Foglalkoztam összehasonlító-vallástörténettel, igen. Első a jó forrás-ismeret. De az csak eszköz, nem szabad beleragadni :) A kristályosodás = dogmatizmus, "betűhívés".
Magyarul is írtam, meg fogok is, csak nincs időm. De egy jó kis irodalom-jegyzéket
"Készülök megvenni ezeket a könyveket. Csakhát pénz..pénz...és pénz..."
Van egy oldalam, gyűjtemény (adatlapon látható), igyekszem majd feltenni
beszkennelve igazi gyöngyszemeket, amik már nem kaphatók boltban sem.
Ilyen Kákosy prof. műve a gnosztikus evangéliumokról (Fény és káosz), ami a legelső magyar nyelvű munka volt e témában. Nem véletlen, hogy nemzetközi hírű egyiptológusként fontosnak tartotta, hogy kutasson erről! Egyiptom igazi kincseskamra, csak az igazi spiritualitására kell zoomolni, nem arra, amit összehordtak róla a "zsidó-keresztény" elvárásnak megfelelően ;)
Ma már nem divat "keresztényként" (sem) a gnosztikusokat elítélni, "eretnekezni", annél inkább sem, mivel rengeteg csodás forrás előkerült az egyiptomi sivatagból (sötétségből;).
Ezek a Nag Hammadi gnosztikus evangéliumok, amik teljesen összhangban állnak a többi ismert apokriffel.
Egy teljesen más, belső Jézus tárul fel előttünk, amit nem lehet dogmatikus teológiával, a szokásos (félre)értelmezésekkel elütni.
Sokan azért rohantak Keletre "igazságot keresni", mert
1. kiábrándultak a felszínes "keresztény" államvallásból - teljesen jogosan,
2. de tették ezt úgy, hogy nem hatoltak el az ún. "kereszténység" gyökereihez, Jézus eredeti, rejtett tanításainak lényegéhez.
Ez történhetett a forrás-ismeret hiánya miatt, vagy egyszerűen könnyebb valamit ott hagyni, és átnyergelni máshova, ha valamit nem értünk alapvetően ;)
Aztán Keleten ugyanazt látja, csak más csomagolásban ;) hiszen a látó nem változott, csak amire néz :)
"Elferdített, helytelen az a keresztény megközelítés, miszerint a gnosztikusok a kereszténységből nőttek ki, annak az élősködői voltak, mert pont az ellenkezöje az igaz.
Hiszen a misztériumok évszázadokkal megelőzik a kereszténységet, és ebből a gazdag, sokrétű misztikus talajból nőtt ki a kereszténység vadhajtásként, történelmiesítve a Mediterrán mitikus mitológiák üdvözitőit."
Szép. És igaz is :)
A nagy kinyilatkoztatások még a világon sem voltak (Mózes sem), mikor már létezett az EGY ISTEN-hit, az ember átváltozásának (Pálnál: "elváltozás"), metamorfózisának, újjászületésének tana.
Ezek a misztérium-vallásokban éltek, és jóval Jézus fellépése előtt már léteztek.
Érdekes, hogy a Mithrász-misztérium-vallásnak micsoda népszerűsége volt, és a kora-keresztény gnosztikus tanoknak, amik még őriztek valamit abból a tisztaságból, valódi szellemi erőből, amivel Jézus bírt.
Az sem véletlen, hogy a gnosztikus szellemiség (gnózis= belső, megszabadító tudás)
Keleten is alapvető volt: Máni pl. népszerű volt Kínában (Fehér Buddha volt a neve!, ismerték Indiában is, stb.).
Az időtlen Hermész tanításaiban gyökerezik, és ezt tartották annak a közös
ős-eredeti vallásnak az alapjának, ami összeköthetné Keletet Nyugattal!
Ez volt a reneszánsz-kori hermetikus (neoplatonikus) ébredés: Ficino, stb.,
amikor még a pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat rendel.
