donvito!,olvasd el még egyszer a nyitókérdést! Talán második olvasatra világossá válik, hogy nem az izlések milyenségéről, hanem annak egyoldalú elzárkózásáról van szó. Kösz!
Szinbád, a politikusokra avagy a kultúrpolitikára kenni a dolgot a legegyszerűbb, itt az egyének is hibásak, a civil szerveződésekről illetve azok hiányáról nem is beszélve. És ami a legsúlyosabb a művész társadalom is okolható a maga kis széthúzásával, gáncsoskodásával egyetemben.
Nosferatu, az iskolarendszer sem hibáztatható egyértelműen. Egy általános iskolai osztályban jó, ha 3-4 gyermeket érdekel a dolog, gimnáziumban a szám ugyanennyi, csak évfolyamonként. Taníts így művtörit, vagy rajzot!
Mindenestre a felvetett fenti problémák léteznek, és összeadódnak, és hatványozódnak és stb.
(Hogy egy 5 éves szintjére süllyedjek: Miért?)
Szindbád: Haraszty István.
Egyébként szerintem a modernség-intolerancia egyik oka az is lehet, hogy modern muveszetet nemigen okítanak kis hazánkban. Kevés az a suli, ahol rendesen haladnak a tananyaggal, és eljutnak a modernekig (én nem emlékszem, hogy valaha is túljutottunk volna Picassón). Sot kevés az olyan suli, ahol egyáltalán komolyan veszik a muvészeti oktatást (ugye pl. a szakközepekben egyáltalán nincs is ilyen). Hogy mindez miért fontos? VSz igenis lehet tanítani a látásmódot, a véleményalkotást, pl. ha megmutatják, milyen állomásokon át jutott el a muvész a háromszemu nokig, így bebizonyítják, hogy az illeto nem egy kétbalkezes mázoló, igenis fokozni lehet a befogadókészséget.
HA azért mégis kitüntettél, bocs. (egyébként a barátnőm is hasonlót gondolt rólam)Pikírtséged ellenére megpróbálom őt röviden tolmácsolni, hogy segítsek: a modern művészet nem olyan egyértelmű, mint a múlt századi vagy az azelőtti. Több gondolkodást és elvonatkoztatást igényel, nem egyértelmű. Nem "szájbarágós", és sajnos az emberek (köztük én is) lusták gondolkodni. Inkább rávágják az általad idézett frázisokat.
Szerény véleményem szerint a magyar közgondolkodásból (mondjuk az utca szintjén) kihaltak a "merész", újszerű gondolatok /az olyanok melyekkel még 100-150 éve büszkélkedhettünk: drótkötélpálya a Gellérthegyre, köruti hajózás, az igazi milleniumi művek/, kihalt a játékosság. Hiába van nekünk egy saját Tinguely-nk (szégyenszemre nem tudom a nevét), kinek a pecsételőautomatái, vagy végtelen köröket lefutó Aczél golyócskái a köztereken szórakoztathatnának minket, eszébe nem jut senkinek fölkérni őt...
Az egyre fiatalosabb lendületű kormányok tsak az ezerévest hajlandók támogatni nemzeti szinten. Biztos vannak olyan kortárs művészek, akik képesek kilobbyzni ezt-azt, de hol van nálunk olyan SEREGSZEMLÉJE a kortárs művészetnek, mint amit pölö a Ludwigban lehet látni fiatal skandináv művészektől (friss és szarkasztikus felhangokkal). Vagy néhány éve az Iparművészetiben a szintén skandináv VARDE seregszemle???
Bocs, Babe - de azért ezek kultúrPOLITIKAI elhatározásokk!
Ne haragudjatok, hogy belepofázok, de…
Úgy érzem, hogy a kérdés felvetésnek, mármint a topikot indító kérdés felvetésének,
nincs sok értelme! Kinek mi köze, hogy ki mit szeret, nem? Ha Kokoschka, vagy Klimt
a kedvencem - akkor vállalom, hogy maradi, vagy elviharzott agyú entellektüel (nézopont kérdése).
Ez annyira szubjektív dolog, hogy a vita esélyét is teljesen kizárja.
donvito
Szerintem a probléma nem ott van, hogy klasszikus vagy nem klasszikus, szerintem a giccst kellene háttérbe szorítani.
Web oldakat készítek és nap mint nap találkozom azzal a problémával, hogy a megrendelők, itt főleg azokra gondolok, akik web helyet bérelnek valahol a lapjuk számára a grafikákon, a lap esztétikus, mondhatnám művészi megjelenésén próbálnak spórólni, hogy beleférjenek az 1-3Mb-os korlátjaik közé.
A magyar WEB oldalak egy részén látszik is, hogy néha nem engedik szárnyalni a Webmaster-ek fantáziáját, - igaz ezzel biztosan vitatkozni fognak azok, akiknek a szeme előtt a "sávszélesség" lebeg - akadályozva ezzel azt, hogy a WEB ne csak információhordozó hanem egyúttal szép is legyen, de én szeretném, ha a WEb-en is kialakulhatnának -izmusok, én magam pl. szívesen készítek "szürrealista" designban oldalakat, ha lehetőségem nyílik rá.
