Macskusz, te már megint kevered a nyelvrokonság és a genetikai rokonság témakörét. Miközben már többször többen figyelmeztettek, hogy a simán lehetünk nyelvrokonok akkor is, ha genetikailag nem vagyunk azok.
-----------------
Ez igaz. Csak avval a különbséggel, hogy átvevők semmiképpen nem lehetünk.
> Kiszorultatok a finnugrista állatságaitokkal a vitákból. Érted? Nem te és a kisádám mondja meg a frankót, hanem mások. Ennyi történt.
Na persze. Sok lúd disznót győz. De kevésbé népiesen erről a problémáról szól a Gresham-törvény is: a rossz pénz kiszorítja a jót. Most akkor lehet örvendezni és tapsikolni.
Macskusz, te már megint kevered a nyelvrokonság és a genetikai rokonság témakörét. Miközben már többször többen figyelmeztettek, hogy a simán lehetünk nyelvrokonok akkor is, ha genetikailag nem vagyunk azok.
Megjelent a Békés Megyei Naplóban (2001. december 8.) részlet:
"Az Élet és Tudomány közelmúltban megjelent számában olvasható dr. Béres Judit tollából, hogy finn-magyar kormányközi együttműködésben 1994 és 1997 között tizenhat ma élő eurázsiai népességcsoportban végeztek genetikai vizsgálatot, ezekből kiderült, hogy - a korábbi feltevésektől eltérően - nem állunk genetikai rokonságban a finnekkel. Mit szól mindehhez egy másik szakma, a történettudomány képviselője? - Erre voltunk kíváncsiak, mikor megkerestük dr. Köteles Lajos történészt, akinek karácsonyra jelenik meg Magyarságismeret mindenkinek című könyve, amely az újabb kutatások eredményeként a magyar őstörténetről is új ismereteket fogalmaz meg.
- Magyarországon a 19. század végétől fogadták el a finnugor eredeztetést, és akkortól ezt kizárólagossá tették. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a császári udvar helyeztette a Magyar Tudományos Akadémia székeibe azokat a nem magyar származású nyelvészeket, akik a magyarok finnugor származtatásának a hívei voltak. Kétségtelen tény, hogy a kor tudományos színvonalán dolgoztak, rájöttek, hogy bizonyos népek közös nyelvcsaládba tartozhattak. Európában akkor egyedül a finnugor népekkel találtak nyelvi rokonságot. Ugyanakkor fontos rávilágítanunk arra a tényre, hogy a nyelvészeten kívül egyetlen tudományág sem támasztotta alá a magyarok finnugor eredetét. A zene, az antropológia, az írás, a vallás, a régészeti leletek egy sokkal távolabbi és sokkal keletebbi őshaza felé mutattak."
Kérésedet (hogy hanyagoljalak), szívesen teljesíteném, de most igencsak felbosszantottál, és dühömben kénytelen vagyok válaszolni. No nem is ezzel a reakcióddal dühítettél fel, hanem a "kelta" topikban elhelyezett 48. hsz.-od itt most nem idézendő kitételével. Nem vagyok ugyanis sem azonos ideológiai platformon, sem pedig azonos szellemi színvonalon az ott említett személlyel, és egyébként sem szolgáltam rá (legutóbbi hsz.-ommal sem!) erre a kimondottan rosszindulatú sértésre. Örömömre szolgálna, ha visszavonnád, akárcsak gondolatban is.
Megértem, hogy ingerült vagy, van is okod rá, és azt is elfogadnám zokszó nélkül, hogy kissé neurotikusan reagáltál jobbító szándékú észrevételemre "szifilisz-ügyben" (gondolom ismered ezt a tréfás változatot is: "szifilisz szifili gaudet"). De két dolgot tisztázzunk:
1) Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Ha Neked probléma tudni, hogy a simili a gaudet mellett dativusban áll, és ezért semmiképpen nem lehet simile (ez a lehetőség az ablativusnál még csak felmerülhetne), vagy egész egyszerűen, aki nem tudja, hogy pontosan hogy szól egy latin vagy más szállóige, az lehetőleg ne idézgesse, ill. szíveskedjék utánanézni először valamilyen segédkönyvben, hogy ne terjesszen hibás formákat. És ha valaki az ilyen hibát szelíden (a szellemeskedés céjából minimális iróniával fűszerezve, elismerem) nota bene, közérdekből szóváteszi, akkor az illető viselje ezt el, és szíveskedjék levonni az előbb már említett tanulságot.
