Mint jeleztem, egyáltalán nem értek a húrelmélethez, és mint írtad, te sem foglalkoztál még sokat vele. Így nem nagyon tudom követni, amit írtál. De ha nem csak kvalitatíve, hanem kvantitatíve is sikerül a határátmenet, akkor az számomra azt kell jelentse, hogy kvantumtérelmélet esetén a vertex fogalom mellett a Feynmann szabályok is kiadódnak. Az egész beszélgetés a témában abból indult ki, hogy azt írtad, a húrelméletesek a metrikus tenzort is figyelembe vették a formalizmusukban. Ha tehát ilyen értelemben már vannak eredményeik, akkor a legkevesebb, amit elvárhatnék tőlük, hogy a makroszkópikus határesetben valamilyen módon az Einstein egyenleteket visszaadja ez a formalizmus. Mert ha ezt nem adja vissza, akkor milyen alapon bíznak abban, hogy a Planck skála alatt valamikor majd a csúcstechnika kísérletileg igazol valamit abból, amit állítanak. Egyáltalán azt sem tudom, hogy állítanak-e valami, a távoli jövöben mérhető jelenséget. Ezért gondolom, hogy a húrelmélet ma csupa fantáziálás, a matematika segítségével.
Igazad van!Biztos az,hogy nem tudnak valamiféle határátmenetet csinálni? Azt hallottam,hogy a zárt húr által súrolt felület(azt hiszem ez a világlepedő) egy henger(a téridőben). Ha kölcsönhatás van akkor a kölcsönhatás helyén a henger végéből mondjuk két másik henger húzódik le. Ez felel meg a pontszerű részecskék vertexjeinek,amik vonalak a téridőben.A vertex nem egy találkozási pont,hanem egy tartomány,vagyis nincs az a lokalizáció,ami megszokott pontrészecskénél,vagyis fellép egy fajta határozatlanság. Ha p=1,vagyis amikor a részecske egy egydimenziós húr,ami miatt a vertexek nem vonalak találkozási pontja,hanem hengerek találkozási tartománya. p=0 esetén(pontszerű részecske) visszakapjuk a Standard Modell vertexét.
Úgy érzem itt ismét az az eset lép fel,mint ami fellépet a klasszikus fizika pálya fogalmával,amikor a kvantummechanikára tértünk át. Vagyis,hogy a kvantummechanikában valószínűségekről lehet beszélni,értelmetlenség pályán követni a részecskét(mert a hely és az impulzus nem mérhető egyidőben tetszőleges pontossággal),de ha a hatás jóval nagyobb hvonásnál,akkor mégis a valószínűségeloszlás a klasszikus fizika által előírt legkisebb hatású pályára lokalizálódik.(Ilyen lép fel a térelmélet esetén. Itt a folyamatok időbeli követhetőségéről kell lemondani,mert nem lehet a koordinátát és a teret egymástól függetlenül sem tetszőlegesen meghatározni,mert figyelembe kell venni a hatás véges sebességét.Emiatt csak a szabad állapotok t=minusz végtelen kezdeti állapotaihoz és a t=plussz végtelen végső állapotaihoz tartozó átmeneti valószínűségeket lehet meghatározni,ezt fejezi ki az S-mátrix.Persze visszakapjuk a nemrelativisztikus kvantummechanikát,ha a sebesség sokkal kisebb a fénysebességnél,és a koordináták és az impulzusok egymástól függetlenül elég jó pontossággal mérhetők,létezik az időfejlődés,az U mátrix közbenső időpontok között.) A húrelmélet a vertexre egyfajta kiterjedt tartományt ad,ami p=0-ra adja csak vissza a Standard modell teljesen lokális vertexét. Átmenet annak felel meg,hogy a p=1 húrról,vagy p=2 membránról,vagy p=n n dimenziós tetszőleges bránról áttérünk a p=0 pontrészecskére,akkor vissza kell kapni a hagyományos relativisztikus térelméletet.
Az a tény még elfogadható, hogy nem ellenőrizhető (magyarul nincs az elméletnek a makroszkópikus világra nézve újdonságot jelentő jóslata), de az azért elvárható lenne egy új elmélettől, hogy valamilyen határesetben papíron a megelőző sikeres elméletekkel azonos eredményeket adjon, gondolom én. Az áltrel is szépen visszaadja határesetben a Newton törvényeket, a kavantummechanika is a klasszikus fizikát...:-)
Specrelt tanultam,de általános relativitás című tantárgyat nem tudtam felvenni.Egyszer lehet,hogy majd felveszem csak ebben a félévben nagyon sok tantárgyam van.