(Kiváló irodalom erről pl. Eliade híres 3 kötetes vallástörténeti munkája,
Gnoszticizmus
A gnoszticizmus kialakulása elkerülhetetlen volt, abból adódik, hogy az ember gondolkodó lény. A gnosztikus tanítók elsősorban a kibékíthetetlen ellentéteket próbálták feloldani, amely az ó és újszövetség, a jézusi és a keresztény tanítások között feszül. A görög gnózis (tudás, felismerés) szóból ered, a görög szó pedig valószínűleg a perzsa-arab djin szóból. Ám nem közönséges tudásról van szó, hanem felsőbbrendű transzcendentális ismeretről, igazi belső tudásról. A gnoszticizmus nem önálló vallásként vagy tanításként jelentkezik, hanem különböző vallások gondolatait ragadja meg, s kifejezett dogmatikát nem állít fel, így nehéz a jellemzése. Állítása szerint az igazság mindennél előbb létezett, s minden emberben benne van, csak a kulcs hiányzik a kapu kinyitásához. Alapjaiban megtalálhatók Platón tanításai, keveredve perzsa és zsidó elemekkel. Ezen kívül angyal tan és logosz tan is hatott rá. I.sz. I-III. századig meghatározó vallás-filozófiai irányzat, amely a tudást tartja az elsődlegesnek. A testet a lélek börtönének tartják. A rendnélküliség ami a világban van nem lehet Istentől. A kiválasztottak nem beavatáson keresztül, hanem önként indulnak el az ismeret felé, elviekben minden ember kiválasztott. „„Második századi gnosztikus szektáknak azokat tekintjük, amelyek a következő összefüggő motívumsorozatra épülő koncepciót megalkották: Az emberben van egy isteni szikra: ez az isteni világból származik, de ki van téve a végzetnek, a születésnek és a halálnak: a világba zuhant. Itt (a világban) belső isteni énjének égi megfelelője kell, hogy felébressze, és végre újra magába emelje. A gnózis egy elit számára fenntartott, isteni misztériumokról szóló ismereteket jelent.” (Az 1966-os messinai tudományos konferencián elhangzott definíciójavaslat)”A gnoszticizmus kereszténység egyik jellegzetessége. Tanítása szerint, két alapelv van, a jó és a rossz, ez a dualizmus perzsa eredtre utal. A Jó az Isten, a Rossz az anyag. A gnosztikusoknak legalább harminc irányzata létezett, ezen belül éles határvonal húzódik a keresztény gnózis és a pogány gnózis között. Nem zárták ki a látomást, a megérzéseket és a mágiát sem. A világ gonosz, nem lehet vele megbékélni. Mivel az anyagi világ rossz ezért Istennek nem lehet köze a világhoz, ezért a teremtés is démonoknak tulajdonítják. Az ember a démonok miatt került a szellemvilágból az anyagi világba, s az ismeret segítségével válthatja meg magát az anyagi világtól. A tudást a kiválasztottak elit csoportja birtokolja. Krisztus eon volt, aki a fényrészecskék kiszabadítása miatt jött. Halála előtt az eonkrisztus elhagyta Jézust. A katolicizmussal való összetűzés oka az lett, amikor véglegesítették, hogy Jézus testben támadt fel, innentől kezdve azokat a keresztény gnosztikusokat eretnekeknek nyilvánították, akik tagadták a testben történő feltámadást. Korai gnosztikusnak tartották Simon mágust, akinek a műve a Nagy Tagadás (Apophaszisz megalé) sajnos nem maradt ránk, Hippolütosz a „Philoszophúmena” 6. fejezetében számol be tanításáról. Tanításában zsidó filozófia és görög mitológia keveredik a Tóra magyarázataival. A kereszténység ellenségévé vált, de tanításait nem tudták kiirtani, mert a II. századi gnosztikus iskolákban tovább élt. Simon mágus igazából nem volt gnosztikus inkább csodadoktor, aki szemfényvesztéssel foglalkozott. Valentinus (i.sz.160) a gnosztikusok jeles képviselője volt, alexandriai zsidó, aki Rómában élt, tanításait beszédben és levelekben közölte. Egy hónapig volt pápa. Tanításait Theodastól vette, aki Pál apostol tanítványa volt. Ezen kívül azt mondta, hogy tulajdonában van egy gyűjtemény, amely Jézus titkos tanításait tartalmazza, s ezt nem volt hajlandó átadni a római hatóságoknak. Látomásokra hivatkozott. Tanítása: Az embert három csoportba sorolta, pneumatikusok, a beavatottak, akik mélyebb ismerettel rendelkeznek és legyőzték már magukban a rossz anyagot. Pszichikusok a lelkiek, akik csak a keresztény hitig jutottak el, de nincsen mélyebb ismeretük, tehát még nem győzték le a rossz anyagot, ám lehetséges ez számukra, Hülikusok, tömegek, akik egészen az anyag rabságában élnek, szinte képtelenek ismeretek megszerzésére, (de