"Olvasd már el rendesen mit írok le ! Különbséget tettem a két --ÁSZ közé.
Az egyik eleve már igéből képez másik igét. A másik meg főnévből képez új főnevet."
Ne haragudj, de én nem láttam a hozzászólásodban semmilyen megkülönböztetést. Nem is említetted, hogy kétféle -ÁSZ képzőre gondolsz:
Háromszor erősítetted meg, hogy az -ász főnévképző.:
"Az --ÁSZ (--ÉSZ) egyértelműen főnévképző, ezen nincs mit spekulálni. Egy amúgy eleve főnévből hoz létre egy másikat. Az új szavunk sem ige lesz, hanem főnév minőségben személyt nevez meg, tehát akkor meg főnév.
Tehát a vadász szó főnévnek készült el, személyre. És az összes főnévre megírt -ÁSZ és --ÉSZ ."
"Akkor meg mi más is volna mint főnév. LOVÁSZ neked ige? )) Mind embereket nevez meg, ezt nem tudod kidumálni :"
Azért neveznek meg ezek a szavak személyeket, mert így (is) használjuk, személyekre. Ugyanakkor egy részüket ma is igeként használjuk:
Ezek mind igék is egyben. Így nem lehet azt állítani, hogy "Az --ÁSZ (--ÉSZ) egyértelműen főnévképző," mert a minimum az, hogy nem egyértelműen főnévképző!
Ha megfigyeled, rendszerint azok a szavak főnevek csak, melyek legföljebb pár-száz évesek, és valóban foglalkozásokat jelentenek:
A többi -ász, -ész végű szó egyben ige is, és ezek sokkal régebbiek.
Ja, és azok, melyek nem jelentenek foglalkozást, azok mind CSAK igeként funkcionálnak: szaglász, toklász, kaparász, hadonász, gagyarász, kotorász, hajkurász, vakarász...
Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a képző nem főnév, hanem igeképző volt eredetileg, és csak idővel lett belőle főnév is, amikor a munkamegosztás következtében foglalkozássá vált egy-egy rendszeres tevékenység (pl. halász, vadász) és az újabb korban ennek a gyakorlatnak megfelelően képeztek vele különböző újabb foglalkozásokat jelentő szavakat. (pl. csillagász, cukrász...)
"Vagy még mindig azt akarod mondani hogy a fenti igen csak tekintélyes felsorolás szavai igék, és ilyen baromságokon időzzünk ?.)"
Természetesen egy részük ige (is), és még jó néhányat hozzá is írtam, olyat is, melyek csak igék...
Azért nem baromság vele foglalkozni, mert mindennek van valami oka, annak is, hogy vannak -ász végű
1./ csak igeként használt szavak, amik nem kötődnek foglalkozáshoz,
2./ vannak olyanok, melyek igeként is használatosak később foglalkozáshoz kötődtek,
3./ és végül olyanok is (a legújabbak), melyek csak foglalkozásokat jelentenek és nem lehet őket igeként használni
és ezt a jelenséget meg kell tudni magyarázni, nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel.
Kíváncsiságból megnéztem mit ír C-F:
"~ÁSZ, vékonyhangu párhuzamos társa ~ÉSZ, név- és igeképző, a) némely szókból alkot neveket és igéket: vadász (venator, venatur), halász (piscator), piscatur), madarász (auceps, aucupatur), továbbá: fürjész, csíkász, egerész, böngész; b) csupán neveket, mint: tyúkász, kertész, méhész, ökrész, stb. c) csupán igéket igékből: hadar-ász, kotor-ász, vakar-ász, legel-ész, fürk-ész (fürögész), hever-ész. Ezen képzők az öszvekötő, sokasító, illetőleg gyakorlatos as es, az ez nemüekhez tartoznak."
A hármas felbontás itt megtalálható, bár kicsit más sorrendben, de nem ad választ a miértre....
Meg egy korrekció : "számukra megfejtett hangalakú" helyett "számukra NEM MEGFEJTETT hangalakú"
amire gondoltam.
A belemagyarázósoknak épp az az igazi terepük, amikor egy szó nincs még egészen megfejtve, mert így bármit ráakaszthatnak a szóra ami épp nekik tetszik. Olyan szóra viszont nehéz mást mondani, ami már megfejtett...
A mitológiai nevek is a már meglévő szavakból vannak. Rég megvolt a teljes szókészlet nagyjából, mikor megneveződtek. Tulajdonságokat, jellemzőket takar a legtöbbször.
A "tudomány" a számukra megfejtett hangalakú neveket nagyon szereti felruházni értelemmel, pusztán belemagyarázott és utólag ráaggatott jelentésekkel.
Itt van mondjuk VÉNUSZ, és csak azért mert a leírt élettörténete az ami, ezért beledumálják utólag hogy a hangalak jelentése az akkor csakis "báj", "gyönyör", "vágy" , "szépség"
De ennek semmi köze sincs a valódi hangalaki etimológiához, ezek utólagos értelmezések (mert épp az volt aki), és gőzük sincs a konkrét hangalak valós okáról.
