Sziasztok hozzászólók. Hozzászólok.
Didzsé-dolog: abszolút nincs tisztánlátás ebben a kérdésben itthon. Az előbb felemlítettek 3-at, ők pld. mind más-más jellegűek. Tommiboy-DMC győztes, disco doyen, rettentő népszerű széles körökben, tud mixelni és csinálja is+sok lemeze van, és ráadásul az egyik legjobban fizetett. Palotai-Tilos rádió alapító, nagyonnagyonnagyon sok lemeze van és kifejezetten érdekesek is+mindent tud róluk, öregróka ez az élete, manapság már Ő se keres rosszul de sok éven át egy forintja nem volt a lemezekre költhetőn kívül. Yonderboi-fiatal srác, aki PC-vel készít zenét, félmagyar/félnémet menedzselés segítségével, borzasztó tehetséges, de nem didzsé, hanem ELEKTRONIKUS (Tánc)ZENEszerző. Bizony ahogy Zed is mondja kicsit jó lenne kitekinteni a világba, hogy ott hogy viszonyulnak az eletronika irányába, pld Angliában igenis a nagy underground kínálat kialakította a maga nem kis piacát és kultúráját, és simán versenyez a nagy kiadókkal, arról nem is beszélve hogy a minőségi dj-k és producerek (most olyanokat hívok producernek mint pld Yonderboi) igenis meg tudnak élni egymás mellett, felett alatt. Itthon meg mindenki kihasít magának egy részt (lásd pld Sterbinszkova) oszt jól ráül, hogy nehogy más is megjelenhessen. SZerintem ebben a helyzetben csakis akkor lehet változtatni az eladott lemezek szar/nemszar arányán, hogyha a kicsik/undergroundok/függetlenek nevezzük őket akárhogy összefogással segítik egymást. Közös kiadványok, újság-rádió-kiadó összefonódások, kis független lemezkiadók, stb. Most így kapásból ennyi jött ki belőlem néha lehet összefüggéstelenül, de a téma érdekes, beszéljünk róla.
BS, nem igazán értettelek...te most cáfolni vagy megerősíteni akartad a teóriát? Szerintem megerősítetted, csak más oldalról közelítve.
A DJ-dologról (bocs, nemtom mennyire offtopik ez itt): ne haragudj, esküszöm mindenre, hogy rosszindulat nélkül mondom, de úgy fest a szavaidból, hogy nem nagyon vagy otthon ebben a műfajban. A "DJ-zés" sokkal többről szól, mint a számok összekeveréséről, noha ezzel a jelentésével találkozol gyakrabban, meg az általad említett feldolgozásokkal. A Jövő zenéje topikban már leírtam, hogy eleinte én is zsigerből utáltam minden "tucc-tucc"-t, de aztán megpróbáltam rá kicsit odafigyelni, és igenis ott is vannak igényes darabok - csak valahogy teljesen másképp hatnak az emberre, mint mondjuk a Born To Be Wild, ám éppen ezért egy teljesen új élményt is nyújtanak. Biztos az agy valami más részére hatnak :-)
Na most lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk, de nálam majdnem mindig szól zene... na persze úgy, hogy berakok valamit... de az igazándiból hangulatfestő is! Az ilyen adrenalin-dal is olyan, hogy abban is van igényes, amire szüksége van az embernek... - viszont akármi is, a normális zenénél odafigyel az ember, hogy mi az, és nemcsak azért rakja mindne alkalomra, hogy "csak úgy szóljon" - hanem hogy AZ szóljon! Ez azért egy "nem mindegy" dolog... az ilyen gané előadóknál mind egy kaptafára megy a dolog... míg az értelmes számoknál minden hangultodra tudsz egy megfelelőt találni ugyanattól az előadótól...
És a kajás hasonlat se rossz... hisz lehet hogy épp olyan hangulatod van, hogy teszem azt, kijevi csirkét akarsz enni, míg a másik hangulatodban salsa-szószos steak-et nachossal... vagy pedig csak bemész az első útbaeső fuckdonalds-ba, és megtömöd a majmot...