várhatják a misztikust tudást, mint megváltást). Szerinte a vágyak feletti uralom által lesz kész a lélek arra, hogy túlélje az anyagot. A felosztás Pál apostolnál is megtalálható kettő az I. Kor 15:44-48-ban (lelki test és érzéki-anyagi test), a harmadik (?), akik már krisztusban vannak. Ugyancsak itt fogható meg Pál apostol gnoszticizmusa amikor a földből valót és a mennyből valót megkülönbözteti, s a gnosztikusokhoz hasonlóan a földit negatív és az égit pozitív adottságokkal ruházza fel. Pláne az a kijelentés, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, ami szöges ellentétben áll Jézus tanításával. Valentinus tanításait Ireneus bírálta. Valentinus hívei szerint Krisztusnak csak látszatteste volt, s az ember a rossz anyagtól való függetlenségét, csak szigorú aszkézissel érheti el. A nyomorúság a tudatlanságból származik, amely szenvedést szül, a tudás váltja meg a szellemi embert, aki képes megfékezni a vágyait. A gnózis vizsgálatakor kétfajta forrás áll rendelkezésünkre, egyik része, amit a keresztény egyházatyák írtak a gnosztikusok ellen. Ireneus Öt könyvet írt a „hamis gnózis” ellen ( II. sz.) - Adversus haereses. Hippolütosz ellenpápa volt (elhunyt- i.sz. 235) Görög nyelven írt, művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata). Epiphaniosz: (315-403) A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja. Ezen kívül: Tertullianus és Alexandriai Kelemen. Amásik forrás a fennmaradt gnosztikus írások: Codex Askewianusban található a III. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. Codex Brucianusben Jeú két könyvét és értekezést tartalmaz. A művek a III. századból valók. Codex Berolinensisben található Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége). A Nag Hammadi-i leletben 13 könyvből álló gnosztikus kódexre találtak a második századból, 41 írás teljesen ismeretlen volt, 12 írásról pedig voltak ismeretek korábban is. Ezen kívül a Judás evangéliuma is gnosztikus apokrif, amleyben Jézus minél előbb meg akar szabadulni testétől, és Judás csak segít neki ebben. (Rózsakeresztesek- 18.sz) A gnosztikusok a teret háromfelé osztják el, 1. látható kozmosz, 2. láthatatlan kozmosz, 3, köztes lét. Az időt szintén háromfelé osztják: 1. mitikus idő, 2. kezdetek ideje, 3. átmeneti idő. A gnosztikusok szerint a megváltó nem azért jön, hogy az embereket Istennel kibékítse, hanem hogy magával egyesítse a többi gnosztikus embert. Eredendő bűnt nem fogadják el, amit az ember nem követ el az nem lehet a saját bűne. A kegyelmet felfoghatatlan önzetlen isteni jónak tartják. Némelyek Pálnál a lélekvándorlás tanait fedezték fel, (Róm. 7:9-10) vagy megelőző életet feltételezték. Mások a feltámadást hitték. A gnosztikusok között voltak karizmatikusok, Montanus, aki főleg nőket tanított ördögöt űzni, gyógyítani, két prófétanő neve maradt fenn Prisca és Maximilla. Jézus eljövtelét közvetlen közelre várták. Az ő követői voltak a montanisták. Montanus Frígiában volt presbiter 135-175 körül tanított, a keresztény hagyományt önmagával azonosította, miszerint ő a Vigasztaló, aki eljövendő. Montannus nem akart új egyházat létrehozni, az egyház nem merte bírálni, mert sok jellel járt a működés, pl nyelveken szólás, prófétálás. Montanus követői keresték a vértanúhalált, mivel a túlvilágra vágytak. A keresztény gnózishoz tartozott még Markion, aki kiváltotta a kanonizáció folyamatát az egyház részéről. Markion összeegyeztethetetlennek tartotta az ószövetséget, a páli szövegekkel és az evangéliummal, ezért elvetette azt. Pálnak tulajdonított levelekből hetet tartott eredetinek, az evangéliumokból egyedül Lukács és Márk evangéliumát fogadta el, azokat is megszűrve, kimutatta az Apostolok cselekedeteiről, hogy nagy része koholmány. Kimondta, hogy az Ószövetség istene, nem lehet azonos Jézus mennyei Atyjával. I.sz. 144- körül kizárták a római gyülekezetből, így új egyházat hozott létre. Arra törekedett, hogy minden zsidó befolyástól megtisztítsa a kereszténységet. Az anyagi világ teremtőjét Jahvét Platón után-Demiurgosznak, démonnak tartotta, amely nem azonos az Istennel. Az anyagot ő is bűnösnek tartotta. Valentinushoz hasonlóan ő is meg volt arról győződve, hogy Jézusnak nem lehetett valóságos teste, csak egy képmás volt. A feltámadásról azt tartotta, hogy