A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A Planck állandónak becézett Lagrange multiplikátornak az a szerepe hogy meghatârozza az ôsszetett rendszerek egyik stabil àllapotàt, amiböl nincs további kisugárzás. De tôbb féle L.m. létezik. Az egyik az anyag sugárzásmentes alapállotát adja ki, 10+24 g/cm3 -os agyag sürüségnél. Na erre sem Planck, sem Einstein NEM jött rá!
mint egy kompakt fekete test. Ez mivel nem sugároz hideg, mert a részecskéknek hő-mozgása sincs.
Azt még értem, hogy alapállapotban nem sugároz, mert már minden energiáját kisugározta.
Gyula összetett neutronjának nincs hőmérséklete?
Vegyük a hidrogén alapállapotú elektronját. Az energiája határozott, tehát sem a helye, sem a lendülete (pályamomentuma) nem lehet ismert. Nyüzsög? És mégsincs hősugárzása! Érdekes.
Ha egy galaxis magját „anyagnyelőnek” tekintünk, akkor a /fehér lyuk/ anyagforrásnak tekinthető. De mivel az anyag nem egy téridőpontból származik, nem volt ősrobbanás, az univerzum anyaga a priori van, de jól szét szóratott.
A mi Gyulánk szerint, az elemi részecskéből álló anyag akkor éri el az alapállapotát, ha már nem bocsájt ki energiát. Így érheti el a maximális sűrűséget is, mint egy kompakt fekete test. Ez mivel nem sugároz hideg, mert a részecskéknek hő-mozgása sincs. Egyedül a tömegét lehet meghatározni a környezetére gyakorolt gravitációs hatás alapján.(mondom én a laikus) :)
A kérdés az volt, hogy az egyikből következik a másik, vagy sem. Az egyik hiánya jelentheti azt, hogy a másik sincs? Ha fehér lyukat nem látunk az égen, akkor szingularitás sincs?
Schrödinger egyengetett egyenletében eleve ott van a redukált Planck-állandó, de Broglie miatt.
De a posztmodern fizika korában reneszánszát éli a hatásintegrál, abból írják fel a mezők egyenleteit.
Kíváncsi lennék, hogy Schrödinger hogyan nézne ki hatásintegrál alapján.
Először is a kinetikus energia nem lehet a hullámfüggvény négyzete, mert az nem invariáns. Habár az eredeti Schrödinger-egyenlet sem invariáns. Már eleve de Broglie sem invariáns. Különösen érdekes ilyen szempontból a frekvencia és a hullámszám viszonya. Mert a (lassan) mozgó megfigyelő szerint a frekvencia változik, de a hullámszám megmarad egy közeghullám esetén (Doppler). A mozgó elektron esetén viszont a hullámszám és a frekvencia kapcsolatát a tömeghély adja.
Alkalomadtán majd elgondolkozok erről. (Most földhözragadtabb problémán töröm a fejünket - a magamét és a tieteket is. Habár ez nem kötelességem, csak valahogy mozgatja a fantáziámat ez a kötél probléma. Bosszant. Pedig talán bele kellene törődnöm, hogy nem fogom tudni kiszámolni.)
A matematikai egyenletekben és a fekete lyukak szingularitásában lévő végtelen, szerinted micsoda?
Ha nem létezik végtelen, akkor világmindenség véges darabokból tevődik össze. Amikor nem látjuk az utolsó darabot, a végét, csak akkor beszélhetünk végtelenségről? :-))
„Mi a lófene az emergens kvantumjelenség?” Például az, ha a végtelen nagy potenciából „felbukkan”(kiszakad) egy végtelen kicsihez közeli véges érték, a téridő kvantuma.
"Ami kvantált, hogyan lehetne határozatlan?" Szerintem, a határozatlansága abban van, hogy csak a szélső értékei változatlanok, a köztesek folyton változók.
„Mi, az ami kvantált? Az idő? „ A téridő, vagyis a véges ideig egzisztáló tér/erő.
Az enegia és az idő (operátora) nem kommutál. Ha pontosan tudjuk az energiát, nem tudhatjuk a hozzá tartozó időt. Ha az időt tudjuk pontosan, az enegiát nem ismerhetjük. Még akkor sem, ha az energia kvantált. Mert akkor több sajátállapot szuperpozíciója.
Az energia pedig nem abszolút módon kvantált, hanem a határfeltételekből adódóan.
Szépen kiszámolod a dobozba zárt elektront. Ha megváltoztatod a doboz méretét, megváltoznak a kvantált energiaszintek.
Ami pedig a Planck-állandót illeti, érdemes lenne elgondolkozni iszugyi felvetésén, hogy ez is csak egy - határfeltételtől függő - Langrange Multiplier. De azt még nem tudom, hogy a hőmérsékleti sugárzáshoz hogyan köthető.
Nem vagyok jó a keresők használatában. De ide belinkeltem egy tudományos cikket, ahol egységes időkristályokról beszélnek. Vagyis az idő kvantumát kapirgálják. Innen már csak egy ugrás, a téridő-kvantum „megtalálása”. :)
(A kanonikus kvantálás úgy működik, hogy felírják a klasszikus egyenletet, aztán kalapoznak. Vagyis a mérendő fizikai mennyiséget operátorra cserélik. Ez sok esetben működik, de nem minden esetben.)
A fizikusok nagy része, a kvantumgravitációban látja a megoldást. Ha a térgörbületet gravitációnak tekintjük, akkor a tér-idő darabolását a kvantumgravitációnak is tekinthetjük.
