Tegnapi termés. Az első a Nagybátonyhoz tartozó Felsőlengyend közelében található pusztatemplom. A turistatérképek ugyan jelzett utat mutatnak ( Nagybátonyból Felsőlengyendre P, majd Felsőlengyend előtt északra PL ) de a PL jelzést nem találtuk. Mindazonáltal nem nehéz megtalálni az utat, mert Felsőlengyend előtt közvetlenül egy jobb kanyart vesz az aszfaltút, és a romterületre vezető gazos, kullancsos dűlőút ott ágazik ki balra belőle.
Hogy érdemes-e megnézni? Nem is tudom. Megtalálni sem könnyű a helyet, mert jelezve nincs, de szerencsére mielőtt visszafordultunk volna, megynéztem azt a gyanús, erdővel benőtt földkúpot, valami azt súgta, ha nem az, akkor nem lesz meg. És az volt. Gyakorlatilag alig van falra emlékeztető maradvány (első kép), mely szerintem a védőfal maradványa. A klastrum területe nem is olyan kicsi, de az alaprajz még a helyszínen sem nagyon felismerhető ( második kép ) viszont több helyen látszik, hogy volt valami ásatás, melyet fóliával igyekeztek megvédeni. A megközelítés két módon lehet, amikor kettéválik az út, jobb felé tartva egy tisztásra juthatunk, ahol a már említett szabályosnak tűnő, de sűrűn benőtt dombocska látható, egy magaslessel a tövében ( harmadik kép). De ha bal felé, az enyhén ereszkedő úton haladunk tovább, az is odavisz, ha jól mértem fel.
Boldog születésnapot kívánok a fórumnak! Köszönet mindenkinek, aki hozzászólásaival, képeivel gazdagabbá tette a románkori templomokról szóló ismereteinket!
Kedves Hobo Bobo és Jazzkedvelő! Köszönöm az egregyi templombelső fotót, sajna nem látom jól rajta a keresztelőmedencét, kénytelen leszek odautazni, bár még reménykedem, hogy más valaki itt a fórumon lekattintotta. Ha így lenne, nagyon hálás volnék az egregyi templom "virágtartójáról" egy fotóért!!!
„A Veszprémbe vezető országút mentén kialakult Vörösberény falu – ősi nevén: Szárberény – az Árpád-házi királyok idején a veszprémvölgyi apácák birtoka volt. Neve 1109-ben szerepel első ízben okiratban, s már ekkor 54 házat számolnak össze a községben. Temploma – amely a dombtetőn álló, fallal kerített református egyházzal azonos – Szent István király uralkodása alatt (1000–1038) épült.
Ez az első templom 22 méter hosszú, nyújtott téglalap alaprajzú kőépület volt, a hajóval azonos szélességű szentéllyel és nyugati toronnyal. Hasonló szerkezetű és formájú épülettel találkoztunk Alsódörgicsén. A XII. században a hajót és a szentélyt dél felé kétszeres szélességűvé bővítették, a megnövekedett fesztávot egy középpillérrel támasztva alá. Ezeket a román kori falrészleteket az 1966. évi kutatáskor tárták fel, s a rá következő évben elvégzett helyreállítás során a keleti végfal vakolatán jól láthatóan jelezték. [A műemlék építéstörténeti adatait Pamer Nóra régész ismertetőjéből merítettük.]
A harmadik bővítési periódus már a gótika korára esik. Az 1300-as években előbbre hozzák a diadalívet, így megnagyobbítva a szentélyt. A kis román kori ablakok helyébe tágasabb, csúcsíves ablakokat nyitnak. Szintén a déli oldalhoz valamikor a XV. században ragasztották a négyszögletes, sarkain haránttámpilléres tornyot, és ezzel befejeződik a középkori átépítések története. Vörösberény 1567-ben került török kézre, a falu népét és anyagi javait nagy veszteség érte. A meghódolt, magára hagyott lakosság az új vallásban keresett vigaszt: 1618-ban már református lelkésze van a községnek. Abból, hogy a protestánsok használatba vették a régi templomot, az következik, hogy az túlélte a háborúskodást. A kisebb-nagyobb javítások nem is alakították át az – időközben többször is gazdát cserélt – épület szerkezetét, csupán a templombelső liturgikus berendezése és dekorációja változott. 1700 táján a visszatért katolikusok barokk sekrestyét toldottak a szentély keleti végéhez, amelyet azután a reformátusok lebontottak. A toronyból a hajóba nyíló bejárat magasságát csökkentették, a csúcsív befalazott mezejére felfestették a renoválás befejeztének dátumát: 1789. szeptember 9.
