni! tényleg találtál olyan helyzetet amikor a golyó magátol, meglökés nélkül elhagyta a mágneseket? Néz rá a mailodra PLZ!