2) Ne hidd, hogy ezen egészen csekély ignoranciád manifesztálódása nekem bármiféle gaudiummal szolgált volna. Nem, éppen ellenkezőleg. De Te ettől megmaradsz annak a kiváló intelligenciával és képzettséggel rendelkező (és az epitheton ornansokat még sorolhatnám, de nem merem, mert még félreértesz) embernek, akinek immár évek során megismerhettelek. Ezért maradok
Nem tudja mindenki. Például én sem. Gondolom, most ennek örülsz, mint ahogy örömöt szereztél vele mindazoknak, akiknek öröm, ha kiderül, ha nem tusok valamit.
Minden m,egbecsülésem ellenére, MOST azt kérem, hanyagolj!
"Őseink a kék színen kívül sok zöldet is láthattak maguk körül. Utánuk minden bizonnyal a legfontosabb szín a PIROS, VÖRÖS, VERES volt az ember számára. Nem csoda, hiszen ez a VÉR színe, a tűzé és a PARÁZSé. Nos, megint játszanunk kell: aki pöröl-perel, az irul-pirul. Aki egészségesen irul-pirul az virul, annak szép a BŐRe, hal-vány (no nem haló-halovány!), és pőrén is rózsaszín, noha kissé barnásan rőzseszín is. Olyan a bőre színe, mint a börzsönyforgács, amit hajdan vízben kifőztek és ezzel festették a húsvéti piros tojást. A PARÁZS is piros, a tűz pedig kapcsolatban van az ősi VARÁZSlattal... (Minek volt parazsa? A fának! Pa-rázs - fa-rózsa?) Tehát a V+R. a P+R, sőt még a B+R mássalhangzók is a szótőben a piros, veres, bordó árnyalatait adják. Mert nyilvánvaló, hogy a pörösködést jelentő "per" szavunkat is a pörben pörölök - kiabálók, átkozódók - indulata pirosítja. A mérgesen pörlekedő ember maga is kipirul. S hogy véletlen-e a PARadicsom, PARádé, PIRkadat - hajnal! - VIRradat, VILágosodik, VILág, sőt a VIRág szavainkban e hangzók jelenléte? Aligha. Az ember a maga számára legfontosabb színeket megismerte, meghatározta, majd azok kisebb-nagyobb változtatással átvitték a jelentéstartalmat ma már nem is érzékelhető összefüggések nyomán más kifejezésekbe is. Hiszen aligha véletlen, hogy a ragadozó vér-cse nevében benne van a "vér" szavunk. Ahogy a vörhenyben is a vörös szavunk egy része. De ott van a PÖRkölt szóban is, melynek jelentése máris átvezet bennünket a tűzhöz, a főzéshez, a sütéshez, azaz a PARázshoz. S miért találhatók e mássalhangzók a pörög, perdül, pördül, ireg-forog, fordul - itt már a p-f hasonulattal! - szavainkban is? Gondoljuk csak meg, aki sokat ireg-forog, perdül, az megint csak kipirul. De itt az "r" hangzó már a forgásra, pörgésre utal! Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, elemezhetjük például a VER igét. Megtalálható ugyan benne az általunk emlegetett két mássalhangzó, de mégsem látszik per-döntőnek a jelentéstartalom kialakításában. Igaz lenne ez? Lássuk: a "ver" szó nemcsak azt jelenti, hogy valaki ver - üt! - valakit. Több jelentése van. Ver a szívünk, és mit ver? Hát vért ver, vért lüktet. De a beteg ember is vergődik, a beteg állat is, ahogy a sebzett madár verdes a szárnyaival... S ahogy már említettük a "veri a veríték", "kiveri az arcát" stb. kifejezéseket, megállapíthatjuk, hogy régebben inkább ezt a jelentést tartalmazta a VER szavunk. S gondoljuk meg, ha tovább képezzük: ver-gő-dőm, ver-í-tékezem, ver-senyzek, versenyben megverem - legyőzőm -, akkor is verdes a szív, verődik a vér! (A hangzók, szótagok alaki értéke - jelentése - másutt helyi értékként jelenik meg.) Persze nem virgonckodhatunk a végtelenségig, hiszen sok olyan szavunk is van, amely ugyan a V+R vagy P+R hangzópárossal