A templomot jellegzetes vörös kőből készült fal veszi körül, amelyen két oromzatos kapun keresztül lehet bejutni a kertbe. A falazat ugyan védelmi célból épült, de nem a középkorban, hanem a XVIII. században, egy 1748-ban kelt jegyzőkönyv szerint a „katolikusok ellen”. A déli kapuzat faragott kőkerete mindazonáltal tisztán késő gótikus alakzatot mutat.” (Ludwig Emil cikkéből)
Sajnos mi csak kívülről láthattuk, mostanában állítólag nem látogatható.
Kesztölctől kb. 4 km-re, délkeleti irányban fekvő, bekerített romegyüttes. Az egykori kolostor épületeiből egy nyújtott, poligonális záródású, támpilléres szentély, a szentély északi falához csatlakozó négyszög alaprajzú sekrestye, valamint az ahhoz kapcsolódó, a nyolcszög öt oldalával záródó másik épületrész, valószínűleg cinterem látható. A falmaradványok részben védőtető alatt vannak. Az Árpád-kori falak fölé a 14. század végén vagy a 15. század elején épült templomot és kolostort, valószínűleg 1541-1543 táján, tűzvész pusztította el.
A templomhoz pálos szokás szerint északon csatlakozó kolostor többi része nem látható, és a bekerített területen kívül esik. Értékelhető részletek: lábazatipárkány-, szárkő-, könyöklőpárkány-, küszöbdarabok. (forrás: műemlékem.hu)
Kéktúrázóknak útba esik, de autóval is megközelíthető, a felújítás (2008) óta sokkal látványosabb műemlék lett belőle, laikusok is jobban eligazodnak rajta.
„A Kompolti család uradalmi központjának számító Nána falu legrégibb épített emléke a dombháton lévő erődítmény karcsú, gótikus tornyának alapjai alól kiásott Árpád-kori körtemplom. Az ismeretlen patrocíniumú, helyi kőből épült, hét méter átmérőjű hajóból és patkóívű, keletelt szentélyből álló rotunda volt a település első plébániája, egyben a kegyurak családi egyháza. Kis temető övezte, onnan származhat az a három ódon, keresztes sírkő, amely a vármúzeumban látható. A XI–XII. századi épület köré épült az első erődítmény, amely akár a tatárjárást is átvészelhette. A Kompoltiak növekvő hatalmát, gazdagodását tükrözik a következő két évszázad építkezései, amelyek szinte szakadatlanul folytak a várban. Előbb a kápolna közelében álló román kori lakótornyot és az összekötő védműveket erősítették meg, bővítették, majd a belső lakóhelyiségeket fejlesztették emberöltőről emberöltőre egyre kényelmesebb főúri lakóhellyé.” (Ludwig Emil cikkéből)
2 in 1 alapon, a vár megtekintésével együtt (belépőjegy ellenében) ezt is láthatjuk. Én két éve jártam ott, azóta a várban felújítás kezdődött, érdemes tájékozódni, mielőtt útra kelnénk. Az egyik fotón látható sír – ha jól számítom -, pont a rotunda szentélyrészében van.
