Tetszik Signor Palazzo hozzászólása!
(De a nick sem kevésbé :-))
A frekvencia ugyan nem lényegtelen kérdés, de valóban fontosabb lenne - több szem többet lát alapon - ezt a folyamatot elemzni.
A komolyzene folyamatosan veszít, de hogy ez meddig tart és mi az oka - nem ismerek általánosan elfogadott teóriát.
Egyébként hamarosan meg fog jelenni egy könyv az Európa kiadónál valami olyasmi címmel, hogy: Muzsikusok és menedzserek, avagy requiem a komolyzenéért!!
Tetszik Signor Palazzo hozzászólása!
(De a nick sem kevésbé :-))
A frekvencia ugyan nem lényegtelen kérdés, de valóban fontosabb lenne - több szem többet lát alapon - ezt a folyamatot elemzni.
A komolyzene folyamatosan veszít, de hogy ez meddig tart és mi az oka - nem ismerek általánosan elfogadott teóriát.
Egyébként hamarosan meg fog jelenni egy könyv az Európa kiadónál valami olyasmi címmel, hogy: Muzsikusok és menedzserek, avagy requiem a komolyzenéért!!
Úgy tűnik, a topic sorsa megválaszolta a címben szereplő kérdést. Nem is annyira süllyedés, hanem annak folyamata.
Azaz: van komolyzene, de minek, ha az erről beszélgető kis számú társaság összetartás helyett szőrszálhasogat, és elvész a frekvenciák kérdésében?
E.P.
Én ugyan elég gyakran be szoktam ide nézni, de önmagammal beszélgetni nincs sok kedvem.
Ezzel vajon hányan lehetnek ugyanígy?
No egy történet - gondolatébresztőnek:
Hangmérnök barátom hajnalban hazafelé megállt egy integető rendőrnek. Ablakot letekeri, jogosítvány, forgalmi stb. elő. Az autórádió a Bartók éjszakai műsorán.
A rendőr fölmordul: "Jobb zenéje nincs?"
Hogy tetszett a ma esti unnepi operaházi koncert ? A hegedus eleg erdekesen nezett ki, es gyotorte a hangszert, nem volt rossz. A csellista lany nagyon bajos teremtes, de talan tuzottan szeliden intezte a dolgot. Tudja valaki letezik ennek a Dohnanyi koncertnek felvetele ? Ki volt a karmester ?
Ez a level jott a Hatarok nelkul levelezo listajan. En ugyan nem tudok segiteni, de ti hatha.
Koszi: Csokis
------------------- Nyissz ------------------------------
Tisztelt Olvasok!
Vajdasagi magyar zenesz vagyok. Mivel pillanatnyilag nics lehetosegem Magyarorszagon (vagy barhol mashol) ilyen jellegu konyvet vasarolni, az Onok segitseget kerem. Szuksegem lenne egy lexikonra, ami zenei naptar, a komolyzenevel kacsolatos datumok, esemenyek, eneszerzok, hiers eloadomuveszek, osbemutatok adatai talalhatok. Ha valaki tud ilyen konyvet, es esetleg tudna is nekem segiteni ennek megszerzeseben, kerem jelentkezzen.
Elore is koszonom, maradok Tisztelettel
Toth Imre, Szabadkarol.
E-mail cimet is kaptam erre az alkalomra: tothimre@vojvodina.8m.com
------------------- Nyissz ------------------------------
A tanácstalanság stimmel, igaz nem akkor vagyok bizonytalan, ha valamit meg kell itélnem, hanem akkor, ha meg kell magyaráznom.
Néhány pajkos példabeszédet én is leírtam korábban, de aligha fordulhat elő, hogy valaki éppen ezek kapcsán csapjon a homlokára.
Nem szeretném eldurvítani a beszélgetést - még egy utolsó analógia bemutatását mégis megkockáztatom:
Komolyzene és könnyűzene között kb. annyi a különbség, mint szeretkezés és kefélés közt.
Ez utóbbi differenciát ugyanúgy nehéz lenne akadémikusan tisztázni, mindenkinek meg van (remélhetőleg :-)) a személyes tapasztalata és véleménye. (Habár akinek kizárólag csak a másodikban volt/van része, nyilván nehezebben érzi a hiányt.)
