ha már visszakérdeztél....
Nincsenek általános, mindenkire, minden helyzetben alkalmazható receptek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az az általánosnak mondható elképzelés sem mindig helyes, hogy a gyereknek feltétlenül és csak az a jó, ha a szülők együtt maradnak.
Láttam már olyan családot, ahol apa-anya együtt éltek, soha egy hangos szó, soha egy veszekedés, kívülről minden szép és jó és kulturált, csak éppen hideg, és szeretettelen. Két ember egymás mellett keseredik meg, öregszenek, áldozatnak érzik a mindennapokat amelyeket "a gyerek érdekében" együtt kell leélni. A gyerek pontosan tudja, és ehhez még 6-8 évesnek sem kell lennie, hogy szülei nem szeretik egymást. Egy idő után benne is kialakul az érzés, hogy ennél még az is jobb lenne, ha veszekednének vagy elválnának, mert ezt nem lehet bírni, de mert gyerek ezeket elfojtja magában, aztán felnőtt korában majd valahol visszaüt.
A szülők, miután így lehúztak vagy húsz évet egymás mellett, megkeseredve azt várják, hogy gyermekeik majd "átlagon felül" hálásak lesznek ezért a hatalmas áldozatért, pedig dehogy.
Ne tegyük ki a gyereket egy válási hercehurcának? De az bőven belefér, hogy tizenöt éven át hazudunk neki? Vagy esetleg a gyerek is megtudja (mert egyszer csak rájön, ha nem hülye), hogy apa-anya kevéske szabadidejében félredug? Az milyen?
Apa-anya véletlenül beleszalad valakibe, akivel esetleg úgy érzi, boldog is lehetne, de mert "a gyerek érdekében" egy-két pasztoróránál többet nem tud kisajtolni a helyzetből, esetleg egy igazán boldog kapcsolatot ad fel. Arról ne is beszéljünk, hogy ez esetben a harmadik, mondjuk tényleg és szívből szerelmes, de szív, mert "a gyerek érdekében" nem jut neki több egy hétvégénél.
Ha meg tudnánk mondani, mi a jó egy ilyen helyzetben, ismernénk az örök boldogság receptjét. Én most azt gondolom, a változás hozhat jót is, rosszat is, de legalább esélyt ad, ami a befagyasztott szarról nem mondható el. Kockázatos? Naná, hogy az. De öszinte, és hidd el, a gyerekek értékelik, ha emberként, mi több partnerként kezelik őket egy helyzetben, nem pedig felettük döntenek a sorsukról. (Nem hiszed el, de egy 6-8 évessel már beszélni is lehet)
Száz szónak is egy a vége: nagyon kemény döntés az ha az ember megházasodik, gyereket vállal, elválik, nem válik el. De ezt a döntést azoknak kell meghozni, akik aztán a következményeit is viselik. A családi itélőtábla pedig húzzon a vérbe szélsebesen. Ők azért vannak, hogy segítséget és támogatást adjanak, nem azért, hogy belepofázzanak abba, hogy mit csináljak.
A maradék eszem megáll és csak álldogál!!!
Elárulnátok, hogy mi az isten közötök van mások családi, magánéletéhez??? Mitől függ, hogy szólnátok-e? A kedvetektől? A melegtől? Attól, hogy ki, hogyan néz rátok, hogy beszél veletek, mosolyog rátok?
GGAB! Hány éves vagy? 25? Érned kell még ehhez vagy tíz évet!
Azt hiszem, nagyon kevés olyan ember van, aki hasonló helyzetben teljesen tárgyilagos tud maradni. GGAB hozzászólásaiból kiderült, hogy nem kedveli a hölgyet. Ennyi és nem több. (Semmiképpen sem az, hogy primitív és nőgyűlölő.)
A magam részéről nem tudnám, hogy ilyen helyzetben mit tennék. (Illetve most úgy gondolom, hogy - valószínűleg vmilyen rávezető módon - szólnék, de a valóságban ilyen helyzetben korántsem biztos, hogy ez lenne a reakcióm.)
