Mi a garancia arra, hogy x ideig úgy is marad? Olyan sűrűn változik minden, és a változások figyelemmel kísérése helyett mással is jó lenne foglalkozni. Ráadásul én amúgy is nehezen mozdulok, és a különböző ügyintézéstől alapból kiütést kapok. Mire elintézném, megszoknám, kezdhetném előről. De a bank csak az egyik (kiszámoltam egyébként valami összehasonlító oldalon), ott van még a választható szolgáltatók sora. (Kocsival már nem kell foglalkoznom, ez könnyebbség:) Egy rakás járulékos tennivaló, idő, pénzkiadás volt vele.) És az ajánlatoknál, lehetőségeknél az apróbetűk áttanulmányozása, hogy ne érjen később kellemetlen meglepetés... közben nem is biztos, hogy pénzben kifejezhető a negatívum, hanem csak egy óriási kötöttség, mert pl. egy társasházi hitel lehet hogy kedvező, de hozzá vagy láncolva sok évre, felbontáskor nagy a ráfizetés, és a különböző ilyen olyan néven elszámolt díj miatt gyakorlatilag alig jelent valami pluszt a most-ból vizsgálva.
Tulajdonképpen az említett blog egyik hozzászólása közvetve alá is támasztja a mondandómat, amikor leírja a kedvezményes vásárlás és a felesége esetét:
"Az Auchantől akkor tiltottam el, amikor itthon felejtett valamit és hazaugrott vásárlás közben. Az áruház a 100.000 fős városunk túlsó felén van, oda 15 km, vissza 15 km, elment nekem 60 kilométert valami hülyeségért ami olcsóbb volt mint máshol"
Egyáltalán nem mindegy - a legutóbbi bankváltásomnál csináltam egy nagy táblázatot a számomra szükséges szolgáltatásokkal és díjakkal, így a korábbi összeg harmadára tudtam csökkenteni a banki díjakat.
Korábban én se gondoltam volna magamról, de így, hogy más nevében beszélek, egy fél fokkal könnyebb, és kétségkívül van benne szórakoztató elem. Plusz tanulhatok is. Saját célra azért továbbra sem kívánok alkudni.
nekem az az érzésem, hogy nincs megfelelő számlacsomag, bank, szolgáltató, meg más ilyesmi. Sokféle van, különböző összetétellel, de összességében, és egy józan időtávot vizsgálva telejesen mindegy. Rév és vám. Olyan nincs, hogy jól járjak. Érthető is, ők abban szakemberek, hogy minél nagyobb legyen a hasznuk. Az a munkájuk, hogy ezt jól kalkulálják. De akinek nem ez a munkája, nem tudja naprakészen tartani a kapcsolódó információkat, eleve vesztes pozícióban van.
Persze, persze, nekem meg van a télen-nyáron 25 ezer körüli / hó fűtés-átalány, szóval nem csoda. De nem is fűthetek be most, amikor vacogok esténként a pokrócok alatt. :)
A megfelelő számlacsomag a megoldás. Menj be, és légy határozott.
Kábé olyan ez - jöttem rá -, mint ismerőseim történetei a különféle üzletekkel. Egyre-másra mesélik, hogy ha az ember kellő fellépéssel megy be bármilyen üzletbe, akkor a ruha- vagy ékszer-próba után senki sem esik hanyatt attól a kérdéstől, hogy és mennyi az engedmény. _Van_ erre tarifa. Mondjuk, én előbb ülnék repülőre, mintsem megpróbálnám, de egy kezem nem volna elég számba venni, hány megbízhatóan igazmondó ember mesélt pár hónapon belül ilyen történetet. Világ gátlástalanjai, eljött a ti időtök. :)
Nem mondom azt, hogy mindig olvasom, meg mindent elfogadok, de sok hasznosat ír. Meg úgy egyáltalán, nem érzem magam annyira balféknek, és hogy nem is gondolom rosszul amit gondolok.
A bank alkalmazottja felhomályosított, "jobban jár az automatával, itt benn sokkal drágább a felvétel". Hoppá, akkor mennyibe kerülhet a felvétel a pénztárban, 1830 helyett 2000 felett, ezt a jólétet?!
"Lazítani, próbálj lazítani, Nem győzlek tanítani, Hogyan csináld, Kell egy kis áramszünet, Időnként mindenkinek, És aztán megint mehet Minden tovább."
Erre válaszoltam volna, úgy háromnegyed órával ezelőtt:
Erről van egy tanulságos történetem. Pár hete felhívott a Bank, hogy rettentően szeretnének nekem ajánlani valami rém kedvező számlacsomagot. Mire én, az alapos és levelezni kedvelő magyar állampolgár, válaszoltam a következőt. Találós kérdés a végére: szerintetek válaszoltak egyáltalán? Minekutána kiemelten kedvenc ügyfelüknek neveztek előző levelükben, és kis híján megborzolta a huszonéves fülemtudja milyen menedzser a hajacskát a buksi fejemen? Nyert: nem.
Levelem így festett:
Tisztelt X. Y!