Pedig van neki valós oka és magyar nyelven :
Kezdjük azzal hogy VÉNUSZ a már megnevezett bolygóról kapta a nevét. A bolygó meg az esthajnalcsillag, ami a legjobban világít a csillagok közül éjjel (nem véletlen tájékozódási pont ez), tehát FÉNYES a szó valódi értelme, és ez egy valóban bájos gyönyörű nőre is tökéletesen ráillik. Bingó, pont és pipa.))
Maga a bolygó neve visszavezethető a Proto-Indo-European WENH alakra, ami már a FÉNY szó rontott alakja eleve. Erre megy rá a nyelvünk melléknévképzése az --ES ragozás.
Tehát a VÉNUSZ igazi és eredeti jelentése annyit tesz hogy FÉNYES...
Nem csak a vodka a vizecske ám. WHISKEY szó annyi mint VÍZ + KE kicsinyítőképző. Azt hiszem elég egyértelmű mely nyelven van meg tökéletesen az értelme.))...
Olvasd már el rendesen mit írok le ! Különbséget tettem a két --ÁSZ közé.
Az egyik eleve már igéből képez másik igét. A másik meg főnévből képez új főnevet.
A két szóvég nem ugyanaz , ami az igére megy rá, az gyakorító igeképzés. Pl. KAPAR és ebből KAPARÁSZ-IK. KAPARÓZIK másképpen ez. Ami meg a főnévre megy rá az meg egy másik főnév képzője, és szinte mindig SZEMÉLYT és EMBERT nevez meg.
Akkor meg mi más is volna mint főnév. LOVÁSZ neked ige? )) Mind embereket nevez meg, ezt nem tudod kidumálni :
TŰZSZERÉSZ, KOHÁSZ, GYÓGYSZERÉSZ, MESTERLÖVÉSZ és ezek.......
Nem tűnik fel neked hogy ezek mind EMBEREKET neveznek meg ? .)) Akkor nem főnevek véletlen?.))
Olyan 9 és 10 éves kor környékén ezt már szokás tudni. A főnév rovatot olvasd még át párszor szerintem, úgy látom ennek jelentését illetően komoly kihívásokkal szembesültél itt.)) Vagy még mindig azt akarod mondani hogy a fenti igen csak tekintélyes felsorolás szavai igék, és ilyen baromságokon időzzünk ?.))
Olvasd át a 4-edikes tananyagot hogy mi a főnév fogalma.)) A FŐNÉVBŐL KÉPZETT ---ÁSZ és -ÉSZ véggel tovább képzett új szavaink főnevek, mivel szinte mind egyébként embereket nevez meg...
"Egyébiránt mit jelent szerinted az Istár szó? Vagy az Ámon, ízisz, Ozirisz, Geb, Nut, Szu, Sarasvati, Brahma, Síva, Párvati, Tiamat, Inanna, Baba, Marduk., Enlil, Enki..."
Ámon=a mén
Ízisz=Íz ős
Ozirisz=íz úr ős
Enlil=Ön lélek
Enki=Ön kies
Innana=Én anya
Babba=Babás (Napot szülő)
A többit nem tudom.
"így azt a testet, amely nem tartalmazza a férfi- és női princípiumot, fél testnek nevezik."
Minden vallás teremtő istene önnön magát teremti meg először férfi és női minőségében, amely minőségek valamiféleképpen nevesítődnek és a tárgyi valóságot létrehozzák.
Ezek már nem "igével" teremtenek, hanem létrehoznak lényegében saját magukból valamit.
A víz - ví - ma úgy mondjuk, hogy víz - mit csinál kérdésre felel. A víz már egy ragozott szóként főnevesült. Eredendően nem volt az. Ezt a más nyelvekben meglevő megfelelői is bizonyítják.
Ugyanúgy ragozott, mint a visz szavunk. A visz sem visz gyökű, mert a vitel szó egyértelműen belőle származik. Hová lett akkor az -sz?
"Nagyboldogasszony, Istár, Él nem nevek csak jelzők"
Isten is csak jelző? Akkor miért írod nagybetűvel?
Amúgy, ha egy jelző, vagy ige (pl. Nagyboldogasszony, Él) főnév, vagy tulajdonnév lesz, akkor nem mondhatod, hogy azok nem tulajdonnevek.
Egyébiránt mit jelent szerinted az Istár szó? Vagy az Ámon, ízisz, Ozirisz, Geb, Nut, Szu, Sarasvati, Brahma, Síva, Párvati, Tiamat, Inanna, Baba, Marduk., Enlil, Enki...
Ezek mind jelzők? Vagy csak a hasdara ütöttél...?
"A nevesítés a politeizmus "emberiesítő" balfogása."
Na, ja... Azért van tucatnyi neve Jahvénak... és persze minden tulajdonsága emberi.
Nézz egy kicsit távolabb az orrodnál... Az embernek azért van a feje, hogy gondolkodjon, s nem azért, hogy mindent benyeljen, amit mondanak neki.