Az felmerült-e már valakiben, hogy a gyerekeknek nem lehet az olyan rossz, hogy a szülők otthon teljes(?!) egyetértésben vannak. Nem ölik, marják egymást, hanem békében élnek, kedves szavuk is van egymáshoz, stb. Ez miért rossz példa? Ez miért rossz a gyerekeknek?
Már csak a rend kedvéért: :))))
A csaj nem csinál igazából semmit:
Providencia bizt. üzletkötő...tudod milyen az!
+ esti iskola. És nem nagyon kötnek vel bizt.ást, max én a kocsimra :)
Ez azt jelenti hogy reggel megy, este jön, ki tudja hol jár? (Néha tudom)
A srác dolgozik non-stop, + + + + + + + + +
takarít, mos, főz !!!Elhozza a kislányokat az oviból.
Na most milyen anya az aki otthon hagyja a gyerekeit egyedül, hogy elmenjen ......ni?!
Mert erre is volt példa.És akkor én legyek tárgyilagos?Ne utáljam?
Vagy mondjak még dolgokat?Azért nem voltam részletes, mert azért mindent mégsem kéne elmondanom, bár lenne cifrább dolog is.
Ja és mindenkire nyomul a csaj, higyjétek el.
És nem csak ezért utálom + a család, hanem ezer dologért, amikre nem térek ki.
Na ennyi, dolgozni is kell...még vagy fél órát :))))
nem éreztem támadásnak egyáltalán az írásodat, már csak a stílusa miatt sem.
Gondoltam, hogy meg fogom kapni ezt a kérdést teljesen jogosan:"vajon tényleg az a jó a gyerekeknek, ha szüleik, akik egymást nem szeretik, együttmaradnak, elhidegülten, miközben lopott pásztorórákon máshol keresik a boldogságot?"
Biztos, hogy nem ez a legjobb megoldás, nem is próbálom ámítani magam, hogy nálunk minden teljesen jó és úgy történik, ahogy kell, csak törekszünk rá. S persze sokszor hibázunk is.
De lenne nekem is egy kérdésem ezzel kapcsolatban:
Szerinted melyik a szerencsésebb helyzet két 6 ill 8 éves gyereknek?
1 első eset amit leírtam és kifogásoltál
2 Elvált szülök, a gyerekek pedig egynástól elszakítva ki-ki új apukával új anyukával egymással csak hétvégenként (vagy ha elköltöznek még akár ritkábban) találkozva?
Nem gondolom, hogy bármelyik ideális lenne. Szerintem itt két rossz közül lehetett választani és Ők a kevésbé rosszat választottak a gyerekek oldaláról nézve.
Hogy igazuk volt-e azt viszont már nem a mi dolgunk eldönteni szvsz lehet, hogy az lesz amit Te mondasz és pont ez lesz a rossz a gyerekeknek, de ez már a jövő zenéje. Szvsz a gyerekek szeretete és boldogságuk látványa elég lehet ahhoz, hogy a szülök együtt tudjanak maradni. Furcsa, ez csak személyes vélemény, de nekem úgy tünt, hogy azóta jobban megértik egymást. :)
Hogy képmutatás lenne? Miért? Ez nem titok, mindenki tudja. Egyszerűen egyikük sem akarta a gyerekeket egy válási procedurának kitenni. Miért képmutatás ez ?
Abban egyetértünk, hogy a gyerek nem hülye csak kicsi. Mégis azt hiszem, hogy majd amikor felnőnek és a szüleik elmondják nekik ezt, akkor meg fogják érteni, hogy az Ő érdekükben tették. Aztán lehet, hogy tévednek.... Ha úgy is lesz, hányszor megtörtént ez már mindannyiunkkal :)
Én sem azt írtam, hogy a rokonod. Ám azt azért Te is elismerheted, hogy az olyan kijelentések, mint "beleül a jóba" és a többi, nem a higgadt véleményformáló képét festik rólad.
Az utolsó kérdésre a válaszom:
Ha a rokonom felesége tesz ajánlatot, az nem legyezgeti a hiúságom, bármilyen hihetetlen!