Én csak egy bevezető előadáson voltam az előző héten,ebből megtudtam,hogy nem vagyok kész ahoz,hogy foglalkozhassam vele.Mert például az áltrelt nem ismerem.Amúgy nagyon érdekes elméletnek igérkezik.:)
Igen, azt kérdezted, hogy a húrelmélet mennyire adja vissza Einstein elméletét: nos, a húrelmélet éppen abban a reményben született, hogy segítségével összhangba hozzák a kvantummechanikát és a relativitáselméletet. De az a probléma vele, hogy egyelőre nem ellenőrizhető.....
Köszönöm a debreceni jegyzetet, bár nem kívánok egyelőre húrelmélettel foglalkozni, elmentettem.
Én csak Auróra 830-as üzenetére reagálva tettem fel egy kérdést, amire se ő, se te nem válaszoltál. Ahhoz u.i. nyilván jobban kellene ismerni a húrelméletet.
Nem gond, én csak kíváncsi voltam.
Egyébként, ha meg tudod szerezni, olvasd el "Peter Woit: Not even wrong" c. könyvét. A húrelmélet mítoszát rombolja le benne, szakmailag alapos módon.
Köszönöm,ez nagyon érdekes téma!PC-kből összekötött gép van az Eltén is,ezzel rácstérelméletet számolnak,hogy választ kapjanak arra,hogy a Világegyetemben hogyan képződött több anyag,mint antianyag.
Az egy hatalmas, talán a világ legnagyobb méretű és kapacitású számítógéprendszere, amely az LHC-kísérletek során nyert összes adat feldolgozása céljából épült. Horváth Dezső írt is róla egy cikket valamelyik tavalyi Fizikai Szemlében, de az [origo]-n is jelent meg erről szóló cikk, talán tavaly novemberben vagy decemberben (valamikor azután, miután a fizikai Nobel-díjasokról szóló cikk jelent meg)..... Szerintem az archívumban megtalálod, ha beírod a keresőbe a "grid" szót.....
A húrelmélet alapjairól, a relativisztikus húr mechanikájáról bővebben olvashatsz itt:
http://www.phys.unideb.hu/jegyzetek/hurall.pdf
(ez kivételesen bejött az előbb nekem:))
Elég sok matek van benne, ezért a lényeg:
A hadronok olyanok, mint a relativisztikus húr: mint egy 2Ro hosszúságú 1 dimenziós objektum, amely végpontjai v=c sebességgel, vagyis fénysebességgel mozognak, középpontja nyugalomban van, többi pontjának sebessége pedig a
v=c*(R/Ro) összefüggés szerint változik.
Feltételezve, hogy a húr mentén az egységnyi hosszúságra jutó nyugalmi energia állandó, "k", az így definiált relativisztikus húr teljes energiája:
E=k*Ro*pí (ez csak a végeredmény, integrál jelet nem tudok ide írni).
Impulzusmomentuma pedig:
J=k*(Ro-négyzet)*pí/2hc (ez is integrálás végeredménye, és a "h" áthúzott szárral értendő)
Tehát az energia egyenesen arányos az impulzusmomentum négyzetével, és hasonló összefüggést kapunk akkor is, ha a hadronok spinjét ábrázoljuk az energia négyzetének függvényében.
Látszólag ellentmondás van a kvarkmodell és a húrmodell között, de ez feloldható, ha meggondoljuk, hogy egy kvark és antikvark között olyan gluontér keletkezik, amelynek erővonalai a kvarkból kiindulva minimális térfogatot kitöltve lépnek az antikvarkba, ami a gluontér egyenleteinek nem lineáris voltából következik. Barinoknál is ugyanez a helyzet: a gluontér erővonalai a kvarkból kiindulnak és egy kétkvark rendszerbe lépnek be. Egyébként a SU(3) csoportnak 2 háromdimenziós alapábrázolása létezik: egyik a kvarknak, másik pedig az antikvarknak felel meg. 2 kvarknak a 9 dimenziós szorzatábrázolás felel meg, amely felosztható egy 6 dimenziós és egy 3 dimenziós irreducibilis altérre, amely megegyezik az antikvarknak megfelelő 3 dimenziós ábrázolással: tehát csoportelméleti szempontból 1 antikvark és 2 kvark egyenértékű. Egyébként a relativisztikus húr egy idealizált eset, valójában a hadronikus húr átmérője kb. 1 fm, de erősen gerjesztett mezon egy 10 a mínusz tizenharmadikon cm átmérőjű húrhoz hasonlít.....