kezdődik, ám nyoma sincs benne az emlegetett jelentéstartalomnak. Nos, ahogy már mondottuk, a nyele élő rendszer, változó szervezet. Ez azt is jelenti, hogy régen más volt az egyes szavak értelme, másrészt helyi szokások, ejtések, dalba foglalások bizonyos szavak jelentését megtartották, másokét árnyalták vagy éppen megváltoztatták. A mi célunk mindezzel kapcsolatban csupán annyi, hogy felhívjuk a figyelmet az ilyesfajta összefüggésekre. Mert ha ilyen széles körű az oksági összefüggés, arra gyanakodhatunk, hogy nem csupán véletlenről lehet szó. Érdemes, sőt, kötelező tovább kutakodni, vizsgálódni. Az a célunk, hogy az olvasó legalább egy kicsit megperzselődjön e vérbő és csodálatos nyelv titkai láttán! Az ősokságot kell keresni! Nézzük tovább a p-b v, illetve a p-f hasonulat érdekességeit! Már szóltunk arról, hogy aki fázik, fát keres". A fa-zék szavunkban sem véletlenül van benne a "fa". S játszhatunk is kicsit: a pa-rázs tűz-piros fa-rózsa. A "farag" szavunkban is meglelhető a "fa", a "for-gács" szóban pedig a kunkor, a fordulat, a göndörség is érzékelhető. "
Bejegyzésedhez kapcsolódva, idemásolok néhány idézetet Bakay Kornél: "Finnugor gyökereink?" című írásából. A cikk szereplői: Schlözer a finnugrizmus atyja, Budenz a finnugrizmus első magyarországi tanára (aki valószínűleg élete végéig akcentussal beszélte nyelvünket) és Hunfalvy, az Akadémia egykori könyvtárnoka, aki azóta is az Akadémia talán legfőbb jelképes alakja. Egyik sem magyar.
A cikk szerzője őstörténetünkkel is foglalkozó régész professzor, aki ma is tevékeny. Már támadták, de működhet, valószínűleg azért, mert szakmájában elismert és mert nem nyelvész.
"Johann Eberhard Fischer, Szibéria története c. műve 1768-ban jelent meg s ebben a szerző már kinyilatkoztatja, hogy a finnek, az észtek, a lappok, a permiek, a vótok, a cseremiszek, a mordvinok, a vogulok és az osztyákok mind-mind rokonai a magyaroknak. Az indítás tehát kétségtelenül idegen eredetű. Súlyos torzítás és kemény csúsztatás tehát, hogy még a közelmúltban napvilágot látott nyelvtudományi könyvekben is azt olvashatni (például a nyelvész Fodor István, Mire jó a nyelvtudomány? c. legújabb könyvében és a Millenniumi Magyar Történetben is), hogy a magyar nyelv "finnugor" voltát legelőször Sajnovics János ismerte fel és úgymond: bizonyította be. Sajnovics egy évvel Fischer könyvének megjelenése után indult csak el a Lappföldre s a lapp és a magyar nyelv összevetésével éppen a göttingai professzor, a magyargyűlölő August Ludwig Schlözer és a szász Hell Miksa bíztatására kezdett foglalkozni, a Demonstaratio c. műve pedig csak 1770-ben jelent meg. Sajnovics matematikus és csillagász volt, egyáltalán nem értett a nyelvészethez, primitív szóhasonlításait tudatosan felfújták, hasonlóképpen Gyarmathi Sámuel orvos működéséhez, aki a finn nyelvet tanulmányozta. Gyarmathit is Schlözer vette rá, hogy mentse meg a magyar tudományosság jó-hírnevét, mert a magyar őstörténészek javíthatatlan rajongók.
A Schlözer által festett képet a mai magyar nyelvtudomány nemcsak meggyőzőnek, de lenyűgözőnek is tartja, noha műveit nyilván senki sem olvasta el tisztességesen. Különben meglelték volna az ilyesfajta mondatait: "A magyarság pozíciója Európában igen szerény. A magyaroknak nincs helyük Európa fő népei között, tisztázatlan az eredetük és nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem.