A... e-mail címre szeptember 11-én elküldött ajánlatára válaszolok.Nagyon köszönöm a megkeresését, az Önök ajánlata természetesen rendkívül kedvező - gondolom én, aki nem pusztán nem konyítok a banki ügyekhez, de kedvem és időm sincs utána olvasni, hogy mindez Önöknek hol éri meg (például mennyibe kerülne mindez nekem az éves díjakban).
Amiért köszönettel visszautasítom az ajánlatot, az az, hogy belefáradtam az Önökkel való versenyfutásba. Tudja, tavaly nyáron volt csak, hogy az Önök bankjának nem szűnő sürgetésére a mostani számlacsomagomra váltottam. Lényegében ugyanazt kínálták ugyanis, amit most Ön. Bementem, szerződtünk, aláírtunk egy kiló papírt, aztán fél év múlva már megint jött az sms, hogy fizessek, amiért fölvettem a saját pénzemet. De nem ám a havi n-edik felvételért - mint a korábbi számlacsomag esetében -, hanem már az elsőért. Kérdésemre, hogy ugyan mivégre ez a hirtelen változás, jött a válasz, hogy ez "kedvezményes díj". Plusz ott van még az ilyen költség, olyan taksa, amolyan summa és a többi.
Nézze, én pontosan tudom, milyen politikát folytat a jelenlegi kormány a bankokkal, de egyszerűen nem szeretem lúzernek érezni magam.
Tudja, az ember mint afféle kitüntetetten kedves ügyfél, két dolgot várna el a bankjától.
1. Lehessen biztos benne, hogy ha már egyszer tisztes összeget tart Önöknél, Önök cserébe a legkedvezőbb kamatot és a lehető legtöbb kedvezményt nyújtják neki. Csak úgy. Automatikusan járjanak tehát azok a kedvezmények, amelyeket állandó készenléttel vagy új és új szerződésekkel érhet csak el. Ad analogiam, olyan ez, mint a kötelező biztosítás. Évről évre felidegesítem magam azon, hogy ha felbontanám a biztosításomat és újrakötném - és ezt még a cég ajánlgatja! -, olcsóbb lenne ugyanannál a biztosítónál, amelynek egyébként húsz éve fizetek, és még sosem volt balesetem.
2. Ha változás adódik, hiszen ilyen minden üzleti kapcsolatban előfordulhat, akkor ne nekem kelljen nyomozni, hogy mi történt már megint, hanem kapjak azonnali tájékoztatást, egy világos táblázatot, hogy mi mennyi, és mihez képest annyi. Ha üzleti analfabéta vagyok is, olvasni azért tudok.
Kérem, ne haragudjon, amiért ilyen hosszan feltartottam, de talán nem tanulság nélkül való, amit erről az egészről gondolok.
Még egyszer köszönöm az ajánlatát,tisztelettel üdvözlöm,
Valószínűleg Dankóék nem esznek, legfeljebb villanyt, vagy gázt. Az ilyen lózungoknak a legjobb ellenszere a pontos nyilvántartás. A mi háztartásunk viszonylag nagy (három felnőtt, két kamaszgyerek), nagy házban. Az alapvető szükségleti cikkek (élelmiszer, tisztító- és tisztálkodószerek) költsége 2012 01-08 és 2013. 01-08 hónap összehasonlításában 17%-kal nőtt, 2012. évi bázissal évesítve ez számszerűleg 285600,- Ft. A rezsicsökkentett közművek költsége hasonló összehasonlításban, a 2012. 08 - 2013. 07. közti éves fogyasztásra számolva -101 171,- Ft. Ez évi 184429,- Ft többletköltség. Persze ha nem költöttünk volna egy szekérderék pénzt mindenféle energiatakarékossági intézkedésre, akkor látványosabban kevésbé nőttek volna a költségek, de több pénz nem maradt volna.
Még nem is olyan régen a saját bank automatájából felvett havi kétszeri összeg díjtalan volt. Szerintem fizetni mindenképen kell, mert ha bemész a fiókba, ott is számolnak valamennyit. Még nem próbáltam ki ezt a módozatot, mert nem szeretek sorbaállni.
Tényleg nem akarom komolyabban venni ezt a rezsicsökkentés maszlagot annál, amennyit ér, de a minap pont morfondíroztam rajta. Jött a Főgáz számla, rajta narancssárgával, hogy január óta 4659 forintot takarítottam meg ezzel a biznisszel. Namármost, én tényleg nem fűtök szaunát, uszodát, üvegházat, akármit, este egy pisla fénynél nézem a számítógépet, olykor-olykor főzök egy almás karalábéfőzeléket (ez speciel ma volt, isteni, pedig még finomítatlan, egész friss találmányom), de könyörgöm, miféle rezsicsökkentés? A gázzal és a villannyal megfogtam 10 ezret ebben az évben, közben minden egyes élelmiszer-háztartásicikk bevárlás érzékelhetően drágább (500, 1000 forint per nap/két nap), mint mondjuk két éve ilyenkor. Dankóéknak csók, de nem kéne engem békén hagyni ezzel a baromsággal? Pardon.