„A falu fölött, a szőlők lábánál áll Kisapáti régi temploma. Titulusa Szent Kereszt, amelyet egy 1245-ben kelt oklevél említ első ízben, azonban lehet, hogy nem e templomra, hanem egy közeli s még a középkorban (1422 előtt) elpusztult templomra vonatkozott. A ma látható épület azonban formajegyei alapján is a XIII. században, alighanem a tatárjárás utáni évtizedekben keletkezhetett. Tengelyét keleti irányba tájolták. A kicsiny belméretű, téglány alakú hajóhoz keskenyebb, egyenes záródású szentélyt kapcsoltak. A szentélyt bordás keresztboltozat fedte, látható benne a román kori oltár kőalapja is. Az 1500-as évek első felében építették a hajó északi oldalához a sekrestyét, azonban még ugyanebben az évszázadban súlyos kár érte a templomot a törökök ismétlődő hadjáratai folytán. Csak az elmenekült lakosság kései visszatérte után, a XVIII. század végén renoválták. Feljegyzések szerint 1772-ben készültek az ablakai és déli bejárata, ekkoriban magasították meg tetőpárkányzatát, és borították be a hajót csehsüveg boltozattal.” (Ludwig Emil cikkéből)
Kisapátiból egy kis sétával megközelíthető, arról nem sikerült semmit megtudnom, hogy mikor van nyitva vagy kitől kérhető el a kulcs.
Salgótarján közelében, a Karancs-nyeregből nyugati irányba haladva egy kis kaptató után juthatunk fel a Kápolna-hegyre. Itt találni a hagyomány szerint Szent Margit által a XIII. században, apja, IV. Béla megmenekülése emlékére építtetett, a Boldogasszonynak szentelt Margit-kápolnát. Az eredeti román stílusra utaló falmaradványok kövei ma is láthatók a nyugati oromfalba építve. A 19. század végén már csak a kb. méteres falai és az apszis diadalíve álltak. Az 1927-es felújítást követően a második világháború utáni években - funkcióját vesztve - a kápolna ismét nagyon megrongálódott, s műemlék jellegű kápolnaromként lett nyilvántartva. Azonban a Karancs-völgyi községek lelkes hívői az 1990-es évek elején szépen helyreállították. Az egri érsek szentelte fel és azóta évente több búcsút is tartanak a Boldogasszony-kápolnában. (www.salgotour.hu)
A műemlékem.hu leírása szerint „A Karancs középső csúcsán, szabadon álló, kőből épült, egyhajós, keletelt, nyeregtetős kápolna, a hajóval azonos szélességű, félköríves szentéllyel, a hajó északi falához kapcsolódó, ugyancsak félköríves kápolnával, a hajó déli falán nagyméretű, kosáríves záródású nyílással, amely előtt faoszlopos, nyeregtetős előépítmény áll. Valószínűleg középkori eredetű, melyet a gróf Forgách család a 18. században megújíttatott. 1927-ben a szentély romjaira kápolnát építettek, majd 1934-ben hozzáépítették az észak-déli irányú hajót és szentélyt. 1991-ben romjaiból építették újjá.
Falazata vakolatlan kő. Tetőzete cseréppel fedett nyeregtető. Téglány alaprajzú hajójához keletről és északról félköríves lezárású apszis csatlakozik. Déli falában nyitott nagyméretű kosáríves záródású nyílás, előtte fa oszlopokon nyugvó előtető.”
Megközelítése némi turisztikai tevékenységet kíván, útban a Karancs-kilátó felé megér egy kis kitérőt (a Karancs-nyeregtől a sárga és zöld jelzésen).
(Kivételesen nem saját képeimmel, hanem Kiss István barátom fotóival illusztrálom.)