A didzsé-dolog: lehet biztos azt is jól csinálni, de a legtöbb esetben csak a pofátlan másolás és eltuctucosítás megy... még egy kaja-dolog: hamburgert is lehet sokféleképp csinálni... - nemcsak úgy, hogy műanyag legyen, hanem hogy egyedi és jóízű...
valahol igaz ez a szeparáció. Ős idők óta vannak különböző funkciójú zenék: Munkadalok, ritmust adó zenék, szertartások zenéi, amik a lelket kívánják megnyitni, harci dalok amik az adrenalin szintet emelik. De szét lehet-e, szét kell-e ennyire választani a dolgokat, hogy hát igen mostanában csak munkadalokat meg adrenalin dalokat lehet kiadni, azt zabálják a zongorista, meg a fuvolás pedig örüljön hogy egyáltalán él és nem jelenti fel a szomszéd fojtatólag elkövetett zajongásért.
Király gondolt ez a háttérdolog, már én is megfigyletem. Különösen igaz ez az evésre. Ami közben jóízűt tudsz kajálni és nem érdekel mi szól, na az a zene az, amiről egyik oldalon beszélünk. Mennem kéne ebédelni, túl sok a kajás hasonlatom mostanság...) Csakhogy ez az elválasztás embertipus szétválasztás is, vagy legyen egy "munkazene" meg legyen "odafigyelőszene"? Preóbáljuk józsit meggyőzni a telepről, hogy "figyuzzá csákó jókirály ez amit nyomatsz itt a gépből kifele amiko répp amgy se figyelsz oda, de hallgassad csak megfele ezt a fincsi kis After Cryingot...
MEgmégegy. A rádió. A rádiók 98 %-a háttérrádió. Akkor viszont jó zenét akár ne is adjanak? Akkor hol hallod meg a jó zenéket?
Lásátok feleim, nem is ollyan egyszerű ez a dolog...
Paff, nagy dolgot világítottál meg előttem, már csak ezért is hálás vagyok a topiknak:
emberek, a zenehallgatás funkciója bazira megváltozott az utóbbi években! Ugyebár régebben azért kapcsoltuk be a magnót vagy ültünk le a rádió elé, mert VALAMIT meg akartunk hallgatni, szórakozni, kikapcsolódni szerettünk volna. Ma ezzel szemben sokkal jellemzőbb a háttérbeli hallgatás, szól a rádió mindenütt, ha akarod, ha nem, gyakorlatilag nem tudnál úgy eltölteni egy átlagos napot, hogy valahol ne hallj valamilyen zenét (én pláne nem, mert a velünk szembeni építkezésen naphosszat üvölt a Roxy, ami különösen káros, mivel én késő éjjelig netezek, és szeretnék reggel sokáig aludni - mingyá nyitok is egy topikot, Hogyan mérgezzem meg a szomszéd építkezést?).
Szóval, amit ebből ki akarok hozni, az az, hogy a más funkció más formát, ha úgy tetszik, más minőséget is igényel - pl. munka mellett nemigen lehet teszemazt Queen-t hallgatni, mert arra túlságosan oda kell figyelni, rágógumizenét viszont annál inkább, egyszerű, fülben maradó dallam, pergő, lendületet adó ritmus stb.
Ilyen szempontból tehát nyugodtan megtörténhet a Paff által említett különválasztás, mondjuk "leülős" és "sétálós" zenékre.