A finnugor rokonság és származás-elmélet kidolgozása és hangoztatása vitathatatlanul politikai tartalmú is volt. Nem csak az, természetesen, de le nem tagadható, hogy a magyarok nemzeti önbecsülését, nemzeti büszkeségét kívánták ezzel is sárba tiporni. Már az olasz Bonfini észrevette ezt II. Pius pápával kapcsolatosan, amikor így írt: "A pápa nem vette jónéven, hogy a magyaroknak valamiféle nemes eredet jusson! Ez a szentséges atya nem nézte jó szemmel, hogy a Szkítiából származó magyarok, akik az ausztriaiakat és a németeket súlyos vereséggel és csapással sújtották, ily nagy dicsőséggel ékeskedő ősöket kapnak!" A Berlint megsarcoló Hadik-huszárok is bőszítették a németeket, akik szerint a magyarok csak a lóhoz és a kardforgatáshoz értenek, a tudományhoz és az irodalomhoz semmi közük sincs, boldogan közlik hát, hogy az 1730-ban kiadott Philip Johan Strahlenberg-könyv újabb perdöntő bizonyítékokat mutat be arra, hogy az Atilla hun királlyal dicsekvő magyarok valójában a primitív, barbár és buta mongoloid szibériai obi-ugorok testvérei. Az osztyákok Szibéria leghülyébb népe - írta Strahlenberg. S ezt a könyvet a szegedi őstörténeti műhely 1975-ben újra kiadta!
Akkor hát, kérdezhetjük joggal, hogyan szilárdult vasbeton keménységűvé a finnugrizmus tanítása? Úgy, hogy az 1848/49-es szabadságharc vérbefojtása után idegenszivű embereket helyezett a bécsi udvar a magyar tudományos élet legfőbb posztjaira. Mindenekelőtt a kitűnő német és osztrák kapcsolatokkal rendelkező Schedel (Toldy) Ferencet, a szepesi szász Hunsdorfer (Hunfalvy) Pált, az egészen német Joseph Budenz-et és tanítványaikat, akik 1872-től egyetemi katedrát kaptak Pesten és egyeduralmukat máig is tartják. Jellemükre jó fényt vet, hogy a magyar nemzeti krónikák és szent hagyományaink szemétdombra vetését szorgalmazó Hunfalvy Pál egyszerűen ellopta a korán elhunyt Reguly Antal vogul anyagát és megfejtéseit a sajátjaként közölte! Ezek a tudósaink büszkén vallották barátaiknak azokat a német történészeket, akik azt javasolták, hogy a krónikáinkat el kellene égetni, mert haszontalanok s a magyarok a honfoglalás idején az emberi fejlődés legalacsonyabb fokán álltak (Büdinger).
Az állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsű ősnyelve, több százezer szóval, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhető. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokonnyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a votjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó.
..."
1. 200 szavas sokszöges szótár szavai közül:99 szót mond finnugor eredetűnek az északias irányzat. A 99 szó közül 90 szónak megtaláljuk a sumér rokonítását is.Az azt jelenti közérthető nyelven, (sokszöges szórokonítási rendszer szemüvegén nézve),hogy belsőséges nyelvfejlődési közössége van a magyar (finnugor) nyelvnek a sumérral. Teljesen túlhaladott a korábban idézett északias szemlélet,amely tagadta a sumér-magyar nyelvfejlődési közösséget.
2. Az ősgörög,őstörök,héber,északi-finnugor,magyar sokszöges szórokonság egymagában is túlhaladottá nyilvánítja az északias nyelvészeti -őstörténelmi irányzatot,és feltételezi a suméros rokonságot.
3. 200 szavas sokszöges szótár azt bizonyítja az előbbi 1. pont alatt hogy kétségtelenül fennáll a sumér-magyar belsőséges nyelvfejlődési közösség. Ennek az "első pontnak" a védelme,most már bizonyítottnak lehet és kell vennünk (a selejt eltávolítása után) a magyar magánkutatók szórokonítási feldolgozásában található több sokszöges és csupán "két nyelves" sumer-magyar szórokonításokat is.
4. A magyar magánkutatók,és főként Gosztonyi Kálmán sumerológus azonban csaknem minden fontosabb vonatkozásban rokonnak mutatta ki a magyar (finnugor) nyelvszerkezetet is a sumérral. Ennek az utóbbi tényállásnak a figyelembevételével a sumér nyelv rokonának kell kimondanunk a magyar (finnugor) nyelvet.