Kihasználva a tavaszi szünetet, még egy adag „konzervet” bocsátok a közönség elé. (Remélem ez a nagy mennyiség nem okoz gyomorrontást… ld. gyűjtöttem a bélyeget…)
Dömös, prépostsági rom (Pest megye):
A község nyugati végén elterülő temetőben, körülkerített területen, szabadon álló, keletelt, háromhajós, két nyugati tornyos, háromapszisos templom föld feletti maradványai, váltakozó magasságban kiegészítve. A főszentély alatt, a mellékhajók apszisaiból megközelíthető altemplomban, az ásatások során előkerült lábazatok, fejezetek, téglából falazott pilléreken, másodlagosan elhelyezve. Kőből falazott kitöltőfalak és vasbeton szerkezetű lefedés. A templom déli falához épült, téglalap alaprajzú királyi palota feltárt romjaiból egy dongaboltozatú pince látható. 1063-ban I. Béla, 1079-ben I. László király tartózkodott itt. Dömös a 11. században királyi birtokközpont volt, ahol királyi ház (ennek helye ismeretlen) és templom vagy kápolna is állt. A prépostságot Álmos herceg alapította, 1107-ben szentelték fel a templomot. Az építkezéseket II. Béla fejezte be 1138-ban. A prépostság épülete 1321-ben elpusztult. 1702-ben falait felrobbantották. A Dunára néző falnál kialakított kápolnát 1743-ig, az új templom felépüléséig használták, köveit is ennek építéséhez hordták el. Régészeti feltárása 1977-ben történt, helyreállítása 1989-ben.
A Dobogókő utcában, nem messze a Petőfi tértől terül el az a telek, amelyen a romok találhatók. A templom föld feletti építményéből csak csekély romok maradtak meg. A középhajó vastag falainak maradványait a szentély előtt néhány méter magasságig, az oldalhajók apszisát az előbbihez simulva, de már alig kiemelkedően a föld színéből mutatja be konzerválva. A többi, ami a terepszint felett látható, beton kiegészítés, így a két torony lábazatának jelzése is. A mellékhajók apszisaitól kétoldalt egy-egy negyedköríves lépcső indul az altemplomba, mely a főhajó szentélye alatt fekszik. Itt hat középoszlop és a falakhoz támaszkodó tíz féloszlop tartja a keresztboltozat mezőit. Az oldalfalak részben faragott kövekkel burkoltak, részben köpenyezés nélkül láthatók a kitöltő kőfalak. A szentély íves alaprajzú, mellette egy-egy félköríves fülke. A nyolcszögű pillérek, félpillérek, hevederívek téglából falazva helyreállítottak, néhány helyen az ásatások során előkerült lábazatok és fejezetek beépítésével. Az utóbbiak mindegyike más és más - geometrikus, növénydíszes vagy figurális - a román építészet gyakorlatának megfelelően. A boltozatok nem kerültek helyreállításra, üvegbeton szerkezet ad kellemes megvilágítást. A szentély déli falához csatlakozott az egykori kúria. A feltárt romokból egy dongaboltozatos pince észlelhető. A terület teljes feltárása még várat magára, de az altemplom látogatható. (forrás: műemlékem.hu)
A falu központjából kényelmes sétával megközelíthető műemlék május 1-től október 31-ig látogatható 11 és 17 óra között (2009-es infó). Belépő: 500 Ft (felnőtt) A mellékelt fotókon néhány oszlopfejezet is látható.
Gyulakeszi, Rossztemplom (Veszprém megye): „Rómer (Flóris) naplójában találkozunk először a Csobánc északi lejtőjén található pusztatemplommal. A helybeleik által Rossz templomnak nevezett épületet a Diszel község temetője mellől (zöld turistajelzéssel) a Várhegyre vezető meredek út mentén, szép szőlőskertek közt találjuk. A tudós pap tanár ezt is megörökítette naplókönyvében, leírva a keletelt szentélyű templom méreteit, végigfutó lábazati párkányát, a félköríves apszis – akkor még bedőlve látható – bolthajtását, ablakait és falfülkéjét. Rómer ceruzarajzán a nyugati homlokzat oromzatos fala ugyanolyan, amilyennek mostani állapotában találjuk, csak a bejáratát zárja el vasrács a nemkívánatos látogatóktól. Entz Géza 1958-ban megjelent balatoni műemlék-monográfiájában azt írja: a román stílusú templom, amely a középkorban Csobánc város tulajdona volt, magánkézbe került, s gazdája borpincét épített a szentélyében. A könyv 22. oldalán látható a csobánci templomrom felmérési alaprajza is, amely öt méter széles, kilenc méter hosszú hajót s ugyanolyan széles ívű szentélyt ábrázol.” (Ludwig Emil cikkéből). – Aki a Csobánc tetején álló várromhoz kirándul, annak ide is megéri kitérőt tenni.