Még egy dolog, ami nem kapcsolódik a fentiekhez: nem szeretem, ha a DJ-ket úgy en bloc egy lapon emlegetik a popsztárokkal. Észre kéne venni, hogy bizony a zene is halad valamerre, ami lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem, de most az elektronikus irányba tart. És higgyétek el, jó DJ-nek lenni legalább olyan nehéz, mint jó zenésznek lenni. Aztán érdemes azt sem elfelejteni, hogy ezen a vonalon, igaz, csak az undergroundban vannak magyar világsztárok, akiket gyakran hívnak külföldre, neves klubokba játszani (Palotai, Yonderboi, Tommyboy), ami a többi stílusról nemigen mondható el. Szóval nézzünk kicsit előre is a nagy siránkozás közben.
"szóval vagy át kell rendezni az alapokat, és megcélozni a közönséget... vagy hagyni mindent így és egyenlőtlen esélyekkel harcolni..."
De melyik? Mert jelenleg egyre inkább a "hagyjuk a faszba a küzdelmet, adjunk ki eladhatót" van egyre több helyen, de szerintem ez gáz. De lehet, hogy nem az. Ez ilyen kicsit "Bűn és bűnhődés" probléma. Kell e (még h anagyképűen is hangzik) akarata ellenére "tanítani" kiszolgálni jóval is a hülye primití vcéközönséget, vagy hadd egye amit akart? Viszont így megfosztod a nagynyilvánosság lehetőségétől a jókat. Kérdés érdemes e ma magyarországon ENNEK a nagynyilvánosságnak zenélni?????
hmmmm... végül is a zeneművészet, és a zeneipar már régebben elvált egymástól... egy haver azt mondta nekem a hétvégén, hogy szerinte a normális könnyűzenét szeretők a klasszikusokat is megtalálják maguknak... (spec. én is járok operába, még ha ez hihetetlenül is hangzik) - és tényleg ZENE és ZENE... ld. pl. az S&M-et, vagy a Scorpionst a berlini filharmonikusokkal... lassan tényleg a normálatos zene kikerül abból a körből, ami itt folyik... hisz az igazi értékeket ad, míg a "zeneiparban" tényleg csak agytömés folyik - ezért is jó a fuckdonalds-os hasonlat... hát hulljon a férgese, ha egyszer komolyzenére is van igény (noha az idősebb generációkat is zámbódzsimivel meg lakodalomlajossal hülyítik), akkor ugyanígy lenne a rendes könnyűzenére is... szóval vagy át kell rendezni az alapokat, és megcélozni a közönséget... vagy hagyni mindent így és egyenlőtlen esélyekkel harcolni...
Gee, thankx merhogy békepipát szívunk, csakhogy éppen aztat akartam feszegetni, hogy most akkor döntsük el, mi legyen a világgal?
MErt a kiadók szeretnének megélni, kiadják a duplasajtburger albumokat tucc-tucc mártással, az egy dolog. Kifogják mindig adni. DE !Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a szemüveges, beesett mellű lángoló tekintetű ZENÉSZEK is eljussanak a pórnéphez, egyáltalán érdemes-e próbálkozni ezzel, vagy teljesen váljon el a zeneművészet és a zeneipar? Száljon ki aki ember ebből az ördögkerékből, és nyomuljon magának meg a családnak, vagy meg lehet valahogyan változtatni a dáridófüggőket, hogy esetleg itt van pl. ez a Toto nevű dolog, nem, nem az x-elős, hanem az a zenélős...
Valahogy úgy legyen, mint a kézpőművészet és az alkalmazott grafikusok körül, hatalmas lenézéshegyek, vagy próbálkozni kell?
Ok,Ok, távol álljon tőlem, hogy itt nagyon nyomulnánk neked, tégy belátásod szerint, csak kíváncsi voltam, van-e vmi info... :-)))
Egyébként nagyon kevés "szélgépkezelő" zenész van itthon...