5. A sumér-magyar nyelvi rokonságot megerősíti Zakár András "glottokronológiás" szórokonítási kutatása is. Itt viszont sokszöges rendszer és szótár igazolja a Zakár-féle szórokonítás realítását.
6. A FOL. HUNG. 3108/1962. tételei megmagyarázzák és bizonyítják,hogy sumér őstelepesek emelték előbb újkőkorba,majd rézbronzkőkorba Európa,Közép-és Elő-Ázsia és Egyiptom bennszülött (autochton) lakosságát. Kiegészítem és igazolom ezzel V. Gordon Childe professzor is idevonatkozó,párhuzamos szemléletét. Ha most közös képbe fogjuk az: "1-5 pont" megállapításait,nagy bizonyossággal állíthatjuk,hogy nem rudbeckiánus,vagyis nem valamilyen eurázsiai ősnyelv hagyatéka a magyar nyelv sokszöges nyelvfejlődési közössége,--amit a 200 szavas szótár is részben bemutat,hanem a sumér őstelepes élet és kor behatása,--az összes érdekelt nyelvekben."
Erről a következőt írja a szerző: "A 200 szavas,sokszöges,kihalt nyelves szótárban a : sumér,akkád,ősgörög,őstörök,héber,latin és egyházi-szláv nyelvek szavai vagyis hét kihalt,írásos ősnyelv szókincsével alkotok sokszöges rokonítást.Azonkívűl a legfőbb európai és ázsiai élőnyelvek rokonító szavait is bekapcsolom,amelynek szóanyaga számottevően sokszögesíthető a magyar szavakkal. A szláv nyelveket az orosz (bjelo-rusz) nyelv képviseli,amely a legszlávabb szókincsében. A latin nyelveket maga a kihalt latin amely szintén leglatinabb,-viszonylatunkban. Itt tehát élő és holt nyelvként is szerepel a latin.A germán nyelveket a német képviseli....A török nyelveket a kihalt,őstörökkel képviseltetetem. A görögöt a kihalt ősgöröggel. Az utóbbi két nyelvnél a kihalt és nem az élő nyelvek szavai mutatják a legnagyobb nyelvfejlődési közösséget a magyarral. A 200 szavas szótár első oszlopában legfelül helyeztem a magyar szóalakot. Alatta van a szláv. Alatta a latin szóalak és legalul a germán. A szótár második oszlopában a sumer (s) és az akkád (a) szórokonítás. A harmadik oszlop öleli magához az ősgörögöt és szintén kihalt őstörököt. Felül mindig az ősgörög és alul az őstörök szóalak foglal helyet. A második (sumér,akkád) oszlopban látható "H" betű tudatja,hogy az illető szó a héberrel is rokonítható. A héber szóalak a szótár végén látható. Az utolsó,vagyis negyedik oszlop tudatja,hogy a ma uralmon levő északias (és fél-délies) irányzat fölfogása szerint milyen eredetű a magyar szó. A finnugornak mondott szavaknál a "FU.,UG." rövidítést alkalmaztam. Más szavaknál a : "török,német,szláv,latin" stb. megnevezést találjuk. Sok szót ismeretlen eredetűnek mondanak az északias szótárak. Ezeknél a szavaknál az "ISM.ER." rövidítést alkalmazom. Az északias szóeredetvizsgálatot a nagyfokú bizonytalanság jellemzi. Ilyen esetben azt a valószínűbb rokonítást tüntetem fel,-amit sokszöges rendszerem is valószínűsít. Az utolsó oszlopban bemutatom az északias irányzat által rokonított szóalakot is."
Kedves ogurka!...Kérdésedre válaszolva tovább idézek a könyvből:"
Sokszögesnek mondható másodszor azért az új módszer,mivel ugyanakkor megkívánja,megköveteli azt is,hogy az idegen,rokon tudományágakba tartozó támpontokkal,kutfőkkel,pld.az embertani,történeti,antropológiai, feljegyzéses,éghajlati,régészeti,ornamentikai,ősdíszítési,címertani, ősénekes stb. kutfők,így minden kezünkkel elérhető nem nyelvészeti kutfő útmutatását is bekapcsoljuk,annak vallomását is meghallgassuk, a sokszöges szóeredet,nyelvfejlődési közösség kutatásánál,ténymegállapításoknál. A szakirodalomban sokszor komplexnek (tudományközinek) is mondják idegen szóval kifejezve ezt a tanulmányban összetettnek is nevezett módszertani eljárást.
