" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Sajnos ez alapján a kivi csak speciális körülmények közé való hazánkban, mert napi szinten igényel szakértő közreműködést az öntözés terén. Vagyis hétvégi telek kizárva.
Én csak a mini kivivel (ami elvileg "strapabíró") tettem egy próbát, de pár napra sem lehet magára hagyni, mert azonnal baja van, szvsz élhetetlen növény.
"Talán többen tudják itt a fórumban (a régiek, a találkozók résztvevői minden bizonnyal), hogy számtalan, különböző helyszíneken, változatos környezeti körülmények között vegetáló kivit követünk nyomon a körzetben. Segédkezünk ezek művelésében tanácsokkal, ha kell metszéssel ("helyremetszéssel" is), vagy éppenséggel virágzáskor porzós ágak rendelkezésre bocsájtásával, olyan helyeken, ahol hiányzik a hímivarú növény, stb. Mindezt megszállottságból, szenvedélyből, a közösség, a vidék épülését szolgáló missziótudattól vezérelve tesszük. Ezért a "fizetségünk" az, hogy a különböző szituációk jelentősen gazdagítják a faj viselkedésével kapcsolatos ismereteinket (sőt, egyszerre két fajról szólót: az actinidiákéi mellett az antropoidokéit is)."
Amint a hátralévő éveim fogynak, csúnya csalódások után egyre többször hallgatom meg Frank Sinatra "My Way" című, híres dalát és fölteszem magamnak a kérdést, érdemes-e másoknak szerzett előnyök kedvéért a hálátlanság élményét a maradék életem során szándékosan keresnem. Nagy dilemma annak, aki szeret adni és valamilyen közérdekű cél mellett elkötelezte magát!
Másfelől szeretném megosztani tapasztalataimat a növények stressztűrésével kapcsolatban: több mint 40 növényt ástunk ki a föld alól nulla lombfelülettel, melyek átültetés után két évig virultak, mindaddig, amíg a túlöntözés a már fentebb említett problémát nem okozta. Ültetvényünkben a napokban is történik szaktanácsadás alapján a lombfelület jelentős mértékű kurtítása (tősarjazás, törzstisztítás) szerintünk ez még nem okozhat a jövőben problémát.
Be kell vallanom, hogy a fórumban, amatőrökről lévén szó, megpróbálunk lehetőleg általános érvényű, de kissé sematizált tanácsokat adni. Ezek legfőbb célja a végletes szamárságok elkerültetése. Működőképességüket azonban a körzet említett kivitulajdonos-felhasználói többszörösen visszaigazolták.
Ezekben mindig vannak "rátartások" is.
Például, ha azt mondom, hogy "mostantól", akkor reménykedem, hogy még később (pl. úgy szeptember, október tájékán) nem kezd hozzá valaki egy esztétikai célzatú "fazonigazításhoz".(Jobb, ha ilyen célzattal máskor sem!)
A vegetációs időszak vége felé haladva már nem ajánlatos olyan metszési műveleteket alkalmazni, amelyek a kivinövényt a kifejlesztett indán/koronán az elveszített lombfelület pótlására késztetik (erőszakkal). Teljesen más esetet valósít meg, ha a lehajlított/lefektetett indán (amit még augusztus első felében "engedélyezünk") a meglévő lombfelületet a hajlítás hatására megjelenő vesszők is(!) növelik (nem az elvesztettet pótolják!) Tapasztalat szerint a most megjelenő vesszők még kellően be tudnak érni az őszi/kora téli lombhullásig.
A jóindulatú sematizmus nem csupán a szaktanácsok "könnyen-emészthetőségét" célozza, hanem számol esetleges negatív hatású időjárási események lehetséges bekövetkeztével és következményeivel (ld. erős fagyok pl. tavaly már október első napjaiban), stb.
Most, hogy lelepleztettél, remélem a fórumozók még inkább megfogadják a tanácsokat (rátartásokkal együtt), mintha nem fedtem volna fel ezeket az apró taktikai titkokat!