MarK, nem t'om, a "szplest" (nálam csak "sblutty") hogy kerítetted ide... de az is csak egy nagyobb darab a pöcében... ebben a dologban viszont igazad van, amit a koncertmutatóknál adtál... nade a többi az olyasn dolog, hogy vagy nem tucc vele olyan nagy helyet megtölteni, mert kevésbé ismert, vagy télleg az oly sokszor emlegetett rétegzene... vagy nem színpadra termett, mint a bojzok, görlzök, bojzgörlzök, didzsék, meg hasonlók, hanem arra, hogy a 100% pure pléjbekkben felvett sablonanyagot a dicsókban meg egyéb divathelyeken nyomják a birkáknak, az "előadók" csak díszletek hozzá a klippben...
No, Paff mester, há' nem vagy te nekem ellenfél, ha egyszer ilyen jól ítéled meg a dolgokat... (meg amúgy is utálom a normális emberek fejét gyepálni az indexen...) - ez a mekkdonáldsz-zene ez jó szöveg...
Amúgy meg az a helyzet, hogy a népbutításban ez a "zene" csak egy... egy komplex összetett dolog része, amelyet a multik csinálnak, hogy minél jobban megszedjék magukat... getomnak vmennyire igaza van, hogy "aki hülye, haljon meg!" - aki nem tudja megtalálni, és nem is akarja megkeresni az igazi értékeket, hanem bedől minden faszságnak, amit a fejébe sulykolnak, annak úgy kell...
Vince: de ki kell adni a jó zenét, hogy mindenkihez eljuthasson - különben...
Hát igen, ez a kiadás furcsa dolog. MErt nem csak azról van szó, hogy "defasza, van lemez megminden" de ezzel (főleg nagykiadónál) rengeteg olyan megkülönböztetetséghez jutsz amihez más nem., Riporthegy, szereplgetés, szóval kitesznek a placcra a nép elé. "válasszatok" alapon, aztán vagy Barabást kiáltanak, vagy Kronatánt. Hehe. ha viszont nincs kiadó, akkor nincs hátszél, sőt, a többiek hátszele ellened fúj. Kérdés, hogy ez rosszat tesz-e neked, merthogy így pénzed nem lesz, viszont tudsz jóízűet zenélni, amit nagy hátszélben nem nagyon lehet, mert a szélgépkezelők nem szeretik, ha a ventillátorok közé köpsz, pláne, ha úgy fordulsz, hogy sokkal több szél kell ugyanakkora nyomulásho. De a szélgépkezelő te magad leszel ekkorra már !!
Shape: Még nemtuttam a zügyben előrenyomulni, tod az a gáz, ha valamit nagyon erőltetsz, akkor visszafele is elsülhet. Sokkal kockázatmentesebb egy "nem" egy "talán"-nál is, és ez meg nem annyira cél. Vagy?
Azt mondanám, a Kiadóknak kéne kezdeni, ehhez viszont nagyon sok pénz kell. A médiába kell bejutni minél jobban, de ez sok pénzbe fáj a Kadóknak. Én még mindig azt mondom, hogy ha pl a Gyengédent egy jó stúdióban rendbe tennék (3 és fél perces verzió), készűlne belőle egy frankó, egyedi klip, oadállítanánk a kereskedelmi rédijókhoz, hogy játszák naponta 20-szor, vagy a Z+-hoz, hogy itt van 10 milla, adjátok le naponta 10x, akkor a Shape simán befutna. Most ez csak egy példa volt ("Minden szentnek maga felé hajik a keze..." :-)), nem kell, hogy a Shape-re korlátozódjon a vita, általánosságban is ezt érzem. Naív vagyok?
Áki boynak az valóban egy jó szövege volt (többek között). :-))
Most a viccen kívül, minek kiadni a zenét? Úgy értem, ha van egy Dugovits Kronatán nevű zenekarom, játszadozunk mindenfélét Jazzt rock-ot, néha sajátot, sokféle hangszeren, tök mindegy. Vannak néha koncertek, az embereknek részint teccik, részint nem. Egy ilyen alap állású zenekar ugye nagy kiadónál eleve bukóvári ezért elhajtják, önerőből nem képes. De kérdem én, ha úgy is anyagi csőd (akár naggyal akár kicsivel) minek a kiadásért erőlködni? Miért nem elég koncertezni? Az nagyobb hírnevet jelent? Vagy büszke lehet az ember, hogy defasza zenekarom van, van kaidott nagylemezünk, amit nem vesz senki?