Annyira újnak és szilárdnak,korszerűnek mondható a sokszöges módszer,hogy nemcsak a magyar (finnugor,ural-altáji) szóeredet,-nyelvfejlődési-kérdések tisztázásánál,hanem az általános szóeredet és nyelvfejlődési,valamint azzal összefüggő kulturtörténelmi,őstörténelmi kérdések,viták tisztázásánál is felhasználható. Ezért is kívánatos egy mielőbbi "rendkívűli nemzetközi kongresszus" összehívása az új módszer vizsgálatára.
A Magyar Tudományos Akadémián évtizedekkel ezelőtt publikált,föntiekben ismertetett,jellemzett sokszöges,ill. komplex stb. elnevezésű már több nagynevű szakember alkalmazásba vette,illetve magasan,pozitívan értékelte. Így valóban kívánatos a kérdés tisztázása. Igazság ugyanis csak egy van a tudomány minden ágában. Az új sokszöges komplex módszerrel el is végeztetett az "átértékelő vizsgálat" az elmúlt négy évtizedben. Az Akadémián publikált ezer oldalnyi tanulmánysorozatban világos fogalmazású 41 tételben lettek rögzítve az átértékelő kutatási eredmények,melynek pár szóval elmondható összefoglalása a Szegedi Nemzetközi Nyelvészeti Kongresszuson tartott előadásban most már széles körben,nemzetközi fórum előtt is publikálva lett."
Kedves ogurka! Gondolom ez neked újdonság. Ezért egyszerre nem írok sokat..."AZ ORBÁN-FÉLE KORSZERŰ POLIGONÁLIS KOMPLEX MÓDSZER...
Két különálló,de közös,összefüggő egészet alkotó eleme van az új módszernek,melyet magyarul sokszögesnek /poligonálisnak/ és komplexnek /összetettnek/,ugyanakkor déliesnek neveznek. Azt értjük a sokszöges szakkifejezés alatt,hogy egyidejűen több nyelv szavainak rokoníthatóságából következtet a szóeredetvizsgálatnál,vagyis sokszögesen. A korábbi nyelvészeti tudomány ugyanis a két-nyelves rokonítási módszert alkalmazva vonta le következtetését a szavak eredetének kutatásánál.E tanulmány számos kiváló nyelvész idevonatkozó szakvéleményét idézi.Ugyanakkor az új sokszöges módszer megköveteli azt is,hogy az eddig ismert legrégebbi írásos,kihalt nyelveket is bevonjuk a sokszöges rokonításnál.Nyilvánvaló ugyanis,hogy abban az esetben,ha egy eddig ismert írásos kihalt nyelv szava rokonítható a vele közös nyelvszerkezetű nyelv szavával,akkor idegen eredetűnek kell mondanunk ennek a szónak szereplését egy teljesen idegen nyelvcsaládban,-ha mondjuk tucatjával is észlelünk ilyen rokoníthatóságot. Az új módszer megjelénéséig elhanyagolták ezt a kihaltnyelves-sokszöges módszert. Az teszi viszont vitathatatlanná,egzakttá az új sokszöges módszert,-mely új világot teremt a nyelvészeti,sőt a vele összefüggő őstörténelmi,kulturtörténelmi kérdések,viták tisztázásánál,hogy az új sokszöges módszer a csalhatatlan matematikai-valószínűségszámítási törvényszerűségre támaszkodik...
Új világ született a Szeged-i Nemzetközi Nyelvészeti Kongresszuson az Új Sokszöges módszer megjelenésével,mivel eddig még több száz szó rokoníthatósága esetében is véletlen egyezésről beszélt a különböző nyelvcsaládok szórokonításánál.A kihalt nyelvek kötelező bekapcsolásával viszont kimutatható,hogy a magyar szavak tömege rokonítható az írásban fennmaradt régebbi nyelvek szavaival.A gyakorlatban ez azt jelenti,hogy nagy biztonsággal túlhaladottnak,tudománytalannak nyilváníthatjuk az olyan korábbi szóeredetvizsgálatot,amely mondjuk X eredetűnek mondott egy szót,holott az illető nyelvvel rokon kihalt nyelv szavai közt az Y nyelvcsaládban,-mivel a vele rokon kihalt ősnyelvben szerepel. "