Kérdezném tehát a Webmaster-eket és a Szörfözőket is, hogy mit gondolnak erről a dologról, elég ha a WEB megfelelő információkat hordoz, vagy fontos az is, hogy szép legyen?
Mellesleg nem csak a WEB hanem sokszor az újságok és szinte az egész média hemzseg a gagyi giccses megoldásoktól!
jo!!!!!!
Először nem is akartalak figyelmemmel kitüntetni, de nem bírtam megállni. Ha úgy gndolod, hogy a művészetnek nincs köze a gondolkodáshoz, akkor te lehetsz a legnagyobb művész a galaxisban!!!
Amit írtál az művészet és a művészek lealacsonyítása! Nem hangulatkeltés és érzelem felfokozás az elsődleges cél, hanem az elgondolkodtatás, és ez gondolkodás és annak módja nélkül nem megy!
Legközelebb előbb gondolkozz!
Némi szabadkozás után:
Gabó, kösz a képeslapot! Cserébe ajánlanék egy címet:
www.wahorn.com
Mindenki okulására! Erről, ezzel kapcsolatban is jöhetnek az észrevételek!
Lakki, a meglátás egész jó, sőt igaz! Bár részletezésre szorul. Legyél olyan jó, hogy megteszed nekem, és akkor indulhat a vita! (Elöljáróban annyit, hogy azt festik meg amit sejtenek.)
Azt hiszem valamit elrontottam, gondolom ezt abból, hogy sokan félre értettek. Én nem akarom bántani a klasszikusokat,de még csak nem is akkarom összevetni őket a századforduló utáni művészekkel.(Én szeretem Rippl-Rónayt, Székely Bertalant, Leonárdót!)
Ja és sbocs, hogy előhozakodtam a fényképezőgép-hasonlattal, tényleg elég faramuci, de ettől jobban nem tudtam a témát megközelíteni.
Valahol egyetértek Gabóval, de... Nem hiszem, hogy a művészetnek van valami köze a gondolkodáshoz, vagy annak módjához. Ez inkább különleges látásmód, amelyet csak tényleg kevesen vesznek észre. Ugyanis a művészethez (IMHO) nagyfokú empatikus kézség valamint érzelmi töltődöttség szükséges. Bár nem szeretem az általánosítást, most egyet kell értsek azokkal, akik azt állítják, hogy általában Mo.-n stb. Ez véleményem szerint annak a következménye, hogy a föld civilizáltnak nevezett részén a kulcsszó a pragmatizmus és nem ezek: szépség-harmónia-tolerancia.
Jobbajobb. A gazdagok TÖBBSÉGE pusztán az értékéért gyűjti azokat a műveket, amelyektől hasznot remél. Ez pedig már tényleg nagyon személyes vélemény, de tájképet tud festeni Picasso, Klimt vagy bármelyikük is, ezért új után fordulnak. Szerintük ilyen az a nő, akinek valóban két szeme van, de... bocs. A művészetet nem kell megmagyarázni. Hadd mondjak neked egy példát. A barátnőm, amikor Párizsban megnéztük a Rodin múzeumot elsírta magát, mert ennyire hatott rá. Ez a hatás, amit elmagyarázni képtelenség.
Kedves Babe a fényképezés nem ugyan az, mint a festészet. Sajnos hiába értem, hogy mit akartál ezzel mondani, szörnyű, amit most gondolok rólad. Ezt a két dolgot kérlek soha ne használd együtt.
Ja, és napjain művészetét nem rakják bele az iskolások könyveibe, mert így is 2000 év művészetét kell megtanulniuk.
Kincset találtam számodra:
http://www.kfki.hu/keptar
Minden ami magyar képzőművészet!
Csak Rippl-Rónaitól 37 alkotást találtam.
Egyet el is küldtem a címedre.
Kellemes böngészést.
Gabó!
A klasszikus festmények előnye az, hogy ma már a fényképezőgép átvette a realista ábrázolás szinterét. Ma már "kevés", a magas technikai színvonalú realista bemutatás.
Az általad felvetett probléma a művészat megítéléséről mennyire jellemző kis hazánkra?
Gabó!
A klasszikus festmények előnye az, hogy ma már a fényképezőgép átvette a realista ábrázolás szinterét. Ma már "kevés", a magas technikai színvonalú realista bemutatás.
Az általad felvetett probléma a művészat megítéléséről mennyire jellemző kis hazánkra?
Srácok, ha lehet mellőzétek a politikai felhangokat! Kösz!
A klasszikus, régi festmények piaci szereplésitről annyit, hogy a legdrágább képek Van Gogh keze alól kerültek ki. Rembrantokat, Leonardokat, stb már csak múzeumokban látni. De nem is ez akart a topic lényege lenni! A kérdés továbbra is az, hogy miért állt meg a magyar közönség Rippl-Rónaynál?
