A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nem vagyok jó a keresők használatában. De ide belinkeltem egy tudományos cikket, ahol egységes időkristályokról beszélnek. Vagyis az idő kvantumát kapirgálják. Innen már csak egy ugrás, a téridő-kvantum „megtalálása”. :)
(A kanonikus kvantálás úgy működik, hogy felírják a klasszikus egyenletet, aztán kalapoznak. Vagyis a mérendő fizikai mennyiséget operátorra cserélik. Ez sok esetben működik, de nem minden esetben.)
A fizikusok nagy része, a kvantumgravitációban látja a megoldást. Ha a térgörbületet gravitációnak tekintjük, akkor a tér-idő darabolását a kvantumgravitációnak is tekinthetjük.
Szerintem meg olyan, hogy üres tér nem létezik./a semmi, nem van!/ Ebből adódóan, kell lennie egy olyan közegnek, aminek fizikai tartalma, energiája van.
Ha ez a közeg nem kvantumos, akkorvégtelen energiája van. Ha viszont kvantumos, az energiája elmehet a végtelenhez közelítő nagy, vagy kicsi véges értékekig. :)
„Úgy néz ki, hogy a fénynek van közege, de legalább két szinttel mélyebben van a hierarchiában. A semminek, az üres térnek is van kvantumos anyaga - a legújabb elméletek szerint.”
Tudnál ezekről a legújabb elméletekről tájékoztatni?
A mai zavaros fizika szerint az elektromágneses rezgés a vákuumnak (vagyis a semminek) a rezgése
Nagyon régi könyveket olvasgatsz, mint ahogy szabiku is.
A húrelmélet nyilvánvaló eredménytelensége után a fizikusok új utakat keresnek. Mivel a részecskegyorsítókban folyó kísérletek nem hoztak újabb eredményeket (energiasivatag) a tisztázandó problémák megoldására. Egyes elképzelések szerint a tér is anyag. A távolságot pedig a kvantum alapállapotú (nullponti) rezgések közötti korreláció alapján próbálják definiálni.
Úgy néz ki, hogy a fénynek van közege, de legalább két szinttel mélyebben van a hierarchiában. A semminek, az üres térnek is van kvantumos anyaga - a legújabb elméletek szerint.
Ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy idős korában Einstein megpróbálta visszacsempészni a fényközeget, akkori nevén az étert. "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..." -írja idősebb korában.
Tulajdonképpen a gravitációs mezőt is vissza akarta hozni, mert a helyettesítésére kitalált téridőről meg azt írta, hogy a téridő csak mint egy fizikai mező, (vagyis a gravitációs mező) struktúrájaként képzelhető el. Ha valaki nem értené, ez azt jelenti, hogy téridő a valóságban nem létezik, csakis a gravitációs mező.
Vagyis Einstein megpróbálta korrigálni mindkét ifjúkori tévedését, de már a kutya sem hallgatott rá. És nem hallgat ma sem. A mai "modern" fizika Einstein fiatalkori tévedéseit követi, azt a vonalat, amelyet már ő maga is megtagadott.
"A mezőknél és egyéb dolgoknál viszont már nincs olyan megfeleltetés, hogy mi a rúgó és mi a rajta függő tömeg."
Ez annak a hibás paradigmának a következménye, amely száműzte a fizikából a fényközeget, később pedig a gravitációs mezőt is.
A mai zavaros fizika szerint az elektromágneses rezgés a vákuumnak (vagyis a semminek) a rezgése, ami egetrengető butaság. A semmi nem tud rezegni. A gravitációt pedig megpróbálták geometrizálni, ahelyett, hogy elismernék a gravitációs mező létezését, és annak a tulajdonságait kutatnák.
Ezen a téren a "modern" fizika teljesen tévúton jár. Ezért képtelen valódi eredményeket produkálni, és ezért képtelen továbbfejlődni. Valóban paradigmaváltásra lenne szükség. Jól látod.
Ha belegondolsz, a harmonikus oszcillátor lényegében ugyanaz, mint Ptolemaiosz módszere.
Ő nem tudta megindokolni, hogy miért kell egymáson legördíteni a köröket.
