Egyébként nekem szimpatikus hogy komoly szakmai munkát a válogatottnál egykori kosarasnagyságokkal töltetnek be. Üdvözölném ha Magyarországon is így lenne.
Az öreg Meneghin kimaradt eszmecserénkből, ami ha olasz kosárlabdáról esik szó, akkor súlyos hiba. Volt szerencsém még látni, a Tracer első BEK győzelmekor (88'), bár az a történet inkább du-du mekeduról szólt :) Tudtommal Meneghin a többi BEK-et már nem érte meg, de nem vagyok benne biztos. Mondtam, az olasz kosár nem az én világom :)
Valóban és a délszláv edzői vonal nemcsak most domináns, hanem már akkor is az volt. A 92-es (talán legdrámaibb) Partizan BEK idején hallottam egy olyan adatot, hogy Európa bajnokságainak élvonalában több mint 100 jugó edző dolgozik. Ez valami óriási szám volt akkor, de valszeg most sem nagyon más a helyzet.
Korábban itt is szóba került néhány nagyszerű korábbi játékos, nos most úgy tűnik Olaszországban néhányuk újra a reflektorfénybe és komoly pozícióba kerül. Az már talán nálunk sem ismeretlen tény, hogy a 70 és 80-as évek egyik legnagyobb formátumú olasz sztárja Dino Meneghint nevezték ki néhány hete az olasz kosárlabda-szövetség élére. De nem ő az egyetlen fecske a közelmúlt olasz nagyjai közül aki újra komoly feladatot kap. Az egykori pesarói kedvenc Walter Magnifico is bekerül Carlo Recalcati által irányított olasz felnőtt férfi válogatott stábjába. Antonello Riva, aki jelenleg a 2. ligás Veroli sportigazgatója, pedig az olasz férfiválogatott általános menedzsere lesz a jövőben.
A Top 16-os csoportkör szünetét kihasználva néhány csapat változtatta keretét. A Virtus Roma a már korábban a Ferrara-hoz igazoló Allen Ray helyére a szintén amerikai Ruben Douglas-t igazolta le a Pamesa Valencia-tól. Az Olimpia Milano el-, vagy fogalmazhatnék úgy hogy hazaengedte a Benetton Treviso-hoz az olasz válogatott Massimo Bulleri-t, aki Hollis Price érkezése, és Marco Mordente felépülése után csak 3. számú irányító lett volna a milánóiaknál, míg az Eurocup-ban remeklő Treviso-ban csak Deshaun Wood-dal kell megküzdenie a karmesteri pálca birtoklásáért.
Ahogy olvasom írásod Én is szintén a délszláv kosárlabdán nevelkedtem fel, és volt szerencsém látni ezen klasszikus játékosokat. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy az akkori Jugoplastikának és később a POP84 csapatának azon kívül hogy szenzációs játékosanyaga volt kellett hozzá az is hogy egy remek szakember üljön a kispadon aki ezen sztárokat csapattá kovácsolta. A szakember Bozidar Maljkovic volt. Aki figyelemmel kísérte vagy kiséri a délszláv kosárlabdát az tudja nagyon jó hogy nemzetközileg elismert szakember és nem véletlen volt hogy nagy eredményeket sikerült elérni Splitben. Amennyiben információim jók akkor jelen pillanatban a Szeb Szövetség Belgrádi Edzőképző Központjának a vezetője, ahol számos nagy szakember szerzett minden igényt kielégítő edzői tapasztalatot.
Az akkori Jugoplastika akkora csapat volt hogy a játékosok közül is neves szakemberek kerültek ki. Elég megemlíteni hogy Perasovic jelenleg a Cibona edzője, Dusko Ivanovic pedig a szárnyaló TAU Ceramica szakmai munkájáért felelős.
