Képzeljétek, ma fortepanoztunk drága édesapámmal. Nekifogtunk azonosítani a régi diákat, ami jó móka, amíg olyasmiről van szó, amire én is emlékszem, mert ott voltam, és mondjuk idősebb voltam hat-két évesnél. Ámde, tessenek elképzelni olyan dobozokat, amelyekben igen szép tájképek vannak felvidéki városokkal (a gótikából, meg a helyenként feltűnő boltfeliratokból gondolom), én pedig a tekercs elején négyévesen, biciklin vagyok látható, amint sírok, mert otthagynak letétbe valami távoli ismerősnél.
Kénytelen voltam apukának elmagyarázni, kicsoda Lajlasz, és miért örülne nagyon ezeknek a tekercseknek. :-)
A jó hír, hogy nagyon komolyan fontolóra vette a családi képtár megosztását a Fortepanon. És még nem értünk el a Duna-deltához, meg a hatvanas évekbeli Földközi-tengeri úthoz...
Hmm, sokszor nézegettem már kívülről azt az emeleti, mosdónak tűnő részt; furcsállottam is. Szóval ezek szerint nem csak annak látszik, hanem az is. :-o
Jjjja: keresgéltem a gépemen, és mit találtam?
(A minőségért sűrű elnézést, egy trolihálózati oktatási anyagból való - és nem is én fotóztam...)
Na, ebből a szögből látom mindennap többször is a mosdót...
Gondolom nem az egyes négyzetek vagy kisasztalkák csúsztak el, csak egy-egy épület vagy tömb. Láttam néhol papírvignyettát, az könnyen leesik, aztán ember legyen a talpán, aki mindnek pontosan megtalálja a helyét.
(Mondjuk a Fortepan-topik tagjai egy óra alatt összelegózták volna, az biztos.)
Igen, én is láttam, milyen alaposan felcímkézett részekből rakták össze a makettet. De akkor is / akkor pláne érthetetlen, hogyan csúszhattak el ennyire egyes darabok.
Pénteken, amikor ott voltam, egy nagyon elégedett, KÉK-es fiatalember szónokolt a hátam mögött, és mesélte, hogyan rakta össze az egészet. Már akkor akartam jelezni, hogy a Klauzál tér tuti nem stimmel, de olyan csillogó szemű leányok vették körül... Lehet, hogy simán fölcserélt két panelt? :)
Arról, hogy hogyan lehetne kiállítani: én az egészről csinálnék egy holografikus képet. Illetve nem egyet, hanem rengeteget, szektorokra, épülettömbökre bontva. Ezt aztán egyben is ki lehetne vetíteni bárhol, a kívánt méretben, de ma már az is megoldható, hogy a látogató rábökjön az őt érdeklő részletre és az megjelenjen neki, körbeforgathassa, nagyíthassa tetszés szerint. Lehetne vele iskolákban is haknizni, aluljáróban és metrómegállóban mutogatni.
Én meg azon gondolkodtam, hogy hogyan fognék neki egy ilyen makett elkészítéséhez a hetvenes években. Nem lehetett egyszerű, kellhetett a mindenféle szervek együttműködése.
Én fognék néhány épületet, annak megnézném a pontos méreteit (tervtárban vagy helyszíni felméréssel), aztán azokat használnám a többi épület méretezéséhez referenciaként. A magasság és az utcáról nem látható részletek légifelvételek segítségével megbecsülhetők.