csak a lélek üdvözül. A keresztény gnózishoz tartozott még Baszilidész. Alexandriai tanító volt, műve az Exegetita. Tanítása szerint az emberek nagyon kicsi része birtokolhatja a tudást, ami megszabadít a világi fejedelmektől. A mártíromságot elvetette, helyette titkolni szándékozott a misztériumokat. A lélek üdvözülhet, a test romlandó. A megváltás szempontjából lényegtelenek a bűnök. A pogány áldozatok utálatosak, de bárki részt vehet rajtuk, mivel azok is semmiségek. Legfontosabb tanítása, hogy nem a megfeszített krisztust kell hírdetni, hanem Jézust aki az Atyától jött. A keresztény gnózishoz tartozott még Karpokratész teljesen el volt szakadva a római egyháztól. „Tanításuk szerint a világot olyan angyalok teremtették, akik sokkal alacsonyabbrendűek a születetlen Atyánál. Úgy vélekedtek, hogy Jézus József fia volt és pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint minden más ember, kivéve, hogy tökéletesen "emlékezett" azokra a dolgokra, amelyeket régen az Atya szférájában látott. Ezért erő szállt le rá az atyától, hogy segítségével kiszabaduljon e világ fejedelmeinek rabságából. Irenaeus arról beszámol, hogy a szekta tagjait igen nagy gőg töltötte el, mert úgy viselkedtek, mintha az ő lelkük képes lenne ebben követni Jézust, ezért még az apostoloknál is tökéletesebbek.”Origenész is gnoszticista volt, bár az utókor hitelesítette tanításai azon részét melyet a hatalmi egyház fel tudott használni, a bolygóközpontú tanításai nem lettek sikeresek. A keresztény gnózis utolsó állomása Mani, követői a manicheusok. Mani babiloni születésű, szülei perzsák voltak. I. Sz. 216-276 ig élt. Szemlélete dualista, Zarathusztra tanításait ötvözte a keresztény tanításokkal. Sötétség – fény, szellem- anyag, kibékíthetetlen ellentétjét tanította. Isten szerinte prófétákat küld a világba. Ő magát is Istentől jött prófétának tartotta. Mani követői lettek a bogumilek és a katárok. A választottak három csoportja a száj csoportja, akik vegetráriánusok, a kéz csoportja, akik tisztán cselekvők, és az öl csoportja akik cölibátusban élnek. Ezek képesek rá, hogy a bennük levő világosságot visszavezessék a Napba. A többieknek őket ki kell szolgálniuk és a tízparancsolat szerint kell élniük. Szent Ágoston is maniheista volt kezdetben, de ő kiváltotta magát ebből az eleve elrendelés dogmájával. A gnosztikusok tanításait az ellenük készült cáfolatokból lehet kimutatni, olyan töredékesen maradtak fenn a tanítások. Szemben a kereszténységgel az iszlám és is a zsidó vallás is befogadta a gnoszticizmust a saját területükön. Az iszlám gnózis a szufizmus, a zsidó gnózis a kaballisztika, ez utóbbi részben gnosztikus. A kereszténység Hamvas Béla szerint hibát követett el, amikor nem fogadta be a keresztény gnózist, ez lehetett az oka annak, hogy a jézusi evangélium nem tudott érvényesülni a kereszténységben. A klérus hatalmi törekvése meggátolta a szabad gondolkodást, annak ellenére, hogy kanonizálták János evangéliumát, amely alapvetően gnoszticista szemléletű, hiszen a világosság, sötétség ellentétek, a logosz-tan, és az ismeret mint üdvözítő, mind megjelenik az evangéliumában. Pál is beszél rejtett titkokról, bár Pál Bulányi György szerint egybemossa a tudás, ismeret kifejezést egyéb fogalmakkal, a hittel, a kinyilatkoztatással, a titokkal, a próféciával, a bölcsességgel, az igével, az evangéliummal, nála az ismeret sosem önmagában szerepel, hanem mindig kapcsolódik valamihez. Pál szemléletében a test egyértelműen rabság akárcsak a gnosztikusoknál, kíván elköltözni belőle, s sóhajtozik a teremtett anyagi világ is, „óh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg e halálnak testéből?”, kérdezi. Jézusnál is fontos szerepet kap az ismeret, tudás és a tudás nyilvános hirdetése. Háztetőkről hirdetni, amit eddig a fülbe súgtak. Az ismeret fontos a Jó pásztornál aki ismeri az ő juhait. Az Atya ismeri a Fiút és a Fiú ismeri az Atyát, ebből az ismeretből fakad Jézus tanítása. 1.2.3 „A belső tudás, az igazi ismeret, Isten ismerete minden vallás születésénél jelen volt, és számtalan embert indított el a szellemi úton. A Gnózis minden belső vallás lényege. Lao Ce Tao-nak nevezte, Buddha Megvilágosodásnak, Hermész Triszmegisztosz Logosznak, ma azt mondjuk tudás. Igazi belső ismeret”.