Pop84: Valóban divatmárka volt és valóban azzal a kerettel ment neki a bulinak amit leírtál. Luka Pavicevicet azért mindenképp megemlíteném még a felsoroltakon kívül, mert láthattuk a Sopronban. Kábé ezzel volt teljes a lista, talán még Naglic aki említhető, meg az első arany után visszavonuló Dusko Ivanovic. Radja: Az első BEK után ment a Romába, ahol amnnyire tudom nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Sajnos csak egy pár alkalommal láthattam, inkább csak hallottam róla a híreket. Elég sok benne maradt Rómában is, a Celticsben pedig pláne. Az én véleményem az, hogy ő a gyorsasága és sok mozgása révén egy egészen különleges center volt, de kellett hozzá egy igazán jó játékmester aki kiszolgálja (mondjuk egy Kukoc). Nem egy Divac volt, akinek beadom poziba, aztán megyek vissza védekezni, vagy eldobom kintről mert úgyis megél a támadólepattanóból. Kukoc: Ő része volt mindhárom aranynak és utánna ment csillagászati összegekért Trevisoba. Szerintem a lehető legjobbkor váltott az NBA-re és az hogy egy idő után MJ és Pippen mellett a Bulls harmadik nagy csillagaként kezelték mindent elmond a tudásáról és hallatlan alázatáról is. Miért lépett ki jókor? Azért mert az európai kosár kábé akkor esett keresztül a lényegi változáson és akkortól változott meg támadóból védekezővé a játék (erről el is kezdtem írni egy azóta sem befejezett értekezést). Ez nem ízlett volna Kukocnak, mint ahogy nem ízlett a limogesi brutális védekezés az ominózus Benetton-CSP BEK döntőn. Az NBA viszont annyira sokszínű, hogy teret ad minden játékosnak egyrészt az ottani szabályok, másrészről pedig a pálya mérete miatt. Ugyanúgy megtalálhatja a helyét egy jó tripladobó, mint egy remek lepattanózó, vagy egy asszisztember. Viszont a legnagyobb sztárok is totálisan leszerepelhetnek. Pittis: Egy dologban azért nagyon hasonlított Kukocra. Ugyanúgy és legalább ugyanannyira megvolt benne a játék iránti alázat, mint a horvátban. Valóban nem volt zseni, de egy végtelenül hasznos játékos és igazi szívember, én nagyon nagyra becsültem. Riva: Bár rendkívül hiányosak az ismereteim az olasz kosárlabdával kapcsolatban, de azt természetesen tudom, hogy Riva és a Cantu gyakorlatilag ugyanaz a dolog :) A Milant azért említettem vele kapcsolatban, mert amikor az ominózus válogatott meccsen itt járt Mo-n, akkor épp az észak-olasz város játékosa volt. Ellentmondást nem tűrően játszott, mint mindig. Elképesztően maximalista volt és mindig komoly. Láttam jópár meccsét, de nem nagyon emlékszem hogy a pályán valaha is mosolygott volna. A magyar-olaszon Szalay Gyuri volt a párja és 25 percig gyakorlatilag lépést tudott tartani világhírű ellenfelével. Nagy játékos lehetett volna Szasza és kár érte, de erről a körmendiek tudnának többet mesélni. Az hogy Riva még 45 fölött is komolyan kosarazik csak annak meglepő, aki nincs tisztában a mentalitásával. 50 körül lenne?? Bassza meg, öregszünk...:)
Igazad van, valójában én is a 90-es vagy 91 -es BEK-re gondoltam ahol az elődöntőben verte nagy csatában a Pop84(ez ha jól rémlik egy divatmárka volt?)Split Kukocscsal, Tabak-kal,Szavicscsal, Peraszovicscsal, Naumoszkival vagy éppen a nagyszerű irányítóval Sztretenoviccsal (többek közt) a soraiban. Ha jól emlékszem Dino Radja akkor már a Virtus Roma centere volt. Apropó Kukocs, ugye ő meg az ezt követő szezonban igazolt át a Benetton Treviso-hoz, ahol 2 szezont töltött el mielőtt az NBA-be, a legendás Chicago Bulls-hoz szerződött volna, és 93-ban pont az ő posztjára igazolta a Benetton az Olimpia Milano-tól az általad említett Ricky Pittis-t, aki ugyan támadásban nem volt egy kategória a horvát világklasszissal, de védőmunkája elsőrangú volt, nem véletlen hogy több mint egy évtizeden át, egészen visszavonulásáig, stabil pontja volt egy nagyon erős Benetton-nak. Riva-val kapcsolatban egy apró kiegészítés, aki valóban a 90-es elején egy ideig volt a Milano játékosa, de ő igazából a Cantu ikonja, ahol nemcsak felnevelkedett, hanem egy nagyon sikeres(olasz bajnok, 2-szeres BEK, 2-szeres KEK) és hosszú(összességében majd 2 évtizedes) pályafutást tudhat Cantu játékosként maga mögött. Vele kapcsolatban érdekesség még, hogy tavaly már a 45éven felüliek EB-jét nyerte meg az olasz válogatottal. Így múlik az idő...