A másik, én nem vagyok egy nőgyűlölő, az tény hogy őt nem kedvelem.De nem minden nőről az a véleményem, hogy "beleül a jóba", de ne mondd hogy te még soha nem találkoztál ilyennel?!
Igenis vannak olyan nők akik ezt csinálják, és azért mert nekem van rálátásom a dolgaikra (ami neked nincsen, ezért nem is kapom fel a vizet annyira), hidd el.
De nem kéne engem is beskatulyázni a primitív nőgyűlölő, rabszolgává tevő kategóriába, csak mert egyvalakiről véleméntyt mondtam.Van mögötte alap!
Egyébként az unokatesóm is nekem köszönheti a "jóját", és leszarom ha most ezt kezditek támadni, hogy mekkora nagyképű bunkó vagyok.
De abbahagyom, mert kezd rólam szólni a topic, és nem ez volt a kérdés, de máshol vitázhatunk erről is,csak nyiss egyet...
Már megbocsáss, de ugye (remélem legalábbis) nem azt akarod mondani azzal, hogy "Pl. tudom hogy a csajnak kb. egy kutyája volt amit a magáénak mondhatott, és csak beleült a jóba,mikor elvették feleségül, magyarán megfogta az unokaöcsémet." ha valaki nálánál jobb anyagi körülmények között élő személlyel köti össze az életét az automatikusan azt is jelenti, hogy MEGVETTÉK ?
Elnézést a nagybetűért, de pontosan ezt a szóhasználatot hallottam egy meglepően primitív férfi szájából (Ti. "...megvettelek téged..." monddá a feleségének).
Ha úgy gondolod, hogy ez így helyes, akkor javaslom vezessük be a rabszolgaságot újra.
Tudod nagyon sokan beleülnek a jóba, de ha ez a gondod akkor ott van a házassági szerződés intézménye is, ha ez téged megnyugtat, (bár ebben az esetben nem a Te nyugalmad a fontos).
Nekem egyébként egyre erősebben az az érzésem, hogy valami más miatt gyűlölöd azt a nőt, merthogy gyűlölöd az kétségtelen. Lehet , hogy esetleg Te vagy féltékeny az unokatestvéred "jó"-jára.
A másik, ha az, hogy téged meg akarnak "B...NI"
számodra sértő és nem
közügy? vezessük be újra az "akikre büszkék vagyunk" és az "akiktől a belünk kifordul" fényképes tablókat gyárakban, utcákon és a sarki közértekben?
szép. és aztán? lesznek nyilvános megkövezések is?
elnézést kérek a személyes támadásért (már ha ilyesmit egy nick-kel szemben el lehet követni) de véleménykülönbségünket megpróbáltam egy kicsit plasztikusan megfogalmazni. lehet, hogy kicsit túl jól sikerült?
a mi "vitánk" sokkal inkább elvi alapokon nyugszik, és ne haragudj meg, nálam még nem a tolerancia csúcsa, ha valaki "beenged" egy külföldi, noch dazu szinesbőrű személyt a családjába. nem akarok én mások felett ítélkezni, bár sajnos sokszor megteszem, viszont elvárom, hogy más se tegyen velem ilyet. még családtag se.
a gyerekek érdekeire történő hivatkozásodnál megragadnék egy pillanatra, mert feltennék egy korántsem költőinek szánt kérdést:
vajon tényleg az a jó a gyerekeknek, ha szüleik, akik egymást nem szeretik, együttmaradnak, elhidegülten, miközben lopott pásztorórákon máshol keresik a boldogságot? a "család" mindezt elnézi, sőt jóváhagyólag szemet húny, miközben a gyerekek érdekeire hivatkozik. "jól van na, dugásra mindenkinek szüksége van, de legalább a gyerekeket szépen nevelik!"
már bocsánat, de szerintem ez képmutatás, és nem is kicsi.
persze ez is egy félreértésen alapul, mikor is azt hisszük, tudjuk mi a jó a gyereknek, megpróbáljuk becsapni, holott ő nem hülye, csak kicsi, és helyzeténél fogva aligha tud saját körülményein változtatni.
mit tanul ebből meg a gyerek?