(a fent említett jegyzet ennél sokkal bonyolultabb:))
Épp az előbb olvastam a wikipédiában a futó csatolási állandóról, ahol a finomszerkezeti állandó növekedését számszerűleg is jellemezték.
alfa=1/137-ről alfa=1/127-re, nem tudom milyen q négyzet érték mellett. Nos, az első kérdéseim egyike is az volt, hogy az ilyeneket vajon hogy a csudába tudják megmérni?
Az alfa(q)=e-négyzet(q)/4pí képlettel leírt e(q) azért "futó" csatolási "állandó", mert a q-négyzet növekedésével nő. Fourier-transzformáció segítségével ebből kiszámítható az r-től függő e(r) futó csatolási állandó is, amely "r" csökkenésével nő.
Az aszimptotikus szabadság azt jelenti, hogy a kölcsönhatás extrém nagy q-négyzet esetén jelentéktelenné válik. Erről tanúskodnak a protonon végrehajtott mélyen rugalmatlan leptonszórási kísérletek, amelyek során azt tapasztalták, hogy extrém nagy q-négyzet impulzusátadás esetén a proton kvarkjai önálló, egymással nem kölcsönható részecskékként viselkednek. Az aszimptotikus szabadság következtében alfa(s)(q-négyzet) lecsökken. (a zárójelben lévő "s" alsó index "akar" lenni:))
Nagyon szépen köszönöm az igazán "szakértői" választ. Sajnos nagyrészét még nem értem, nem tartok még itt. Hiányzanak az alapfogalmak: "futó csatolási állandó, aszimptotikus szabadság, stb".
Az S-mátrix engem az 50-es évekre, a diszperziós relációk korára emlékeztet
Úgy érzem, ezzel mintha azt akarnád közölni, hogy az S mátrix ma már nem "módi".
A "The Feynmann Lectures on physics" (magyar kiadás: Mai fizika, 1986, 8. kötet 87 oldal) könyvében Feynmann még így az S mátrix fogalmának bevezetésekor, az alapképlet felírása után:
"Ennek neve S mátrix. Ha az Olvasó elméleti fizikust lát fel s alá sétálni a szobájában, miközben mormolja: "most már csak az S-mátrixot kell kiszámítanom", akkor tudhatja, hogy min töri a fejét."
Vajon a mai kor elméleti fizikusa mit mormol magában? Van újabb, hatékonyabb fogalom az S mátrix helyettesítésére? Úgy értem, hogy azt a fizikát, ahol használták, másképp is le lehet írni?
A szabad problémákat úgy látszik teljesen felfedezték(nagyobb energia jelenthet csak érdekességet az LHC)-ben,nagy munka volt,és így munkával elláthatta a fizikusokat. Szerintem a tétlenség,amiről Simply Red beszélt azzal magyarázható,hogy a szabad probléma teljes kvantumtérelméletét kiépítették,és ebben csak a Higgs-bozon,vagy más unitaritási válságot megoldó részecskék megtalálása a kérdés. De a nemlineáris kölcsönhatások problémája itt maradt,és nem lehet tovább kerülgetni,mint a kását. Beindulhatott a rácstérelmélet,a numerikus módszerek stb....Ezekhez pedig egyre nagyobb óriás számítógépek,vagy szegény,de leleményes országokban az összekötött PC-kből álló rendszer szükséges.
Pontosan, a nemlineáris rendszerekkel nehezen tudunk kezdeni valamit. Ez elsősorban a matematikai eszköztár miatt van így, de azért nem kizárólag ezért.
Ennek örülök,mert láttam,hogy ez benne van a Landau-Lifsic sorozat ötös,Statisztikus fizika kötetében.;)Illetve a Pócsik György könyvében(Kvantumtérelmélet és diszperziós relációk) benne van az erős kölcsönhatással kapcsolatos vonatkozások.