Nem olvastad vegig a topicot? Vagy legalabb az utolso ~100 uzenetet?
Volt par eleg kulonbozo megkozelites, hogy mi lenne a "komoly"zene lenyege. Pontosabban hogy ha valaki hallgat egy zenet, ez azt mondja rola, hogy komolyzene, vagy hogy konnyuzene, akkor ezt a besorolast milyen tenyleges ismervek alapjan teheti.
Macika elkezdte formai elemekre visszavezetni, illetve ott kerult a kepbe a hangnem valasztasa, amivel erzesem szerint zatonyra futott. Ugyhogy majdnem ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk, tanacstalanu. :-)
Ha igazán ismersz (azt hiszem jó pár éve) akkor tudod, hogy bármiről vitatkozhatunk. A törzsasztalnál én nem főnök vagyok, hanem a topic nevemre hallgatok.
Macika!
Az Imígyen szóla Zarathustra c. csodálatos Richard Strauss darabot elő lehet adni a Zeneakadémián, csak olyan orgonoista kell hozzá aki teljesen otthon van a regisztrálás rejtelmeiben. Ugyanis ha a redőnymű (magyarul: Schwellwerk) reigsztereit kihagyod, akkor jól fog szólni, de ezt Te is hallhattad, amikor tavaly (vagy tavalyelőtt) tevékeny közreműködéseddel előadtuk. Egyébként is ennél a darabnál nem feltétlenül kell az orgonának a szimfonikus zenekart maga alá gyűrnie. (Én speciel az orgonista hölgyet gyűrném magam alá, ha hagyná...) Néhai Gergely Ferenc professzor úrnak volt egy örökbecsű instrukciója: Ne feledjék kérem, a tuttit is regisztrálni kell! A hallgatóság meg fogja hálálni.
TÖBB dúr és moll akkordot találsz: lesz, aminek fényesebb a terce, lesz, aminek fáradtabb.
És találsz sok olyan szép akkordot, ami nem sorolható be a temperált skála hangközviszonyaiba, mégis szép...
Főleg az elektroakusztikus zenében nyílik tág tér ennek a kihasználására, mivel a hagyományos instrumentumokon nehéz precizen intonálni ezeket (bár számos darab íródott 1 hang=4*1negyedhang felosztásra: pl Pendereczki, Lutoslawsky, de minden jelentősebb szerző kísérletezett vele az 50,60,70-es években)
Mivel 2 ev furulya utan, hirtelen felindulasbol szetvertem a hangszert az osztalytarsam fejen,(valoszinuleg zeneelmeleti okok miatt :)) ) ezert az elmeleti kepzettsegem elmarad az altalam kivanttol. De most igen orulok, mert ha kinyomtatom a topicot es jol megragom akkor mar nem csak szeretni, elvezni fogom a zenet, hanem egy kicsit "tudni" is. :))
Bezzeg a fiam meg otost kap szolfesbol... (hol marad itt meg a tekintely? :(( )
Orommel varom a felvilagosito irodalmat.
A hamissaghoz: ez valoszinuleg sokkal erdekesebb dolog, mint messzirol latszik. Mar megbeszeltuk, hogy eleve egy relativ dolog, es a jatszando frekvenciak necsak a mutol fuggenek, hanem a jelek szerint meg attol is, hogy a zak kis vagy nagytermeben ulunk. :-)
Vagyunk egy akkordot, mondjuk c, C x G hangokkal. A harom fix hang melle probaljunk kulonfele frekiket X helyere. Mondjuk induljunk el velehol kicsit F alatt, es haladjunk fokozatosan lefele majdnem D-ig. Az igy kapott szamtalan akkord kozul vajon hany lesz hamis hangzasu, es hany nem?
Az tuti, hogy utkozben bele fogunk trafalni egy szabalyos dur es moll akkordba.