A jelenlegi fizika pedig többnyire nem tudja megindokolni, hogy miért vannak rezgések. A molekulák rezgéseinél még van egy feltételezés, hogy az atomok közötti vonzóerőnek van egy stabil (egyensúlyi) távolsága. A mezőknél és egyéb dolgoknál viszont már nincs olyan megfeleltetés, hogy mi a rúgó és mi a rajta függő tömeg.
Azért volt rossz, mert földközpontú volt, hiszen a látszat alapján úgy tűnt, hogy a Föld a világ közepe. (Az egyház pedig megerősítette ezt a tévedést).
A jelenlegi hibás relativista felfogás szerint bármelyik égitestet választhatod középpontnak. Ez is tévedés.
Az újfizika szerint viszont egy adott környezetben csakis a gravitációs központot választhatjuk központnak, de ez sem érvényes az egész univerzumra. A naprendszer bolygóinak a mozgása tekintetében csakis a Nap lehet a központ. Egy szűkebb környezetben pl. a Jupiter holdak tekintetében csakis a Jupiter lehet a központ.
Tehát sem a látszat, sem a relativizmus nem vezet helyes eredményre.
Hasonló a helyzet, mint Ptolemaiosz égi modelljével, ami tök rossz volt.
Miért lett volna rossz?
Az iskolában tanították az egymáson legördülő köröket. De azt nem árulták el a tanárok, hogy ezzel a módszerrel miért lehet kiszámolni a bolygók mozgását. Talán ők sem tudták.
Egy szép napon viszont rájöttem, hogy tulajdonképpen egy szokatlan Fourier-sor akarna lenni.
Elvben periodikus jelenségeket le lehet írni fülönböző frekvenciájú komponensek összegeként.
A bolygók persze megzavarják egymás mozgását, de szerencsére távol vannak egymástól, és a zavaró hatás elég kicsi. A fizikusok manapság is használják a perturbációszámítást olyan esetekben, ahol kis eltérésekről van szó.
Na de próbálnád meg ugyanezt a Jupiter holdjaival! Azok sokkal közelebb vannak egymáshoz, és többen is vannak. Na azokra a holdakra nem lehetne Ptolemaiosz formulát adni.
"De a jelenlegi modellek eredményei többnyire túl jók. Márpedig egy nagyjából jól működő dolgot nem szívesen dobnak el az emberek, inkább elviselik a kisebb döccenéseket."
Ez nem igaz. Csalás van a dologban. Az Einstein-féle relativisztikus modell nem működik. Nem azt használják a gyakorlatban, hanem többnyire Lorentz modelljét.
A Minkowski "geometria" sem működik, helyette a Riemann geometriát használják.
A fotonelmélet sem működik, helyette a hullámelméletet használják.
Az a valóságos helyzet az, hogy létezik a relativisztikus modell, amit nem engednek kidobni (ki tudja miért), de a gyakorlatban ezt semmire nem használják, mert nem is lehet. Az eredmények nem ebből a modellből származnak, csak ezt nem meri senki kimondani.
Hasonló a helyzet, mint Ptolemaiosz égi modelljével, ami tök rossz volt. Mégis úgy toldozták-foltozták, hogy sokáig életben tudták tartani. És egy ideig jobb eredményeket adott, mint a helyes modell.
Átestem egy újabb fejtágításon. És persze közben kiderült néhány probléma, amivel az akadémikus fizika nem tud mit kezdeni. Paradigmaváltás lenne szükséges. De a jelenlegi modellek eredményei többnyire túl jók. Márpedig egy nagyjából jól működő dolgot nem szívesen dobnak el az emberek, inkább elviselik a kisebb döccenéseket.
Ez az a kérdés, amit nagyon szerettek volna megválaszolni az elmúlt korok tudósai, immár 500 éve.
Ma viszont a "tudósok" nagy része éppen attól retteg, hogy kiderül, mert ez fenekestül felfordítja a mai "modern" fizikának nevezett tákolmányt. Igen sok pénzt áldoznak azért, hogy ez ne derüljön ki. A kutatás területén tabunak számít, és kutatási pénzt ilyen célra még véletlenül sem adnak. Az oktatás területén szintén ez a helyzet, ezért nagy ívben kerülik ezt a kérdést.