Az univerzum nemzőelve ez elsőszülött elme, Második az elsőszülöttnek szétszórt káosza, Harmadik a lélek, ki cselekvésbe fogadta azt, ki is ezért szarvas formába öltöztetett, és mit tesz, halál kínozza abban. Most uraskodván a fényre tekint, majd meg sír, nyomorúságba esvén; majd sír és megvidámodik, majd sír és megítéltetik, megítéltetvén meghal majd megint születik és rossznak tevésétől nem menekülhetvén a labirintusba bolyongván belép. Akkor mondá Jézus: Figyelmezz, Atyám. Az ki a földön rossztevést keresvén, Te lélekzetedtől eltávolodott; Kimene az most a keserű káoszból, De nem tudja merre menjék. Küldj engem Atyám őérette: Ki pecséteket megkapván leszállok, Minden aiónon általmegyek, (aión-időszak) Minden titkot megnyílvánítok, bemutatom isten szép alakját. És a szent élet árkánumát gnózisnak nevezvén felfedem.
"Az üzenet lényege pedig az volt, hogy lehetséges a megváltás, és az örök élet üdvözülése, de csak akkor ha megvan a Jézus Krisztusban való hit, minek segítségével az ő példáját követni lehet."
Elferdített, helytelen az a keresztény megközelítés, miszerint a gnosztikusok a kereszténységből nőttek ki, annak az élősködői voltak, mert pont az ellenkezöje az igaz.Hiszen a misztériumok évszázadokkal megelőzik a kereszténységet, és ebből a gazdag, sokrétű misztikus talajból nőtt ki a kereszténység vadhajtásként, történelmiesítve a Mediterrán mitikus mitológiák üdvözitőit.
Jézus születése előtt kétszázötven évvel, már egy mindent átfogó univerzális vallásról beszélhetünk, ahol is a hitképzet központi alakja [istene] egy szenvedő, meghaló, és feltámadó isten. Születése, származása, hivatása, csodálatos cselekedetei, igazságtalan kivégzése, [meggyilkolása] és feltámadása oly szembetűnően hasonló, vagy teljesen az, mintha egy nép, egy nyelv, egy kultúra sajátságos ‘terméke' lenne. De ugyanakkor az is igaz, hogy minden misztériumkultusz központi alakja eltérő volt, mert minden nép hozzáadta a saját mese és rege világa sokszor szertehajló ágazatait. Éles különbségeket lehet kimutatni a templomi szertartások, áldozatok, vallási formaságok, stb. között, ám a sokféle külső festés és dísz mögött a belső titkos tanítás és cél mindenhol a rejtett tudásba történő beavatás, és annak elnyerése volt. Örök élet elnyerése azáltal, hogy megszabadulunk terhes, negatív, bűnös énünktől, – szimbolikusan meghalunk a rossz énünkkel - de a tudás [gnozisz] elnyerésével újjászületünk, örök üdvösségben részesülünk.
Tulajdonképpen nem más, mint profánul valami fájdalomtól, betegségtől, fogságból, szegénységből, éhezésből való szabadulás,ehhez pedig nem a hit útjai vezetnek!
Kíváncsi vagyok a véleményedre, mi vezet a szabaduláshoz, ha nem a rossz, bűnös énünket való legyőzés?
(A korai kereszténységnek, valóban sokféle irányzata volt, azonban ami a kétoldalt elválosztó törésvonalat, (árokká feszítette) - az ami, II. sz. közepén azt ketté választotta: az Jézus történelmiesítése volt:
Az egyik oldalon azok, kik a belső misztérium elnyerésének principumát tanították, (megvilágosodás) míg a másik a történelmi Jézus hihetetlen csodái, feltétel nélküli, kötelező vak hittel való követésben jelölte meg a megigazulást. Úgy, ahogy írod, minden korai keresztény gyülekezet gnosztikus volt, mindaddig amig Jézusuk időnélküli, helyhez, valós történelmi szereplőkhöz nem kötödő misztériumát követték. )
" Az üzenet lényege pedig az volt, hogy lehetséges a megváltás, és az örök élet üdvözülése, de csak akkor ha megvan a Jézus Krisztusban való hit, minek segítségével az ő példáját követni lehet. "
Tehát ha nincs meg, akkor nem is fog üdvözülni a delikvens, mert hinni kell ahhoz, hogy üdvözüljön valaki?
Mi is ez az üdvösség?
