teljesen mas tema, de mivel ti annyira segitokeszek vagytok.. kerlek benneteket, segitsetek..
egy oreg nenit talaltunk a kalvin teri aluljaroban, kb 80-90 kozott lehet, es nincs hova mennie. megint nagyon hideg van ejszakankent, es fogalmam sincs, hogy hajlektalanszallon kivul hova mehetne. lehet hogy rosszul kepzelem el, de bennem azert ugy el, hogy ezeken a szallokon inkabb a seftes hajlektalanok vannak... hivtam a voroskeresztet, semmi, az ensz ilyenekkel nem foglalkozik..
Szia! Uhumm, dereng valami :) Jó, hogy írsz, örülök a boldogságodnak, meg egy kicsit annak is, hogy igazolódik néhány meglátásom és véleményem :)
Köszönöm, mi prímán vagyunk Kedvessel, mint két galamb, hogyismondjam, szóval már 6 és fél éve a topon. Összeköltöztünk lassan egy éve, ami egy fantasztikus dolog szerintem. Szinte már nem is emlékszem, milyen volt előtte az a fos egyedüllét. Kívánom mindekinek, hogy így fejlődjön az élete.
Szia bagojj, emlekszel meg ram? Csak annyit akartam irni (a tobbieknek is batoritasul, akik esetleg itt szomorkodnak), hogy bar harom evvel ezelott igen gyakran irtam ide. Most pedig negy honapja boldog hazassagban elek a nemet ferjemmel Munchenben, akit a szakitasom utani fel evben ismertem meg. Csakhogy en akkor a vilag masik feleben dolgoztam, tobb mint 10.000 km valasztott el minket azutan, hogy egy harmadik orszagban osszehozott minket a sors. De legyoztuk az osszes akadalyt, es most boldogan elunk, amig meg nem halunk...
Bocs, ha untattam valakit, csak ugy orultem Neked! Veled minden rendben?
Köszönöm a tanácsot. Igyekszem könnyedebben viselni a dolgot. Remélem meg is oldódik, minél hamarabb. Nagyon szeretem a férjemet, és jó lenne végre teljesen nyugodtan élni...
Dóra tudom ez okoskodásnak tünhet de lépj át rajta Neked a legfontosabbak ott vannak....a pocaklakó a párod....és Te...beszéljétek meg nem éri meg a veszekedést egy ilyen helyzet..Hidd el...és majd a volt nej is abbahagyja..talán bántja hogy a volt férje szeret valakit akitől babát vár és boldog vele...talán az ő élete nem is olyan vidám...
Gondoltam valahol megpróbálom kiírni a problémámat, mert már kicsit sok ez így...
Jelenleg 28 hetes kismama vagyok, ami talán magyarázat lehet arra,hogy jóval érzékenyebb vagyok. Első gyermekemet várom, októberben mentem férjhez. Eddig olyan jónak tűnik...
Csakhogy, a férjem már volt nős, 4 gyermek édesapja.
Még ez sem lett volna akkora baj, hiszen szeretjük egymást, igazán.
Nem az ő hibájából váltak, hanem az exnek volt valakije.
Kb.akkor ismerkedtünk meg amikor ők már válófélben voltak.
Én sosem mentem volna bele egy olyan kapcsolatba ahol van harmadik...
Életemben ő a második kapcsolatom, és boldogan mentem hozzá...
Nemrég hozzánk került a párom nagyobbik fia(9éves).
Nagyon szeretem és ő is szeret nálunk lenni.Mindent megteszek a gyerekekért, a családért.
De jó ideje ott a tüske, a volt nej.
Amikor kiderült, hogy gyermeket várok, annyira gusztustalanul viselkedett, undorító dolgokat mondott, megalázott, és azt ráadásul a gyerekek előtt. Ez kb 3 hónapja volt. Azóta egyszerűen nem bírom elviselni. Amikor idejön, telefonál, "csak a gyerekek miatt", nehezen viselem...
De akármennyire igyekszem nem foglalkozni vele, egy tüske a házasságomban.
Sosem veszekszünk, ez az egy konfliktusforrás van.
Nagyon boldog házasság lehetne...
Én viszont egyre szomorúbb vagyok. Féltem a nemsokára születendő gyermekem...
Mindíg szép családot szerettem volna...
De nem akarom, hogy egy ilyen ember akármennyire is a közelünkben legyen...
Nem tudom mit tehetnék, tolerálom, szeretem és elfogadom a gyerekeket, de a volt feleséget nem tudom elviselni, még ha tudna emberként viselkedni, de így nem.