Dunakeszi, Alagi-major, templomromok (Pest megye): „Alag a török időkig önálló település volt Keszi keleti szomszédságában. … Történeti forrásaink rendre megemlítik, hogy Alag határában egy régi templom vagy kápolna romja található. Első szabatos leírása Arányi Lajosnak köszönhető: a polihisztor doktor 1876-ban felmérte és lerajzolta a maradványt, a jelentéséhez készített vázlatokon egy különös geometriai formát mutató, két egymáshoz kapcsolódó, sokszög alaprajzú épületrész látható, az egyik, magasan álló falain még az elpusztult boltozat falpillérei és ívei is kivehetők. E középkori eredetű rom szerepel a Technika folyóirat 1943. évi számában és az 1958-ban kiadott Pest megyei műemlék-monográfiában. Első tudományos vizsgálatára azonban csak 1961 nyarán került sor Molnár Vera (1940–1979) régészhallgató jóvoltából. A tisztázott alaprajz és építési periodizáció alapján azóta tudható, hogy az épület legkorábbi része egy 7,8 méter belső átmérőjű, egy méter falvastagságú XII–XIII. századi körkápolna. Lábazatát gondosan faragott és illesztett, íves párkánykövek alkotják. Felmenő falait elhordták vagy beépítették a későbbi bővítésekbe. A rotundához csatlakozik a két későbbi toldalék, észak felé egy tört mészkőből készült egyenes záródású helyiség – talán sekrestye? –, északkeleti irányban pedig a három méter magasan álló, kőből és téglából vegyesen falazott sokszögű szentély. Ez utóbbi – csúcsíves boltozati részletei és támpillérei alapján – a XIV–XV. századra datálható. A vélhetően több lépésben tervezett és megkezdett bővítések, átépítések talán az 1440-es évek huszita belháborúi, majd a törökök északra nyomulása miatt szakadtak félbe, a hódítók kiűzése után pedig már csak bontogatták a rom építőanyagát. Az Újpestről Veresegyház felé vezető vasútvonal Alagimajor megállója közelében található templomromot az utóbbi években restaurálták.” (Ludwig Emil cikkéből). – Nincs messze a fővárostól, de nem csak ezért javaslom felfedezését. Két képet mellékelek a napfényben fürdő romokról.
Csopak, kövesdi templomrom (Veszprém megye): „A ma négyszáz lelkes Csopak lejtős Kossuth Lajos utcájának újkori házsorába illeszkedik az a telek, amelyen az egykori Kövesd templomának romja látható. Az Árpád-kori okiratban Cuesth alakban szereplő falurész nevét a helybéliek még ma is Küesdnek mondják. Az egyszerű, tört helyi kőből falazott épület hajójának és nyugati oromfalának nagy része ma is látható, az elpusztult részeket az 1966–67-ben elvégzett régészeti kutatás, illetve helyreállítás során rekonstruálták. Déli oldalán, a vörös kő keretezte bejárat fölött eredetileg három román kori ablak nyílott, a szentély feltárt alapja enyhén trapéz formájú négyszöget mutat, keleten egyenes zárófallal. A hajó nyugati végén három-három kőlyuk szolgált a fából ácsolt karzat gerendáinak beillesztésére. A Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt kövesdi plébániatemplomról 1312-ből származik az első adat, az egyház még 1550-ben, a török háború idején is működött. Az 1861-ben itt járt Rómer még szinte épségben lévőnek írta le, később lakóházat építettek elé, annak istállójául használták.” (Ludwig Emil cikkéből). Nekem – főleg a többi, Balaton-felvidéken található emlékhez viszonyítva – kevésbé tetszett (azon a vidéken el van kényeztetve a vándor)...