Tulajdonképpen nem más, mint profánul valami fájdalomtól, betegségtől, fogságból, szegénységből, éhezésből való szabadulás, ehhez pedig nem a hit útjai vezetnek!
Az "örök élet" a Bibliában tudod mi? Egy náci eszme: a Kiválasztott Faj fennmarad, és mindenki mást kiírt vagy leigáz rabszolgasorba taszítva. Nem egyének végtelen élete, hanem a kultuszé.
Nahát! Hogy én ezt eddig még nem vettem észre! - De milyen jó, hogy jött valaki, aki felvilágosított.....
A gnoszticizmus eretnekség, és legtöbbször be is van vallva, hogy mind utólagos hamisítvány.
Origenész ki a fasz?
Az ellentmondások miért lennének mind utólagos belenyúlkálás eredménye? Erre a kijelentésre semmi alapod nincs.
Nekem az "eszmei"/"morális mondanivaló sem tetszik. És úgy is van benne ellentmondás dögivel.
Az "örök élet" a Bibliában tudod mi? Egy náci eszme: a Kiválasztott Faj fennmarad, és mindenki mást kiírt vagy leigáz rabszolgasorba taszítva. Nem egyének végtelen élete, hanem a kultuszé.
Ráafdásul kihez beszélsz? "topikod" - de kié? Senkinek nem címezted a hsz-edet.
Az nem lehet, hogy nem vették észre az ellentmondást, hanem inkább az a helyzet, hogy szándékosan több helyen két értelemmel mondták el tanításaikat. A külső réteg a ‘hylikus' szinten állóknak lett beleszerkesztve, míg a rejtett üzenet a ‘pszichikus' síkon való értőknek szólt, azoknak akik fogékonyak voltak a misztikumok megértésére, és az abból fakadó áldások helyes felhasználására.
Erre a kettős szintű értelmezésre, tanításra nagyon jó példa Órigenész egyházatya, aki felfogásában, tanításában úgyszintén egyszerre volt gnosztikus, és ortodox keresztény, így magyarázza a kettősséget; „Törések vannak az elbeszélés felépítésében, ésszerűtlen, lehetetlen helyzetek, …de az is igaz, hogy ha az elbeszélés sorrendje elegánsan könnyen érthető lenne, akkor mást nem is hinnénk belőle mint, csak a magától értetődő történetet”. Máshol, a bölcs Órigenész szintén figyelmeztet, hogy hiba a „szó szerinti értelmezéshez való ragaszkodás, és az isteni jelentések figyelmen kívül hagyása.” [Origen, ‘On First Principles'] A 'beavatott' olvasónak azonban természetes volt, hogy az Evangéliumok elbeszélése át van szőve nehezen érthető ellentmondásokkal, következetlen és megmásított versekkel, mert a lényeg nem a történet racionalista mivoltjában rejtezett, hanem annak üzenetében. Az üzenet lényege pedig az volt, hogy lehetséges a megváltás, és az örök élet üdvözülése, de csak akkor ha megvan a Jézus Krisztusban való hit, minek segítségével az ő példáját követni lehet.
Tanulmányozd a GNOSZTICIZMUST, és rájössz, a topikod értelmetlen.
(Pártatlan irodalom csak angol nyelven érhető el.)
"János nem említette meg azt a részletet, hogy később Simont arra a szolgálatra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot. Ennélfogva az evangéliumi beszámolók ebben a tekintetben is összeegyeztethetők."
????????
Te magad írtad, hogy János szerint maga vitte Jézus, VÉGÍG.
Jánost kár belekeverni, mivel harmadik generációs gnosztikus hellenista szerző, eleve hiteltelen, annál is inkább mivel írástudatlan volt az eredeti János akinek tulajdonítják az apcsel szerint is....
Függetlentanúk
3 Néhány „ellentmondás” akkor merül fel, amikor két vagy több beszámolónk van ugyanarról az eseményről. Például a Máté 8:5-ben azt olvassuk, hogy amikor Jézus Kapernaumban volt, „egy katonatiszt jött hozzá és arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a szolgáját”. De a Lukács 7:3 szerint „a katonatiszt a zsidók véneit küldte hozzá, hogy arra kérjék [Jézust], jöjjön és gyógyítsa meg a rabszolgáját”. Nos hát a katonatiszt maga beszélt Jézussal, vagy a véneket küldtehozzá?
4 A válasz nyilvánvalóan az, hogy a férfi a zsidók véneit küldte. Miért mondja akkor Máté, hogy a férfi maga könyörgött Jézusnak? Mert valójában a férfi kérte Jézust a zsidó véneken keresztül. A vének csak az ő szószólói voltak.