Getom: Ezt hogy érted? Legyen végleges a tendencia, a Zmegen csak dance, a rádiók teljes polarizálódás, a populáris zenék közül vesszen ki a "más" (Kispáltól Stingig) és ezek csak egy beavatott kis klánnak szóljanak csak az interneten és eldugott koncerttermekben? Hagyjuk magára "a népet", vagy próbálkozzunk megetetni vele egy két táplálóbb dolgot, felelősségünk tudatában? Kényszerítsük ezáltal a siker oltárán áldozva erős kompromisszumokba zenészeket? (Csá MarK!)Vagy mondjuk ki kerek perpec, az emberiség 90 százaléka halott, a gyerekeik is azok lesznek, gazdagodjunk hát meg rajtuk? Tod "Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet" Szerintem ennél nagyobb gondolat kevés született a médiában az elmúlt sok évben. (Kösz Áki)
Van e megoldás? Kinek kell kezdeni? A zenészeknek? A kiadóknak? A nemzeti alaptantervnek?
Pénzügyi bukták mindig is lesznek, de ez nem minőség függvénye. Kár azon sajnálkozni, ami általában standard vita szokott lenni, mindig előjön, hogy a Kozsó 60-70ezret ad el ésatöbbi... Nem érdekel. Ezek nem sztárok. Ma Mo.-on nincs sztár. Az utolsó fiatalabb mohikán talán Ákos, esetleg Repppublik (bár utübbit sohasem értettem), akik egy BS-t meg tudtak tölteni. Az itthon egyébként starnak nevezett előadók zöme is max. egy Pecsát tud megtölteni (Tankcsapda, Kozmix), bár ez szerintem már jó. Egy elég markáns réteg eladási példányszámát pedig egyszerűen nem értem. Neo 3500, HS7 2500, stb. Hihetetlen. OK, tudjuk, hogy telített a piac, sokkal több "inger" éri az embert, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, de akkoris...
Ugyhogy nem is nagyon tudom, hogy egy kezdő zenekart itthon egyáltalán be lehet-e futtatni, anélkül, hogy beállna a sorba (pl. szples). Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy produkció akkár csak a nullszaldót is elérje. Kis befeketetés, kis reklám, kis média: kis ismertség... Nagy befektetés, nagy reklám, nagy média: nagyobb ismertség? Nem valószínű. Az egészséges határt nehéz megtalálni, a Kiadókat is megértem, hogy akármibe nem akarnak belefeccölni.
Mindenestre addig Paff, amíg a Kiadótok egy Eleven Holdat felkarol, addig én is reménykedem... :-)))
Mail ment.
Hát épp ez az! "Hülye az magától", fejjük meg jól oszt ennyi. Ráadásul nem is hagyja magát okosítani, baromi keményen ellenáll. Érdemes mégis pénzügyi bukták ellenére próbálkozni, vagy jó ez az út, folytatódjon a zenék és közönségük polarizálódása?
Jé egy olyan topic ahol 0 kiado gyalázás van. Eddig :-)
Na mi is itten a kérdés? Hogy a kiadók hülyítik el a népet, vagy magától hülye? szerintem is is. de talán nagyobb százalékban hülye magától.
Mindenki hozzászól ezzel kapcsolatban mindenféle topicban, hát gondoltam vitássuk meg szíveim így önállójan.
Az egyre erősödő multinacionális kiadók ártanak a zene minőségének, sokszínűségének, vagy jó ez így, a tömeg hallgassa a mcDonalds zenét, a "többi virág" úgysem nekik muzsikál?
Nem csinálok titokot, én "a másik" oldalon vogmuk, de - habár ez baromi hülyén hangzik - azé a zenének drukkolok.