Valóban, az volt a Jugoplastika első BEK aranya (és utolsó is, hiszen utánna POP 84 néven szerepeltek), de a Scavolinit nem a döntöben nyomták le, mert ott a Maccabi volt az áldozat (nincs még egy csapat amelynek ennyi BEK ezüstje lenne :) ). Te nagyon benne vagy az olasz ligában, én korábban a Jugóval voltam hasonló helyzetben. Töménytelen meccset megnéztem a jugo1-en vagy a Novi Sad-on és szisztematikusan dokumentáltam a játékoskereteket, átigazolásokat még kis csapatok (pl. IMT, Borovo) esetén is :) :) Nem volt szükség netre :) Olaszhoz csak elvétve jutottam és akkor is elsősorban BEK kapcsán. Sajnálom hogy kimaradt, mert óriási egyéniségek jöttek ki, nálam pl. egy Gentile most is európai Top10. Két ízben láttam is élőben az olasz válogatottat, értelemszerűen mindkétszer a magyarok ellen. Mindkét alkalommal vereséget szenvedtünk, de nem volt okunk szégyenkezni, az első meccsen Szasza, a másodikon pedig Gulyás igazán kitett magért. Viszont olyan egyéniségeket láthattam a túloldalt élőben, mint Antonello Riva, vagy Ricardo Pittis (ugye lejön hogy mindkettő Milan :) ) és már ennyiért is érdemes volt kimenni. Nagyon érdekelt volna a spanyol kosárlabda is, de csak nagyon nehezen lehetett meccsekhez hozzájutni, pedig az Epi-s Barca szintén megér egy misét. Így voltam a görögökkel is, bár ott azért jópár hazai rangadót sikerült elcsípni. Egy időben Bundesligát is néztem, mert amikor a 3sat elkezdett bejönni, akkor orrba-szájba nyomta a kosárlabdát. A Leverkusen pl. egészen kitűnő csapat volt, a Harnischal vagy Michael Koch-al fémjelzett bandát nagyon komolyan kellett venni a BEK csoportokban is. Láttam egy meccset, ahol a Jannakis, Galisal felálló Arist egy negyvenessel küldték haza. Megjegyzendő az is, hogy ez a generáció nyert aztán Németországban EB-t. Sokan nem tudják, de az angoloknak is volt egy remek csapatuk, a Kingston Basketball Club. Nem lehetett őket komolyan számításba venni, de azért néha borsot törtek még a nagyok orra alá is. Volt egy remek irányítójuk, a 176 centis Alton Byrd, szintén óriási figura, remek kosáregyéniség. Szóval ez a múlt. Akkor örökké ilyeneken agyaltam, ma már nagy szó ha havonta megnézek egy meccset, az is többnyire NBA. Viszont nagyon örülök neki, hogy (pl. személyedben) még léteznek igazi európai kosárőrültek :)
88-as bajnoki döntő, az első scudetto :) Darwin Cook, Andrea Gracis, Darren Day, Walter Magnifico, Ario Costa, Domenico Zampolini, A BEK is meglett volna, ha nincs az "útban" a korszak legendás Jugoplastika Splitje. A régi pesarói "hangár" hangulata is nehezen feledhető, éveken keresztül garantált telt ház(4400 néző és 88 millió líra bevétel :) ) és hiába az új pesarói szentély, a modern, kényelmes és szuper csili vili, hatalmas 11 ezres Adriatic Arena, de mégiscsak azok voltak a legendás idők. :)
A "veretes múltú" Scavolini... Costa, Magnifico, Day stb. Valamikor a nyolcvanas évek végén láttam egy Pesaro-Milan döntőt, aminek csatáját és háborúját is a Scavolini nyerte nagy bánatomra, mert Tracer fan voltam (Premier a kedvencem volt). Órási csata volt centerposzton MAgnifico és McAdoo között. A fiúk messze nem tépték le a másik veséjét védekezés közben, de amit támadásban bemutattak, az a középjáték magasiskolája volt, számomra örökre kitörölhetetlen. Akkortájt a magyar nézők majd minden évben láthatták a Milant, mert rendre nyerte a BEK-et többször is a Maccabi ellen. Jó kis meccsek voltak, remek Knézy közvetítésekkel. A Scavolni 90-ből pedig a Zete fanok számára ismerős, mert akkor kerültek össze az európai kupában. Volt ilyen is, jó volt...:)
Húú, necces volt :) 4 ponttal nyert csak a Bologna. A Siena-t pedig tényleg meg kellett volna húzni. Sokszor láttam őket az utóbbi 1-2 évben játszani, de ilyen koncentráltan védekezni, ilyen extázisban játszani még nem nagyon. Szerintem 2 dolog miatt lett ilyen sima és nagy arányú a Siena győzelme: egyrészt a már említett extra motiváció, nagyon meg akarták mutatni, egyfelől a Moszkvának hogy vannak olyan jók mint ők, másfelől Ettore Messina-nak, aki a Virtus Bologna és a Benetton Treviso mestereként is sok borsot tört már az orruk alá. Másrészt nagyon hosszú idő után, végre újra teljes lehetett a Siena kerete(még az a Morris Finley is játszani tudott, akinek a hiányzását én már a meccs előtt vizionáltam) és nem volt sérültjük, és így már a cseresora(Domercant, Finley, Eze, Carrareto, McDonald, Ress) is igencsak izmos lett a Siena-nak.