És nem tudom mit kellene tennem, mindennél jobban szeretem a férjemet...
Ez nagyon szögletes gondolkodás amit itt írnak. Szerintem azért nem ennyire fekete-fehér a dolog!!!! Helyenként azért némi igaza is van a dolognak...de nem lehet ennyire keményen szerintem....így akkor minden problémánál a kapcsolatot meg kellene szakítani!! Ez nem így műxik szerintem!
"Rossz egyedül. Sokan azt gondolják, pocsékabb, mint egy felemás kapcsolatban. Ám azt minden nőnek tudnia kell, ha beéri olyan férfival, aki nincs oda érte, akkor elveszett minden remény. Örökre."-ez is szögletes, de némi igaz van benne.
Köszi a kedves szavakat, de igazából én annak örültem ma nagyon, hogy elolvastam amit írtál (igaz már elég rég írtad) és jó dolog tudni vkinek sikerült megoldania az életét. Sok-sok örömet és boldogságot kívánok neked!!! Igen néha tudok nagyon letargikus lenni...igazából amióta egyedül végzem több ember munkáját nincs igazán időm letargikusnak szomorúnak lenni...(csak néha otthon) A helyzet nálunk kicist normailzálódott...de nem látom megoldódni a dolgokat. Néha 100%-ig biztos vagyok hogy ki kell lépnem a kapcsolatból...de még nem érett meg bennem a helyzet ehhez a lépéshez...néha meg boldog vagyok, mert kedves és úgy érzem szeret. (bár mostanság azt hogy szeret kicist kétkedve hiszem el, azok után amit mondott nehéz elképzelni hogy egyik nap nem szeret, másnap már igen) Nem látom azt hogy a fontos dolgokról úgy gondolkodna mint én, SŐT..... Ez van, de nincs időm siránkozni, inkább elfoglalom magam melóval és ennyi....dec.31 a határidő...aztán meglátjuk változik e vmi, bennem legalább is!! :-)
nem tudom, mivel erdemeltem ki, hogy ugy erzem, neheztelsz ram. valami magyarazatot adhatnal, mert akarmilyen erosen gondolkozom, nem jovok ra.
ertsetek mar meg, az az illeto, akirol irtam, igaz, hogy paros volt, de masodik talalkozasunkkor amikor megtudtam (mert csak masodikra mondta el!!!! az ilyesmi nem is merul fel az emberben nem?? akinek van parja az ne ismerkedjen legalabbis ne igy, max baratkozzon), en le is irtam ot rogton! nekem ha valakinek parja van, az tabu, es ugyanezt varom el masoktol is! mindenki legyen szives tudomasul venni, hogy nem voltam gaz csabito, es ezek szerint viselkedjen. a masik fele a dolognak meg az, ha egy kapcsolat jo ideje nem mukodik, akkor mar mindegy, a masik mit csinal tulajdonkeppen, mert abbol mar valszeg nem lesz semmi, ha van harmadik, ha nincs. sajnos a sajat boromon tapasztaltam, ezt is.
ja igen: en epitettem le a sracot (a gaz nember) es nem is tartjuk a kapcsolatot. mert nem volt egyenes, es nekem egy ilyen egyebkent sem kell.
de olvastad ezt mire irtam?? keresztnev, nem keresztnev, de semmi kozom nem volt az illetohoz aztan egyreszt, masreszt meg julius egy ideje volt, es amikor nem volt kozom ehhez az illetohoz, az meg kb egy honapja volt!!
azota meg boldog kapcsolatban leledzem egy Attilaval.. felreertesek elkerulese vegett: harom eve nem volt noje!:-))))))
Nekem a kezdetektől a kedvenc topicom volt, és többek között itt jöttem rá, hogy mennyire szeretek mások lelkével foglalkozni, és most tanulom a grafológiát (idén végzek) talán épp ezért.
te vagy alliasc? en szeretnem tisztazni, mert az elejetol rossz erzesem volt megmagyarazhatatlanul, es ugy erzem neheztelsz ram, holott, lehet hogy tenyleg nincs kozunk egymashoz, es csak az en hulyesegem volt. kerlek, hogy beszeljuk meg!!
hat ez a topik ugyan szerelmeseknek szol, de hat nem is tudom.. szoval en azert irtam ide, mert hogy annyit bandaztunk anno egyutt a tobbiekkel innen..