Amúgy az egyistenhit a balfogás, csak szólok. Ezt még a zsidó rabbik is tudják:
"a férfi-princípium önmagában csak fél test... s ugyanígy a női; ha összekapcsolódnak, akkor lesznek csak egyetleneggyé. S ha eggyé lesznek, örvendeznek mind a világok, mert a tökéletes test által mindenre áldás száll.[...] így azt a testet, amely nem tartalmazza a férfi- és női princípiumot, fél testnek nevezik. És nem szállhat áldás hibás, hiányos dologra, hanem csak tökéletes helyet illet az áldás, nem „fél” helyet, mert fél dolgok nem maradnak meg az öröklétben, és nem szállhat rájuk áldás sohasem." (Zóhár. A női ősprincípiumról és a nemek eredendő összefüggéséről. c. fejezet)
"Aki rókát vadász mond ki VADÁSZIK helyett, az csak helytelenül nem használja az --IK végződést,"
Az, hogy mi a helyes, és mi a helytelen szokás és megállapodás kérdése.
"pedig ez esetben igeként használja a szót, tehát nagyon is kéne."
Nem tudom, hányszor kell leírnom, hogy egyszer s mindenkorra megértsd: FŐNEVET NEM LEHET IGEKÉNT RAGOZNI!!!! CSAK IGÉT!!!
Márpedig a vadász szót igeként ragozzuk, tehát ige.
Hol tanultál magyar nyelvtant? Vagy, ha nem tanultál, nézz utána a neten... Ne bosszants már ilyen hülyeségekkel...
"Tehát a vadász szó főnévnek készült el, személyre."
Ja, azért ige... Gratulálok!
Nem értem, miért nem lehet megérteni, hogy ez a szó egy ige, a többi hasonló végződésűvel egyetemben, amit jóval később főnévként is használtak, és használunk ma is.
"Szerintem egyszerre, egymásra hatva fejlődött a gondolkodás és a beszéd."
Ez igaz.
"A vallás kialakulása biológiai szükségszerűségekből fakad és kikerülhetetlen, ha az ember fejlődéséről van szó."
Nem tudom megcáfolni, mert a mi esetünkben a példa azt mutatja, hogy így történt. De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a szavak kialakulásában/megszületésében mennyi szerepe van a vallásnak?
Szerintem semmi, vagy csak nagyon kevés. Az is rendszerint meglévő ősgyökökből, gyökökből, szavakból összerakottak Pl. lélek, szellem, halhatatlan, másvilág, túlvilág...
A vallásról akkor beszélünk, ha valamiről közös elképzelés alakul ki. Gondolom, ebben egyet érthetünk. Viszont a közös elképzelés nem jöhet létre elvont gondolkodás és gondolatcsere, azaz minimális beszédkészség hiányában. Így az ehhez szükséges alapszavaknak már szükségszerűen meg kellett jelenni. Ezután már lehet beszélgetni, gondolatokat kifejteni, egyeztetni.
Egy főemlős, mely néhány hanggal + testbeszéddel már képes néhány dolgot, pl. érzelmi állapotát, szándékát, stb. a társai tudtára adni. Ez azonban még nagyon messze áll a vallástól.
Az --ÁSZ (--ÉSZ) egyértelműen főnévképző, ezen nincs mit spekulálni. Egy amúgy eleve főnévből hoz létre egy másikat. Az új szavunk sem ige lesz, hanem főnév minőségben személyt nevez meg, tehát akkor meg főnév.
Aki rókát vadász mond ki VADÁSZIK helyett, az csak helytelenül nem használja az --IK végződést, pedig ez esetben igeként használja a szót, tehát nagyon is kéne.
Tehát a vadász szó főnévnek készült el, személyre. És az összes főnévre megírt -ÁSZ és --ÉSZ .
De ugyanezt a figurát már a KERTÉSZ szóval aligha tudná eljátszani a helytelenül beszélő, azt már ő sem tudja mondani hogy " Józsi éppen palántákat kertész" ))
És az sem mondható valakire hogy " Józsi épp most FÉNYKÉPÉSZ valakit" ---- hanem maximum igeként FÉNYKÉPEZ lehetne, tehát a FÉNYKÉPÉSZ sem lehet más mint főnévből főnév, egy személy megnevezése.
De tartom azt amit korábban már felvetettem : a főnévből képzett melléknévi forma lehet újraképezve főnévre :
VADAS ember VADÁSZ, HALAS lesz a HALÁSZ, MADARAS a MADARÁSZ, csillagokkal foglalkozó CSILLAGOS a CSILLAGÁSZ. BOROS ember BORÁSZ ERDŐS ERDÉSZ TEHENES a TEHENÉSZ KERTES ember KERTÉSZ ember. Mert a JUHOS lesz a JUHÁSZ a CIPŐS meg lesz CIPÉSZ LOVAS a LOVÁSZ
Mind emberekre mondandók, személyt nevezne meg, kvázi vitán felül főnevek eredetileg akkor meg.
Tejes ember is lehetne épp TEJÉSZ de rá ezt nem csinálták meg.))...
2: Ja, egyszer jöhetnek az igeképzők sorról sorra (nem összevissza belekapva) , abban benne vagyok. Ha úgy adódna hogy épp nincsenek aktuálisan futó témáink . Ami jelenleg sci-fi dolognak néz ki, de biztos adódik úgyis egyszer...
