A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
És ténylegesen igaz-e az az állítás, hogy minden nagyon távoli galaxis tényleg távolodok-e a mienktöl?
Amikor azt mondjuk, hogy a HTÁSOK a távolság négyzetével arányosan csökkennek, akkor ebben eleve benne van színkép vörösbe tolódása. Ha egy tőlünk millió fényévre lévő galaxison lennénk, és a mély űrbe tekintenénk, akkor is látnánk kék-eltolódást, de jóval több vörös-eltolódást. (szerintem)
Nekem még úgy tanították, hogy a valóságot számoljuk. Egyre pontosabb képletekkel.
Aztán most meg már modellek vannak. Na ez az igazi paradigmaváltás.
Helyes a bőgés oroszlán! Az tény, hogy a matematika bármilyen Modell megalkotására alkalmas, de hogy a valóságot írja le, az már nem olyan biztos.
Gyula szerint, a meghatározhatatlan kezdőfeltételek azok, amik a határozatlanságot mindig behozzák a modellekbe, amik így valószerűtlenné teszik azokat.
A folyamatos tesztelés, kísérletekkel való igazolás, növeli a valóságra lelés esélyét.
Nem tartok fizika órákat, mert nincs hozzá képesítésem. Sem fizikus, sem tanár. Én csk egy bekiabáló vagyok aki a partvonalon ül. Csakúgy mint a fociban, rúgni nem tudom a labdát, de azt látom, hogy a "pályán lévők" ballábasok. Vagyis nem sok közük van a fizikához. Csak ugatják a Holdat!
A hullámfüggvény "tágulása" azon az alapon müködik, hogy kezdetben a részecskéknek sem a helye, SEM a sebessége NEM határozható meg soha SEM pontosan. A jövöben ezért egy mindig nagyobb térfogaton kell a részecskéket keresni!
(Megjegyzés, ez alól kivételt képeznek azok a többrészecske stabil állapotok, amiket Lagrange multiplikátorok szögeznek le. Ilyenek az atomok, meg az atommagok, amik maguktol NEM, de külsö befolyás alatt meg tudnak változni.)
Hubble szerint az univerzum a testek r távolságával arányosan v sebességgel tágul, v = H r. Úgyan már? És miért közeledik hozzánk az Andromeda galaxis? És ténylegesen igaz-e az az állítás, hogy minden nagyon távoli galaxis tényleg távolodok-e a mienktöl?
Dgy az univerzum történetét korszakokra osztotte. Az elsö nagyon rövid korszakot a kvantumgravitáció uralt, de erröl a fizikusok közül NEM tud senki semmit.
Nem tud-e senki semmit? Hát én tudom, hogy a gravitációt is kvantált elemi gravitációs töltések okozák, ami megfelel a kvantumgravitációnak, de ez az elfogadott fizika véleményével ellentétben áll!
Hawkingnak is elküldetem a Brémai ejtökísérletem kiértékelését az atomisztikus fizikai magyarázattal együtt. De nem, öt ez NEM érdekelte.
Inkább foglalkozott a NEM létezö Ösrobbanással és a NEM létezö fejkete lyukak magyarázatával a téves ezeket megelózö modelek alapján! Aztán semmi okosság NEM is jött ki Hawking fizikájából.
Gyula, az csak egy modell. Van benne egy expanziós paraméter. Amiről senki sem tudja, hogy micsoda.
Lehetne az egyenlet mindkét oldalára írni, ami egészen más fizikai okot jelenthet. Vagy szépen ketté lehetne osztani. Részben ide, részben oda. De ezt már végképp senki nem tudná, hogy milyen aránban és minek alapján.
Egyesek keresik a sötét energiát reprezentáló anyagot. Részecskéket.
Lukács erre mondta, hogy az csak egy betű a képletben. Nem feltétlenül tartozik hozzá részecske.
Az univerzum tágulását összevethetjük a szabad részecske hullámfüggvényének tágulásával is. Meglepő a hasonlatosság. Sajnos nem nekem jutott először eszembe. Mitől tágul a hullámfüggvény? A határozatlansági relációtól. Az nem egy részecskemező, hanem egy elv. Tulajdonképpen ugyanilyen alapon a gerjesztetlen kvantum alapállapot (vákuum) is engedelmeskedik Schrödinger egyenletének - az is tágul. De ezzel van egy hierarchia probléma, mert annak alapján túl keveset tágul. A ménesnek már rég szét kellett volna szaladnia. Persze azt is tudjuk, hogy a Schrödinger-egyenlet rossz.
Dgy elmagyarázta szemrebbenés nélkül az univerzum táguló Hubble modellját, mint egy nagy igazságot!
De aztán hogyan fér bele a tömegvonzásra alapított gravitáció, vagy a meggörbitett tér filozófiája, azt nagy ügyesen elhallgatta!
Dgynak fogalma since a proton-bázisú és az elton-bázisú galaxisok létwzéséröl, amik egymást gravitációsan taszítják, mindenféle uiverzum tágulás nélkül!
Dgy például azt állítja az AtomCsill 2021.09.09-es elöadásában, hogy van egy jó modellünk, ami a múltat és a jelent jól megmagyarázza. Ezért meg tudjuk jósólni a teljes jövöt is.
Ez kimondott hazugság töle.
Még AZT SEM tudja a fizika megmagyarázni, hogyan mozognak az elektronok az elektromágneses mezöben meg a testek a gravitációban! De Dgy nagyképüen kijelentette, ö NEM foglakozik az én fizikámmal.