Mint a topic régi levelezője, szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy weboldalt: www.parkapcsolat.hu , ahol a szerelmet próbáltuk körbejárni: pszichológiai elméletek, grafológia, szépirodalom, fórum, tanácsadás található rajta.
szia, mindig olvaslak mashol, es olyan szomoruakat irsz. remelem el tudod magad hatarozni es veghez tudod vinni, tudom, hogy nehez, de gondolj magadra! es utolag majd lehet hogy jobb lesz ahogy visszagondolsz, hogy meg tudtad lepni.
annak az illetonek a keresztneve Gabor volt, remelem most mar tisztaztam, es tenyleg semmi koze hozzad.
hidd el, iszonyatosan nagy kulonbseg van abban, amikor nagyon jo es amikor tul kell elni valahogy.. tapasztalatbol mondom.. a csoporttarsammal mar nagy a szerelem:-)
draga vagy! en is orulok, hogy megoldodott, sot: hogy en merlegeltem es dontottem, es sztem jol. akkor is igy dontottem volna, ha nem lenne a csoporttarsam, de igy meg konnyebb volt, nem is volt kerdeses.. azok utan, hogy egy napot sem birtunk ki egymas tarsasaga nelkul...
ket ev majdnem egyedullet utan furcsa azert valakihez tartozni.. meg nem tudtam teljesen feloldodni: tudom, hogy bizni kene,, csak tul sok heg van a szivemen..
remelem neked is megoldodik... hidd el sokszor a semmi is jobb mint a nagyon rossz.. egy baratnom azt mondja mindig rolam vesz peldat ha elkampicsorodik, ket ev volt, de hat itt vagyok, es sztem en lettem gazdagabb, azzal hogy azt az idot egyedul magamra aldoztam.
nem mar irtal olyan dolgokat, amirol egyertelmu, hogy nem.
egyebkent mar kihuztam magam a dologbol, ma talalkoztunk volna, csak nem tudta, hogy azert, mert nem telefonban akartam bucsut mondani. de amikor smsben kerdezte, hogy pezsgos, gyertyafenyes vacsora, akkor visszairtam, hogy szorri, de nekem ez nem, es egyebkent is: odavagyok a csoporttarsamert..:-)) egesz hete a tenyeren hordozott, es nagyon nagyon nagyon levett a labamrol.. teljesen boldog vagyok:-))
Örülök, hogy akkor nem veszed komolyan annyira.
Azért remélem, hogy tényleg nem én vagyok a párja annak akiről írtál. (ő mióta is van együtt a lánnyal??? Együtt laknak??? A fiúnál, vagy a lánynál??? Pesten v. vidéken?? - csak hogy pontosítsuk, nehogy tényleg én legyek! :-)))
bevallom oszinten azert neztem vissza ebbe a topikba majd ket ev utan, mert hirtelen azt hittem, te vagy a parja, nem tudom, mi okbol, megerzes fele, es kicsit megijedtem. de most hogy irtad, hogy miota meg minden, ez nem klappol, ugyhogy megnyugodtam.
meg ha nem is csinaltam szinte semmi rosszat, azert rossz a lelkiismeretem egy kicsit. soha nem kavartam be kapcsolatba (tudatosan legalabbis) es habar tudom, hogy ez nem rajtam mulik, azert megis.. na. nem szivesen talalkoznek szembe azzal a masik lannyal..
visszaterve, hogy lazan kezelem-e vagy sem.. ket eve nem volt normalis kapcsolatom, olyan mindennapi.. volt egy tavkapcsolatom egy evig, szerettem, imadtam, szenvedtem, utaztam, nagyon kulonleges volt, de azt a biztonsagerzetet nem kaptam meg mar nagyon regota. meg most is egyutt lennenk, de azt az ezer kmt kitagitottuk tizezerre, es az mar majdnem olyan erzes, mintha csak mese lett volna..
ne felj, nem filozofalok azon, mit csinal vagy mit nem, azert olyan kozel nem kerult hozzam meg. es masreszrol en is talalkozgatok mas fiukkal, mar amikor nem vizsgazok, dolgozok, vagy lakast keresek. van egy csoporttarsam, akivel most mar ugy alakul, hogy minden nap talalkozunk, ha van dolgunk, meg ha nincs. holnap vizsgazunk, ugyhogy eddig lehetett mire fogni, hogy egyutt tanulunk. marmint abbol a szempontbol, hogy nem is jott meg ilyesmi szoba, viszont a tenyeren hordoz. de konnyeden veszzuk a dolgokat, tudja milyen dolgaim vannak es en is az oveit, raadasul mondom, minden nap egyutt tanulunk kb oten a melo utan.. ugyhogy elvileg csak nagyon jo baratok vagyunk.
szoval nem felek en, hogy mi lesz a jovovel kapcsolatban.. :-)
