Én a szokásos alaptrendet viszem: első az érettségi öltöny volt, némi ráhagyással követte az esküvői oszt jónapot. Mindkettő jó még méretben, az utóbbit még föl is lehet venni ha nagyon muszáj.
Ja-ja, a legendás palackzöld, vagy püspöklila bársony zakó, amiről minden ügynök széllel szemben, 200 méterről felismerhető volt. Emlékszem, a Csarnok téren, az "Úriasszonyok boltjában" vettem egy tök hagyományos, egysoros, barna, tweed zakót, bőr gombokkal. Mindenki nézte, milyen ódivatú szar. Aztán két év múlva meg irigyelték. (Újabb két év múlva meg kihíztam. :-( )
A bőség zavara- nem is tudom hogy melyik témához kapcslódjak. Mindenesetre ha már megláttam elhoztam egy jó kis videót: The Allure of Art Nouveau: Vienna (BBC Documentary)
Anno 28 esztendeje, amikor a BKK még egészen mást jelentett, a BKK dolgozóinak formaruhája volt. A fotó bal oldalán a munkatárs ebben formaruhában látható, a zakó színe
Az fantasztikus volt a kilencvenes évek elején, amikor a férfiak egy része elhitte, van létjogosultságuk a zöld, lila, ultramarin, stb. színű öltönyöknek. Lehetőleg rikító, mintás inggel és nyakkendővel. Hogy a frissen elnyert szabadság tette-e, vagy a maszek méterárusok akartak valami sötét összeesküvéssel megszabadulni a fölhalmozódott árukészlettől, azt mindmáig nem sikerült kiderítenem.
Éppen húsz éve nekünk is vettek egyenruhaként sötétlila inget zöld nadrággal. Asszem egyszer volt rajtam, aztán megbeszéltük, hogy nem a cirkuszban vagyunk.
Jajjj, erről eszembe jutott egy húsz évvel ezelőtti emlékem. Amerikában élő rokon mesélte, mennyire gyűlöli a casual Friday-t, mert akkor farmerben kell menni dolgozni, és ő azt utálja, kényelmetlen és előnytelen, miért nem veheti fel pénteken is a rendes kosztümjét? :-)
Nálunk elvileg van egy dresszkód, miszerint a blue jeans csak pénteken engedélyezett. Amikor a kollégám (gyakorlatilag főmérnökként kezelte mindenki) figyelmét vagy 15 éve egyszer felhívták erre, közölte, hogy ha a CEO bemászik az álpadló alá kábelezni fehér ingben és nyakkendőben, akkor oké, de addig leszarja. Aztán elfelejtődött a dolog. Annyit azért adunk magunkra, hogy pólóból csak gallérost hordunk, és nyáron sem járunk szandál-rövidnadrágban, de azért az is igaz, hogy a légkondi megléte sokat segít ezen.
Nálunk kifejezetten van egy mondás, hogy a ki öltönyben jár, az gyanús, biztos főszerkesztő akar lenni. (Nemrég ezt a viccet pont olyasvalakinek sikerült elsütnöm, aki tényleg. Na, neki nem volt őszinte a mosolya.) De valóban, egyszerűen rá szoktunk csodálkozni arra, aki Boszorka normái szerint "rendesen" néz ki - kiskosztüm, öltöny & nyakkendő -, ez ma valahogy nem normális. Az ember ilyenkor azon agyal, miniszterelnöki interjún volt-e vagy temetésen. Más kérdés, hogy a "túlvégen" én a férfiak vietnami papucsától, illetve a nők fenékvillantó szoknyájától is lábrázást kapok.
Nagyon élvezem a régebbi fotókon, hogy mindenki rendesen van öltözve. Még emlékszem a döbbenetemre, mikor megtapasztaltam, hogy a gazdag nyugaton mikben járnak az emberek, különösen hétvégén. Akkoriban még munkába rendesen felöltöztek.
Amely, ilyet. :-) Emiatt nem fogok elmenni a Nagycsarnokba, de nagyon tetszik, hogy nem trükköznek, hanem áruféleséget csinálnak a "nem sztenderd méretű" darabokból.
Más. Sosem gondoltam, hogy van nekünk otthon fortepanunk, de ma kiderült, hogy nagyon is.
Megtaláltam apukám színes diáit az Erzsébet híd építéséről és terhelési próbájáról.
Ezen kívül a világ összes vitorlás fényképét a hetvenes évek második feléből, tipikus magyar családot nyugati kempingben a nyolcvanas évek elején, anyukát és apukát, amint a hatvanas évek legelején egy piros, bérelt Moszkviccsal kirándulnak Pannonhalmára... A húgom szerint a sorozat simán készülhetett volna az ötvenes évek Amerikájában is, a kedves szülők legalábbis pont annyira vették lazára a dress code-ot, mint John és Jackie Kennedy egy választási gyűlés előtt. Lényegében zavartan kezdtem húzogatni a bőrdzsekimet és a farmeromat a fotók láttán. :)
Mint írtam, ezek nem úgy szalámivégek, sőt a tegnap vett csomagokban (egy paprikás és egy normál) szinte nem is volt vég, csak közbenső 5-7 cm-es darabok, amiket ((még mindig nem tudom, hogy amiket vagy amelyeket?)) az üzembe állított villanyos géppel gusztán felszeleteltem. Nem kötelező ilyent ((vagy jó lesz az ilyet is?)) venni, csak jót akartam másoknak is ezen információval.
Pár éve még mit mérgelődtem azon, hogy ha a Klauzál téri csarnokban vettem felvágottat, minden tízdekás adagba gondosan bele volt rejtve egy kis vége. Mindig elképzeltem, ahogy egy ember ezzel a művelettel tölti a munkaidejét - miközben ha absniclinek csomagolják, a vásárlók boldogan megveszik. Lám, ezt az ötletemet is megvalósította valaki.
A legközelebbi találkozóra szívesen elviszem a könnymentes hagymavágó szerkezetet, mert szerintem forradalmian jó (és olcsó).
Erről jut eszembe, hogy elővettük a soha sem használt szeletelőgépet és használjuk, ugyanis a Nagycsarnok főutcáján balra újabban mindig veszek ún. paprikás és normál "szalámivéget", ami néha szeletelt, de mostanában 4-7 cm-es darabok vannak a zsugorfóliás polisztiroltálcán. A korábbi 1150 Ft/kg-os árat ugyan 1290 Ft/kg-ra emelték, de így is nagyon megéri.
Keresni kell! Nagy Spárban már találtam, sajnos otthon csak kis fűszresüvegnyi kiszerelés van. De nagyon jó a mélyhűtött hagymakocka is, ami nálam állandóan megtalálható otthon.