5 Szemléltetésül szolgáljon az, amit a 2Krónika 3:1-ben olvasunk: „Végül Salamon elkezdte építeni Jehova házát Jeruzsálemben.” Később ezt olvassuk: „Salamon tehát befejezte Jehova házát” (2Krónika 7:11). Személyesen Salamon építette a templomot elejétől a végéig? Természetesen nem. A tényleges építőmunkát a mesteremberek és munkások tömege végezte el. De Salamon volt a munka szervezője, ő volt a felelős érte. Ezért mondja a Biblia azt, hogy ő építette a házát. Ugyanilyen módon mondja el a Máté evangéliuma azt, hogy a katonatiszt Jézushoz jött. De Lukács további részletet közöl azzal, hogy a zsidó véneken keresztül közelítette meg őt.
6 Nézzünk egy hasonló példát. A Máté 20:20, 21-ben ez áll: „A Zebedeus fiainak anyja közeledett [Jézushoz] fiaival, hogy hódoljon neki és kérjen tőle valamit.” Amit kért, az pedig az volt, hogy fiai a legkiváltságosabb helyzetben legyenek, amikor Jézus bemegy a Királyságába. Márk beszámolójában ugyanerről az eseményről ezt olvassuk: „Jakab és János, Zebedeus két fia, lépett oda [Jézushoz], és ezt mondták neki: ’Tanító, azt akarjuk, hogy bármit kérünk tőled, megtedd nekünk’ ” (Márk 10:35–37). Ki intézte tehát a kérést Jézushoz: Zebedeus két fia vagy az anyjuk?
7 Nyilvánvalóan, amint Márk állítja, Zebedeus két fia volt az, aki ezt kérte. De az anyjukon keresztül kérték. Ő volt a szószólójuk. Ezt támasztja alá Máté feljegyzése is, miszerint a többi apostol, amikor hallotta, amit Zebedeus fiainak anyja tett, nem az anyán, hanem „a két testvéren” háborodott fel (Máté 20:24).
8 Hallottál-e már valaha két embert beszámolni olyan eseményről, amelynek mindketten tanúi voltak? Ha igen, észrevehetted, hogy mindegyikük azokat a részleteket hangsúlyozta, amelyek hatással voltak rá. Az egyik kihagyhatott olyan dolgokat, amelyeket a másik elmesélt. Mégis mindketten igazat mondtak. Ugyanez a helyzet a Jézus szolgálatáról szóló négy evangéliumi beszámolóval, valamint más történelmi eseményekkel, amelyeket több bibliaíró írt le. Mindegyik író pontos információt ad, még akkor is, ha az egyik megőrzött olyan részleteket, amelyeket a másik elhagyott. Az összes beszámolót figyelembe véve teljesebb képet nyerhetünk arról, ami történt. Ezenkívül az ilyen változatok azt bizonyítják, hogy a bibliai beszámolók egymástól függetlenül keletkeztek. Lényegi összhangjuk pedig azt bizonyítja, hogy igazak.
AJézustmagukbanfoglalóírásszövegekegyeztetése
▪ HányemberbőlűztekiJézusKrisztusadémonokat,akikegynagydisznócsordábamentekát?
Máté evangéliumíró két embert említ, Márk és Lukács azonban csak egy emberre utal (Máté 8:28; Márk 5:2; Lukács 8:27). Márk és Lukács valószínűleg csak egy, démonoktól megszállt emberre hívja fel a figyelmet, mert Jézus csak ehhez az egyhez beszélt, és az ő esete rendkívülibb volt, mint a másiké. Lehetséges, hogy ez az ember erőszakosabb volt, vagy már hosszabb ideje szenvedett a démoni megszállottságtól. Ezután, talán csak ez az egy ember akarta elkísérni Jézust (Márk 5:18–20). Ehhez egy valamelyest hasonló helyzetben Máté két vak emberről beszélt, akiket Jézus meggyógyított, holott Márk és Lukács csak egyet említett (Máté 20:29–34; Márk 10:46; Lukács 18:35). Ez nem ellentmondás, mivel egy vak ember mindenképpen ott volt.
▪ MilyenszínűköntöstviseltJézusahalálanapján?
Márk (15:17) és János (19:2) szerint a katonák bíbor színű köntöst terítettek Jézusra. Máté (27:28) ellenben „vörös katonaköpeny”-nek nevezte, kihangsúlyozva a köpeny vörös színét. Mivel a bíbor szín a piros és a kék színekből tevődik össze, Márk és János egy véleményen voltak afelől, hogy a köpenynek volt bizonyos vörös árnyalata is. A fény visszaverődése és a háttér különböző színárnyalatot adhatott a köntösnek, és az evangéliumírók azt a színt említették meg, amelyik számukra — vagy azok számára, akiktől az információt kapták — erősebbnek tűnt. Ezek az apró eltérések az írók egyéniségét tükrözik, s azt bizonyítják, hogy nem beszéltek össze egymással.
