Most ez hülyén fog hangzani de én áldom azt a napot amikor DLR távozott és Sammy Hagar került a helyére, aki DLR-hoz hasonloan egy kiváló egyéniség de 100 szor jobban énekel.
Szerintem a VH igazi fénykora SH idején volt és amedig újra nem ő lesz az énekes a VH nem igen lesz jó együttes.
Most mielött elkezdenétek anyázni én nem utálom DLR-ot de nem tartom akkora énekesnek mint amekkora SH volt.
Én reménykedem benne, hogy így lesz. Bár Roth és Eddie eléggé összekaptak néhányszor az elmúlt időben... Gondolom a VH3 üzletileg sem volt sikeres, és a kiadó meg azt mondta "vagy DLR vagy nincs zseton!"
Csak sajnos EVH meg DLR szerintem kicsit "két dudás egy csárdában", mindketten nagy egyéniségek, elég exhibicionisták, és megint menni fog a balhé, hogy a koncerten hány perc volt a gitárszóló és hány percig bohóckodott DLR... De nem baj, ha csinálnak egy új lemezt, már megérte összejönniük...
Most tudtam meg (JamesTKirk jóvoltából), hogy van VH topic is. Látom egy ideje nem volt hozzászólás, így most írok egyet, hehe.
Én is a David Lee Roth féle éra rajongója vagyok elsősorban, mert - amint ezt már kifejtettem - amikor én ezt a zenekart megismertem és megszerettem, akkor azt a húzós, dögös, nyomulós zenét csinálták. Így nekem EZ a VH, s bár több kiváló nótát írtak Sammyvel, én mégsem tudtam őt igazán megkedvelni. Az is jobban tetszett, ahogy Roth "játszik" a hangjával: lehet, hogy nem tud olyan magasra menni, de én imádtam a hülyeségeit, mint pl.: az I'm the One-ban az a vokálos kiállás, meg az egész örült showt. A VH akkor egy "bulizenekar" volt, igen! És?
Élőben egyszer volt szerncsém látni őket 1993-ban, Münchenben (Right here, right now turné), a színpadi előadás első osztályú volt, az eddig általam látott zenekarok közül csak a Toto-hoz tudom hasonlítani. Egyszerűen fenomenális volt.
Bootlegem kettő van, egy az elhíresült (hírhedt?) "Live USA" sorozatból, a mellékelt irományok szerint 77-es, de ezt kérdésesnek tartom. Főleg az első lemez számaival, Eddie a szólóit "note-for-note" játssza, ami érdekes, mert később leszokott erről, és általában egy-kát konkrét elemtől eltekintve csak hasonló dolgokat játszik, mint a lemezen, gondolom imprózik.
A másik a Got the Miracle Fingers című, mely az OU812 idejéből való, érdekessége egy igazi tökös There's Only One Way, ami frankón tele van nyomva szólókkal, ahogy azt kell.
Nálam a lemezek sorrendje:
1. Van Halen - abszolút favorit VH, szerintem a legjobb 10 valaha készült rocklemez egyike...
2. Fair Warning - kissé sötét, rosszkedvű album, mégis imádom...pedig nem vagyok depressziós
3. 1984. - No comment.
A többiek ezután jönnek.
Ami a Van Halen 3 lemezt illeti, - ezt már a gitármániában is kifejtettem - óriási volt a várakozásom, több okból is. Egyrészt reméltem, hogy fiatalabb emberke visz egy kis "életet" a zenekarba, mert Eddie-re mostanság (úgy 10 éve) rájött az idősödő gitárosok blues-mániája, (félre ne értse senki, semmi bajom a blues-zal, csak azt vallom, suszter maradjon a kaptafánál...) és az egész banda "belassult". Másrészt alapban Cherone-bal semmi bajom nem volt, mert a Pornograffiti és a Three Sides to Every Story című Extreme lemezek szintém a kedvenceim közé tartoznak, és aki látta őket élőben a Smith előtt vagy videón a Freddy Mercury Tribute-on, az tudja, hogy élőben sem vallottak kudarcot a fiúk.
Azonnal megvettük tesómmal a lemezt, amint kapni lehetett, s úgy tettem be a lejátszóba, hogy ez csak király lehet... Csalódtam. Az egyedüli nóta ami tetszett a From Afar volt, melyet tényleg ötletesnek találok, az élvezetből elvesz, hogy minduntalan a Phantom of the Opera kromatikája kacsingat a nótából. A többi pedig olyan, hogy ha nem VH lenne ráírva, akkor egy ilyen ****-t soha meg nem veszek!
A sors iróniája nekem, hogy Sammy Hagar, akit igazán soha nem kedveltem, nem felejtette el mi az a Rock n' Roll! Megvan a VH utáni munkája, és nem gondoltam volna, hogy ő igenis felvállalja és tovább viszi ezt a stílust, ahelyett, hogy dibatos módon beálljon ő is alternativkodni (suszter maradt...). Minden elismerésem az övé, nagyot nőtt a szememben.
És úgy nézett, ki, mintha az alkohol és drog az utolsó agysejteit is kipréselte, volna a fejéből, vagy legalábbis komoly agyműtétje volt, meg mindenhol a VH-t fikázta, ahova meghívták. Csúnya dolog.
Ez az. Ez a hozzászólási periódus már király.
Jók voltak a kritikák.
Nekem is a Ballance a kedvencem, de minden VH albumnak megvan a maga sajátságos stilusa, követni lehet a zenei fejlődésüket.(ami sajnos nem mindig jobb az előzőnél.)
UI:hogy Britniiii miről énekel? Tudja a rákom és nem is érdekel!
Múltkoriba egy sztriptizbarba jártam és pont a Beautifull girls szolt, meg végig jó zenek :) Ebbe fos országba még normális striptease bar sincs, csak gengszterek akik jo levágnak és meg is vernek :(((
Nem veszem én ezt annyira a lelkemre. :) Ha lemezenként 1-2 nóta volna whoayeah-s, meg sem említettem volna a dolgot, de náluk mások az arányok. De mondom, ettől még bírom őket.
Szó se róla, a Van Halen mindig is igazi nyugati parti bulis zenekar volt, de azért a Mine All Mine, a Right Now, a Judgement Day, vagy a Humans Being szövege nem semmitmondó. És ugyan love song, de a When It's Love szövege is több, mint korrekt.
A 90-es években a klipjeik sem Panama, Hot For Teacher jellegűek voltak.
A Balance albumot tudnám azért javasolni.
Gary Cherone-ban? Szerintem semmi. Nekem tetszett az a lemez amin énekelt. És értelmesebb szövegi voltak mint az elődeinek.
Csak hát a rajongók nem fogadták tárt karokkal a dolgot - legalábbis a többség.
