Külön nincs fogorvos kari buli tudtommal. Egy koliban vannak elhelyezve az ÁOK-sok, fogorvosok, gyógyszerészek. Fogorvos lányt amúgy ismerek, nagyon jó fej.
Soha nem tudtam minek kell az egészet lerajzolni, hosszú éjszakákon át. Persze az esetek többségében nem fér rá egy papírra az egész és a feladatok amúgy is inkább állatorvosi lóra hasonlítanak, mint életszerű tervezésre.
Igen, már az R14-es, de medjelent az AutoCAD2000 is kicsit jobb, persze jobb gépek is kellenek hozzá. Nem vagyok univerzális, ezek mind beleférnek, és még minden nincs is benne. Persze földrajzot, éneket és testnevelést nem oktatok, de arról volt már szó, hogy én legyek az iskolai kosárcsapat edzője.
Én szerencsére más szakon voltam, de láttam, hogy a sárkány-hajtómű szakos mérnökpalánták hogyan védenek meg egy rajzot. Egy hat-nyolc méteres vagy még nagyobb hajtómű metszete, ugyanannyi asztalra kiterítve, 1:1 méretarányban, ceruzával. Jön a tanár, ráhajol, előkapja a tollát, és egy 3 mm-es csavarba belejavít. Lehet újrarajzolni az egészet.
AutoCadből melyik release? Én 12-nél hagytam abba. Most 14-nél járnak, ugye?
Te valami univerzális tanár vagy, hogy Pascaltól az AutoCaden át, hegesztésig mindent oktatsz? Földrajzot, irodalmat, tesit nem tanítasz még ezek mellett? ;-)
Ja, már leesett. Úgy vagyunk, mint amikor a Mars-utazók hazatelefonálnak: a 3-perces késleltetés miatt ott is majd mindig az előző kérdésre kell válaszolni (az amerikai filmben persze ezzel nemtörődtek).
Néha napján tanítok ipari anyagokat, hegesztést, ragasztást stb. Nem a szivem csücske, inkább a Pascal, de szegecsek még az AutoCAD-ben is előfordulhatnak, bár a csavarmenetek gyakoribbak.
Ágyakat adunk lányainak. Vagy hájakat adunk bájainak. Vagy májakat adunk Váradinak.
Ez is egy szakma: Szegény Árkus Józsefnek volt mindig egy száma a kabaréban, amikor kifigurázta a reklámokat. Egy pár ötletet én is beküldtem neki. Az egyik reklámban két hatalmas keblű leányzó feszített mindig valamilyen helységnévtáblánál. Ott az lett volna a poén, hogy egyszer csak a keblek nőni kezdenek, talán ki is durran az egyik, aztán a kamera távolít, és kiderül, hogy lufiból vannak, és egy öreg bácsika fújja fel őket biciklipumpával. Hiába, akkor még kamasz gyerök voltam...
Igen, ezekkel a szegecsekkel mindig baj van, de mit tegyünk, ha nehézkes hegeszteni. Egyébként meg a hegesztési varratokból ugyanúgy indulhatnak repedések.
Hát igen, a gépek törzse, különösen régebben, tele volt szegeccsel (a Junkers Ju-52 meg egyenesen hullám- vagy trapézbádogból készült).
A szegeccsel egyébként nem is annyira az aerodinamikának van baja, hanem a szilárdságtannak. A szegecsnek ugyanis meg kell fúrni az anyagot. A furatoktól meg a hajlítások a rezgés hatására mikroszkopikus repedések indulnak el, véletlenszerű irányban, de leginkább a következő szegecs felé - ezek "érzik" egymás közelségét, ugyanis nyilván nagyobb mechanikai feszültség ébred a furatok között, mint a szabad felületen. Amikor aztán a repedések találkoznak, boldogan összeölelkeznek, és máma már együtt hasadnak tovább. Így ha nem vigyáznak, végigrepedhet a törzs a szegecsek mentén. Ezért "mérik" a gép törzsét, vagy örvényáramos műszerrel, vagy fluoreszcens festékkel.
Manapság már kevesebb a szegecs, mert egyrészt megtanulátk az alumíniumot is hegeszteni (a gépek gyakorlatilag duralumíniumból vannak - vasmadás csak amerikai filmekben van), illetve a gép szerkezetét nem lemezekből szegecselik már össze, hanem egy nagy tömbből munkálják, "faragják" ki.
A szuperfiniselt felületekről: mesélik, hogy egyszer Finnországban volt a vitrolázó EB vagy VB. A finn hangármester, amikor meglátta a magyar gépek szárnyát, majdnem szívrohamot kapott. Aztán fogta a kenceficéit és a polírkorongjait, és egész nap, egész éjjel polírozta, fényezte a konkurrens csapat gépeit. Azt már nem tudom, kinyerte a bajnokságot.
Egyik hölgyismerősöm anyanyelvi szinten, lévén Fokvárosban él!
Tisztára olyasmi az a nyelv mint az angol. Most nem emlékszem egy mondatra se, de nagyon hasonló.
Te az 1/4-be esel. :-) Tényleg baromi sokan származnak onnan a cívisvárosból.
Én már inkább budapestinek számítok, augusztustól-szeptembertől ide is költözök.
Még gyerekkoromban történt. A hátamon előbb csak két kis dudor kezdett nőni, aztán egyre nagyobb lett, és megjelentek a tollak. A nagymamám szerint meg a fejemen kellett volna nőnie, meg a lábamon a patának; még meg is szagolgatott, nincs-e kénkőszagom. Pedig annyira nem voltam rossz gyerek.
Az orvosok csak csóválták a fejüket, azt mondták, itt nem segít az orvos, hívjunk papot. Azok meg csalásra gyanakodtak. Aztán győzött a józan ész, elküldtek a repülőiskolába, és végül mérnök lettem. Aztán óránként 900-zal nagyon kezdtem fáradni, és korengedménnyel nyugdíjba mentem. Néha még vállalok egy kis mellékest, beállok egy templomba kisangyalnak.
(Placebo?)
Egyébként van repülő mérnök, fedélzeti mérnöknek hívják, a kistermetűeket fedmérnöknek (lásd Lem-Murányi: A fedeb). Ma már elég békés foglalkozás, elődje a fedélzeti szerelő bizony még ki-kimászkált a szárnyra, menet közben motort javítani.