10 litert lehet naponta, de semmiképp nem 80-at. Az elmúlt időszak helyenként szélsőségesen csapadékos volta is teszi aktuálissá a kérdést. Mint az imént szóba került kiviültetvény fő tulajdonosa, jó ideje tanulmányozom ezt a kérdést. Saját káromon tapasztaltam a túlöntözés káros hatásait. Irodalmi adatok szerint is (Giuseppe Zuccherelli, Cristos Xiloyannis kiviről szóló; Childers és White, Loustalot, Kramer, Kozlowski túlöntözéssel foglalkozó munkái) és saját tapasztalatok alapján is mondhatom, hogy a túlöntözés káros lehet. Különösen a hőségnapokon már 1-2 napos talajtelítettség után is vészesen lecsökken az asszimiláció, felszaporodnak a toxinok, nagy mennyiségű ammónia-nitrogén halmozódik fel a levelekben és az ágakban, a növényen a szárazsághoz hasonló tünetek mutatkoznak. A legveszélyesebb a hajszálgyökerek pusztulása, ezzel a növény kiszolgáltatottá válik a gombás fertőzések (fitoftóra) támadásával szemben, különösen nehéz/kötött talajokon. Kanadai, török, koreai, iráni, új-zélandi tudományos munkák interneten is elérhető kivonatai is foglalkoznak a teljes talajtelítettség ezen káros következményeivel, sokkoló helyzetek bemutatásával. A kivi nagyon vízigényes, különösen a legaktívabb növekedési időszakban; a kiszáradás, de a teljes talajtelítettség is kerülendő. Az ideális a 70-80 %-os állapot. Megjegyzem, az 50 % elég száraz állapotot jelent. Sokat segít, ha figyeljük a növényt, emellett beszerzünk egy nedvességmérő műszert is. Ugyanakkor számtalan kiskertben láttunk olyan kivit is, melyek öntözés nélkül, minimális öntözéssel is elvannak. Szerintem a hosszú ideig tartó teljes talajtelítettség után 1-2 nappal a levélsárgulás a túlöntözést demonstrálja, nem a talajszárazság jeleként értékelendő.
Az egykori szagemberek mérhetetlen szagértelmetlenségére vall az, hogy az egykori baranyai kiviültetvényt egy napos, száraz, köves talajú domboldalba telepítették. A csapadékmennyiség és az évszakos/időszakos csapadékeloszlás tekintetében a mostanitól merőben eltérő klímamenet bizonyítéka viszont, hogy ha rosszul is, de valamilyen szinten mégis működött. Manapság ott és úgy elképzelhetetlen lenne, hogy akár csak egy szezont is kiszolgáljon.
A hypovolémiás humán párhuzam különösen találó a kivi esetében, amelynek a vízforgalma sokkal nagyobb, mint a fásszárú fajok többségéé, ennélfogva megáll a lábán az analógia. Ráadásul a folyadékvisszapótlási igény és gyakoriság is hasonló vonásokat mutat. Hozzá képest a többi hasonlított fásszárú növényfaj különféle tevefajokat képvisel a növényvilágban.
Megtaláltam az ürgelyukat. Vízzel nem tudom teletölteni. Most gipszporral töltöttem fel , majd vízzel , aztán megint gipszport tettem bele , aztán megint vizet és mindezt addig, hogy már nem megy bele semmi. Nem tudom, hogy a gipsz kötésekor keletkező hő mit tesz a gyökerekkel. Mindenesetre az ürge ürege tele van gipsszel . :)))))))))))))))
Tényleg nagyon jó meghatározás erre az állapotra a sokk szó. A szó eredeti értelmében ez a hypovolémiás shock-ot jelenti , amikor a keringő folyadéktérfogat hirtelen valamilyen okból drasztikusan lecsökken. Ez hosszútávon nem tolerálható állapot és a közeli véget diktálja a humán medicinában. Később számos más okot is lehetett definiálni a shock alapjaként és ezt a diákzsargon úgy foglalta össze hogy: A shock az ami a páciensnek sok (az ártalomból). Aztán lett egy még univerzálisabb meghatározás erre szöveti-sejti szinten az oxigén anyagcsere szempontjából, de ezt már itt nem taglalnám.
"A kókadt kivim locsolás hatására átmenetileg magához tért, majd újra meghervadt, tehát egyértelműen valami megrágta a föld alatt."
Igen, ez is egy érdekes jelenség. A gyökérsérülés miatt "mumifikálódó" növény tényleges állapotáról az igazságot gyakran a bővebb vízellátás mondatja ki némi fáziskéséssel, nyilvánvalóvá téve a súlyosság, vagy éppen az irreverzibilitás tényét. Úgy gondolom a humán medicina is föl tudna mutatni sok, ezzel analóg jelenséget.