A fizika nem szájbarágás dolga, hanem önálló gondolkodásra és az ezekböl eredö továbbfejlesztés vezet igazi új felismerésekhez. És a tudományosság NEM is fantázi keltés dolga!
Mindig kell önkritikát gyakorolni, és ami hibás volt, véglegesen el kell vetni! Nem ez történt a fizikában 400 év alatt!
Ilyen elvetni való például a testek szabadesése egyetemessége téves feltevése Galileitöl! Ezt kimérni kell, mégpedig ejtökísérletekkel és kölönbözö anyagokkal.
De ilyen elvetni valö az energétikus fizika is, mert zárt fizikai rendszerek NEM léteznek és a c-vel terjedö kölcsönhatások nem-konzervativ kölcsönhatások!
Talán NEM hisztek az atomokban ugri-bugráló és a fotonokat bekapó elektronok létezésében úgyan, de NEM akarjátok bevallani, hogy NEM tudjátok, hogyan mozognak az elektronok ténylegesen a nem-konzervatív elektromágneses mezöben? Döntsétek el, hisztek-e Planck&Einstein&Bohr elméletében, vagy nem?
Én felállítottam a fizikai rendszerek hatásintergrálját és levezettem belöle a mezök és a részecskék mozgásegyenleteit, de a részecskék mozgásegyenletei egészen máshogy néznek ki, mint a klasszikus fizika analogjai! Például nincsenek potos kezöfeltételek a pontszerü elektronoknak, mint a klasszikus fizikában! De egészen máshogyan is néznek ki, mint a Hamilton rendszerekre alapított kvantummechanikában!
Nincs kecmec, további korrepetálást NEM adok. Álljatok neki végre helytállóan kiszámítani, hogyan lépnek ki az elektronok az atomhéjból, a fémlemezböl és használjátok fel az atomisztikus fizikámat!
Most már válaszolhatok erre a kérdésre: fogalmam sincs.
Ahhoz túl nagyok vagyunk, hogy az atomi méretű folyamatokat közvetlenül lássuk, tapasztaljuk.
Viszont ahhoz meg valószínűleg túl kicsik vagyunk, hogy az értelmünkkel felfogjuk.
Lehetnénk nagyobbak? Galilei már foglalkozott a skálázhatóság problémájával.
A földi gravitáció mellett nem lehetnénk sokkal nagyobbak, mert a csontjaink nem bírnák el a testünk súlyát. És nem tudtunk volna elmenekülni a primitívebb vadállatok elől. Amíg az atomi méretű problémákon gondolkoztunk volna, egyszerűen megettek volna minket az egyszerűbb és gyorsabb lények.
Mert Gyula csak annyit ír a fényről, hogy hullámféle jelenség.
Csakhogy a klasszikus hullámelmélettel, vagyis a folyamatos hullámokkal sem akkor nem tudták megmagyarázni, sem most nem lehet megmagyarázni a fotoelektromos hatást.
Ezért kell valami a fotonok helyett, ami helyes magyarázatot ad a jelenségre.
Az én elméletem szerint a fény szakaszos sugárzás. Időben impulzusos. Az atom úgy sugároz, hogy egy rövid fényimpulzust bocsát ki, amit hosszabb szünet követ. Ha a gerjesztés fennáll, akkor ismétlődik a folyamat.
Ez tökéletesen kijön Bohr atommodelljéből, és a tapasztalat is alátámasztja.
Az impulzusok időben k. 10 ns hosszúak, amik térben kb. 3 m hosszúságú hullámsorok.
Ezeket a hullámsorozatokat én vézer-nek nevezem, (angolul: waser)
A fotonokat tehát a valóságnak megfelelő véges hosszúságú hullámsorozatokkal helyettesítjük. És a foton szót lecseréljük a WASER (ejtsd: vézer) szóra, amelyet a WAwe (hullám) + SERies (sorozat) szavak betűiből állítottunk össze. Ha hangsúlyozni akarjuk, hogy fényről van szó, akkor használhatjuk a LIGHT-WASER (magyar kiejtése: lájtvézer) kifejezést.
Így a fotoelektromos hatás helyből magyarázatot kap, ugyanis a fényerősség nem a fotonok számától, hanem a vézerek (hullámsorozatok, hullámszakaszok) számától függ, ami így teljesen megfelel a tapasztalatnak. Így az én szakaszos fényelméletem a tapasztalatnak megfelelő magyarázatot ad a jelenségre, fotonok nélkül.
Miért van az, hogy erősebb fénnyel világítva meg a fémlapot, a kilépő elektronoknak nem az energiája lesz nagyobb, hanem a kilépő elektronok száma nő meg. (ez kísérleti tény, amelyet Lénárd Fülöp kísérletezett ki).
A Planck féle súgárzási törvény csak arra a fényre (elektromágneses sugárzásra) alkalmazható, ami a Planck állandónak nevezett L.m.-ral van elö állítva, ez a törvény tehát NEM egyetemes értékü. Az atommagokból és az ezek keletkezésénél elöálló sugárzásra a Planck törvény NEM általánosítható!
Azt megemlítésre érdemesnek tartom, hogy a statisztikus elméletekre alakúló termodinamika, csak a részecskék mozgása statisztikáját veszi figyelembe, de a mezö által representált energia tartalmat nagyban ignorálja.
Ez a Planck féle sugárzási törvénynél megváltozik: itt nagyvonaluan el van az atomokból álló anyag hanyagolva és csak a sugárzásra van hangsúly fektetve.