Meg kellett volna tolni a Siena győzelmét, ezt be fogják húzni. Ehelyett izgulhatok azért, hogy a Eurochallenge-ben a Virtus Bologna ne nyerjen öt pontnál többel a Kijev ellen, bár jelenleg jól áll az ügy.:)
Ahogy ez várható volt, egy nem túl magas színvonalú, viszont annál simább meccsen az Olympiakosz Lengyelországban mosta le a Prokom-ot 93-68-ra. A mai másik 3 meccsen viszont, szintén ahogy várható is volt, hol a küzdelem, hol a látványos és ponterős játék dominál. Félidei állások: Tau Ceramica-Aj Milano 55-46 Partizan-Malaga 22-26 Siena-CSZKA 27-22
A baszkföldi pontzuhatag mellett, elképesztő küzdelem dominál Belgrádban és Siena-ban. A nap rangadóján hiába kezdett jobban a CSZKA, a Siena tudott váltani, és Európa szerte rettegett védekezését előhúzva 22 ponton tudta tartani egy félidő alatt az Euroliga címvédőjét.
Igazából az olasz csapatok közül, én inkább a veretes múltú, de nagyon hányatott közelmúlttal(csőd, és 3. vonal még néhány éve) bíró Scavolini Pesaro nagy híve vagyok, de ők majd talán csak az ősztől lehetnek újra Euroligások. Sőt, még a bolognai fekete-fehérek, azaz Virtus Bologna(ők is megjárták a csúcsot - Euroliga győzelem, és a poklot - megszűnés, majd újjászületés a 2. vonalban) is kicsit közelebb áll a szívemhez mint a Mens Sana Siena. Viszont ebben az Euroliga mezőnyben valóban értük szorítok, és minden nem létező kalapomat felemelem az előtt a tudatosság és szakértelem előtt amellyel ezt a csapatot az utóbbi 3 évben összerakták, gondolok akár az általános igazgató Fernando Minucci-ra, akit nem véletlenül választott meg az ULEB tavaly az Euroliga legjobb klubvezetőjének, vagy arra a Simone Pianigiani-ra aki alig 3 éve ilyenkor még a sienai ificsapat edzője volt, és aki amint megkapta a profi csapat szakmai irányításának lehetőségét, hihetetlenül rövid idő alatt, egy elképesztően hatékony csapatot rakott össze, egy olyan csapatot amely már lassan 3 éve 80%(!!!) feletti hatékonysággal működik az olasz és nemzetközi meccsein. Azt nem mondom hogy szinte pénz nélkül, mert azért európai értelemben a világ egyik legrégebbi és legpatinásabb bankja , az 1472-ben alapított Banca Monte Paschi által is finanszírozott Mens Sana Siena nem szegény klub, hiszen az évi nagyjából 14-16 millió eurós büdzsé ad lehetőséget jó játékosok igazolására, de mondjuk néhány orosz, és a 2 görög gigász ennek akár többszörösét is elköltheti egy évben. Szóval tetszik hogy náluk (is) értelmet nyer a kosárlabda fő lényege: a csapatjáték, és ami igazán elgondolkodtató: ezt akár 5-6 amerikaival is lehet nagyon hatékonyan művelni. Ami pedig a kérdésedet illeti, igen nagyon bízom benne hogy begyűri a Siena a Moszkvát. Az elmúlt szezonban, mind Moszkvában, mond otthon csak nagyon balszerencsés körülmények között kapott ki a Siena a CSZKA-tól, és mindkét meccs alakulhatott volna nagyon könnyen másképp is. Ezúttal úgy néz ki a csereirányító Finley(az ő pótlására jött McDonald) kívételével mindenki hadra fogható a Siena-ban, és a zágrábi botlást illene egy szép hazai győzelemmel feledtetni, persze azt sem szabad elfelejteni hogy a CSZKA bivalyerős, és Ettore Messina egy végtelenül tapasztalt és ravasz róka. Nagy meccs lesz.
A foci nagy úr, így hiába találkozik ma este a H csoport szuperrangadóján tavalyi Euroliga címvédője és a 2008-as final four 3. helyezettje(Siena-CSZKA Moszkva), hiába játssza az E csoport rangadóját a Tau és Top 16-ra megtáltosodő AJ Milano, hiába játszik majd feltehetőleg fergeteges meccset a belgrádi Pionír poklában az Unicaja Malaga, mégis a fél 10-kor kezdődő spanyol angol focimeccs miatt a 19.45-től kezdődő Asecco Prokom Trefl- Olympiakosz meccset közvetíti élőben a Sportklub. Tartok tőle, sima görög győzelem lesz a vége, hiszen a milánói vereség után egy lengyelországi zakó már végzetes lehet a görög sztárcsapatnak, akik e miatt ma szerintem semmit nem bízva a véletlenre, simán nyernek.