Miért nem az esküvő előtt szóltatok akkor a leendő férjnek? Akkor még az ilyen jóakaratú figyelmeztetés belefér. Szerintem. De most már nem! Főleg, ha otthon "elkocog" az a házasság.
A másik. Ott voltál, amikor az az ismerősöd "megb....ta"? Vagy csak elmondta, hogy "hűha miket tud a csaj az ágyban"? Megjegyzem az is bunkó, aki ilyesmit elmond a másiknak, de ez már más téma.
Látom nagyon megoszlanak a vélemények, de természetesen nem tudhattok mindent, jó okom van rá hogy elmondjam a srácnak.
DE MÉG NEM TETTEM MEG!
Tehát akik szerint én egy mindent elrontó, mások életét tönkretevő vagyok, azoknak mondom ezt!!!
Lehetne vitatkozni arról hogy ki kinek teszi tönkre az életét.Pl. tudom hogy a csajnak kb. egy kutyája volt amit a magáénak mondhatott, és csak beleült a jóba,mikor elvették feleségül, magyarán megfogta az unokaöcsémet.
A másik, a szüleim egy munkahelyen voltak a csajjal anno, és már ott is voltak sztorik...
Legutolsósorban visszatérnék arra:
Most én lennék a szemét? Nem ő, aki gusztustalanul fűvel-fával megb...ja magát?
Amit oké csináljon, ha diszkrét.De talán ha mindenki az elejétől elolvasná, rájönne hogy itt már igazából más életéb is /pl az enyémbe/ belefolyott a dolog.
Akkor mégegyszer:
NEKEM IS TETT AJÁNLATOT.
AZ EGYIK ISMERŐSÖM IS MEGB..TA!
Kedves Csinovnyik,
személyes érintettség révén.......
Azért egy valamit hozzá kell tennem ehhez a dologhoz.
Soha nem avatkozik bele a család a házasságok mibenlétébe, hacsak nem ütközik az olyan erkölcsi értékekbe, amelyek nem elfogadhatóak. Ilyen pl az, ha valaki látványosan csalja a párját. Soha senki nem szólt bele abba, hogy ki kihez megy férjhez vagy kit vesz feleségül (egyik nagybátyám egy nigériai hölgyet vett feleségül akivel együtt járt egyetmre itt Budapesten, ami nem kis meglepetést okozott pl a 90 éves nagyapámnak, de senkinek még csak eszébe sem jutott lebeszélni Őt erről csak annyi kérdés volt, hogy jól átgondolta-e, hogy adott esetben milyen szituációkkal kell majd szembe nézniük ma itt magyaroszágon egy ilyen nem megszokott felállásban),ha viszont valaki választott magának valakit akkor azt meg kell becsülnie, tisztelnie kell, ha nem tudja akkor váljon el tőle.
Ez elsősorban a felnövő gyerek miatt van, hogy megfelelő családi környezetben élhessenek.
És még valami . Van egy pár a családban, akik elhidegültek egymástól, de mindketten nagyon szeretik a gyerekeiket, jobban annál, mintsem egy bírósági te-ide te-oda procedurába kényszerítsék őket,így közösen úgy döntöttek, hogy együtt élnek továbbra is, de a magánéletülket mással bonyolítják. Ezt_ÖK_ketten dontötték el és a család elfogadta. Azzal az egy kitétellel, hogy otthon nem találkozhatnak a szeretőjükkel. Igy is lehet!!!! Az, hogy végig meg volt a kölcsönös tisztelet egymás iránt, lehetett a záloga ennek a megoldásnak is.
Mindezek mellett én az gondolom, hogy megcsalni egy férjet vagy egy feleséget mondhatnám úgy is, hogy egy apát vagy egy anyát, az erkölcsi kérdés. A család pedig jelen esetben ezeknek az erkölcsi értékek betartására és betartatására törekszik.
Elsősorba a gyerekek miatt van ez, minden más csak utána következik.
Egérke,
nem ilyen egyszerű, annak biztos örülnél, ha a szomszéd szólna, hogy füst jön az istállóból...