Sajnos nincs semmi eszkozom az ellenorzeshez, de az a sejtesem, hogy emellett meg szamos (vagy szamtalan ;-) tovabbi kellemes hangzasu akkord lesz az eredmeny, raadasul sok kulonbozo hangulatuval.
link alatt talaltam egy keszletre valo igen jo minosegu McCartney midi fajlt, javaslom meghallgatasra. A linkek egy resze nem mukodik, csak 27, legalabbis nekem ennyi jott le, a tobbi error). Akinek van hozza programja kukakntson bele a kottaba is. :)
A zenetörténet során a hangnemek sajátos karakterei nem frekvenciához, hanem hangszerhez kötötten alakultak ki.
A barokkban a D-trombita szólt a legfényesebben, ezért az lett a "diadalmas" hangnem, az Esz és C-kürtöknek is speciális hanzása volt a klasszikában, ezért ezekhez is meghatározott akusztikai elképzelések kapcsolódtak.
A vonós hangszerek üreshúrjai is meghatározóak voltak, mert az E-A-D-G-C hangnemek játszhatóak a lekkönnyebben, és ezek szóltak a legzengőbben rajtuk. A klarinét F-B-Esz/E-A-D hangnemekben játszott tisztán.
A hangszerek tökéletesedésével eltűnt a hangnemhez kötöttség, de a kül. tonalitásokhoz a történelem során társult képzetek még mindig élnek.
A hangolás a barokk óta kb 1/2 hangot ment fel.
400 év alatt ez nem túl ijesztő. Ha a következő 400 alatt tartjuk a tempót, akkor nyálkásbőrű, hiperintellektuell utódaink is bírnak még pl. oboázni (ezt a legnehezebb túlhangolni).
Ne izéljetek már ezen. Hamis hang ott van, ahol fix a rendszer, a viszonyítási alap, és ehhez képest hamis a hang. Ha én eljátszok egy dalt x Hz-s A hanggal, aztán egy másik dalt x+y Hz-s A hanggal, attól még egyik dal se lesz hamis.
Legfeljebb egymáshoz viszonyítva.
Mindezt azért, hogy egy kicsit fényesebben szóljon. A hangképzés hagyományos módszerei viszont nem nagyon jöhetnek szóba. A jobb hangszer drágább, a zongorás billentéskultúrához és a vonókezeléshez viszont sokat kell gyakorolni.
Az olyan csontfeju szemlelettel meg vegkepp nem tudok mit csinalni, amelyik kikialtja hamisnak az osszes olyan hangot, ami nem bizonyos frekvenciaju. Szerintem ha valakinek, hat legalabb a kizezerszer vizsgazott zeneszeknek illik tudni, hogy a hangolas alapjat kepezo A hang frekvenciaja puszta hasrauteses megegyezesen alapul, es tobbszor valtozott az idok soran.
Vagyis a citalt logikat kovetve, ma minden zenekar kizarolag hamis zenet jatszik, vagy a valtasok elott jatszott mindenki hamisan.
Pl. 1939 elott 435 Hz volt a mostani 440-hez kepest. A 1789 es 1850 kozott hasznalt becsi hangolasnal meg egyenesen 421 volt! Osszehasonlitasul a mai Gisz frekvenciaja 415.3 Hz.
Igazságokat is kezdesz írni végre.
De kicsit hadd mondhak ellent megint. A mai hangolás elég régen nem 440-re történik, hanem 442-443-ra. Pont ezért van, hogy pl. egy Zarathustrát nem lehet előadni a Zeneakadémia nagytermében a beépített (egyébként csodálatosan szép) orgonával, mert nehéz lenne lehangolni az egész zenekart 2-3 Hz-cel, és szokatlan lenne a fülünknek.
Ha megkérhetlek ne lovagolj ezen a „hamis a hang, ha nem bizonyos frekvenciájú” szövegen, mert nincs igazad.
Szeretném ha definiálnád a tiszta (értsd: nem hamis) hang fogalmát, valamint „zeneiskolai tanárkén” mit mondanál a csemetének, ha nem olyan (tiszta) hangot játszik.
Kedves pasa!
Kösz a javítást! Tényleg 7 az az 5.
Na, kitaláltam egy jó definíciót a komoly és könnyűzenére.
Könnyű: amit a kereskedelmi adók adnak, ami a diszkókban megy általában.
Komoly: amely ezeknék bonyolultabb, igényesebb, egyedibb.