„Konzerv II.”, avagy újabb kamrából elővett emlékek
Budapest, cinkotai ev. templom: „A község első templomának falait az 1973-ban folytatott ásatáskor tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai. A valamikor a XII. században keletkezett épület alaprajza kör formát mutat, tehát az első cinkotai egyház az Árpád-kori Magyarországon elterjedt rotundák közé tartozott. Ezt a kis kerek templomot még a román korban téglalap formájú hajóval toldották meg. Átalakították félköríves szentélyapszisát is. Az 1300-as években ugyanezen a helyen építették meg a falu tornyos, gótikus plébániatemplomát, amelynek jelentős maradványait most is láthatjuk.
A Rózsalevél (korábban Művezető) utca sarkán, fás parkban álló épület nyugati felének falazata tisztán középkori. A hajó északi oldalán jókora nagyságú, jellegzetes falhálóba rakott kváderkövek mutatják a román és a gótikus stílus átmenetét, ugyanott egy alacsonyan lévő körablak hívja fel magára a figyelmet. A négyszögletes, előreugró torony alatt csúcsíves átjáró nyílik, az emeleten lévő ablakok lőrésnyiek. A déli falon szépen kirajzolódik a XIV. századi gótikus kapuzat vonala.” (idézet Ludwig Emil cikkéből) A török hódoltság után lett az evangélikusoké a templom, ők megnagyobbították, átalakították (kereszthajó, tágas szentély).
Sajnos bent nem készítettem képeket, viszont jól elbeszélgettem a fiatal lelkésszel. A kulcsok a lelkészi hivatalban találhatók (nem messze a templomtól).
A XII-XIII. században épült, román stílusú vértesszentkereszti kolostor és templom mai romos állapotában is azt igazolja, hogy annak idején méltó társa volt Jáknak, Lébénynek vagy Zsámbéknak.
Két építési korszaka ismert. Az elsőt egy 1146-ban kelt oklevél igazolja, de néhány előkerült kőemlék segítségével építészeti értékei is rekonstruálhatók. Az első templom egyenes záródású szentéllyel épült, a második alapja viszont latinkereszthez hasonló. Ez utóbbit Csák Ugrin építette, aki előbb püspök, majd esztergomi érsek is volt. A bencések által lakott - később a ciszterciták birtokába került - kolostor a török időkben vált néptelenné. Végső pusztulásában az is közrejátszott, hogy az Esterházy család a környékbeli községek újratelepítésekor építőanyagnak használta faragott köveit, de ami megmaradt, az is csodálatunkra méltó.
Ha bárki tudna olyan helyet mondani ahol el lennék szigetelve a civilizációtol szóljon már. Lehetőleg Magyarországon belül legyen :D egyfajta vad kempingre alkalmas hely kéne.
Eszembe jutott a Szanda-Péterhegyi kápolna,sajnos valószinü már eltünt a köbánya miatt.
Az egyik hegycsúcson ott porladoznak Szanda vár romjai a másikon pedig volt a (kápolna) ahogy emlitették,de lehetett erőditett udvarház is.Itt vannak a fellelhető rajzok és ha megyek a várhoz megnézem hátha maradt nyoma.
És még nagyhirtelen este 11-kor leszedett szlovák anyag .....akit érdekel
Majd lesem a Nógrádi és a Felvidéki templomokat és rotundákat,mert valamelyik nap pont egy szlovák oldalba botlottam ami románkori templomokkal foglakozik.
Körmöcbánya a rotundában ossariumot alakitottak ki.
Körmöcbánya
Szerintem itt tévedtem!!
Trnava(Nagyszombat?)
Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)
Trencsény a rotunda falait feltárták illetve konzerválták.(képen egy rekonstrukciós kisérlet)
Szintén Trencsény
Ducó(Szlovákia)
Szlovákiai Rotundák
Nitrianska Blatnica
Trnava(Nagyszombat-ossarium-karner)
gótikus átépités??
rajzok.