Ne feltétlenül szélsőségekben gondlkodjatok!
Kedves job-a-job!
Miért kellene a művészetnek csak a szem-fül számára élvezetet nyújtania? Ha Miro vagy Duchamp és társaik alkotásaira tekintesz, nem ütnek kérdőjelszöget a fejedbe? Biztosan ilyesmik jutnak az eszedbe:
Normálisak ezek? Ki az a hortobágyi szürkemarha, aki ezt megveszi és/vagy kiállítja?
Próbáltál már válaszokat keresni? Elvégre a bolond is egy bizonyos úton hasad meg. :-)
Egyébként észrevettétek mennyire a jelenben élünk? Vajon a klasszikusokat mindig azonnal, bérmentesítve elfogadták? Mi történt Van Gogh-gal és hogyan véleményezték a Dávid szobrot anno, hányan nézték hülyének Da Vinci, ha esetleg az őshelikopteréről mutatott rajzokat?
Jó dolog, ha az ember az elveibe kapaszkodhat, de IMHO azok tényleg csak korlátok. :-))
A Művészet - még ha modern is - attól válik művészetté, ha képes a művész mondanivalóvalójából valamit átadni a "fogyasztó" közönségnek. Akár csak 1 embernek.
Tehát a koszolók és a zörejcsinálók is elérhetik céljukat, netán szűkebb kör élvezi.
A klasszikus művészet talán attól klasszikus, hogy általános elfogadottságnak örvend, s remélhető hogy ezáltal "tömegméretekben" ért célba a mondanivaló, ettől "Igazi" művészet.
Szerintem azért más a mai megítélés, mert az embereknek nincs indíttatásuk megítélni egy művet, nincs idejük vagy képességük - a beszűkült világ miatt - befogadni a művész gondolatait és ezért inkább meg sem próbálják.
De a művészet azért még él.
És a művészek is.
És persze az igény is megvan, csak sajnos kisebb és behatároltabb.
Szerintetek mitől lesz igazán jó egy műalkotás? Kinek van vajon joga ezt eldönteni, és ha eldöntötte, hogyan reagálnak rá a többiek - művészek, kortársak, kritika, tömegek?
A Művészet - még ha modern is - attól válik művészetté, ha képes a művész mondanivalóvalójából valamit átadni a "fogyasztó" közönségnek. Akár csak 1 embernek.
Tehát a koszolók és a zörejcsinálók is elérhetik céljukat, netán szűkebb kör élvezi.
A klasszikus művészet talán attól klasszikus, hogy általános elfogadottságnak örvend, s remélhető hogy ezáltal "tömegméretekben" ért célba a mondanivaló, ettől "Igazi" művészet.
Szerintem azért más a mai megítélés, mert az embereknek nincs indíttatásuk megítélni egy művet, nincs idejük vagy képességük - a beszűkült világ miatt - befogadni a művész gondolatait és ezért inkább meg sem próbálják.
De a művészet azért még él.
És a művészek is.
És persze az igény is megvan, csak sajnos kisebb és behatároltabb.
Szerintetek mitől lesz igazán jó egy műalkotás? Kinek van vajon joga ezt eldönteni, és ha eldöntötte, hogyan reagálnak rá a többiek - művészek, kortársak, kritika, tömegek?
Kedves kis MIEP-es baratocskam!
Majd en eldontom, mi az elvezet szemeimnek es fuleimnek. Nem a te beirasaid, az biztos. A lakasomba nem foglak meghivni.
Az emberek többsége, hál' Istennek, még mindig szereti a szépet, és nem hajlandó elfogadni a modern szélhámosok "produktumait", legyen az festészet, zene vagy irodalom. Szép az, amely élvezet a szemnek és fülnek. Vászonra koszolók (modern "festészet") vagy zörejcsinálók (modern "zene"). Egészséges emberből nem vált ki örömet egy háromszemű torzszülött látványa, és még nem találkoztam olyan emberrel, aki ilyesmit a lakásában felakasztana. Érdekes, hogy az elit világszerte a régi festők műveit keresi és fizeti meg borsos áron; na ja, nekik van izlésük.
A művészet kihalásának lehetőségét boncolgató topic a felszínre hozott bennem egy régi problémát.
Miért van az,hogy kis hazánkban az emberek nem fogadják el a modern képzőművészeteket?
Miért van az, hogy az átlag magyar állampolgár értetlenül, sőt elborzadva áll egy Picasso (vagy szinte bármelyik XX. sz-i) kép előtt? És csak azt veszi észre, hogy "ennek a nőnek meg három szeme van". Ez halmozottan jelentkezik ,az "ezt én is meg tudom csinálni" effektussal párosulva, a konstruktivistáknál (Kandinszkij, Kassák), vagy az akciófestészetnél (Jakson Pollock).
Miért van az, hogy a magyar közizlés, (a kiművelt közizlés is),leragadt valahol az impresszionizmus és a szecesszió között félúton?