Én egy kicsit ezt a helyzetet ilyennek érzem. Nagyon-nagyon óvatosan (általánositva, beszélgetve, konkrétumok nélkül) ki kellene puhatolni a hozzáállását.
Szerintem.
nősülj be sir contact-ékhoz. szuper vasárnapi családi ebédeken vitathatnátok meg kinek az életében mi történik/történjen.
minden fejleményről tapintatosan tájékoztatnak, beleértve azt is, mikor már levered a lécet és ideje olajra lépned.
Érzek némi izzadtságszagú sértést a mondatodban. Viszont számomra ez nem sértés. Én szívesen lennék strici. Az egyik legjövedelmezőbb férfifoglalkozások egyike.
Nagyon tetszik, hogy sok ismeretlen ad olyan dologhoz tanácsot, amihez semmi közük. Többek között topicnyitónak sem.
Nagyon gusztustalannak tartom a más életébe való beleszólást, főleg úgy, hogy nem is kérik!!!
Ha a férj kérdezné, hogy ugyan már, tudsz-e valamit az asszonyról, mégis együtt dolgoztok, mert gyanús nekem, akkor mondja el! De csak akkor!
Csinovnyik elvtárs én veled értenék egyet (az az "...összeheggesztés..." kifejezetten jó).
Azért okulásképpen had osszam meg veletek egy régebbi olvasmányélményemet amelyet egy rendkívül színvonalas sajtótermékben vagy valahol máshol olvastam (azaz nem tudom, hogy igaz e).
Tömören:
Pasas ír ujságnak, hogy a nők mind kurvák, mert ő vendégségben volt a barátjánál (ismeri őt és a feleségét már régóta(?)) és nem tudott már hazamenni, mert késő volt (na persze). Lefeküdtek aludni és mikor már a barátja aludt, a felesége átjött a vendégszobába ahol ő aludt és le akart feküdni vele, de Ő nem hagyta magát mert mégiscsak a barátja feleségéről van szó, de a nő annyira erőszakos volt (ha-ha-ha), hogy ő mégis kénytelen (HA-HA-HA) volt lefeküdni vele. Na de ő egy jellem, úgyhogy másnap a barátja elejbe vágott és elmondott mindent neki, és az persze rögtön elverte asszonyt (a barátot biztos azért nem merte, mert 235 kg-al és 500m-el volt tekintélyesebb nála) és a barátságuk azóta is töretlen.
(Na én csak annyit tennék hozzá, hogy remélem a két férfiú összeköltözött azon nyomban és azóta sem fáznak télen, mert legalább melegek lettek.)
A szomorú az egészben az, hogy én ezt tökéletesen eltudom képzelni, néhány olvasott tanács alapján.
Amúgy a fenti példa valóban azt igazolja, hogy az összes nő egy qrva, nem is érdemes velük szóba állni, sőt. A férfiak egytől egyig jellemek, öket
"csak" megerőszakolni lehet, soha a büdös életben másra rá sem néznek (csak én) és aki már szerencsétlenségére elvett egy (minden kétséget kizáróan qrva) nőt, annak a minimum joga, hogy mindenhol "...vígaszt..." (khm-khm) találjon, különben is a nőnek otthon a helye (neveljen gyereket, süssön, főzzön,takarítson, mosson, vasaljon, keressen jól, tartson el bennünket, hozza a sörömet, és este legyen csábos és kívánatos, és vigye le a szemetet, csináljon szódavizet,stb.stb.).
Csak akiket ismer, azokat tessék szíves lenni minősíteni!
más:
És arra gondoltál már kedves topiknyitó, mi van akkor, ha nekik így jó, és egy hallgatólagos egyezség van közöttük? Én nem vagyok híve az ilyen "szemfelnyitós" segítségnek, de fene tudja. Végtére is én nem ismehetem a pontos körülményeket.
Miért, milyen jogon van beleszólásod más életébe? Egyáltalán miért foglalkozol vele? Miért akarsz másnak rosszat? Ráadásul, ha szólsz a nőnek, -esetleg a férjének - sértődés lesz a vége és te leszel a rossz. Mi vagy te? Erkölcscsősz?