▪ KivitteJézuskínoszlopát?
János (19:17) ezt mondta: „[Jézus] miközben maga vitte a kínoszlopot, kiment arra a helyre, amit Koponya-helynek neveznek, és aminek héberül Gol′go·tha a neve.” Máté (27:32), Márk (15:21) és Lukács (23:26) viszont azt mondja, hogy ’amint kimentek, egy bizonyos cirénei Simont arra a szolgálatra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot’. Jézus tehát vitte a kínoszlopát, amint János azt megállapította. Lerövidített beszámolójában azonban János nem említette meg azt a részletet, hogy később Simont arra a szolgálatra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot. Ennélfogva az evangéliumi beszámolók ebben a tekintetben is összeegyeztethetők.
▪ HogyanhaltmegIskariotJúdás?
A Máté 27:5 megállapítása szerint Júdás felakaszotta magát, a Cselekedetek 1:18 viszont azt mondja, hogy „fejjel lezuhant, kettéhasadt és kifordultak a belei”. Úgy tűnik, amíg Máté az öngyilkossági kísérlet módjával foglalkozik, addig a Cselekedetek könyve az eredményt írja le. Júdás valószínűleg kötelet kötött egy fa ágára, a nyaka köré hurkolta, és egy szikláról leugorva megpróbálta felakasztani magát. Úgy tűnik, hogy a kötél is elszakadt, és a fa ága is letört, így lezuhant és kettéhasadt a sziklákon. Jeruzsálem környékének a helyrajza szerint ésszerű ez a következtetés.
Tehogyantekintedezeketadolgokat?
Ha a Biblia olvasása közben látszólagos ellentmondásokkal találkozunk, helyes dolog felismernünk, hogy az emberek gyakran ellentmondásosnak tüntetnek fel olyan dolgokat, amelyek egyébként könnyen megmagyarázhatók, vagy megérthetők. Egy üzletember például úgy levelez valakivel, hogy a titkárnőjének diktálja le a levelet. Ha megkérdeznék, azt mondaná, hogy ő küldte a levelet. De mivel a titkárnője gépelte és adta postára a levelet, a titkárnő is mondhatja azt, hogy ő küldte. Ehhez hasonlóan, nincs ellentmondás abban, amikor Máté (8:5) azt mondta, hogy egy katonatiszt Jézushoz jött és szívességet kért tőle, noha Lukács (7:2, 3) azt mondta, hogy a katonatiszt megbízottakat küldött hozzá.
Az előbbi példák azt mutatják, hogy a Biblia olvasása közben felmerülő nehézségek leküzdhetők. Ennélfogva alapos okunk van rá, hogy helyes beállítottságunk legyen az Írások iránt. Ilyen szellem kialakítását javasolta egy 1876-ban megjelent családi Biblia, ezekkel a szavakkal:
„A felmerülő nehézségek leküzdéséhez szükséges helyes szellem magába foglalja azt, hogy amennyire csak ésszerű, szüntessük meg ezeket a nehézségeket, ragaszkodjunk az igazsághoz, és rendeljük magunkat alá annak még akkor is, ha nem tudunk minden felhőt eloszlatni előle. Az apostolok példáját kell követnünk, akik, amikor a tanítványok közül néhányan megsértődtek az olyan beszéden, amelyet ’kemény beszédnek’ neveztek, és elhagyták Krisztust, ők minden ellenvetést ezzel hallgattattak el: ’Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia’ . . . Amikor azt látjuk, hogy az egyik igazság látszólag ellentétben áll egy másik igazsággal, próbáljuk meg összhangba hozni azokat, és mutassuk meg mindenkinek ezeket így összhangba hozva egymással” (János 6:60–69).
Neked is ilyen a hozzáállásod? Már néhány példa megvizsgálása is az Írások összhangját mutatja, reméljük, hogy egyetértesz a zsoltáríróval, aki ezt mondta Istennek: „A te szavad lényege igazság” (Zsoltárok 119:160). Jehova Tanúinak az egész Bibliáról ez a véleményük, és örömmel elmondják az okát, amiért hitet gyakorolnak a Bibliában. Miért ne beszélnél erről a páratlan könyvről velük? Bátorító üzenete a te szívedet is igazi reménységgel és boldogsággal töltheti be.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
